Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-03-17

Kérdjük most : I magvai gazdasági munkás sorsának javítása, ekziszteneiájának biztosítása Dem olyan cél, melyet lelkesedéssel kell felkarolnia ei ország társadalmának ? Amilyen dicső dologi balott nemzeti bős, :i királyné és a költi! emlékéért áldozni, ugyanolyan jóravaló cél az élők millióiért érezni és pénztárunkba nyalni. Kellő összhangban kell. hogy legyenek közéletűnkben az idealizmus éa a czélszerfiség követelményei, a gyakorlati élet. (országszerte most folyik a gazdasági munkás- éa cselédpénztár szervezése. Éppenseggel nem mondhatnók, hogv valami nagv zajjal történnék ez az országos akció; a hivatalos körükön kívül alig tudnak róla valamit. Azt hisszük, nem szükséges, hogy méltassuk ennek az uj intézménynek óriási fontosságát, mely ha gyökerei ver nálunk, Magyarország az első helyre emelkedik a művelt államok között, melyek a humanizmus elveit vallják. Az összes munkásnép biztosítása betegség és rokkantság esetére olyan intézmény, aminő még sehol • világon nincs. Rólunk vennének példát a szociális problémákkal kuzködő kulturállamok. S inie, a mi jótékony és áldozatkész társadalmunk nem mozog! A néhány nagy ur példája, aki eddig adakozott, nem igen talál követőre. Pedig a társadalom anyagi hozzájárulása nélkül ez intézmény hosszú éveken át nem lessz még életképes. Pénz. sok-sok ezer torint kell a kezdéshes a ezt a pénzt az intézményt megalapító állam nem bocsáthatja rendelkezésére. De ha • magyar vagyonos osztály kötelességének tudatára eoreu s auoinan vaival nehanv Bzázezer forintos alapot teremt: hiz.tos.itva van az intézmény prosperálása, amely kedvező konjunktúrák között ti — 7 esztendő múlva már el fogja viselni terheit a maga erejével, a munkások befizetett filléreivel. Teljesítsük tehát kötelességünket! M unk ásintézményeink legjelentősebbjei közé tartoznak eddig a hetegsegélyzö pénztárak, melyek immár behálózzák az országot, s gyökeret veitek. Hosszú ideje már annak, hogy e pénztárak reformját sürgeti minden tényező, első sorban a inunkásnép. Sok, itt elsorolhatlanul sok hibája van ez intézménynek. A nagy szaktanácskozmány, mely a kereskedelmi miniszter védnöksége alatt a betegsegélyző pénztárak reformjáról tanácskozott, a tizenkettedik Órában ült össze. S igen tanulságos volt e tanácskozások eredménye, az új törvény alkotói kész anyagot kapnak a kezükbe. Viszont igaz az i.-. hogy nagyon sok ellentétes és nem mindig közérdeknek akad szószólója a tanácskozáson. Akik az új torvényt meghozzák, térjenek napirendre e felszólalások fölött! El a vicinális pénztárokkal, melyekben nem a beteg munkás a főcél, hanem ;iz orvosi honorárium vagy a fölös hivatalnok-személyzet ! .Meg kell szüntetni a tisztességtelen versenyt az ipartestületi és kerületi pénztárak között! K> ezt csakis radikális reformokkal lehet elérni. Közvetlen és föltétlen állami ellenőrzését követeljük a pénztáraknak 5 azok igazgatásában messzemenő jogokat a munkásoknak. Mert hiszen a betegsegélyző pénztár a munkásé. Ez elv, amely nélkül munkásintézmény ma már nem lehet életképes. Ennek igazolását látjuk a budapesti munkaközvetítő intézetnél is. Ez az intézel eddig nem felelt meg a hozzája fÜZÖtt várakozásnak. Miért'.' Mert hivatalosan, aktaSZerÜleg nem lehet jól elintézni a munkások ügyéi, mivel hogy az egészen más természetű, mint a közigazgatás Vagy az adószedés. A kereskedelmi miniszter éleslátására és modern Világnézetére vall, hogy meghívta a munkásokat, még a szocialista szakszervezetek vezetőit is. hogy vegyenek részt az állami ingyenes munkaközvetítő intézet dirigálásában. A modern Magyarország érdeke, hogy mindazok, akik mutikásflgyekkel foglalkoznak, átértsék azt a szellemet, mely a kereskedelmi minisztert ez elhatározására tárta. A falusi ember Budapesten.