Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-08-18

PÁPAI LAPOK. 3. iiue a mi lelkünkbe u besuhannak lágyan 0- Csendesen a liliomkircsuiágu szép isssonyok, • had verő vitézek, a kikről keveset és mégis oly sokat, minden) tudnak : (.zerettek és szenvedtek, mint mi. S a nagv tragédiák, melyek sissáiltak tejük fölött, OSak azt mutatják, kogy Sohasem nőtt virág, a melyet véss meg nem tépdesett. Ennek a kornak, a melynek torién, tét Marezali 0

]y mesteri módon irta meg, megvannak a maga nagy tragédiái. Kezdődik a kötet II. Fülöp korszakával. A lovagias nagy királynak és fiának Don Carlosnak viszályával. Nagy és vére- tragédia ez a hatalmas király és az erélyes liatak királyfi közt, a ki kezet emel atyjára, hogy meggyilkolja. Oly izomoru és megható az ő történetük, az atyáé, ki utódra vágyott, de liát szeretni nem bírta — - a tiáé, a kiben minden jobb tulajdonság hihetetlen izertelenséggel párosulva jelent meg. A kit szerelett, atyja vette el, a trónon, amelyre vágyott, atyja ült és atyja érezte, hogy tia a szerelemben is trónkövetelő. Szegény s/ép királv ti, akii elsorvasztott az izzó caatiliaí nyár, aki el/árva elnyelte gyűrűjének gyémántját, meri halálhozónak hitte. A legendák, melyek halála után keletkeztek, tél Bzinben rajzolták Fülöp királyt. Az ö tragédiájuk mellen, itt a másik is, a • i zeiek nagy tusája, mely két női lelkei választott színhelyéül. A hideg Erzsébet és a gyönyörűséges, szép Stuart Mária állanak itt szemben, jelentve kél vallást és két nemzet küzdelmét, két eharakteri is. A egyik királya nemzetének, férfias él erős, logikus, határozott, de rettenetes. A másik, amilyen batalmas, olyan gyönge, szép és oly nagyon asszony. Skótok szomorú, szeg királynője, reszket kezünkben a lap, s melyről képmásod tekint felénk, a szép alak, melyet hideg várakba zártak, a izén s/cm, mely ; irtönéből tekintett távol országa télé. a leányos, BZép fej, mely legördüli a vérpadon. A hóhér még :• Itartá a fejet, mely esak második csapásra hullt • é- elkiáltá : „Isten tartsa meg Erzsébet királynét," .- a pap hozzátette: ,. Így veszszen minden ellensége." A halál mindent kiegyenlít, tetemei ma békén gssanak a Westminster abbevben, Erzsébet tetemeinek szomszéd-ágában. Francziaország története emelkedést mutat e korban. IV. Henrik erős uralma alatt fellendül nz -/ág. Medici Mária udvarában vigan él a frauczia nemesség, Richelieu palotájában nő a franczia politika és minden várja, hogy megjelenjék ö, a Napkirály. Egy nemzetnek fejlődő jelleme, pompaszeretete, hiúsága, elméssége, egész lénye, tükröződik a/ ií a szép színes képen, mely azt a jelenetet ábrázolja, mikor XIV. Lajos aranynyal hímzett selyem díszruhák közt, rengő tollú baldachin alatt, teljéi udvari pompával fogadja Chigi bíbornokot, Egy má.-ik képről Cromwell szomorú arcza tekint reánk, vasba öltözve: a politikus minden vonásán oíts/.ik, hogy egv nemzet újjászervezésére született. Mellette Milton szelid arezával, amilyen 62 éves korában volt. :i néptől, de öntudatos művészetükből sokat tanult uk i- a nép. S miként Balassi k.'