Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-03-03

1901. március jóbarát, MOmorodotl -zivvel jelentik a felejthetetlen fihj, a l«fjobb apa, VŐ, sógor, illetve testvérnek és jóberátnsk liménfalvi Székely István, a pápai től<linive« -iskola igazgatójának munkás élete 42-ik s boldog házassága B'-ik évéhen I halott] szentségek ájtatos (elvétele után, folyó évi február hó 24-én <1. u. I órakor, hossza aaanvadáa után történi gyáaaoa elhunytát. Az. elköltösótl hűlt teteme folyó évi február hÓ 86-án délután •"> érakor lóg a róni. kath. egyház szertartásai szerint, a pápai róm. kath. kálvária-sirkei ilien örók nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mi-e-áldozat február hó 2' i -án il. e. 9 órakor lessz a pápai plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutatva. Pápa, 1901. évi február bó 25-án. Béka lebegjen porai felett! Sons Antal. Polyó évi február 24-án nemcsak a helybeli áll. tanítóképző-intézetet érte gyász, hanem a pápai társadalom is egy rokonszenves tagját veszítette el B Soóa Antal nyűg. tan. kápső-inté­zeti tanár halálával. A kedve.- és vidám kedélyű öreg urat gyak­ran lehetett látni a/ utcán, amint sétáit tette, mindenkit barátságosan és jókedvűen köszöntget­vén. Bizony, csak egy hónappal ezelőtt is dehogy hittük volna, hogy l'ebr. 26-án már a végső tisztességet adjuk meg neki. SoÓS Antal 69 évet élt és egy mozgalmas, eseményekben gazdag, munkás életet futott meg. A bérces Erdélynek Bergenye nevű falucskájában született 1838. UOV. 11-én. Szülői egyszerű, gaz­dálkodó, székely lovas nemesek voltak. Elemi tanulmányait szülőfalujában kezdte, de korán be­került az élénk szellemű székely fiúcska a maros­vásárhelvi főkollégiumba. Minthogy 1849-ben apátlan árva lett és még több és nála kisebb testvére is volt: kezdetben igen sanyarú diák­életet élt. Később azonban Szász István nevű tanára magához vette a kitűnő gyermeket szolgá­nak. Ettől kezdve biztosítva VOlt a helyzete. Egész középiskolai pályáján első tanulói volt. I ).• mint főiskolai tanuló is a legkitűnőbbek közt lóg­lak helyet. A bölcsészetet MI.-Vásárhelyen, a jogot ugyanitt és Kolozsvárott, a theologiát pedig a nagy-cnyedi Bethlen-főiskolában végezte. Itt tett papi és tanári vizsgálatot is. Ezután tanító és pap lett, majd 1869-ben állami szolgálatba lépvén, tanf. tollnokká neveztetett ki. 1870-ben li. EötVÖa •'• miniszter több jeles képzettségű ifjú tanárjelölttel együtt öt is kiküldötte külföldre a achwetci éa a német tanítóképzés tanulmányo­zására, t >k voltak kiszemelve az újonnan szerve­zett áll. képzői intézetekhez tanárokul. SoÓS Antal előbb Schweichs ment. onnan Németországba. Tanulmányozta a knaztnachi, gothal és brémai képzők tanítási rendszerét s közben a göítingai egyetem előadásait is hallgatta. Viaazatérvén, alkalmas állás hiányában a gr. Tboldalagi családnál nevelősködött .'5 évig. Isid­ben áll. tanítóképző tanárrá neveztetett ki ós működött 28 éven át: Iglón, Déván, Zílahon, Zniőváralján, Kun-Félegyházán • legutóbb Pápán. .Mint tanulóit, korai szellemi fejlődés és \ as­sz,, irgalom ; mint tanárt remikívüli kötelesaégtudáa, növendékei iránt való szelídség, sőt barátság: mint kartársat őszinte kollegiális érzés; mint család­apát a legnagyobb gyöngédaég; mint egyént derült kedély, liberális gondolkozás, mindenki iránt valói udvarias-ág jellemezte. Kzért volt mindenki előtt tisztelt és szeretett. Korábbi éveiben ugy társadalmilag, mint irodalmilag sokat dolgozott ó.» számos etnográfiai, történelmi, közgazdasági ós pedagógiai csikké jelent inee elszórva • fővárosi és vidéki lapok­ban. Néha, de inkább o-nk a maga inulattatá-ái a — verselgetett is. 1899-ben egy Pedag. Kalauz cimü önálló művet adott ki. A műit ősztől kez.ilve csöndes, de Ugy látszik annál fájóbb ke.