Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-07-21
állatra (polgárin eeter, kapitány) nézve a törvén} határozott utasítási ad, mondván, hogy melyik megyei állásnak megfelelő fizetés illeti a városi tisztviselőket, ahol pedig a törvény nmn ad utasítást, ott állami, megyei és városi tisztviselők között a végzett munka, a hatáskör, felelősség össze* hasonlítása szolgálhat alapul. Készünkről nagy mértékben méltánytalannak találnék, ha a lakbérek megállapításánál ridegen az állami lakbér alapjára helyezkednénk. A/. államnál jelenleg (a fizetős-rendezés előtt ig) kisebb hatáskörű, kisebb rangú tisztviselőknek van a mi főbb hivatalnokainkkal egyenlő fizetése. Ami az állami tisztviselőknél méltányos lakbér aztán, az nem lessz méltányos azoknál a főbb városi tisztviselőknél, kiknek állásuk kivánja meg, hogy annyi lakbért kapjanak, amennyiből a mi viszonyaink között rangjuknak megfelelő lakást szerezhetnek. A városi tisztviselők (főkép a magasabb rangúak) lakbérének megállapításánál nem a baaonlé fizetésben, de hasonló rangban levő megyei és állami hivatalnokok lakbéréi kell majd irányadóul tekinteni. Nem akarunk azonban most részletekbe bocsátkozni, azért végzünk is. Csupán még egyszer azt akarjuk hangsúlyozni, kívánatosnak jelezni, hogy mire az állami tisztviselők jogos és helyes mozgalma célját eléri, rendeztessék a mi városi tisztviselőiuk dotációjának ügye is. Adatok Pápa városa ipari történetéhez." 1 " Jó nagy számmal voltak a takácsok. Feljegyzéseinkben -•> takács aéveaerínl van felemlítve, kik 1836-ban a eéb tagjai voltak. A ved vám miatt a .-okkal fejlettebb osztrák szövő-ipar, melyet már akkor sok nagy gyárban űztek, nein hírt behatolni * A rikk eleje a múlt heti számban .jeleni méz. hazánkba, ezért a belföldi ssükségietel a hazai takácsok fedeztek készítményeikkel. Kz eléggé megmagyarázza a takácsok nagy számát. A szabadságharc után az osztrák szövogvártmány elözönlötte hazánk minden városát éa késségét : ez halálos döfés volt a takácsokra nézve. Lassankint abba hagyták mesterségüket, mert megrendeléseket Ifibbé nem kaptak; készítményeiket pedig basson nélkül vagv karral tudták eladni, .lelenleg Pápán még S takács szegénységben dolgozgat, ezek jövője is teljesen remény téten. Volt városunkban 10 posztó csináló is, kik kicsinyben dolgoztak; a brünni éa reichenbergi nagv posztéigyárak már rég elnyomták őket. Elénk volt valamikor a gombkötő-ipar is ; a magyar viselet eltűnt, ezért nem rgen keresik a gombkötő-ipar készítményeit. A szükségletet bőven fedezik az osztník pozaraentirer gyárak. A kalapos mesterség is meglehetős élénken űzetett városunkban; most ez is kihalóban van. Ugyanez áll a fésűsökről; a gombkészítés megszűnt ; csutora csináld már nincs. Volt valósunkban egv nagy kőedény és poroellángyár a Szepauer-bázban; nem birta magát fen tar tani. Voll 1855-ig egv elég nagy papírgyár, most is úgy nevezett papírmalomban. Kz -eui állhatta ki a versenyt : megbukott. Az elősorolt adatokat (iráber János volt szQosmeeternek, ki jelenleg a polgári ápolds lakója és W ieainger urnák, volt posztöesinálőnak köszönöm, kik a legnagyobb szívességgel adtak mindennemű felvilágosítást. Az eddig télsorolt adatokat még a következőkkel pótolom. Posstőoeináló volt 10—11, mindegyik 2—8 vagv 5 legénnyel dolgozott. Egyikök May er György 15 20 posztós segéddel dolgozott. LJgyanezé \oh a poroellángyár is. A csinált posztot mindig igen gyorsan eladták. A posztósoknak is volt egy külön kalló malmuk a oaingeri éa hantái malmok között. A Szent* Ferenc remii szerzet volt a inalom tulajdonosa, kinek egy vég kallóeáaáért 10 garast (a mostani péaa szerint 20 krajcár vagy 40 ftillér) kellett lisetni. Ezen inalom teljesen elpusstull ; de romjai meg most is megvannak. Volt még itt 2 posztónyiró is. Eltek a kész posztót simára nyírták ; mindig bő foglalkozásuk Volt. Kevés volt a tímárok száma, ti—7 : de ezek valamennyien sok segéddel dolgoztak és nagy tőkét fektettek iparukba. Villás. Keh-/, Helfer és Uradéi- a mostani geiievaaió legnagyobb része előtt ismeretéé nevek ; az sM soka' volt van-»unk polgármestere. Volt itt még eg» k:t|M'aké>tó. kit személyesen ismertem. A kékfestők száma h nagyon leapadt, még csak egy folytatja iparát, a többi vett árukkal kereskedik. A verseny be* kékfestőink nem állották helyüket. .Mindezen iparosoknak volt k űlón- k üb>n céhük, céhládájuk, jegyzőkönyvük, irataik : ezek mind elkallódtak, elvesetek. Pedig netly jó lett volna, ba valaki ezen erdeke-* tárgyakat és okmányokat összegyűjtés és naegőraés által megmentette volna a megsemmisüléstől. Ha akadna városunkban valaki, ki ez iránt érdeklődnék, szolgalma- utánjárás által még nuwt is sok érdekes tárgyat és okmányt lehetne megmenteni, és ezek képezhetnék alapját a városi múzeumnak. 