Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-02-24

l'.lOl. február L'4. PÁPAI LAPOK. A férfin, aki ezen Srdkké emlőkezetes hazafias nagy ünnepnek ssónoka volt, kinek szavára ifjak és aggok szive lángra lobbant, szemeikből pedig az. igaz érzésnek könnye kicsordult; a férfiú, kinek szavára, gróf Széchényi l-t vannak képéről a lepel lehullott: Fenyvessy Ferenc! (Fjenzés.) Oh mennyire meghatva álltain Ott: mily forrón hatottak lelkemnek mélyére ott elhangzott szavai ; mint vonultak el lelki szemeim előtt e nemzet múltjának ; e nagy múlt annyi gyász és fénykorszakának szivet, lelket megkapó jelenetei a szónoklat azon remek művének hálása alatt, amelv ott hangzott el akkoron, s amelynek minden egyes s/.ava esak -/Ívből fakadva hatolhatott oly mélyen a szivek gyökerébe. És ha már a ti kitüntető jóakaratotok, baráti bizalmatok és szives elnézésetek reám, érdemtelenre, egv kisded porszemre a nagv inindenségbeii ruházta azt az erőimet meghaladó, de amellett örökké emlékezetes, kimondhatatlanul megtisztelő és büszkeséget keltő hivatást, hogy az én gyenge szavamra jelenjenek meg előttünk annak a férfiúnak jóságot sugárzói vonásai, akinek lelkesítő szavára Deák Ferencnek és Széchényinek képéről esett le a takaró: ti akartátok im, ám legyen, — Fenyvessy Ferenc képéről is hadd es-ék le hát a lepel! (A lepel lehullott. S/unni nem akaró éljenzés. | Íme tehát kepében is megjelent kötöttünk I lös most, midőn mi vagyunk hivatva e képet gondosan őrizni meg, akkor értsétek meg és érezzétek át, hogy e képnek bármily gondos megőrzésével is ÓSSzes kötelességeiteket korán sem teljesítettétek ! Hanem mi, akik nemcsak iparosok, hanem veszprémi polgárok is vagyunk, tetteinek emlékét is őrizzük meg, hogy az utánunk következő nemzedékek is ismerjék azokat egykoron. Mondjuk el nekik, ha majd megnőnek, hogy a lángtenger e várost év előtt mint hamvasztotta el; a nyomor pár nap alatt mint ütött tanyát: hogy száz és száz e-alád, mely még csak tegnap is jóllétnek örvendett, már a várható más napon miként vált hajléktalan koldussi. Mint a ház. amelynek kihaltak lakói, minden egész bútor darabjával az. egykori boldogságra emlékeztetve annál elszomorítóbb látománv, minél nagyobb volt a boldogság, melyet kérlelhetetlen enyészet mégsem m isi tett annak falai között — e város olyan volt akkoron. Tetőtlen házaknak lakók nélküli falai meredtek ablaktalan szemüregeikkel utcáknak kezdetétől azoknak végéig, bánatot keltve és könnyet fakasztva szüntelen. (Hi a sok kenvérnélküli éhezővel, a sok betegségben s/envedövel, a sok hajléktalanul maradi csecsemővel és aggastyánnal mi lett volna, ha miként a könyörületet Gondviselésnek küldőttje nem kelti fel az országnak és az egész nemzetnek igaz részvétét irántunk Fenyvessy Ferenci Az a részvét és az. a rokonszenv, melyet Fenyesev Ferenc munkát és fáradalmat nem kiméivé, éjt nappallá téve, szóival, tettel és tollal l a tekintélynek erejével munkálkodva fölkeltett és bosszú-hosszú időkön ál ébren tartott : eredményezte azt a segédedehnet, amelyet e városnak a magyar nemzet nyújtott szi vesén. A magyar nemzet — Fenyvessy Ferenc szavára ! (ügy van ' Éljenzés.) Am elmondhatjuk