Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-03-03

1901. március :i. ikbér-emeléarfl. Szegény • kap, ««lyel öeeaegyöjl és • nini idény alkalmat-jegyet vált (mely Vagy :ik:ir csak város i 1 dagok, arról ékesen s/.ól az új szervezeti nogy tisztviselői sem lehetnek gaz új szer szabályzat 105. |-& Tessék elolvasni! Alakítsunk szinpártoló egyletet ((nők bizonyára mosolyognak, a ssangviniknsabb nyálas olvasd pétiig vahlszinülcg bosszankodik e oimet elolvasva, hogy megint agy egv let ! Igaz, egyletekkel bőven elvagyunk látva, melyek többé kevésbé igénybe veszik csekély* Val ennek értékéig egy bérli 20* ,,-al olcsói,l> B napi jegynél) vagy pedig •">. .Minden jegyért B napi pénztárnál annak értékéig napi jegyet kap. 1. Az összegyöll pénz addig, míg a szelvények jegyekért be nem váltattak, az egyesületnél marad éi gyfimölcsözőleg helyezik el. A kamatok fedezik azt a kis kiadást, ami nyomtatványokra i a pénsbeszedő fizetésére szükséges. Ivek volnának a főbb pontok. -Már most például, ha valaki 1 koronás befizetésre kötelezte magát, befizetett egv év alatt 12 koronát és ráfizet még •"'(» fillért, kap 13 előadásra szőlő zártszék-bérletet, vagy 10 drb napi jegyet. Aki 2 koronát fizet, az kap I korona ráfizetéssel 26 sWs/ámii intelligenciának pénztárcáját, de olyan agy sínesen, mely annyira hézagpótló, sőt Hierein a'llí- I adásra bérletet vagv 20 napi jegvet. Ksetleg 1 K tani, hogy szükséges, mint egy ssinpártoló-egyeBfilet, mely tagjainak, mint alább bátor leszek vázolni, direkt előnyöket nyújt s mint egy takarékpénztár nemének a befizetett összeget té60 filléres támláaszéken 1'.' bérlet-jegyet vagy 15 napi jegyet -- — — és így tovább. ríti vissza, de még líd",, kamatot is bajt. < trvendflnk, hogy végre annyira vittük, bogy egv városi szini bizottságot alakíthattunk, mely immár jelenlegi alakjában hathatós közvetítői tényeső a közönség és a színtársulat között, Ennek gondja lessz, hogy alkalmas időiben lehetőleg elsőrendű színtársulatot kapjunk, s őrködik fölötte, hogy az úgy a műsorával, mint az előadások magas színvonalával egy oly intelligens közönség iníiigénycit, mint a mienk, feltétlenül kielégítse. K bizottság azonban sajnos anyagiakkal nem rendelkezik, mert bevétele nincsen, pedig fontos dolog az, bogy ba mi egy igazán jód szervezett társulatot óhajtunk élvezni, bogy miféle biztosítékot tudunk neki nyújtani, bogy meg is élhessen Ezt a kérdést oldaná meg a szinpártoló-egylet, mely a tagok megterhelése nélkül biztos bevételt nyújtana a színigazgatónak. Az eszme nem új és bevallom nem tőlem ered, de kikaparom a feledés hamuja alól, s mint j életrevalóit újra szőnyegre hozóin, hogv azok, kiket érdekel, hozzászólhassanak. A terv különben nagyon egyszerű, iine egv kis alapszabály-vázlat . 