.hése sok későbbi költőt tnditOtt utánzásra, Petőfi müvei is -ok k hőnknek szolgálnak mintául. Balassit méltán mondhatjuk a XVI. század Petőfijének. A magyar történelemnek nagy hely jut a könyvben. A Báthoryak erdélyi uralmát, a bosszú háborút. Básta és Székelv MÓSOS történetét mondja el benne Marezali, számos képpel Lllustrálva élbeIzéléseJt, amelyek közül a legtöbb ill jelenik meg eh.-zör. Az ország belső állapotait külön fejezetben tárgyalja nagy izakavatottsággal. Bocskay [stván felkelése, a bécsi béke a Habsburg-házban kitört testvérhsroz, az 1606-iki törvények, Báthory 'iábor élete, mind egész, világításban jelennek meg az olvasó előtt. Marezali történetiről érdemeit nem szükség e helyen kiemelnünk. BisonyoS, hogy itt a legjobbat nyújtotta mindabból, amit csak nyújthatott : kitűnő gonddal választotta össze az illustrátiókat, nemkülönben a térképeket. A színes képek közül meg kell említeni XIV. Lajos pompa- képét i Tureoue arczképét. A térképek közül különösen kiválik a „Magyar- és Erdélyország Bethlen <;ab..r halála évében" ezimü. A jó képeknek azonban se szeri, se száma. Vaunak itt oklevelek, manifesztumok, köztük (íusztáv Adolfé, német l'lugblattok, számtalan arez- és éremkép , egész külön gazdag gyüjteményt lesznek ki a harminczéves háborúra vonatkozó képek, köztük Callot, Janet nagyhírű metszetei. Az egész kötet mind tartalomra, mind művészi gondra és kiállitásheli ízlésességre egyik elsőrangú terméke irodalmunknak. A Nagy képes Világtőrténei tizenkét kötetben jelen meg Marezali Henrik akadémikus, egyetemi tanár szerkezetesében. A VIII. kötetet maga Marezali Henrik irta. Egy kötet ára diszes félbőrkötésben 16 korona; kapható havi részlettizetésre és füzetekben is a kiadó ezégnél (Révai Testvérek írod. Int. l!t.| és minden hazai könyvkereskedés utján. I l./ ;lktil:ili- i»llli-rtit.-t .1 llfsti II. ISiVM c'HH''ilillll.'l»"il le •/••l.li'l' I Szerzőnek e nagyobb lanubnányát csak fAvoná iáiban, tetemeden megrövidítve, közöltük lapunkban. F E L T E S. I gy féltelek, ha indulsz messze útra, IIa nem talál sehol tekintetem, Ugy téltelek, ha itt vagy l látlak újra. S egyről-másról ha elcsevegsz velem. Ha búi tekintetem -zeniedbe téved, Ha itt pihen kezembe' ki- kezed; A féltés bennem mindenkor feléled, l gy táj, de inégi- . . . mégis féltelek. Ha messze vagy, csupán azért félt lelkem. Hogy vissza, hozzánk nem JÖSZ egv hamar. Azt gondolod, hogv ott az idegenben íalcs az'élet, hej pedig - fanyar ! Ha itt vagy s újra nézhetek -zeniedbe, E fájó féltés bántja lelkemet : Hogy nemsokára, l-teii tudja, merre, Ugy elmégv majd. hogy rád -oh'sctn lelek. Molnár Kálmán. TOLHfc)GY<m:L. A tenniszpalyaról. Ah, a tenniss ! Szeretetre méh.'., utolérhetetlen iptrt! Unalmunk elűzője, napjaink felviditója, mivé lennénk nélküled f ! Igen, mi tenniszezüuk erőnk fogytáig. Aki nem próbálta, nem tudja, mily csodás erővel vonz a tenniszpálya. A födele napsugáros kék levegő, a kereti' bársonyos zöld pázsit - 0 maga . . . bűbájos sárgaszínű agyag . . . mi szép, mi szép ! Es a neOCZ ! Ah, a neocz 1 Mi biztatón mosolyg fehér szegély az érkezőre I Aztán a fáradhatatlanul virgonca labdaszedő gyerekek a mint élőnkbe hozzák a pompa- racketeket, . . . ah Önök nem tudják, mi az. : egv racket. Hű barát a harczban, mint katonának a fegyver. Az ember a racketjét ölelgeti, ha nyer, azt csapja a földhöz, ha veszt. Es mi játszunk fáradhatatlanul. A labda néha elolvad a nagy melegben, a földre hull és