Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-12-01

pjg( kísértő keserves állapottá], hogy B tél ^./Jetével száz meg száz einher marad kenyér nélkül a ha éhen nem akar halni, kénytelen a társadalom nyújtotta alamizsnát elfogadni. Az alamizsna nyújtása izép jellemvo« pasa társadalmunknak, de nem arra való, hogy egészséges, dolgozni bíró és akaró embernek becsvágyai kielégítse. Baj volna, lm a munkanélküli ember csak az alamizsnára várna. Ily nagyfontosságú dolgon nem aegithel a társadalom; itt csak az Begithet, mely mindenek fölött luven kell, hogv őrködjék: az állam. 8 mi örülhetünk a szerencsi i • k. hogy a magyar állam akar is, tud Í8 a hajon segíteni. Nem igér ugyan rózsásBzinu boldogságot, de tud és akar is adni munkát s le fogja törölni a nyomorszQlte kon veket. Megindította :i nagyobb arányú mozgalmat i munkanélküliek sorsának enyhítésére H erős ti reményünk, hogy a mozgalom nem marad hatás nélkül. Nagyold, arányú megrendelésekkel támogatja az ipart B igy fog teret adni annak, hogy a munkás ne az alamizsnát várja, hanem becsületes munkájával szerezze meg kenyerét. .Mi e dologban kettő.- tényt látunk; a kormány intézkedése nemcsak a nyomort fogja enyhíteni, de erkölcsi tekintetben ia lms/nos leend : megteremti a kölcsönös bizalmat az állam és annak egye- osztályai között, melynek hiánya oly sok országban termett már mérges gyümölcsöket. Miniszteri elismerés. A közpályán eltöltött sok évi működés, melyet a törekvő munkásság ós lanksdatlan szorgalom fi; zerezett, ritkán marad jutalom nélkül. Varga József, a rőm. kath. elemi fiúiskola volt igazgató-tanítója, ki 39 évi sikeres intinkásután nyugalomba vonult: a tanítás terén kitt szolgalataiért szintén megfelelő jutalomban részesfiit, midőn öt a nagym vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium elismerésével tüntette k' E kitüntetés oly férliut ért, akinek munkássága nyomán ezer áldás fakadt városunkra, az egyházra és hazánkra. Varga József a kösaapiasságon mindenképen felülemelkedő tauférliu volt, mintaképe a jó tanítónak. Egész pályáján azon nemes ez/d lehegett szeme előtt, hogy városunknak, az egyháznak és hazának engedelmes, munkás, hasasserető és min-1 den tekintetbea hasznos polgárokat neveljen. Törekvése fényes sikereket eredményezett, mert eszközei a hivatásszeretet, a lángoló buzgalom és kitartó türelem voltak. Nyugodt és büszke önérzettel tekintliet vissza múltjára, mert eleget tett népnevelői és hazafiúi kötelességének, eleget tett a múltnak, a jelennek és jövőnek. Aki igy élt, az méltán azámithst tanítványainak, a társadalomnak, uz egész nemzetnek elismerései.', bálájára és tiszteletére. A hala éa tisztelet megnyilvánulását fogja hirdetni azon ünnepély, smelyet az. ünnepeltnek kartársai • miniszteri elismerés átadása alkalmából f. hó 3-án a rom. kath elemi fiúiskola tágas tornahelyiségében délelőtt 10 órakor fognak rendezni. Est pedig este B órakor a (iritl-szálló nagytermében társas-vacsora fogja követni, amelyre SS iskolaszéket, szüléiket, tsnfigybarátokat, az ünnepeltnek tisztelőit és helybeli összes Uartársait tisztelettel meghívja a róm. kath. fiúiskola tanítótestülete. Egy teríték ára ."