Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902
1902-04-06
1902. április 6 I \ l'M LAPOK Magunk i> óvakodjunk olyan Inkátokba un i, ahol véfheny-beteg van, még akkor le, In uii a beteg látszólag jobban van, mert a vörhei \ hetegst > lafolyáaa rtndawriul ."> 6 bélig tan. addig pad .: • betegség csiráit ruháinkou, keséinken, arcbőrünkön, az «»rr és száj nyálkahártyáján, sőt a hajtaton is liaza vihetjük és i>z által gyermekeinket egy élet. veszélyes betegeéggel fertőzhetjük meg. Ha mái pedig véletlenül vag] szükségből egy ilyen lakásba kerültünk, addig ne köaelitsünk gyermekeinkhez, mig magunkat és ruháinkat alaposan nem fertőtlenítettük olyan szerrel, amit egy ismerős orvns renileletére mindenkor tartsunk a hátnál kétxlstbsn. Baegényaorau nolőknek, akik több gyermekkel, de eaak egy ssobával rendelkeznek, melegen ajánljuk, hogy a vörbeny-beteg gyermekei taállitsák míelohhai helvheli városi női kérháa gyermekosztályába. <>tt annak a leggondosabb orvosi kezeié- é< ápolás van hiztositva, snt igasolt itegénység esetéit tel esen ingyen. Es által a szülők minden iránybau teljesítették kötelességüket gyermekeik iránt, mert a m ; g eg\ részt beteg gyermekükről a lehető legjobban gondoskodtak, addig ilyen módon képesek a többi gyermeket a hetéétől elkülöníteni éa eteket ssetleg a gonosa betegségtől megóvni. Aki ápolja a vőrheny-beteget, vagy vele agy lakásban tartózkodik, kerüljön minden érintkesésl másokkal mindaddig, amig a betegség tart . ha pedig ez nem volna lehetséges, legalább addig né érintkezzék senkivel sem, mig meg min mosakodott, magát alaposan fertőtlenítette i ruhát nem cserélt. A iárvánv-bitottsác megbízásából : Kelt Pá 1902. evi maré. '.< I -én Ihr. Bechniti /•.'./< bizottsági előadó, A Társaságból. $ Uázi-estély. A Jókai-kör mult hó 31-én, húsvét másodnapján tartotta ez idényben utolsó hátie-télyét, igen érdekes programmal. A szép számmal jelenlevő közönség nagy tetszéssel fogadta a műsor minden egyes pontját és az előadókat lelke- ttpsssl jutalmazta. A báai-estélj Köveskuty Jenő -Nap nyugvása" oimfl elbeszélésével vetto kezdetét. A hangulatot elbeszélés, trelyet Köveskuty maga olvasott fel igen ssépen, i igy tets/é-i aratott. Ezután Steiner Húgé hegedüjá "ka következett, A Satal mű« véset, fellépésével, közönségünk kedves ismerősként üdvösölte ás rokon sasa vének minden nyilvánulása vei fogatba 01 é- gyönyörködve hallgatta kiváló játékát. Mo.-t i-, mint mindig, bámulatra keltő v >It tiatal mdvéstöllknek technikája, érzéssel teljes játéka és a csodálStOS finomsággal fogott hangoknak ttsttasága, melyek ttinta átjárták at ember szivei-lel két. Való hau bü-/.kék lehetünk városunk jele- -zülotiére, aki művészetével már a fővárosi közönséget ii elragadta nem agyaser. Zongorán Kii Jóssef kisérte Steiner lliii''i játékát, termesze testen nagy művészettel. A sóiban utolsó, de a kiválóságban egyenrangú volt a műsor többi pontjaival, Wajditt Ilma kisasszony szavalata is. A kisasszony bájos megjelenése és gyönyörű orgánuma, méltó kerete volt, a nehéz és magas üárnyaláau költeménynek, melyet igati drámai erővel adott elő. 4j \ Leányegyesfllet, mult vasárnap felolvasó ülést tartott, melyen a közönség, mint rendesen, zsúfolásig megtöltötte a termet. Az ülést az egyesület kitűnő elnöke, Boeenthalné úrhölgy nyitotta meg néhány szóval, melyekből megtudtuk, hogy aa egyesület tagjai, meglepetésben részesítették őt, amenynviben megrajzoltatták életnagyságú arcképét .