1. lag lehet mindenki, aki kötelezi magát, hogy havonként jövedelmének és igényeinek aráik módon nem veszi észre sem a kiadást és mégis megvan adva a mód, hogy mindenki tetszése és tehetsége szerint vegye ki a részét a műpártolásból. Megjegyzem még azt is, hogy az illető tetszésétől függ, vájjon a tavaszi vagy az ös/i idényben, vagy talán felosztva használhassa fel szelvényeit. A fennmaradt szelvények a jövő idényben érvényeaftbetők. Nagyon természetes, bogy a befizetett pénz esak e célra használhatói é's viss/a nem fizettetik. íme fel van vetve a kérdés I hiszem, hogy akadni fog lelkes egyén, aki mielőbb értekezletet fog e tárgyban Összehívni és az egyletet megalakítja. * ligv lelkes szinügyl'aiattól kaptuk e cikkel, inelvnek celzalat helyesnek tartjuk, esak kivitelére nézve van a cikkiroli'il némileg eltem véleményünk, ameimvilieii új egylet alakítását fölöslegesnek tartjuk s a szinparlolasnak a/ itt vázolt mód szerint keresztülviteléi a szinügyi bizottság propagandájára bíznék. nvali.ui koronától koronáig bizonyos összeget az egylet pénztárába befizet. -. .Minden részletfizetésért egy egy A pápai vöröskereszt-egylet közgyűlése. 1901. Városunk, jótékonyság gyakorlására hivatott és annak a szó teljes Irtaiméban meg is felelő egyik egylete : a „/<'//»»/ VŐrÖskert*Zt~fi6kegulet* február hó, 24 én, vasárnap délután ' .4 órakor sei Vényt | tartotta meg ezen évi rendes közgyűlését, hogv múlt évi jótékony működéséről a nagyközönség előtt beszámoljon. Különös érdeklődést keltett a közgyűlés az által, hogv az. egyletnek egyik slőkelő cin íks : dr. FtHlfVeMjé Ferenc, vármegyei főispán a közgyűlésre városunkba érkezett és a nsgygyüléssn a másik kiváló elnökkel i Weber Beszőné úrnővel együtt társéi nőkösködött. A közgyűlés a Jókai-kör helyiségében folyt le, hova ezen alkalommal az egyleti tagok kóz.ül díszes társaság jött össze. Ott láttuk a hölgyek soraiban: Weber Beszőné elnököt, Kluge Károlyné alelnököt, Galamb Józsefné, dr. Hercsog Manóné, Kiss Vilma, dr. Kövi Józsefné, ózv. Marincser Antalné, dr. Beehnitz Edéné, Bechnits Béláné, Pentz Eliz, Sült Józsefné, Wittmann Ignácné itb. úrhölgyeket; az 'urak közül ott voltak: dr. Fenyvessy Ferenc elnök, Pentz József alelnök, Körmendy Béla jegyző, Barthslos István, Galamb József, Gulyás Miklós százados, dr. Kaposay Lucián, dr. Kőrös Endre, Kriszt Jenő, Mészáros Károly, Saáry Lajos, Bűit József, Steinberger Lipót, \Yeber Kezső stb. urak ; sőt még a sajtói is képviselve volt a „Pápai Lapok" és a „Pápai Közlöny" felelős szerkesztője személyében. Tudósításunk a közgyűlésről a következő: Dr. /•IOI/ZIVSS// Ferenc elnök a közgyűlést a megjelentek SSÍVSS üdvözlése után, megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére Giilitmh Józsefné és Sült Józsefné úrnő, tagokat felkéri. < iyengélkedé-e miatt a gyűlésen meg nem jelenhetett Steinberger Lipótné úrnő, pénztárnok múlt évi számadásait Körmendi! Béla jegyző terjesztette a közgyűlés elé, melyek szerint az egyletnek az 1900. évben bevétele és kiadása 1117 kor. 96 filL volt; az egylet vagyona pedig múlt év végén 6299 korona s