-erüség vett ri'nl derült kedélyén. Kivonata ellenére nyugalmazták s ez bántotta ér­sékeny lelkét. Viassakivánkozott a katedrára, de sikertelenül. Ettől kezdve egyre pusztult a kedves üreg úr, mig február 24-án raggal "> órakor egy gyorsan romboló betegség véget vetett munkás életének. Temetése nagv részvei mellett folyt le febr. 26-án d. u. •") órakor. Kivonult a tanítóképző­intézet s a főiskola is. Koporsójánál Caomaaz Dezső mondott megható szép gyászbeszédet. Sír­jánál pedig Köveskuti Jenő, régi kartársa és barátja, egész életére, munkásságára és jellemzé­sére kiteljed,; emlékbeszédet mondott a tanító­képző-intézet nevében. Tanítványai igen szép gyászénekekkel adóztak Sarudy < >ttó> tanár veze­tése alatt kedves emlékének. Áldás poraira! Soós Antal haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki i Alulírottak mély fájdalommal és vigasztalha­tatlan szívvel jelenlik S rokonság nevében is, a szerető és gyöngéd férjnek, s leggondosabb atyának és hú rokonnak : Bergenyei Soós Antal nyug. tanítóképző-intézeti rendes tanárnak folyó évi február hó 24-én reggel 5 órakor hosszas szenvedés után, életének »i,'í. évéhen történt gyászos elhunvtát. A megboldogultnak hűlt teteme f. hó 26-án d. u. 4 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint a pápai alsóvárosi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Pápa, 1901, február 24-én. Béke lebeg­jen hamvai felett! özv. Boos Antalné szül. Ueht'eldt Teréz, a/ elhunyt neje. 15. Soós László, az elhunyt fia. TOLLHEGGYEL. Fővárosi levél. Budapest, február hó gá én. Kenyérosztók. Marosvásárhelyi áldozatok. Éhező diákok, önkéntes mentő-egyesület. Vörösmarty-szo­bor. Bethlen (lábor-SZobor, Igazgató nevenapja. ( osztály­főnök jubileuma. Egy szegény tanuló tandíjára. Nemde s/ép sorozata a gyűjtői vek feliratának ! És ezeket nem a képzelet túlkapása mondja tollba, hanem való tény. hogy mindezen feliratokkal éke.-í­tett gyüjtőiveket láttam a társadalom oly rétegében körözni, mely, ha nem is küzd még ma a nélkülö­zéssel, de mindenesetre a megélhetés legnehezebb gondjai terhelik. Ha még ezekhez ide iktathatnám mindama jó­tékonycélu mulatságokra szóló meghívókat, melyek legtöbb esetben 2—f> koronáig megadózó belépti je­gvekkei bélel vék, könnyen megfejtheti az olvasó) annak a nyomornak a nyitját, mely nem ablaktáblák beverésével tüntet, hanem prémes kabátok alatt ki­j nuaatíthatlan szóként évődik. Mert nem az a nyomor, amely tüntet még pedig olyképpen, bogy azt károsítja, ki leginkább támogatja. Aki az első követ dobta a New-York ká­véház ablaka Hé, melynek gazdája néhány héttel előbb olHI éhezőt vendégelt meg konyhájában, annak kezét nem a nyomor fektelen dühe irányította, ha nem a z.avaro.-ban halászni óhajtók roszakarata. A nyomor, I. olvasóim, olt a legnagyobb, hol az álszemérem csillogó leple alá rejtőzik és nincs elég erkölcsi ereje egyszerűen a „non possumus" beval­lására. Olvashatunk a fenti gyfljtőiveken jelzett ado­mányozók névsorában 5—10 koronával olyanokat, kik háromszor elküldik a cipőtalpaláeért járó 1 kor. 2<i filléres számlát az. összeg tényleges hiánya miatt. nemes lélekre enged következtetni a kegyelet; jó isi vre mutál az emberbaráti szeretet - és mégis, mintha társadalmunk nagyon is ferdén fogta volna lel a legutóbbi években kiadott jelszót ; altruizmus. Mi az altruizmus? Mások sseretete; az egois­musnak, az önzésnek ellentéte, tagadhatatlanul szebb előbbi, mint Utóbbi, de túlhajtva — merném állítani — nagyobb bün, mint az önzés. Szeresd felebarátodat mini tenmagadat, de — ne jobban ; mert ez önfeledság, ha nem is ütközik a torvény paragrafusaiba - önmaga szabja meg bün­hödésedet, l Icáinkon már fillérenként árulgatják a kenyér­OSStóintézményre faragolt gúny verseket. Nem is vár­haltuk másként. Adott volna az illetékes hatóság munkát a tömegnek, néni érne iá vsrseksl faragni, 11a pedig esek a kenyér- és könyöradománv omlá­sánál maradunk, akad még annak élvezői kÖZÖtl olyan is, ki említettem gnnyveraekel valamely köz­kedveltségnek örvendő dallam kaptafájára veri és énekszó mellen fogadják és várják a jótékonyáig én valóságos böjti prédikációi irok, pedig újságolni kellene egy keveset. Hál kezdjük