Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-11-17
|PX)1. november I i. i'Ai'Ai LAPOK. összeg erejéig jótevőjét, a városnak egy előkelő uri hölgyét is. ígazgató-tanács és felügyelő-bizottság természetesen neru is álmodtak arról, hogy egv világraszóló csalónak áldozatai. Csak alárendeltjei tudtak róla, de ezek rabszolgái 4 6 bűntársai voltuk. Végre megjött a keserű felébredés. A város legnagyobb czégének főnöke, :iki nagy összegig volt ;i bank adósa, meghalt. A ,./,'- Ii/.eté>i nehézségei végre megakasztották a további gonoszságokai és kipattantották iV 20 éve féltve őrizeti nagy titkot. Kisült minden. Részvénytőke nincs, a letétek eltűntek. :i pénztári jegyek fedezetlenek, értéktelenek, semmi, semmi Bincs — de 6' ., millió korona hiány. A botrány országossá, sőt európaivá nőtte ki magát. Megrendítette a piaczot, tönkre tette hosszú időre Sopron városának helyi e* külső hitelviszonyai! és rettenetes pusztítást vitt véghez :i soproni társadalomban és ennek erkölcsi hitelében. Hogy is ne! Egy város, melynek hivatalos és tárImi előkelőségei vizsgáló biró, ügyész (- rvényszék kezei közé kerülnek. Szégyennel tetézve, állunk ;t közvélemény előtt. Nem szeretném magamat bal magyarázati k kitenni. Nincs :i városban senki, tiki ezekt i az uri embereket csak a legparányibb reszbi n is bűnrészeseknek tartaná. Tiszták, hiszen legnagyobb részük sajál vagyonát is vesziti az utolsó Iii 1 *'rí*rDe vétkeztek, - bogy hittek, vétkeztek, hogy nem gyakorolták az ellenőrzést törvényszabta mértékben éa szigorúsággal. Rettenetesen bűnhődnek, a fellázadt tát sadalom elsöpri őket. Vagyont, egy hosszzu becsületes élet küzdelmeiben szerzett nevet, közbecsülést, mindent vt Bzitenek. MegsemmiBÜ -ük tragikus é*S teljes. Ime tisztelt közönség a harmadik kép. Az első a megyeiség, a második a fold népe, a harmadik a fejlett, művelt városi tái sadalom köréitől. Folytathatnám, fájdalom, V' j nélkül, mert Magyarország hálás talaj a hiszékenység kizsákmányolására, de nincs szűk-ég további fejtegetésekre. A kórtünetek, a betegség okai kétségbeejtőn ugyanazok mindig és mindenütt:" nagy közönség histékenyaége, könnyű vetethelősége, n pajtátkoddt és emuk alai j N <IZ eltenőrzés teljét hiánya, Magyarország népének pénze valóságos ('sákvszalmája. A jó istenen kivül inni vigyáz arra senki, neki pedig sok a gyermeke.* Azaz, hogy bocsánatot kérek — őrködik a torvény. Igen a törvény. (lh a bölcs törvény mindent szépen elrendez. A nyilvános számadásra kötelezeti vállalatok minden üzleti év végén vagyonmérlegükei beküldik a törvényszékhez, ahol ez az illető bírónak kiadatik, általa esetleg egy aljegyzőnek átutaltatik. aki által »tudomásul vételik és irattárba tétetni rendeltetik. « Bízvást elmondhatjuk fejtegetéseink végső eredményeképen, hogy ez a tátiktetik, ez a törvény rettenetesen hiányos. Ezl a hiányt okvetetlenül mihamarább törvényhozási uton kell pótolnánk. A dolog és indokolása is igen-igen egyszerű. Viszonyaink fejletlenek, a közönség naiv, üzletvitelben járatlan, a társadalom nem képes magái egyes stréberek vagy agyafúrt, minden erkölcsi érzésből kivetkőzött csalók titkos ármányai és merényletei ellen megvédeni. Majd itt, majd ott támadt egy-egy rés, különben is alig emelkedő közgazdasági és társadalmi épületünkéin. A nemzet nemcsak vagyont, de vért i> kezd veszíteni. Beállott immár az állatni gyámkodás szomorú szu ségünkre i k sé íre Nem v álik nagy li< Sl linert nem jelent haladást, talál! nem is liheláris, de czéls/.erü és szüksége.