szétlapul, vagy tüzet fog a játszók szellemétől s a rackettel ütve szikrát ad, vagy a harmatos fűben inegfürödvéu, minden ütésnél hideg tust Kivel a játsiók ZTCZulatjára, de mindez, nem rettent vissza minket. Azért csak játszunk tovább. Hisz labda van elég, igazán mesés módon bővelkedünk az újdonatúj pompás labdákban, nos nem említve azokat a szegény golyóbisokat, melyek öltözetüktől megfosztva röpködnek B ground telelt a racketek támad.'1 ütlegei közt. Oh e szánalomra méltó labdáknak szomorá a sorsa. Néhai jó bundájuk nem védi őket többé az időjárás viszontagságai ellesi - ha a harmatos éjszaka künn éri őket, reggelre itta- ájulásbea hevernek egy-egy bokor aljában. S ha ilyenkor valamelyik litrqf labdaszedő gyerek sasszeme fölfedezi I a kosárba helvezi őket, ki vehetné a szegény kstaiUSOS Labdától rossz néven, ha a földre esve onnan tél nem ugrik, egv erősebb üté.-re keble megreped, egy végső pukkanéssal kiadja levegőjét, aztán össselspulváu a Dienstmanné fiókjába kívánkozik, hol nincs többé fajdalom, nincsenek tennisssaők és labdaszedők, racketek és kínos ütlegek, hol nincsen éjjeli harmat, hol örök nyugalom és örök béke lészen . . . Az. ilyen tragikus -»r.-n labdákat lc-z.ámilva, van azért vagy négy uj labda i- hódítóan fehér köntösben, ifjúi rugalmassággal, melyekre vágyva és irigykedve pillantanak a szegény rongyos ruhás, félmesstelen koldus társak. Bár emezek többen vannak aránytalanul, de, — (tán épen ezéit !) — az irtatokrata érzelmű fehér labdák lenézik okét, meg nem gondolván, hogy az o sorsuk ugyanez lészen. K- ó.li mi gvá-z. ! A minap szilire kerüli egy gyönyörűségéé szép piros labda. Egy délelőtt kacsarkodott velünk, röpkéden közöttünk. Fénylett, ragyogott, aztán eltűnt, mint egy üstökös. Honnan jött, hová ment, nem tudni. Hívtuk v is-za, kértük viw.a. mind hiába, a piros |

;l

bda eltűnt. Mig itl volt is, láttuk. hogy nem lesz nálunk maradá-a, „OUt'-ri repült mindig. Talán mert a beteg labdákhoz szokott racketek biztatása neki sok volt, talál mert nem akart szomorodott társai sorsári jutni, talán mert végzete voll e tüneményszerű megjelenés ... ki tudhatná a sors titkait ? Szóival a piros labda, a kényeztetett, dédelgetett piros labda alnes többé! Csodás legendák fűződnek eltűnéséhez. Azt mondják, hogv még eljövend egyszer nagy diadallal és társai követen.lik őt >{•!•:'i tokatágban. (?) De addig! Mi lesz addig'' Kitartanak-e addig a létért való kemény harczban a mostaniak '.' Alig. Egyletünk elmés szolgája megérttette velünk ennek okál is : — Hja, kérem -- szólt — a legjobb gyerek isi elromlik ha sokat püfölik. Es ml kénytelenek ralánk megnyugodni emez. arany igazságban. Mell hál Ml be kell i-ineniünk, hogy ezeket a jámbor golyóbisukat mi püföltük Igyon. He' a bűnhődés nem késett. Soványodó pénstárezáink sirva mutogatják immáron megszámlálható oldalbordáikat, a fölemelt tennissdij elfogyasstji életerejükéi. (S az uj labdák mindemelleti nem szaporodnak. I'edig naponta bejön egy labda ára. Es mily sok nap van és mily kevés labda!) Másrészt meg gonosz rágalom az. is, hogy az egyletnek nem volnának labdái. Szó sincs róli. Az arisztokratikus külsejű teher labdák tár-ai ott hallgatnak az egylet Imrátsáifi)*, titzttttttudó szolgájának, Díenstmannak fiókjában, inert