a legmagasabb ponton. Művészeink, a világosság kedveért tegyük hozzá, hogy képzőművé­szeink - remekül összetűztek. Kezdődött a dolog, ha jól vigyáztam, a Szalonnak egy kirohanásán, amely úgy látszik semmíkép nem volt szalonias. Kire a műcsarnok vezető egyéne sem türtőztethette magát fe — ecset helyett tollat fogott a kezébe ; de hát a toll nem ecset, miért is a siker tán akaratlanul na­gyon is szecessziói volt. Annál sikerültebb, legalább végeredményében, egy másik hajsza. Szegény kritikust elcsapták, mert azt irta, hogy az „Ocskay Brigadéros" nagyszerű darab. A budapesti közönségnek, az. uralkodó ínség és nyomor közepette, nem kellett egyéb. Most azián tes.-ék jegyet váltani a Vígszínházba. Veszedelmesebb vállalkozás ez mostanában, mint nagy ünnepkor a zsidó-templomba férkőzni: mert oda pénzért csak bejuthat az ember; de a Vígszínházba mostanság nem. Ha nem mondanák, hogy roSSI ember vagyok, azt merném gyanítani, hogy ezt a hajszát Herczeg maga rendezte. Következtetem pedig ezt abbéd, hogy kitű­nően tud jeleníteni, de másrészt abból is, hogy szó nélkül engedi magát döngetni és dicsőíteni: még tán inkább az utóbbi ellen szabódik. Azt is szeretném t. olvasóinknak hírül vinni, ha meg nem ijednének tőle, hogy nem sokára elkészül az. összeférhetetlenségi törvény. Ez lessz. ám a fura állapot, mi sem szenved ez alait annyit, mint Buda­pest idegen forgalma Meri ezután nem kell ám, sőt tán nein is szabad a nagyságos képviselő urakhoz Budapestre feljárni, vagy lejárni, mert hál nekik sem lesz szabad semmit sem kijárni. Milyen különös lesz ezután egy költségvetési vita! Nem lehet a kerület részére kérni kaszárnyát, nem vicinálist, nem dohánygyárat, nem iskolái, nem járásbíróságot, nem adóhivatalt - mert ezt Ígérni is összeférhe­tetlenségi ügy lessz. Semmiről sem szabad ez.utáu beszélni, csak a haza jólétéről ; a kerület mellékes. Semmire sem vagyok mostanában olyan kíváncsi, mint az. összeférhetetlenségi törvény életbeléptetése után egy képviselőjelölt programiiibeszédjére, no meg a képviselőválasztás egyéb mozzanataira. Polgári ember nem számíthat fuvardíjra, kereskedőink nem vicinálisra, gazdáink nem dohánytermelési engedélyre. Csuda hát, ha ilyen lehetetlenséggel szemben a csend fen tartására fölös számban kirendelt őrség ellen a tömeg csupa unalomból hólabda-pikniket ren­dez, i Lásd : Marosvásárhelyi. De úgy látszik, én a politika hímes mezejére tévedtem. Inkább elhallgatok, míg mást nem újsá­golhatok. —H —S. A város hivatalos közzétételei. Hirdetmény. A városi számvevőség és pénzügyi szakbizott­ság által felülvizsgált 1899. évi számadások f. már­cius hó 1-töl 15-ig a v. száuivevoi hivatalban köz­szemlére kitéve lesznek, amely időtartam alatt ezek az. adófizetők által betekinthetők. Pápa, 1901, maré. 1. .1 városi hatóság könyöradomanyat, De bocsánatot kérek. raoat vssaeaa észre, bogy VEGYES HÍREK. — Főispánunk Pápán. Fenyvessy Fe­renc dr, vármegyénk főispánja, a helybeli vöröa­kereszt-egylet egyik elnöke, az egylet közgyűlésére, vasárnap d, U. •"> órakor, Veszprémből városunkba elkezeli. A vasiiii iiidóháziiál Mészáros polgármester, Bélák főszolgabíró és K>irim'Hihf szolgabíró, vörös­kere-zt-egyleti jegyző fogadták a főispánt, ki az­„Arany Griff" szállodába -/.állt meg. A vöröskereszt közgyűlése Után a főispán több helybeli előkelőséggel a Sportegyesület telepéi tekintette meg, hol a jég­sport kivel Füredi is Lángé, zenekarának zenéje mellett éppen francia négyest táncollak. Itt Fürst Sándor alelnök fogadta és üdvözölte a főispánt, ki IgSfl dicsérőleg nyilatkozóit a Sportegyesület szép helyéről, helységeiről és körülbelül egy óráig időzött a telep nagy termében felállított búlfelbon. K-to Weber Ressőni vöröskereszt egyleti elnöknő adott lénye- vacsorát a főispán ti-zteletére. A főispán másnap, hétfőn, a délutáni 1 órai vonallal székváro­sába, Veszprémbe, haza átázott, A vasúthoz ugyan­csak a fogadó küldöttság tagjai kisérték ki a főispánt.

Next

/
Thumbnails
Contents