-. Síit nálunk egyenesen az állam ethikai feladatai közé tartozik. Az állani köteles polgárainak vagyoni biztonságáról tőle telhetőleg gondoskodni. Különösen erős kötelessége ez ott, ahol nemcsak pénzről, de polgárainak létalapjáról, a politikai közönség fentartásáról is s/ó van. Az államnak nem szabad megtűrnie, hogy egéVz társadalmi rétegek, iiemzetfentartó elemek vagyonukból kiforgatva a züllés, a polgári megsemmisülés útjára jussanak > ezt ami szegény Magyarországunkat még emberanyagban is gyöngítsék. A legerélyesebb eszközökhöz kell nyúlnitt, hogy a rendszeres fosztogatástól fejletlen társadalmunkat megóvja. Tiszta, VÍlágOB bepillantást kell nyernie a pénzintézetek egész ügykezelésébe, egész üzleti mi voltába, [gaz, hogy ezl állami beavatkozás nélkül is elérhetnők, ha az öszszes pénzintézetek egymással, tehát közvetve a nagy közönséggel is szabatosan ismertetnék ügykezelésüket és üzleti állapotukat. El a magasaid) (lfogul.it laii.-ág azonban bárminő észszerű volna is különben —- oly fejlett hitelviszonyokat, oly fejlett érzéket — és magas üzleti erkölcsöket tételez fel — amikkel mi jó magyarok, valljuk he. ez időszeiint még nem rendelkezünk s amikre csak mint eszményekre tekintünk lel. Hiszen például az osztrák-magyar bank fentartja magának a/.t a jogot, hogy a vele összeköttetésben levő pénzintézetek váltótárczájába beletekinthessen és vagyonmérlegüket vizsgálhassa. De azért meg vagyok győződve, hogy az O.-M, H. ba ugyan ismert óvatossága min gátolta volna B bukott soproni hankkal való összeköttetésében, ép ugv beugrott volna a nagyszabású Bzélhámosnak, mint I többi kárvallott intézet, igazgatótanácsos, felügyelő, részvényes, betevő >th. Végre is nem jut eszébe, vagy nincs módjában tételről-tételre visszamenőleg az illető intézet egész lelkii.-meretét meggyóntatni — évekre terjedőleg. Az évi végeredmény összevág, jól fest — oi intéz* I jó ! Pedig erre van szükség — a veséjébe kell belelátni minden intézetnek. .1 intézet \egész üzleti képe, bárntikor teljes szabatossá' gában. élet tisztaságában kell, álljon a nagyközöntég előtt', ntinden kétséget kizárólag törvényerejű I itelexséggel. Nem bizalmatlanságot keltene ez eljárás, sőt ellenkezőleg megteremtené, fokoznál megszilárdítaná a közönség bizalmát, kikin . ,'•> közönség cgvs/.erre inegretirál a nagv uraktól Ilékében egv főherczeg a hadsereg feje, háborúban a legértelnie-ebb tiszt. Doktor OCSOBS VBB a királynak, — de ha megbetegszik, mégis sgy egyetemi profssSUfia blsSS magát, még ha történetesen Isidé, i.s. Szóval a komolyság határain innen vig a grót'ok élete, de a linoán tul megfordul a gróf a peches ttdntára, dó diplomata például lehet, de lehet e jó ehemias Professor? Tartományi kormányzói is lehet SgJ gróf, de td tudna-e kormányozni Sgy birtokot ? Páitokat, nemzetüket tud talán vezetni, meri a/ Mik frázis, de egy vonatot nem - mert az komoly dolog. Hát még ha könyvet ir Sgy grófi Ohó excellentiál uram ! A hetük nem udvariasak. A belük min tegitenek ezcellentiádnsk magoktól. Komorsyikoknsk