- a/.t kifüggesztették sz egyesület üléstermében. Rotenthálné úrnő meghatottan köszönte meg a nem várt kitűntetétt és a tagoknak raga-/.kodásását, melyet — úgymond —kiérdemelni ezután is legfőbb törekvése lesz. A közönség zajoaau megeijeueste az elnököt, aki alig tudta meghálálni a mindenfelől jövő szívélyes ovációt, Az ülésnek kiváló érdekességei kölcsönzött még Sttimr Hugó hegvdüjáiéka is. Művészetével itt is elragadta hallgatóit, mint a Jókai-kör háti estélvén és bravúros technikája nagy hatást kelteti. A frenetikus tapsra még néhány dalt játszott. Mondanunk -cm kell, bogy Kii Jósaef zongora kisérete c-ak emelte a hatást. Zajos tetszést aratott egy bájos francia dialóg i.«, melyet igen kedvesen adtak elő : Kövy Angella é- Süt Elza kisasszonyok. Ezenkívül még -/avultak Koriteehoner írén és Bat na lluaks; zongorázott ifj. .S/f// Jéaaef, valamennyien igen sikerülten. TOLLHEGVfiYI L Kicserélt kccsik és az ck gazdáik. Amolyan régi világból való kis mnritásragyüll OOSSS nem me-«ze Pápátél a kedélyes társaság, Folyott a tréfa, fogyóit a jó bor és a hangulat egyre emelkedőben. megváltoztunk, de ő maradt a régi. Kihagyott helyeink nem maradtak üresen. Mások jöttek helyünkbe, akik ép olyan fiatalok, mint mi voltunk valamikor, kiknek haja dél és sziveikben frissen élnek a/. ideálok. Ii- lesednek, tenyereiket veresre tapsolják, tüdejüket kikiabálják a naiv é- rajongó link, ók. az igazi publikum, hogv később a földszintről ásitva piszegjék le azokat, akik majd őket ll felváltják . . . A izinháa leghálásabb publikuma kétségtelenül a karzat. Bl a naiv, nem fontolgató, a nagyképű-égnek még árnyékától is ment publikum kizárólag élvezni jön Thália szentelt csarnokába. Az 6' részére a szinhá/. nem alkalom a fürtre, szokás, vagy épen terhes robotolás, hanoin Ünnep, Bi a hangulata i- ünnepi. Szóval a kapunyitása előtt érkezik és nem távolik egy pillanattal sem előbb, inig a színpadon az Utolsó s/.ó el nem hang/ott. A derül jelenetekel szívből megkacagja ét SÍ n. n. humoros rögtönséseket i-, még lm mélyen a jói/.lé- követelményei alatt murádnak i- lés tnil\ gyakori aa M eset!.. .) •— de viszont elveszettnek tekinti a HŰnhási estéjét, " melyen legalább néhány ki- kényét nem ejthet a szereplők tragikus sorsa fölött. Ez a kedves, hálás é- nagy lelkű közön-ég a legkülönbözőbb elemekből kerül ki. A ki- mssamédtól és tiuiilijmentc- diáktól kezdve a szobalányig él boltoainasig képviselve van közötte a/, al-« -zá/ezer valamennyi rétege. A krémet az első' sorokat elfoglaló szatócs famíliák szolgáltatják, inig a hangadók a -/iniiskolák kezd' növendékeiből, továbbá a porta*, j'-gvszedok é.- ruhatárosok rokonságából telnek ki. t >k a beavatottak gőgös hangjain beatéinek. A Márkus ma fáradtnak lát-/ik I Hegyi Aranka nincs diszponálva! suttogják fontoskodó félhangon, de lehetőleg ugv, hogy a koline/et is meghallja, l'elvollá-k öt ben a jegytsedővel csevegnek, kitérj esskedvt a müveitek magánéletének legintimebb részleteire, A ! többiek áhitatos bámulattal hallgatják az érdekei beszélgetést. I >e a beavatottak ép oly lelke«en tapsolnak, mint a laikusok és ép oly hihetetlen mennyiségű pohár vizet és z-enilét fogyasztanak el. mint azok. A karzati publikum általános karakterétől némileg külömbözik a/ opera kattatáé, Itt :: lent eiituziaaatái vannak többségbea. Komoly szakértők ezek a hoeasuhaju, kissé kopottas alakok, I jövő vagy mult Wagnerjei, a kik gyaktafl iga/áu a untjuktól vonják meg a hariiiadimieleii jegy áiát. Ssigoruan foglalják el helyeiket, bónuk alatt kötete- partitúrákkal, minden taktust ádátul kontrollirotva De amint a hangok édes barmoniája felszáll hozzájuk, hogy derülnek tél skonoi arcok és niilv öröm foglalja el a sötét taigór helyéti A karzat itt is kitör és vitstatér eredeti bivatásáhos, a tapshoz, a melyet oly nobilis bőkezűséggel, annyi őszinte-éggel és melegséggel ad, nagyképűség nélkül, egyedül naiv és romlatlan szivére hallgatva. Il.ltt.l-/ek) l.a.jos. Hárman voltak csupán. A vendégszerető és maranté bátigaada, aki j.'