Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-03-30

A láncokban különben még rést! vettek: Bauer Lina, Heek Hon», Böhm Jolán és Josefa, Deutsch Jolán, Goldeteln Else, Kohn Olga, Korein Flóra, Korittchoner Iluska, Bauer Sárika, Singer Barolta Wallenstein Helénáéi Bösa, Weiss Franciska és Irma es Wititnann Rózsi ka. A kis művésznőket óriási tapssal honorálta a kösönség. A tánc befejeste ntán Löwenatein Vilmosné úrhölgy lépett fel, Hki elébb a „Zsidónő" és utóbb pedig a „Figaró lakodalma

11 e. operákból énekelt egy-egy áiiát igen jól. Löwensteinnéurnóssép terjedelmű hangja minden zugát betöltötte a színháznak, -méltán kiérdemelte a közönség tetszését A lajos tapsra azután néhány népdallal is kedveskedett Löwensteinné úrnő. Zongorán Kis József kiséue szokott művészetéve 1. Nagyim sikerült volt Bülitz (illa k. a. előadása is. Monológot adott elő, amelyben agy leány-1 réd VSB s/ó, akit a papa és mama férjhei akar adni j\ menyasszony-jelölt példákat Iá; maga előtt, fenn az emeleten és lenn a földszinten, amelyek nem nagyi a esábitják s férjhezmenésre. Ezeket s jeleneteket nagyon kedvesen mutatta he Külitz k. a. bizonyságot •-••én jeles szavaló é« alakító tehetségéről. Tapshói, kihívásból méltán kivette a részét. Igen tetszett a Szentgyörgyi Sándor által zongorán előadott népdal-egyveleg és a Bákóczy induló is. A népdalokat igazi cigányos tempóval játszotta,amit pers/e lelkesen megtapsoltak. Az első est prugratnmja a kuruc táncokkal fejeződött be. Nemcsak a pompás jelmezek tettek nagy hatást, hanem a valóban táses és igssl magyar \eiu táncok. Nem volt ez amolyan összetákolt csárdái táne, hanem amilyennek valójában elképzelni lehet azokat a táncokat, amelyeket a hevesvérű délceg kurucok jártak. Elmondhatjuk, hogy a közönségnek igazi lelki gyönyörűsége tellett banne BS talán reggelig is elnézte volna. A táncokat lelkesen és tUZSel járták a közreműködők, akiknek névsorát itt sdjuk: liarna llu.-ka, Beck Etelka, Deutsch Elza, Goidberg Ideadta, Kohn Elza, Krau-/ Jolán, Nobel Jo/etá, Sehlesinger Olga. Spitzer Herta, AVeisz. Irén kisasszonyok és lé.gnár Jóssef, Borger Tihamér. Készei János, Király Kinő, Kocsis Béla, Nagv László, Sas János, Timár Gyula, Trosits Mát\ás ,'•« Kosta Kálmán. A második e-t műsorában megismételték a Sympnoniát,s gyermekek táncát é. a Kuruc táncot nagy hatással. A második est művészeti szempontból nagyon magas nívójú volt. As ejrres darahok.it igssl művészek interpretálták s oly alt adásokban, mint amilyent csakis hirnsves koncert-termekben lehet élvezni. Ki- Józsefnek, pompa- songorajátéka .Kigollettó'-tól, a legmagasabb technikai művészettel, égé-zen elragadta a közönséget I M.IŰII hangzott lel a tetszésnyilvánítás. A gvi.ri vonói négyes társaság művészei egy Dvorak-féle F-dur qusrtettel adtak elő oly szépen é> oly művészi előadással, hogv a mii népségeit még a zenéhez nem értök i- fölfogták és élvezték A kitűnő társaságnak tagjai: dr, Vajda Emil (L hegedű), Steiner Sámuel II. hegedő), Kirchner Elek (viola: és Foratmayer Richard (gordonka urak voltak, kik mint vendégek szerepeltek és akik játékukkal egy.