meg nem fogadhatók. A betűk ellenkesSek <•* e-ak az az ur, aki azokat olyan sorban ésgymáautánbs tudja gúzsba kötni, hogy piedestáljává legyenek leigásójuknak. S a kösönségt No a/ meg épen vi-zájárs romlik ebben a pontban. Naivitása OSÖkönyőS*éggé válik. Könyv egy gróftói 1 A fejét rázza, pssaszkodih I ilyenforma kifogásokat emel. A gróftól minden ge/emiezét kinyoinatnak ! I> mindeiii msgdieséiask, amil egy grót' ir! A közönség bűvös és tartózkodó. Ha jó a könyv, akkor blso•3 -an nem a gróf irta, de a titkárja, ha ross n könyv, akkor bizonyosan a gróf irta, de olvas''•-•i a titkárjával, ne velünk. Kgy gróf nem írhat jó könyvet, ss a közhit. Több, szinte dogma. Igaz ságtalan dolog, persze Igazságtalan, de igy van. Maguk a grófok is tudják ezt é- álnevekkel szoktak kilépni a könyvek caimlapjain. Ks ezzel mégis előnyben vannak, mert elhirt Iliéinek az álnév alatt, BSgy írókká lehetnek és akkor egy nap leteszik az inoognitot. Mi lateinerek ellenben nem vehetőnk tél reesiproczitásképen grófi, berezegi és álneveket, hogv ezek alatt fbezárnysegédek és aranygyapjasok lehessünk. (sekély előnyünk csupán a könyveknél van s az is e-ak eleinte. Itt a papirosvilághan Beások a mágnások é- akik az. igazi világban mágnások, a/.ok itt egyenesen gyanUS alakok. Csak egy-két olyan óriá-, mint Tolstoj gróf, birta kiheserni, hogy ö gróf — de ö is Blükségesnek látta, hogy a szegények csizmáit foltozza ellensúlyozásul. Ily elfogultság vezetett engem is, mikor a/ Andrássy Qyuls gróf első könyve jelent meg évek előtt a kiegyezésről. Néhányan elolvasták, de nem merték megdicsérni. Pláne az is rontotta a könyv hitelét, bogy az akadémia megkoszorúzza. I »e mégi- akadt bátOf ember. EmlékSZem, bogy Tisza István gróf igy -/.élt akkor egy nagy kép\ i-e|oi társaságban i — Régen jelent BMg, a külföldi piac/okai se fávS ki, olyan >zép és nagybec-ú SSsay, mint az andrássy Qyuls gróf könyve. A mire osond támadt, tenki se akarta meg csáfolni a/, állítást, sem bizonyítani, csak én szóltam meg egy idő múlva, kerülő UtOU, iniuha nem itarto/nék a tárgyhoz ártatlan megjegyzésem: — Régen láttam, még a külföldi muzeumokat sem véve ki, olyan SSép nagybecsű szobrot, mint a asgy Kristófé Kristóf-téren. Zajos derüli ég tört ki erre, Tiszz István pedig haragosan vonta öss Z e ., -zemoldjeit, de nem telelt, enyém maradt az Btolső SBÓ. De nemsokára megjelent a a rossnyói levél-, a legszebb politikai müvek egyike és a legszebben megkomponált helyzetkép a/.ok közt, un Iveket valaha olvastam és kezdtem már röstelni egv kic-it a/.t u bizonyos utolsó szót, a mi a/, enyém maradi. A/ idén pedig napvilágot látott az Andrássj gróf nagy sssay-js a magyar állam fejlödé-ének éa fenmaradásának okairól, melyei olyan gyönyörűséggel olvastam végig, mint egy magasan asárnyslő nemzeti epopeát a Bourget snalysálő erejével. Andrássy (iyula megs/ünt e munkájával csak gréif lenni é- excellcntiás ur. Ott van ő már az Olympnson a nagv Írónk kösött. KI nekem nagyon jól esik, hogy m I-I az Almanach slőssavában sz Lötvöa Károly éa a/, fl könyvéről mint az év legnagyobb irodalmi eseményeiről diskurálva, a helyett, hogy állitani kellene valamit (az. állításokra mindig lu-ta voltam 1 , Sgysserüea vissSS kell vonni egy régi tréfás megjegyzésemet.