ii fillért tett ki, mely a „Pápai Takarékpénztár"-baa van elhelyezve. A közgyűlés a számadásokat elfogadta és a szokásos felmentvényt — hálás köszönete kijeién" tó-e mellett — a pén t'r oknak megadta. Ezután Körmendy Béla jegyző tette meg az egylet múlt évi működéséről szóié, jelentését, melyből megtudjuk] hogy az egyletnek az 1900. évben .'5 alapító, 8 huss koronás é- 178 két korona- reudes, összesen: l

s

'.' tagja volt: hogy a/, egylet múlt karácsonykor 1 1 ö helybeli szegény közt — 251 K értékű 1<> 51 tűzifs segélyt osztott ki. A Pápán felállítandó „Jókai-Petőfi-szobor" alapra tett ön K alapítványát lefizette; 1900. február 26-án fényes köve egy-egy virágot tipor le, minden omladéka után egy-egy madárdal hallgat el, No is csodálkozzunk, hogy végtelenül immoralizálódtunk 1 Örökös ia|j, a panasz keserű sóhaja tör ki belőlünk, mikor látjuk, mennyin elfajult minden. A közélet megromlott teljesen : itt egy sikkasztás, amott egy csalás s a megtévesztett életnek Vége — egy golyói. Nincs etbika, niora'l, kiveszett az erkölcs: szennyes módon kfizködő, tolongó emberekkel találkozunk, akik előtt csak a pénz minden ; az eszményik sárba taposva, minden idea'l tönkre téve, a szívnek talán már nemes értése sincs. Elfajult km- ez, amikor mai a győrinek szivében sem él tisztelet szülői iránt ; nincs • őt se szeretet, se Isten imádása, sőt elmondhatjuk, hogy ebben a korrumpált korban már nincs gyermek, nincs ártatlanság, nincs tiszta szív. szűzies érzelem, meri nincs igazi «»7. Két mondás jut eszembe. Egyik Eötvös József báróié, aki a maga ragyogó poézisével és rajongó tisztidetévid a mi iránt, hódoló igaz szavakkal irja : ..Az sssaony támogatja a férfit, ha ereje az élet csapásai alatt lankadni kezd. Mert ha mindenki elhagyott, ha legszebb terved romjai fölött állsz reménytelen, a világon ha nincs hely, ahol megpihenhetnél: ö nem hagyott cl; talán nem érdemelted szerelmét, talán min érted, megveted hív ragaszkodásai, ö el nem hagy ; szerencsétlennek nem hívtelen az asszony i benne bizhatol." A másikat meg megrázó) keserűséggel nem kisebb könyv, mint a SSCUtirás mondja : „Asszonytól lett kezdete a bűnnek s miatta halunk ineg mindnyájan." 8 ez. a két végzet, az egyik a maga rajongó elfogultaágában, a mások a maga végtelenül rideg reménytelenségében, sötétségében — mégis igaz. Az első mutatja az asszony, a nő igazi hivatását, a másik fájó következményeit tünteti fel annak, ha a mi körén túllép. Meri nagyréazben a nőemancipálás az oka annak, hogy a közélel -,,k ízben szennyes kezek munkáját mutatja. I lat még az. irodalom V | Költészetünkben nincs idealizmus A ..Magyar Figaróknak* ii most a költő, nem a nemzetnek : lantján ha megzendül a szerelem hangja, ez vért hajt arcunkba; idegizgató ez a költészet, nem nemesítő : nem a megnemesfilt szív érzése, de az elfajul) testiség hangja kiált minden sorából. — Elbeszélő irodalmunk csak a bűnt festi azzal az arcátlan, piszkos szennyesseggel, mely az undok sebeket takarja fel s megmételyezi a legártatlanabb szivet. Az érzékiség lmja tobzódása, a realizmus, a tűliiaiiiraliziiius, a verizmus morálja, a legpiszkosabb arcátlanság, házasságtörés, szerelmi dráma, a nő Isalaosonyítása, slbukása, az állat feltűntetése — sbből a'll a szép i

;

s a sziniroilaloin. Nem tudóin, hogy a |,,j íróink, akik ilv BZennyeS kézzel mocskolják be a legszentebbet, gondolnak-e arra, mikor azt az elfajult nőt, azt az undorító, buja alakot rajzolják, gondolnak-e édes anyjukra ? — Nem hiszem. Vájjon nem hanyatlás-e ez a durvaság'.' S nem abból ered-e minden bűnünk, minden elfajulásunk, hogy a nőt emancipálni akarjak? A családi-, politikai B a közélet nem mutatna oly iszonyú hanyatlást, ha a nőt meghagyták volna azon a helyen, ahoVB eddig tisztelettel, hódolattal tekintettünk tel. De ina már a gyermek ártatlan szivét is megmérgezik azok a léliaságok, melyekel az irodalom erkölcstelensége terjeszt, meg azok a cigarettázol, bicikliző, érettségiző hölgyek, akik olyan kacér frívolsággal magok dobják el magoktól a tiszteletet. Sikertelen kísérlet ez a túlhajtott emancipálás ! Gyümölcsei már látszanak: feldűlt családi élet, boldogtalan, korán érett gyermekek, egy-egy revolverlövés, az irodalom el posvány osodáss • sz a mindenütt nyilatkozó) szemérmetlen erkölcstelenség. Nem a gimnáziumok padjai, nem az egyetemek kathedrái nevelik a Makkabeusok s ti GraeenUSok anyját; nem innen kerülnek ki a Zrínyi Ilonák. Nem, csak — a kékbarísnyáaok. Ne akarják a/ é-zt megtömni, hanoin nemesítsék a -zivet ! Hi-z a nö szivével ód s ö az egyetlen,