ezt bár akár hányszor is, de meghálálni tudni nem fogjuk sohasem ! Érdemrendjeink nincsenek, amelyekkel hálaérzetünket jelképileg, de egyszersmind jutalmazólag is kifejezésre juttathatnánk. Nekünk csak egv érdemrendünk van, -— mi csak egy jutalmat nyújthatunk — és ez a szeretet. Az igaz. és őszinte szeretet, melyet ő méltósága iránt egy szivvel érezünk mindnyájan ! Ez a szeretet fog újabb és újabb erőt ébreszteni szivünkben, ideálokért való küzdelmeinknek útjain. Ebben az. anyagias korszakban, mindenkinek mindenki elleni harcában is mi eszményekért lel kesedünh ! A tökéletes é- az SgésZ nemzetet boldogítéi minden nemzet Iparánál tökéletesebb a magyar iparért é- a műveltségnek a lehető legmagasabb színvonalára feljutó msgyar Iparos osztályért. Eszményekért küzdünk, de azért míg a jövőnek végtelen távolságában révedező ábrándsserü tekintetük előtt egy boldogabb hon, békésebb társadalom é- hatalma-, Mátyás király idejéhez hasonlóan hatalmas magyar nemzetnek ma még elérhetetlen képe lebeg, addig nem zárkózhatunk el, a jelennek kőtele-ségeit sem tévesztjük szemeink elől, mert, hogy céljainknak koronája nem lebeghet a téllegek kőzött, hanem erős oszlopokon, megtörhetetlen alapokon kell nyugodnia, melyek caak évtizedeknek folytonos munkájával emelhetők fel, I hogy e munkára csak a céljaival tisztában levő, a béke áldásai alalt fejlődő olyan nemzet képes, amelynek egyes esoportjai törvénytelenség, jogtalan-ág, igazságtalanság, v i - -/a VOflás és hajtogatás által sem az egymás, sem az ÖSSZeSSég, sem pedig a fötekitltélyek elleni harcra és felforgatásra ingerelve nincsenek. Főköteleaaégűnk tehát, hogy rázkódást nem okozó átmenettel iokól-fokra haladjunk, hogy lépésről lépésre bódítsuk meg a tért, de sohasem fegyverrel, hanem mindig c-ak a szeretet szavával, az egyenlő jogokban való részesedésnek biztató reményével ! S bármennyi csalódás érjen i* bennünket, emberekben, tervekben, reménvekben • az. eszménytől eltánt orodnunk nem szabad ! Felkünk mélyében érezzük mindnyájan, la leleplezett kép télé fordulva) hogy ebben az értelemben szívesen maradsz itt közöttünk, hogy velünk akar-/ reménykedni, dolgozni, küzdeni is, ha kell. Tudjuk, hogv magadban nemcsak hatalmas erőt és szent akaratot érzel, hanem hogy tántoríthattál) is vagy azon az. uton, amelyet sorsod nemzeted javára számodra kijelöli ! Megismertük benned a népnek régi hű barátját, kinek s/ivét népének szivével örök érzés forrasztja eggvé, inert hiszen „ml volna bennünk örök, ha nem azon része szivünknek, mely szeretett !* A Sportegylet táncestéje. — IMI. február lX-án. — A farsang utolsó mulatsága ! . . . Miro kivirrad, mire az utolsó táncoló pár is elhagyja a báltermet, beköszönt a böjt. Jön a sanyargás és niagábaszállás ideje a világi hiúságok és pazar vigalmak mán. Vége a szép napoknak ! . . . Elmúlnak az esték, mikor odaállítasz egy-egy szép hölgy elé, bókolsz előtte nagyot é- mari- átfonhatod kezeddel a karcsú derekát. Jókedv, pajzánság, ezer bohóság megszűnik ezen az estén és még csak panaszkodni sem szabad, mert hiszen a világ rendje, hogv a társaiig után jön a böjt, mint derűre a boni, mint átlumpolt éjszaka után a katsenjammer. Nem