ez. az ő rendeltetésük, nem pedig az örökös püfÖltetés. Micsoda vétség volna ez a humanismus ellen í Egészséges, jól táplált és öltözött labdákat mesterségesen tönkretenni ! Nem ana valók ezek. Az egyesület vigkedétyü szolgája bizonyára naponta kinyitja a labdái fiókot és boldog merengéssel, édes mosolylyal szemléli a hófehéren é- tűzpirosán feléje nevető labdákat, aztán jóleső 'önelégültséggel zárja be őket ismét a holnapi viszontlátásig. Nemde, szép és magasztos, nagy és fölemelő hivatás : a pápai s|„,rt egyesület labdái közé számittatai ? I *h más egyletek labdái bizonyára irigykedve !gondolnak • mieinkre, szegény labdák, azokkal oly méltatlanul bánnak, hogy játszanak velük. Mert nálunk a labdák féltve őr/.ott drága kincsek. Drágábbak ősapán a lahdaszedö gyemekek akik fölött lángpallossal, bosszúálló oherubként áll őrt az egyletnek fölötte barátságos és mó.inélkül tisztelettudó szolgája. Nekem az volna szerény és nyilvánítani alig ' merészelt véleményem, llbdlSZedŐ gyermekek arra 1 valók, hogv labdái szedjenek. Bevallom azonban, hogv ez a nézet tőlem a leghljmeresstőbb igazságtalanság. A labdaszedő gyermekek ugyanis nem valók ily slacsony és önérzetüket bizonyára érzékenyen sértő' foglalkozásra. Mi sem természetesebb annál, hogy mialatt a játszók lihegve szaladnak a 'labdák után íbisz nekik kell a labdái) azalatt a rendkívül fürge és ügyes „libdissedő" sereg (tán jó volna hozzátenni: czimz.) a fűben leheveredve tökszársipkonczerttel kedveskedjék, vagy a lekaszált jégpályán ellenpartit formáljon, avagy közben-közben változatosság kedvéért tótága»t álljon, vagy CZÍgánykereket hányjon Stb. stb. . . . S hl véletlenül valamelyik játszóinak — legyen bár az a pálya első bajnoka is — az a szerencsétlen ötlete támadna, hogy a llbdlSZcdőkkel labdát izedessen 1 emez óhajtásai még szavakba önteni is merészelné az interpellált labdaszedőnek kétségbevoahaUan joga van egy bokor iljában mos) már véglegesen lepihenni s ott pityeregni, mondván : — Az ur niP . . . me . . . megvert .' BŰhflfl I S az egvlet szeret et reméltóan barátságos szolgájának foltétlenül joga van az. elveiben mélyen -értet! kis áldozatnak védelmére kelni - méltó d"rgálás-al illetni azt a vakmerő urat, ki elég igazságtalan volt a labdaszeilokkel labdát szedetni s ki nem hír elég önfeláldozással sajátkesüleg isedni a labdát, hisz esak pár hatost tízet el naponta a tenniszpályán. S az ártatlanul báatalmasett gyermek anyjának i- van joga a groundra rohanni ripttván : — Nem engedem le a gyerekemet -tb. -tb . . s az az „igazságtalan űr bizonyára megmagyarázná a visító és toporzékoló anyának a dolog mibenlétét, ha ez. nem állana méltóságán alul, mi pedig bizonyára zokogva bandukolnánk haza, gyászolva egv forrón iserotet! Iibdassedőnk elvesztését, ha Utezáiak nem hemzsegnének hisooló képességű ifinktől, kik mindannyian tudnak tök-zárból sipOl csinálni, labdázni es c/igáiivhereket hányni, (hl labdái medaí nem is - de ez nem is IZÜkséges.) — •— — Szóljak-e többet? Hát nem utolérhetetlenül szeretetreméltó sport ez a tenniss? Hái csoda-e, ha ha oly rajongó buzgalommal látogatjuk a kékfÖdelfi, zöldkeretű, sárgán ssosolygó teonisspályát'.' Ka még hozzá labdákat is fogunk kapni majd ha öregek lessünk. A fiataloknak nem adhatják, az