• — hevei i szerkesztőhöz. — Mondhatom, jól ismerem mind a tóvárosi, mind pedig a falusi viszonyokat, s igen rosszul esik lat i, hogy itt a fővárosban szer meg ezer kereaetnélküli munkásember sinlődik * lelketlen izgatóktól téVUtra vezetve, Utcai tüntetések lendesáaére és botrányok elkövetésére adja magát. Mintha ilyen mádon kereeethei lehetne jutni, mely magának éa családjának életfenntartását biztosítja. A hányszor az ilyen észnélküli tüntetésekről olvasok az újságban, mindig végtelenül sajnálom, bogy ami értelmes falusi népünk, amely mindenkor külömb volt más országok falusi népénél, itt a fővárosban ennyire jutott, önkéntelenül vetettem föl magamban azt a kérdést, hogy mi csábította i<l<; a fővárosba azt a tömérdek embert, kinek sokszor napokon keresztül még betevő falatja sincs, míg a gazdák túlnyomó része folyton panaszkodik ós pedig jogosan, bogy náluk falun a munkáshiány évről-évre nagyobb mértéket ölt, sok helyen olyannyira, hogy meg kellett szüntetni a mezőgazdasági özemet azokban az ágazatokban, melyek okvetetlenül kézimunkára szorulnak. Bámulatos, hogv noha nagv nyomorba jut itt a falusi nép, amiről manapság már faluhelyen is értesülnek, mégis csak folyton és folyton jönnek uj rajok, míg vissza falura alig megy valaki, pedig nyilván köztudomású, mily nagv ott a munkáshiány. 8 nyilván az is köztudomású, mennyivel könnyebb ott a megélhetés, mennyivel olcsóbb ott az élet, mint itt a fővárosban! De aa ideszakadt nép inkább nyomorog, inkább elzüllik és a csőcselék közé keveredik, mintaem hogy visszamenjen szülőföldjére és mezei munkássá, vagy jóra* való cselédem bérré legyen. l'.z. szinte megfoghatatlan ragaezkodáa a fővároshoz s magyarázata nem lehet más, mint hogy nálunk az ttrhatnámság még a legalsóbb néposztály un krs is kiterjesztette káros hatását. Inkább valami nedves, egészségtelen pincelakásban lakik, rossz koszton tengődik s a főváros rossz levegőjét szívja, csakhogy kikerüljön a paraszt Borból. Mai nap nádunk már mindenki úr, a lámpagyujtogaíó, az utcaseprő, a boltissolga stlt., mert nincs a fővárosban még olyan kis ember, akit a nálánál még kisebb meg ne urazna. Innen van, hogv a Az ngodi kerület derék képviselőjének ez. érdekes kis nkket a B, II. I'. Iio 14-iki számából vettflk át zűrzavar fog beállani, amit már sok tapasztalat igazol. — Ellenben azt felelték, hogy minden meg lett fontolva. Majd mások következtek beszélni — ép velem ellenkező (elfogással. Végül ö magassága kimondta, h"gv minden meg volt bányve-vetve. Azután a döntés t..rténi. Miután tényleg csak Burgsoi őrgróf ö ma* gaaaága és én maradtunk véleményeinkkel, kinyi* latkostatá, hogy ö máskép nem tehet. Kénytelen voltam tehát engedni, mondván, hogy nekem elég volt nézeteié'! világosim kifejezni és követem ö szentsége seregével ő magasságát ; mindazonáltal értesítési isükséges küldenünk. <' magassága erre megkért, hogy adjak neki jegyzéket, hogy mindenről gondoskodhassanak ; miért is enyéim tanácsával máa* nap a jegyzéket, amelynek mását e levéllel egvütt megküldöm,' átadtam, amelyet 0 magas-ága úgv a/ ágyak, mint az élelmiszerek generálisának kiadott — Nekem pedig az lelt, — eléggé csípősen, — mondva, hogy elégtételem megless, amint szokás mondani. A sok nehézség miau kételkedem benne. Majd felismerik tán. hogv nem i- oly gyászos volt tanácsom. Nem tudom, mi fog következni. Itt azonban, mielőtt elküldeném ezt a levelet;, i|Ís/.C!ll, SÓ't, ki is I