i- volna ok a panaszra, ba ez. a farsang, amelyet a héten temettünk, az igazi farsangok kőzé tartozott volna. De bizony c-ak talmi társaiig volt ez. Alig egy-két mulatság, alig egy-két vidám sete és nemcsak hogy új mulatságok nem születtek, de még a megszokott régiek közül is elmaradt néhány. Nem volt ez. a farsang a mulatságok, a szeretkezés, a duhajkodások boldog ideje, hanem inkább a panaszé, a kétségbeesésé, a nvoinoré. Soha oly élesen min hatolt keresztül a mulatósok vidám lármáján a nyomor síréi szava, mini ezen a télen. A fővárostól kezdve az. egész országon hallatszik a panaszszó, I bizonyára ez. a fő oka annak, hogy még ezt a rövid farsangot is oly kevés báli esi tarkította. Még a mi jókedvű fővárosunkról is az. hallatszik, hogy alig minden harmadik, negyedik napra jutott egy-egy hál, holott azelőtt válogatni lehetett mindennap három-négy mulatságban is. A/ért mégis szép volt a farsang. Nem olyan ragyogó, mint máskor, nem olyan duhajkodó, de a/ idei farsangon kivirított a jótékonyság illatos virága. Megtalál luk némileg a szivünket és ez bizonyára ueni lessz. esak amolyan farsangi kedvtelés, de útmutatás és példaadás hosszai időkre. A mi helyi farsangunk méltói buOSUStatórs lelt a Sport-egylet táncestéjében, A Sportegylel különben i< — minden túlzás nélkül szólva egyik legéletrevalóbb testülete városunknak. Nyáron a torDázást, kerékpározást műveli, télen a vívást, korcsolyázást. Nyáron mulattató versenyeket rendez, télen pedig lenyes mulatságot, Tiszteletéé hála ásóknak, akik ilyen ügyesen és ötletesen vezetik ezt az agyletet, amely fiatalsága mellett is már egyik komoly társadalmi faktora városunknak. Fz. az. ügySS és ötletes vezetés mindenképpen megnyilvánul! a héttő esti táncmulatságon, amely sokáig lessz kedve- emléke farsangoló fiStalságUUksak. A jókedv és vidámság az első perctől kesdvs otthonra talált a táncoló párok kőzött, akiket BSUtán el sem hagyott a kora hajnali óirák elolt. Soi talán még azután sem, ami azonban már kívül esik a báli krónika korén. De f&ljegysésrs méltó, hogy az idei Sportba] fényes siker dolgában nemcsak ÖSSZSS elődeit multa tVilül, de az. idei farsangnak is egyik legkiemelkedőbb pontjává lett. A négyeseket mintegy huszonnégy pár táncolta. A jelenvolt hölgyek névsorát ín adjuk i Asszonyok: Báthoryné (Győr), Debicsky Miliályiié (Ihászi), dr. Ferenozy Bernátné, Galamb Józsefné, Sz. Galamb llö-ke, dr. GőSy Gézáné, Hanauer Zoltán né, .lerilV Antalné (Győr), Józsa Károlyné, Karlovitz Adolfné, Kása Gáborné, Klára Sándorné, Kluge Károlyné, Kutlív Lukáosué, Fangraf Zsigáné, Marin ezer Antalné. Németh Imréué, Richováry Béláné, Saáry Lsjosné, Stecklné (Nezsider), Sült Józsefné, Vikár Kálmáuué, Wajdits Károlyné, \\'rano-evits Adámné. Wüeszl Ferencsné. Leányok: Bode Vilms, Erber Margit, Ferenczy Psuls, Galamb Ilona, Günther .lanka (Jánosháza), Jerffy Hermina, Jerfy Olga (Győr), Józsa Margit, Klára Szara, Németh Margit, Saáry Leons, Steck] nővérek (Nezsider), Vikár Böske, Vikár <i!