-zerre kinyerlek n pápai műértő közön-ég tetszését. Tapsnak és kihívásnak vége-hossza nem volt. (íyöri vendégeink valóban elhozták minden tudásukat és kiváló-águkat a pápaiak gyönyörködtetésére, Es hogy milyen zenei élet lehet Győrben e- hogy a győri kösönség mily műélvezetben dúskálhat, ennek kétségtelen jelét adta nemcsak a vonó- négyes társaság, hanem Schmidl Jánosué urnó és dr. Vajda Emil ur is. Schmidl Jánosné urnó programm szerint .'5 klasszikus dalt énekelt s megtoldotta a/t, a felhangzói s tüntető tapsokra, néhány népdallal is. Schmidl úrnő hangja bővelkedik mindabban, amit bevégzett é- hivatásos uiűvéssBŐ is méltán irigyelhetne tőle. Hangjának terjedelme nagy «tylii, terjengő- és ti-/táu csengő ugv a plánokban, mint a legmagasabb regiszterekben. A magas bangók is épp' oly simán, ezü-t csengéssel é- rithniikusan emelkednek, mint ahogy az. slsé hangok modulálnak a legkiaebb megerőltetés nélkül. Ugy szólván gyöngysorok hoi lehetne hasonlítani Seb midi né úrnő hangjának modulációit egyenletességükben. Tomboló tetszés é« viharos taps ki-érte min| den egyes ének-/ámát ó- közönségünk alig tudott a kitűnő művésznőtől megválni. A kíséretet zongorán Hatschek Jakab győri művész szolgáltatta igen precisen. Schmidl úrnő után dr. Vajda Emil hegedű isélójátéks következett. A rendkívüli rokonszenves művész játékával valósággal elbájolta a hallgatóságot, A bravúros technika, a tisztán vibrálói bangó

1, melyeket a buroktól kicsalt, mindazt tanusi tották, hogy valóban nagy heg-duinűvé-z áll előttünk, aki szívevei-leikével Játszik hegedűjén és aki minden érzését szinte bele leheli abba a szárazfába és érezhetővé teszi poétái lelkének megnyilatkozását. A közönség elragadtatással tapsolt és éljenzett, A tet-/és nyilvánításból kijutott Steiner Sámuel és Kirchner Elek uraknak i-, akik méltó kísérői voltak a mesternek, A művéssestélyek rendezésében, a nőegylet kiváló, elnökének dr. L< y Lászlónénak, nagy erdőméi vannak és mellette Kemény Bélának, a/, egylet titkárának, aki igazán sok utánjárással, n< mea ügybusgalommal, kapacitálással és óriási tevékenységével ki küzdötte a fényes sikert. A művészi programm ÜSS teái itásS nem ki- gondot adott é| még nagyobb aggodalmat okozott a/, hogv különösen a vendégművéezeket sikerül-e majd megnyerni '• A várakozáson felül valói -iker, mely az e-iélveket ktsérte, méltán dicséri Kemény Bélának agilitását. A/t hisszük, nem vétünk a diseretio ellen, ha a tiu után emiitjük föl az. apát. Kemény bácsiról akarunk szólani. Habár jól tudjuk, hogv nem nagv barátja az. ilye-miknek, de még -cm hagyhatjuk szó nélkül az ő sikereit sem, melyeket a táncok betanításával és com pozíciójával elért. A két estélyen előadott táncokat nagy élvezettel és gyönyörűséggel szemlélte a közönség és ovációjának központja volt Kemény bácsi, a mi talentumos táncmesterünk. Természetesen s nagy sikert a szerepi knek köszönheti a nőegylet, akik egyenként és külön véve ritka szeretetreméltósággal és igyekezettel buzgólkodtak megtelelni a nemes célnak, melyért nemcsak a rendezőség, de a közön-ég is köszönettel tartozik nekik s nevében le is róijjuk e tartozását. A vasárnapi estély után a „GrhT'-be gyülekezett Össze a társa-ág. ahol aztán a lánc vette kezdetét, melyben győri vendégeink is kivették a részüket. A tánceetélyen jelen vult hölgyek névsora a kővetkező: AmtzvMWok: Barna Ignácné, Báród! Gésáaá, Külitz. Ferencné, Braunstein Márkuané, itj. Eisler Mórné, özv. Fischer Adolfhé, dr. Fischerné (B.-Győr), I íirszt Sándorné, Goidberg Gyuláné, Herzl Arnoldné, dr. Herzog Msoóné, Kemény Béláné, Kemény Diadallal vi-zi. Kierőlködik az alacsony ágy alól. Felállna, de fogja valami vagy valaki. Nagyot ránt magán. Recseg ropog s -/nett" nyossolya és összeomlik. Kábáit mégis fogja valami. Lehajol. Egy kötél, amivel a vén ágy iinigv-amugv össsckötve volt. Letépi él "ii tudatianni csavarja dereka köré De a péns megvan. — Hála légven . . . De kinek?..A Jehováuak ? Vagy talán Ástarótluiiik ': Nem meri folytatni a felklálltást. Ajkán fagy a szó. Összeszedi, a zacskóba rakja a vérdíjat vigyázva, bogy ne liljon, ne csengjen. Felrúgja az. ajtót és fut a jutslmazókhoz. Majd feldönti az útjába likaitokat. Kenuit a terembe. Az. asztalra Veti a pénzt, aztán egy hang nélkül kirohan. Fut, mintha üldöznék. A koránkelók meglepődve tekintenek utána. Az ónálló, katonák meg mulatnak a szaladom. Megállj ! Megállj 1 kiabálnak rája és hogv nz. kővé meredt rémületes arccal tekint vis.