II"1111 ll 11 tO

III, CS Méltóságod, ugyancsak bígyje el, hogv itt nincs vesetés, Minden tőnél egyeneUenksdás található, Nem eléggé számolnak a helyzettel, az erok nagyon gvengék. mivel magyarok közül, — mondhatom, - még Jelenleg nem található, -cukit sem láttam ~ egyéb erő l.>, vagy ló ezer gyalogos - és körülbelül - SSM lovasból áll : ezen kívül, amint hirlik, még várható, ha ugyan megjönnek, 1' ezer lovas és 1 ezer gyalogos, — közt ük a vallonok és loiharingiaiak. A pénz is oly kevés, hogy minden órában attól lehel tartani, hogy elfogy. Nagyon jól ismeri, minő ezen állomásunk Ovár, amelyról a múlt héten küldtem egy rajzot; 8 —9 kilométerre esik a Duna,amely mindinkább félivet ir le nyugatról keletre télnapi távolságban ; az ív sugarát félnapnyi messseségben nyugot felől a l.ajtha" folyói zárja ha, mintegy sáncol képezve ; a közepén, a hol a viz ki- mocsarai képez, van Ovár. Körül vagyunk tehát véve, akár elfalazott területen. A Duna másik részén áll (ivor--ziget és más szigetecske, nmei vekre az ellenség minden akadály nélkul jöhet, ia egy kis ágyúzást nyakunkba zúdilhat, ia még a pu-kák meg* -eperheiik az. egé-z. vidéket, a hová meg vagyunk telepedve. Ki kellene kotródnunk a nélkul, bogy volna más kijárásunk, mint egv Ovártól é-zakra puskalövésnyire fekvő bidacska. Mintha kalitkában volnánk ! Nem tudnánk menekülni, ha az. ellenség nagy erővel jönne, amint fel volt tételezve, amikor e helvét választották ki, azért, hogy visszasiethessünk Aii«ztria segítségére, ha ez. szükséges lenne. Nem jó e hely másra, mint, hogy, ha előre akarnak hatolni, * llar Alclol'laiiilililliek OválTÓl küldött levelei SSM vannak őrizve, p rajznak nyoma részeit. " Az eredetiben áJutá-t olvasunk. kényszerüljünk az ellenség területén át elosonni ez.e

r veszély közepette minden támaaa nélkül, amelyet a Duna nyújthatna é- egálZSB Istenre bizni magunkat. Embereink ki leitek asstve az. egész, augusztusra. Bár sok veszöd-égbe került, kifizettettem az Saasas kapitányokat a katonákkal együtt, a szerint amint itt el volt rendelve. A katonák nagyon elégedettek, mivel a kapitányok megadták járandóságokat A szátiiítá«ok tehát tapasztalatom után annak rendje szerint történtek. klsgr, Bonvisi jelenleg hátra vau Pozsonyban, ahova a kórház tétetett ál, amelyben most 180 körül van beteg. Igy értesülök, hogy kevesen halnak s bizoiu Istenben, hogy jobbára megtartja őket életben más alkalomra, ámbár a számítások szerint, amelyet nemiéi: eszközöltek, rövid időn belül ép felényire apadnának le. Hasonló módon beszélték, hogv nem lesz. több segítségünk 6 ezernél. B tekintetben hiszem, bogy magr. kommisasárina is a többi kinostári hivatalnok pontosan irtak. Ma már legkevésbbé sem bosszant. Monte Ferenc úr megjő, amint már megérke* zeit Malatesta gróf i-.. Az. előbbit rá akarták venni, di' folyton visszahúzódott, amennyire észreveszem, hogy találkozzék. Kaniillo úrral" é- Malatestaval: ellenszenvvel van irántuk, amiül máskor is irtam. Egyébként az. embereket nagvoii elégedettnek ' Családi neun CaprízuccbJ.