Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-07-28

II uszon nyolcadik év. 30. szám 1901. .Julius 28. PAPAI LAPOK Iápa \áros hatóságnak es több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség : Jókai Mór utca 866. Kiadóhivatal: Uoldberc Qyuls papirkereakedése, Főtér, Telefon-szám: 41. Felelős szerkesztő : I ír. KŐ RÖ8 EN I > R E. Főmunkatárs i Dr. WELTNER SANDOR Előfizetések es hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara Egész évre 12 knr., félévre ti kor., negyedévre 8 kor. l'^y**.* s^.ii,i íir:. ; ii i tili. A közvilágítás ügye. Fontosnak tartjuk, bog] közvilágításunk kérdése :t végleges döntés előtt minden lehető oldalról kellő megvilágítási nyerjen. Ezért adunk ínséggel helyei az. alábbi figyelemreméltó cikknek. Városunk fejlődésének történetében érdemdús polgármesterünk lankadatlan fáradságának köszönhető, hogy ma a »Pápai Mizériák* bárom főpontja közül már a második is majdnem a szanálás stádiumába lép. Ezek a mindnyájunk által érzeti mizériák a köveik esők : a r<>>; ivávit, a fölötte lány közvilágítás é$ </ csatorna táe hiánya. Mert i'l kell ismernünk, hogy raindlig nem tartozunk a haladé ős fejlődő : .-nk közt', míg e liánon kérdés kedvező goldást nem nyert. Az ivóvíz kérdéséi ezelőtl három évvel Tapolca vizének városunkba történi bevezetése által szerencsésen és fényesen megoldottuk. Rövid pihenés titán most a második boz, tudniillik a közvilágítás kérdésémiként vali'i megoldásához jutottunk itt már annyira vagyunk, hogy ezzel a >-i közgyűlés foglalkozott, amennyiben július 16-án egy bizottságot küldött ki közvilágítás kénlésének miként való meglása ügyében. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen bizottság, — mely hivatva van javaslatával városunk közérdekét többféle szempontból előmozdítani, — ti benue helyezett bizalomnak minden irányban megfelel, mindamellett célszerűnek tartom, hogy még mielőtt a bizottság egy konkrét javaslattal lépne a közgyűlés elé, a sajtéi utján is foglalkozzunk ezen fontos kérdés megvitatásával. Köztudomású dolog, hogy ez idő szerint két különböző — egymással versenyző — neme a világításnak áll rendelkezésünkre és pedig : ;i szesz — ezek között a kőszénből nyert légszesz és ti carbidból az. scetylen és ennek ellenében a villamos világítás. Már most azon kérdés megfejtése tili előttünk, hogy a két világítási rendszer közül melyiknek adjunk előnyt. Mit kívánunk tolt jdonképpen az új világítástól V Kívánnunk kell, hogy a/, a mostaninál sokkal jobb legyei- s". azt, hogy minden tekintetheti jó legyen, tehát hogy jól világítsa meg utcáinkat a téli sötét estéken, hogy mindenkor biztosan működjön, hogy veszélyes és egészség-ellenes egyáltalán ne legyen, és hogv fejlesztése minél o!, JÓbb legyen, mert ezen utóbbi előnye tiz új világítást magánhasználatra is alkalmassá teszi, ami által a városnak legalább is annyi has/na volna, hogy a közvilágítás semmibe vagy legfölebb nagyon csekély összegbe kerülne. Ha már most az említett két világítási rendszert vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy ;i föntjelzetl előnyök öaszesége külön ezeknek egyikétől sem várható, inig a két rendszer együttvéve mindazon előnyöket nyújtaná, amelyeket az új világításod várunk. Mert mig a villamos világítás utcai célokra nem alkalmas azért, mert az ívlámpák fontartása nagyon költséges, a legerősebb izzólámpák pedig nem adnak elegendő világosságot a szabadban még tikkor sem, ha azok .'Ki—1<* méter távolságban állíttatnak fel, addig viszont ugyancsak a villamos világítás mindazon előnyökkel bir. amelyeket zárt helyiségek, úgymint középületek, magán lakások, üzletek világításától követelünk : szép, kényelmes, tiszta, nem veszélyes és nem ártalmas az egészségre. Másrészt pedig nagyon alkalmas a légszesz, világítás Auer-féle lámpákkal utcákon és tereken, mert előállítási költsége csekély, sokkal csekélyebb a villamos világításnál és nagyobb világosságot terjeszt, mint az utóbbi. Hogv ez így van, bizonyítja az a körülmény, bogy ma már egyes vidéki városok ;t rövid idő előtt berendezett villáim rközvilágítást kasszáivá, fölcserélik azt légTÁRCA. Új világ. — A ..l'iijiui Lapok* eredeti tárcája, — Irta Pakets Jésaef. Az öreg t'ranciskánus-zárda moh ás, repedezett óival ott omladozott a Mar..—parti füzek alatt, .'v esett éissze lassan-lassan, mini a heteg, fáradt n einher, aki idők teltén árnyéka lesei önmagának. Pater Pius a földszinti folyosó ingában ült -) hőrrel párnázott, nagy karosszékben BS a kernt 1 -multa. Álmodozott az öreg pap, a -zeinhéjait felig -ukta é> úgy tetszett, mintha aludnék. Olyan álmosító is volt körülötte minden. A szelíd nyári alkonvat langyos melege ráfeküdt a kertre, a virágokra, az. öreg, megviselt fákra, •melyek, mikor sgy-egy hűvösebb fuvalom megres•ntette a lombjaikat, mintha álmosan pislákoltak volna. A hűvösebb fuvslmak a Maro- völgyéből izakadtak ki. Némi hangokat i« hoztak magukkal ba, hékák brekegését, akik a füzes mocsarakban v. e-ernyéztek. A harangozó kis lánya vizet merített akőkávál kutbóL A rozsdás láncok élesen csikorogtak - az egyik veder nagyCSÖtOSSpflléMSl hullott vlsssi a kutha. — Te élhetetlen, ne nvulj ahhoz, amihez, nem tud<z, rikácsolI ki a harangozom' hangja a konyhából, ahol az estebédet készítette paler l'iii-nak. — No, no, nem kell mindjárt haragudni — A j.'i Isten áldja meg. főtisztelendő úr. Semmi, tiani. ('»ak imádkozzál 1 Az. öreg para.»zt elment. Pater Pius visszamerüli álmodosásába. A izemdörmögött páter Pius iselidsn. Gyere esek ide kis héjait most már égessen becsukta éa ráuoos, saárai leányom! Hát tudod már a Hissekegy:et f ajkai k .irni valami boldog mosolygás ómlötl el. — Igen ! felelte a ki* leány zavart mo- Kellemes, áhítatos érzések ringatták el. •ollyal. Immár több egy félszázadnál, hogv itt e esöu— Fater Fin- megelégedetten simogatta a des cárdában rovogatja napjait. A izerbek alapítótgyermek szőke haját. ták valamikor, midőn még virágzó élet volt e — Nagyon jól van, fiam, leszakíthat-/, egv vidéken. Akkor -ok, -ok liatal pap töltötte he e körtét a nagy fáról. Cellákat, amelyek nio-t ime üresen állnak. Busái SS ~ valaki kopogott a cinteremben. A csengettyű kukoricát raknak beléjük garmadába, Isten Udását, hangja élesen sivított végig a bosssH folyosón, a kis Rossz időkben ezek a oellák voltak élé-tárai a izeleány sietve rebbeni ki ajtót nyitni. gáoy emberek. — Ki az? Rossa időkben! Hej, voltak itt rossz idők! A — Kn vagyok, (ŐtisstelendŐ úr, a Jámbor beiirker-korssskban, meg azontúl egv ideig. Péter. Tetszik tudni, a feleségem . . . Pater Fin- megrázkódik a ksroeszékében, ahogy — Igen, igen, fiain . . . Holnap temetjük, ezt elgondolja. Rendben les../, minden. . . . Mikor nem volt szabad. Uram Isten, — I>e hát . . . dadogta zavartan az öreg és magyarnak lenni! felénkén forgatta a kalapját kezében — a költ- — No, hanem azért, ott hordtuk a magvai ség . . . Nem tudok mit csinálni. Annyi pénz... ruhát a reverenda alatt! - mosolyog tói magában — No, no, nincs haj, Pésst: a barnngosásl páter Pius. nem számítom fel, aztán az asztalossal i.« bsisálsk. Hej, hej, de csúnya idők voltuk' Hanem azA kOBOfSÓ fejéhen majd kend ki a hombárból egy tán jött a jobb kor. F.gy napon valami képes OJságköböl busa. Majd kiegyenlítjük. ból kivágott egy képet. Titokban, a reverenda alatt m HUSQB