. tréfáiról megy faserte ismeretes é- kéi ne retetremél tó vendége, akiket uevezaünk el eauttal János bácsinak és I'isu, sógornak. Rágyújtanak teh.it a pipára. Az asztalon gyula* kasai kezdtek a butslliák. A poharak ürültek egymásután. Koeintgattak ét attán megeredt a -/'.bestéd. Víg tréfák, adomátáa és kötbe-kötba néhány csintalan megjegyzés, ami igy ssoros baráti korben alőaaokott fordulni. — No, de emlékssel-e ? — No, hát, hogyne emlékesnek. A/'án nevetlek egyet é- iitak tovább. Evét közben pedig megjön aa étvágy és iváskötben aa itvágy. Minél többet ittak-, annál nomjsósabbak voltak. A Momjat pedig oltani kell. K/t mondja maga a biblia is, amikor imigyen s/.ól • „adj inni a szomjuhozónak*. Pitts sógor meg i- kockáztatóit olyasmit mondani, hogy mentül többe issJk, antul józanabb lesz. s nem tudja, hogy hová lyukad ki estei a józanságával, aligha meg nem oldja ö agymaga a kereskedelmi éa vámkérdést, a ítékelykérdést, a kivandorlá-i kérdést és tudj' I-ten még mi mindenfele kér lést. No persze itt már átcsapott a vetélkedés n politikára, a politikáról a/, asszonyokra, mert az asszonyok a legnagyobb politikusok a világon és a politika pediglen szeszélyes, mint az ssssony ás igy tovább. Hál bizony a három héro-z, aki ugv hirta a bort, mint a hogy a bor nem hirta őket, letárgvalta ott hamarjában a világ Sessei kérdéseit, az oroaa diákzavargástól a török trónörököa állitólagoa é" megcáfolt haláláig. De at mind semmi. Kunéi mind többel ér egy jó pipa dohány, darára, hogy a/.t -/...klák mondani bitony icmxnltérő dolgokra, bogy nem ér egv pipa dohányt. Igy került a SZÓ a pipára, a pipáról a lóra. Pista sógor valóságos aztasisaal bestell az 0 két szép pejkójáról, meg a koeárfonstn sandlauferíéről. Természetesen János bácsi sem hagyta magái 6s dicsérte nyakra-főre a magáét, mert neki is két nép pejlova é> ko-áitouato- laudlauferje volt. Éjfél után vala már az. idő. A vendégek keemelődoi kezdtek, buotuttak, paroláztak, meghívták egymást ide. meg amoda találkosásra, pár pohár borra, a/tán indultak kifelé! A kedve- házigazda vetette ki a vendégeit karonfogva mind a kettőt, attán felűlteté őket a kocsikra é- attán szerencsés utat kivánt. A koc-ik kirobogtak. János bácsi jobbra, Pista ''•gor balra, ellenkező irányban. A himbáló kocsikon perese et-el -/umlitott mind a kein. és semmi roaaara nem gondoltak. Csakhogy . . . csakhogy .Iái... bánéinak hírei volt a felesége tsörtölő-pörölő terméstetéről és hogv nem is volt épp' mai tvuk, viszont Pista sógornak angvalszelid lelkű és tiatal volt a felesége. Ii1 . . . és hát megtörtént, hogy .lános bácsit csókkal, öieléaael fogadták, mi'_' viatonl Piita lógorl kukii prédikáoióvnl és seprűnyéllel. El ki tud; 1 bová fejlődötl volna ki a dolog, ha a lámpafénynél ki nem derül a tévédé-. s tttán ki-ült bit' az i-, hogy János bácsi, meg Pista sógor mámoros fővel kicserélték a kocsijukat é- nem a magukéra ültek IBI, hanem mindegyik a másikéra, amit különben a kocsiknak és lovaknak véletlenül nagy hasonlatossága i- érthetővé tett. De a/t bistssük, hogy a vendégszerető, joviálii hátigasdáaak il volt némi ré-zc ebben a \ életi, n ben, melynek követkeaménye épp' a/. Utolsó és legérdekesebb ponton -/akadt télbe. Mert mi történhetett volna, ha a lámpafény nem világit bele a dologba?. . . Dl már itt pontot teának. I ii-kl .