> korona. CS \ Ii N 0 K. Crem és gyászA tizenhat esztendős Inna mosolygó könyökkel olvasta az üdvözítő sorokat, melyeket nem mert először megmutatni édes anyjának. Hisz Aladár irta, az ö Aladárja, ki másnap náluk lesz . . . Kató néni 1 Kató néni ! jöjjön csak egy szóra. A kis kék szobába beezamniogott egy vén Cseléd. Mi baja galambom? Hej, magáoaka esak mindig incselkedik .elein, pedig van is nekem hozzá való hajlandóságom, mikor az a nagyságos asszony olyan nagyon beteg. Közelebb, jó Kató. néni ! A/ ám! Mégis ugy van. ahogy gondoltam. I le mikor pápaizem re kárhoztatott az Isten, s mikor néhány nap óla annyit virrasztok és sirok, hogy mái az ókulárium i- csúfság a szememben. Mutassa — Megsebesült; borbélyt, kirurgust gyorsan! — kiabálta ijedten a tiszteletes ur s RÓZSS a-szonv • n\:i| versenyt futott a szomszédba Jörg Nej»omub SWS térért, aki Stiriábó] szakadt valamikor I kirurgus hírében állott. — Semmi ! intett a kezével Palkó diák. aki e/t aközben visszakapta erejét. semmi, leányasszony . . . egy kis maeakakaparáa az egész. El mindjárt el is mesélte a minden izében reszkető Katónak: hogy és miért történt a dolog. Csak Ugy biz az, hogy útközben, amint a levéllel errefelé igyekezett, elfogta egy labanca portyázó csapat Egy sápig labancz kenyéren éa vizén vesztegelt igy, mert különben már tegnap itt lett volna. Hanem aztán megunta a dolgot ia egyszerűen megagrott, Még pedig ugy, hogy est a labancz gúnyát t"tité magára, hogv hamarosan tói ne ösmerjék. Szerettessem meg is lépett imigyen észrevétlenül az S*t vél) homályosban. Nem találkozott aztán ulja közben senkivel, csak evvel az OStoba golyóbi-sal, amelyik egy kicsit a feje bulijához ütődött, nyilván n nagy sötétség mián. . . . A golyóbis szóra végképen megrémült Katóka ' '"'kéntelenül Palkó diák fejéhez kspott. — Hol van a seb. vitéz uram" kérdé simogatva lágyan a diák szép szőke hullámos lmját, — HJitt van? . . . Ugy-S, nagyon fáj, ha a kezein kantja . .. — Oh, nem . . . nem akkor ; inkább nm-t fáj. '"I elbocsátja, — rebegte Palkó, a kis lány égSSJnkák szemébe nézve - már nem érzeti semmi gyöngeséget • ih, e-ak tudnám, mitől gyógyul BS ilyen seb ! sóhajtott fÖl Katóka, türelmetlenül várva, lesve, mikor nyilík már ai ajtó • mikor jön a kirurgus bácsi. — S ha tudná a mediczina nevét éa épen volna i- nála véletlenfii, nem sajnálná tőlem a lány asaaony ! — kérdé Palkó d ák nagy ravaszul. Katóka kissé megdöbbent e kérdésre • felelet helvett megint osak az ajtóra nézett, hátha betoppan Jörg Nepomuk bácsi - kimenti őt kinos helyzetéből. Ds az. ajtó e-ak nem nyílott, Palkó diák ellenben határozottan követelte a feleletet. Sőt már ugy hogv megint elhagyja ereje, areza sápad. ,id . . . Győrt segítségre van izfigség. unalom, dehogy sajnálom, — szólt hirtelen Kató c-ak mondja meg, vitéz uram, hogv mi az a medie/ina 1 — Lány e-'ók ' - s/ !t kacsagva Palkó, a feje búbjára mutatva l>e mire Katóka, ígéretéhez hiven, oda akarta lehalni csókját a sebre, Otudálatosképeo •gv a csók egyenesen az. látszott, szeme bágy — Nem agy fordult a diák feje, ajkára e.-ctt. Azért persze igy ii megvolt a hatása. 8 mirei

