Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-03-10
11 uszoimvolcadik év. 10. sz;\in. L901. március 10. PÁPAI LAPOK l'ápa varos hatosáénak es több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Blegjelenlk minden vasárnap Szerkesztőség : Jókai Mór utca 868. Eladóhivatal: Qoldberg Gyula papirkereskedése, FőtérTelefon-szám: 41. Felelés szerkeszti! : 1 > v. 1\ ( > RÖ8 E \ I I R 1 Főmunkatárs: Dr. WELTNER SÁNDOR. Előfizetések es hirdetési dijak a I a ti k i a il ú Ii i v a t a I a Ii o t k ii I d e n d 0 k. A lap ara Bgési évre 12 kor., félévre Ii kor., negyedévre 3 kor. BQajrtM uu&m .ir.. oii. A szabadság napján. 1'iijin, március '••-én. Ötvenhárom esztendeje lessz a héten, hogy felvirradt ;i magyar szabadság; hajnala. A nap, mely akkor felhők mögül ragyogót! erre ;t földre, mámorban iis/.i'i országol Látott. A szabadság és hazaBzeretet mámorító érzései soha úu r v nem lobogtak ti magyar BZÍvekben, mini akkor, azon a szent tavaszon. Mini a szerelmes férfiú, akit kedvesétől akarnak megfosztani, nem ismer belátást, sem meggondolást, csak azt érzi, hogy szivének szerelmét bírnia kell mindenáron, ügy rohanl akkor Magyarország is. a szabadság szerelmétől égve, az emésztő és egy percig sem kétséges harcba. Mindezt, valamint az akkori napok történetének minden kis adatai fel kell eleveuítenünk évről-évre, hogy megerősítsük rajttik szivünkéi és érezzük lelkünkben a lelkesedés lobogó lángját. Es tanuljuk meg, hogy amikor kimondjuk ezt a szót: szabadság, akkor ne csak szépen C8engŐ hangot halljunk, de érezzük is át mindannyiszor, hogy ez az a varázsszó, ennek a nyomán kél az a csudás érzés, mely Magyarországnak a megváltási hozta. Igaz, más volt a lián un évvel ezelőtt é.s mái szabadság ötvenérezte gyermek és agg, nő és férfi, hogy a szabadság, az az élet, a amikor ugy látszott, hogy kihunyt a szabadság világa, akkor nieo is .szűnt ebben az országban minden magyar élet. 1 >e bebizonyult, hogy nem halt meg, ami halhatatlan, s ba nagysokára is. de kivirult a magyar szabadság fája. Ne feledjük soha. hogy piros magyar vér árán virult ki. Nem azért, hogy a bOBSZU érzését sípoljuk, hiszen a magyar szívben nincs helye ennek a rút érzésnek, hanem lioj;y a mi félisteneink folyton úgy ragyogjanak előttünk, mini a Bzabadság szerelmének ércbe őntőtt szobrai. Hogy érezni tudjuk mi is azt a lángot, mely egykor vérünket hevítette és hogy hasonló erővel, hasonló kitartással védjük mi is a szabadságunkat. Nem elbizakodásból, hanem józan önismeretből tudnunk kell, hogy a magyar szabadság él, de erőink javát fordítsuk arra. hogy ezt a szabadságot Boha megnyirbálni ne hagyjuk, ellenben folyton növeljük és terjeazszük. Legyen • szabadság a mi igazságunk. Ez legyen a jelszó, amelyről harátainkra ismerünk és solta azokra ne hallgassunk, akik a BÖtétséget kedvelik inkább, mint a Szabadság világát. Tartsunk ki mellette mindvégig és ruházzuk át ezt az érzést 3 amikor ünnepelünk, ne csuk a múltat ünnepeljük, ne csak az emlékeknek szenteljük gondolatainkat, de vessük erőnket a jövőre is, hogy megépíthessük a magyar államnak azt az épületét, melyért annyi magyar vér folyt már. Soha ki ne haljon belőlünk a remény, hogy ez a vér nem tolyt hiába. Székesfehérvár. Veszprém. Papa. B.-Füred stb. A vidéki színészet országos felügyelője — mint pár hét előtl a fővárosi lapokból értesültünk — Pápa városai ujabban abba a szini kerületbe osztotta be, melyben kívüle Székesfehérvár középponttal Veszprém, Siófok, Balaton-Füred, Keszthely és Zala-Egerszeg foglalnak helyet. A városhoz ez a terv nem érkezett le s a .