_-a Veszprém), Wajdits Ilonka, Wranesevits Alice. TOLLHEGGYEL. Egyről-másról. Azon tüttődöm, hogy tulajdonképpen mi célja van az embernek e földön ' A tudósok i- eleget gondolko/tak rajta l még se fejtették meg. Ügy gondolom, hogv ez a cél évszakok szerint változik, de mindannyiszor SS a fő, hogy az ember vigassággal legyen. Tehát azért születtünk, hogy farsangkor bálozzunk; tavasszal, majálisokon táncoljunk; nvároii fürdőzzünk ; ősszel szüreteljünk -tb., ahogy jez minden becsületes kalendáriumban le vagyon I festve, a hónapok tejénél. Ami ezek Kóz.é ,.-ik, az. ! mind melléke- s csak arra jói, hogy az. embert emlékeztesse néha a minden célok céljára. Hát hogv a mi városunk klVSSSÍ a részéi ezekbűi a célokból, azt mindenkoron megmutatta, tanúin reá a mi saját külön tudósítónk, aki alig gvőz.te a referáltakat megírni már az idei rövid farsangon is, é- aki már úgy belejött a tanulásba, hogy az asztala alatt a lába folyton rugdalódzik s olyan mozgásba nosza az Bastelt, mint valami spiriti-ta szeánszon a gonosz és ingerksdő szellemek, úgy hogy két cirkáló lótárkas rendőrt kellett igénybe venni a lecsillapítására. Boldogok voltak az idei télben a korcsolya sport kedvelói is, mert ugyancsak kedvezett nékik Télapó. Volt is elég jó kedv és gyönyörűség a sikamlós jégen s talán még jó ideig élvezhetnek Halifax, vagy Rohonosy Gida hivei. Bizony s/ép volna, ha egy kis táncmulatságot rendeznének a jégen, felvoBuiáeokkal, néma képletekkel, tűzijátékkal, fáklyafény és lampionok mellett, hogy a tisztelt ini-era plebs contribuens is élvezhessen valamit, ha távolról is. A .Sport-egvlet" agilis vezetői és tagjai nem vagyok kőztük i bizonyára nagy érdemeket szereznének a mindenesetre szép, kelleme- és látvanvos mulatság rendezésével, amilyent, azt hissem, Pápán még nem produkáltak. Hanem jó lesz vele sietni, mert bár kemény téli időjárás van, de én azt hissem, hogv bármily erősen is rázza tél uram a deres szakállát, már csak végső napjait éli s talán éppen ezért mérgelődik oly szörnyen. Nos. hát múljék is el mielőbb. Legfeljebb a fa- és ssénkereekedők fognak utána sóhajtozni, de sok, nagyon sok szegény ctnbor fog örülni a távozásán. Mert hajh ! hányan valának, akik a zord és hideg télen alig-alig jutottak egy ki- meleghez, ha csak úgv BSm, hogy valamely újság ssörnyfl stílusú regényében olvasták, hogy »<« gréj <i kottatll<'> e/e alt s hallgatta <> ><iji>mi<'> lángokat i tlnttrülse << lángnyelvek játékában" ttb. sie. Kehet, hogy az i> adhatott egy ki- meleget. ügy látszik, hogy az. új évssásadot a jótékonyság századának fogják elnevezni, mert az emberek ugysnessk buzgólkodnak annak oltárán áldozni. Sajnos, hogy egyúttal a szegénység századának ÍS kell hogy mondjuk. A nyomor talán soha -cm volt ily nagy, mint mostanában. Boldogok ások, akik enyhíthetnek a szenvedőkön 6s nyomorgókon - bizonyára megnyerik még itt a főidőn az üdvösséget. A búrok még mindig püfölik az angolokat : a khínaiak még hó-ok a futásban - a boxerek nem is annyira hoz — mini inkább fuss-erek ; a nagy hatalmak követei talán még e s/á/.ad végéig tanácskozni fognak s az. osztrák parlamentben Klofác és Vasssilkó urak dominálják a tanácskosásl csattanós pofonokkal, de talán mindez már csak a múlt ke-erű amiékai közé fog tartozni akkor, a midőn a pápa — I bánhidal vasul, a pápai világítás és c-aloina/á- a