«um .»^ az. 5reg Kapornak mester aiőkocsogott, már nem J homlokai akadt egyéb tenni v alója, mint hogy gratuláljon a szép fiatal kirurgus-kollégának, aki olyan gyöngyén végezte a dolgát. csak galambon! Igy c Aladár úrtól van Adja essk ide. Amit ő* ir, azt meg tudom olvasni . . . Istenem, csak ne reszketnének ugy a kezeim. Jöjjön galambom az ablakhoz. Szem Isten, de apró íráaks . . . Majd én olvasom Káló néni I A kis Irma elolvasta. Mikor végére ért, a jó cselét! szemében könnyek ragyogtak. Nem birt szóhoz jutni, csak megcsókolta azt a levelet, melyben imádság van. Tudtam én galambon, hogy Aladár urti iniu hagy el minket. Jószivü gyerek volt az teljes életében. Hanem hát minek il küldte reánk Sl Isten B nagyságol asszony beteg-égét? . . . Istenem, miiven jó lélekkel mondanók el neki, hogy mi van a lev,!ben. He a doktorok megtiltották. Hallja Irma ! Ugy-S a nagyságos asszony csönget '.' I.ársa, nekem mindig a fülembe eseng az a hang, akár Imi a nagyságos aaazony, akár nem. Hát caak örüljön. de no áruljunk el még semmit . . . Kátó néni elessmmogott. Alig bírta már emelgetni vén csontjait. Irma megint átolvasta a levelet, megint sirt én megint mosolygott. Egyszerre csak a szomszéd szobából csenget vü hangok szólnak ki. Irma gyorsan beteg anyjához siet. Egy fiatal, halálra vált asszony feküdt a párna sírban. Minden tagja elhervadt, léiekzete fájdalmas, tekintete csupa láz. A szoba két ablaka sürü szőnyegekkel volt eltakarva. A födetlent pétiig egy vén vad szőlő indái ágabogozták be. Mimién bútordarab szerteszét. K D hangulat uralkodott a szobában. Kató néni nem inert a kis Irinára tekinteni, hanem a párna vékony redőjénok kiegyenlítése által keresett fölösleges munkát Irma megcsókolta édes anvja horasu vékony száraz ujjait. A beteg asszony melankolikus mosolyIval tekintett virágzó szépségű leáuyára. Mintha azt akarta volna fájdalmas mosolyával mondani : Valamikor én is ilyeu szép voltain '.' Kató néni csak szorgalmasan lesütötte zggi dalmaaan i tovább folytatta villámhárító munkáját. Azután hitelt adnál te az fl levelének ! . . . kértu a beteg asszony lázasan. Irma megdöbbent, esdöu nézett anyjára. Kató néni szemüvege épen kapóra pottyant le. Bezzeg sokáig keresgélte. Hát megmondta már valaki, jó anyácskám, hogy Alatlár levelet irt I Ereztem, tudtam, vártain, hogv iruia kell. De hiábavaló minden reményünk. Hiába akar nálunk örömet, mert én nem birok neki örvendezni. Könynvebnii tiu. Nem lehet rája számítani. Ámítani lobban tud, mint igazán szeretni. Ii ma ne válaszolj neki. — Hiszen azt irja, hogy holnapután már itthon lesz, jó anyácskám . . . Hát csak váij. Holnapután! Majd haza vetődik. Caak lead szegény Irma. Lásd én jobban bele tudok látni a szivekh". Az a tiu ámított minket, játazott velünk, megcsalt bennünket. Ki tudnád-e még verni fejedből f A kii leány hallgatott . . • Hálod, engem is boldogtalan szerelem öl meg. IIa te nem vagy, eddig sem tart Kátó néni összetetté a kezeit. Az latsa szent szerelmére kérem nsgyságoi asszony, már megint gyötrődik . . . Jaj ne beszéljen róla, nézze uugvságos asszony, milyen fiatal gyermeke van . . . A beleg keserűen mosolygott, l'gv sem tart már soká Kátó, Kiz.etn, bogy ma el kell mondanom ezt a nagy titkot. Jer közelebb Irma . . . A siró leányka az ágy szélére üli l o'z-asziuü lágv kis kesével limogettl anyja fehér, s/áraz Kn is szerettem egykor. Kz. ami torsunk, Sokszor átok lesz belőle. Akit éu szerettem, az az egyetlen ember, a le apáti volt. . . . Hol van moal Bl az ember!' Hát van benne e-ak annyi -ziv i-. hogy ma idehaza lenne, mikor örökre elhagyom - fl ajra