-zu s annál sebesebben rohan, nagyot robognék rajta. Aztán verik dárda nyéllel a földet I arra a kopogásra iaaszakadtan tut tovább a nyomorult. 8 azok esak lobognék tovább. Oh, olyan jól mulatnak rajta. Elmaradnak tőle Jeruzsálem házai. Köves uton 'öttet. Hátra-hátra néz, hogy nem jönnek-e utána az. üldözők, De k, is üldözné őt? Ki' Mit tudja" De futnia kell. Menekülni el, meSSSS innét, 'falán ha ott abban a nagy kertben, ami a távolból idelátszik, utat VSjaSl het, nem találnak reá BS üldözök. Az üldözők. Azok a fényes csillogó, pénzek' azokkal az Idegreszkettető tekintetű szempárral. Kibúvik a legsűrűbb bokrok kö/é, a hova még a nap -ugar sem talál. Oh, már c-ak olt lehetne. Es tut remegve a borzalomtól, a halál félelemtől tehéné testeit arccal, vérrel aláfutott, tévetegen tekintő szemekkel. Nagyot botlik. Előre tartott karokkal bukik fel. Homloka végig szántja az. éle- köveket, hogv szinte hallja a bor hasadásának hangját. Kgy darabig mozdulatlanul fekaaik, majd köntösének -z.élével megtörli vértől, verejtéktől mocskos arcát. Lassan, erőlködve, mintha vállait mázsányi teher nyomná, feláll. Még Sgyszor megtörli homlokát, al melyből csöndesen csörgedez a vér, aztán gvor- léptekkel megindul, Ujrs futni kezd. Ismét halija a dárda kopogást, meg a harsogó röbejt, Hajrá. Végre a kertben van. Maga sem tudja, miként jutott oda. Csakhogy itt van. De hová rejtse el magát ' Amott a t'iige bokrok levelei közül slSOBÍllognS fehér köntöse, (Ma nem lesz. jó. Tovább. Ni ! Otl a néhány olajfa korul csihatag bokrok lepik el a fohlet. Sötét, süni lombjuk jói rejteket ád. Keresztül tori magát a süm-égen. Köntösét rongygyá tépi, arcát még jobban ó'ssze sebzi a tövis. Kezeiről In-sii csépekben hull a vér. Itt van. Fölötte egy százéves olajfa sűrű lombját ingatja az enyhe re. geli ./..•';;.: Méla csendesség Ml meg az illatos berket. Kgy taikatullu madár kúszik a legvastagabb ágon. Eleimét keresi Meg-mcgkopogtatja a vén ta kérgét. Egyhaugu kopogása még bántóbb a nagv némaságban. Leül a földre. Hátát neki veti a vén olajfa törzsének - kezei öntudatlanul a derekára hurkolt kötéllel játszadoznak. Meredten figyel, hallgatózik. Még a vadméhs döngése i» sebesebb dobogásra készteti a s/ivét. Kínosan neszel a felette bólintgató lomb halk susogáaára. Gondolatai nincsenek, Felizgatott agya csak rémképekkel foglalkozik, A kopár legelőről lépések csikorgass és emberi hangok zagyva keveréke száll fel hozzája. Kgy irtóztatót dobban a szive, aztán megáll. Torkát BŰntha vasmarok szorítaná, az ijedtség láza fogja össze, hogv a fltldoklástól szinte kiugranak üvegesedö szemei. Kgy őrjítő gondolat üli meg a lelkét. < • érte jönnek, Iii te. Nagv nehezen magához, tér. VíaStsárgB kezével végig simítja véres homlokát. Feláll. Hallgatói zik. Kassau, mint a verébre vadássó macska, kúszik fel a vén olajfa redves törzsén a legelső ágig. Megül rajta, mintha tevén ülne. Most már nem remeg. Nézi B feléje tartó embereket. Krto jönnek. Ide tartanak egyenesen. Talán látják is már. Kgy hirtelen mozdulattal leoldja derekáról az avult kötelet, fejébe rántja a hurkot, másik végéi mogerőaiti a hajló ágon, aztán egy sóhaj nélkül ledobja magát, Az ajk, amely a legocstuányahh árulá-t Csókolta a legigazabb ajakra, érőkre megfagyott.