-ziiiügy itteni faktorainak nem nyilt alkalmuk, hogy róla nyilatkozzanak. Érkezeti azonban f. hő 6-án a város polgármesteréhez Székesfehérvár sz. kir. város polgármesterének átirata, melyben felhívja, hogy a kendéinek fentemlített inóilon megalakítására t. hó li'-én Fehérvárra menjen. Az átirat mellékletében (mely az orsz. szinészeti felügyelő intenciói! tartalmazza) részletesen el vannak mondva a kerület-alakítás alapelvei. íme Ízelítőül egynehány: ma. Akkor gyermekeinkre u lile 1. a városok keltendő egyességének elelŐles 2—3 év tartalma alatt csak si TÁRCA. Március Idusán. Földi dobbanjon tel hangosan ma kebled, ( )|tó/./.' .-ugarba, lénvó/önbe, menny! Te róna, erdő, legszebb, himes lepled Vedd lel magadra 6 szent Ünnepen I Hints t'ürteinkie il'ju, szép virágot E szent napon, ób, búvó,- kikelet, S bol ők nyugosznak, a levert titánok, Pakassz borostyám sírjaik telett. Dioső napoknak büszke szép virága, Jer, tárd ki kelyhed újra isabadon; Borús egünknek fényes napvilága: Érted eped ma róna, völgy, balom ! Dicső szabadsági Hallod, mint dobognak Szent vágyódásban ifja kebleink? Tündérleánya vén - ssásadoknakl K szent napon ób jer közénk megint, J«r ób szabad-ág! Égi -zent szó vélnek! (iyujtsd lángra újra árva nemléted', Melv bősz e-atáin dúló ezredévnek Hejh! annyit vérzett, annyit szenvedett.. Szállj át a síron, ahol <>k pihennek, Hol csontjaik ssátssörva portának, Hogv lánghevétől égi, sasa! tűsednek Ma ünnepelni feltámadjanak 1 Hadd lássák ők is: nem fajultunk el még; Hogy a magyar nem „s/ibarita váz" ; Hogy lámáinkban hadverő leventék, I>ic-ő elődök szent heve tanyás. Hadd lá»-ák ők is; a turul helyére Nem „nemtelen veréb" ütött tanyát; Hogy él, virul még Árpád nemzedéke S ha kell, vérével védi a hazát. Hadd lássák ők is: él, virul a nemzet E bon katarin ifjan, asabadon, A szent szabadság lobogói lengnek A rónaaágon s fenn a bércfokon . . . Nem ontá vérét annyi hős hiába: Szabad hazában él még a magyar, Szabad szivünknek minden dobbanása, Szabad a hant is, amely eltakar! Dioső saabadságl Túlvilági tény, te! Hol van toll, mely méltón lefestene . . . Mege-uklik térdünk é> imádunk kérve, Te nemzeteknek áldó szelleme: Ks mig ssemeink elhomályosulnak Tekinteted \ akitó, lánginál: Merengő lelkünk napsugaras multak Csodál hónába mew.e . . . BMSSM száll. S látjuk: kelő -ugárid mint ragyognak. Szabadság napja, búi egünk felett. — IfagaSStOa nap t«'! Náladnál nagyobbal Sob'sem sitiitek tán a/, évezredek . . . Mint lúg tél a próféta ihlett ajka: .Rabok tovább nem, nem leszünk soha!* S mint tör ki zúgva a keblek viharja, Hogy visssadölg a Kárpátok foka. El látjuk, amin lláiadofc vajúdtak : A/.t egy dlosfl nap lángja SSfili meg, S hogy zúzza szélivel átkos rabláncunkat Szentelt hevében egy ifjú sereg . . . Stabadság lengi át a rónaságot, Szabad-ág száll át völgyön, ba lmokon . . . S mit századoknak vérrossdája rágott, Megvillan a kard újra siabadon ! S hol annyiszor tört testvér testvér ellen S a honfi vére ömlött annyiszor, Most millió sziv egy »zent értelemben, Egy szent fohássban halkan össsefor. S hol annyi fájó bonfi-köny kicsordult Egy zordon, vé-zes SSredév alatt, S hol átkos vad viszály hejh annyissor dúlt Testvériség gyújt oltár-lángokat. s a nemiét, melyet ádáz sarcok dúltak, fájó sebére enyhe irt talál Ks keble mélyén nem sajog a multak Z-ibbasztö, váeses, terhei átka már . . . Nincsen már jobbágy ! Egy ISOBl érzelemben, EgV ihlet lángjától feslfil a kar: A küzdelemben - a honiterelémben Egyéníti agy tőt-egyig a magyar. A FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izii természetes •=. hnshnjtoszer CBSB