11a pedig B várói ezeket be nem fogadna', mert erre nincs sem helye, sem embere, akkor megőrzés végett a kollégium vagy a Sseot-Benedek rendi gimnáziumban meglevő muzeumoknak lehetne ezeket átadni. Igy tett sok város a hetvenes évekelején, mikor az iparszabadság folytán a céhek ('eloszoltak. Az előadottakból látszik, bogy l'ápa 1848 előtt igen jelentékeny iparos város volt ; de kitűnik az is, miért kezdett a szabadságharc után hanyatlani. Sok száz iparos ment tönkre; iparukat beszüntették ; teljesen elszegényedtek ; igen sokan elköltöztek, a többi ayoraorgott. Ezért fogyott meg városunk jóléte és népessége és csak a dohánygyárnak 1893-ban történt létesítésével állott be fordulópont a javulás felé. De kitűnik a mondottakból még egv másik körülmény, mely érdekes és erős világosságot vet városunk kereskedelmére 1*4>- előtt. Az irhások, csapók, szűcsök, tinaárok, takácsok, posztóesinálók. vargák, csizmadiák és cipészek igen nagy menynyiségű nyers anyagot dolgoztak fel. Kzek legnagyobb részét Pápán szétestek be; itteni kereskedőktől vásárolták. Csakugyan nem igen volt dunántúli város, melynek oly élénk forgalma és kereskedelme lett volna gyapjúban, nyers éa kiA házak külső épité-e a legmodernebb „tilű. a szecessziós gotbika, a stilizált empire képviselve van a legdivatosabb struktúrájú villákkal, de a belső épités. a berendezés egy elmúlt idő levendula illatú konservativségét mutatja. Csupa kényelem, CSUpa komolyság. Szakad a zápor, a trenc-éni kőfalak könnyeznek és a tagbaszakadt tót munkások daróc-zubbonya csupa sár loSSS és iszap. II. Kisütött a nap. Megjeleli a város, a társadalom, a komoly és művelt kis város, melynek temperamentuma szintén hasonlatos az egészen kicsiny emberekéhez. Eleinte, társalgás közben, azt hittem, hogy a látókörük szűk és egyoldalú és azért olyan monoton a velük való érintkezés. A modern élet nagy, izgató kérdéseit, azokat a politikai és társadalmi kulisszatitkokat, melyek a mi társalgásunk magvát adják, olyan sajátos közönnyel, mondhatnám "gvkedvü idegenkedéssel fogadták, hogv engem egészen megzavart. l'.gy cseppet sem birok hozzájuk térkőzni . . . Végre találtain közöttük egy őszinte embert, aki kissé rekedtes medve-hangján mondta ; — Minket »euuiii s-m érdekli, mi van Pesten színházban, van nekünk más dolog. Elolvasnak mindent, komolyan és Itikiisinere••-«III. de a lelkükben csak mint egy rögtön tova luhanó epizód rögződik meg pár pillanatra, tudomásul veszik, mint a modern világ egy előttük közömbös tényét, Je -okát nem beszélnek róla. A kultúráink bizony át van bántva a ném •• ségtffl. Az. a a PreSsburg u-ksrskter, mely a nemzeti eszmének nem éppen kedves barátja, nagyon ráült Treneséara és a könyves boltok polcain egymás hátán terpeszkednek a .Wiener Autoren-, mint a kirakatok reklámjai hirdetik. A napokban nagy vörös plakátok jelentik az iitczákoii a nagv művészi eseményt, hogy Pöstyéuben Bereeecu Agathe, a volt bécsi burg-esillag vendégsserepel, sajátos varássa van ennek a ssónsk, a bécsi buru nimbusza az egyetlen erő* művészi érzé.s itten és a vonatot elég sűrűn lepték el a velünk együtt kiránduló trenőséni benssülöttek. A társalgás esakiiem kizárólag a < íeistinger, .lenni Gross és Lsviosk] korul forgott, a mi bűvös szőke asszonyunkról bizony nem beszéltek . . . PÖstyéii egv tipikus -z.láv fürdő. az. oroszok és lengyelek békés harmóniában döozögnek el itt egymás mellett, sőt szemeink gyakran zsiros kattanok és hosszú tincseken is nyugodhatnak; A kór összehozza a/ embereket, a bordszékek, melyeken zsibbadt tagjaikat elnyújtják, nivellálják a galíciai alku.-z éa román metropolita között létezd meglehetősen érthető idegenkedést. A szenvedés a demokratikus törekvések leghatalmasabb eszköze, A gyógyulás vágya zokog az elgyötört arOSokoB, a kénes vizzel telt poharak -ürü sorban vándorolnak kézről-kézre, és mikor a pompásan berendezett Pereaea József-telep felé érkeznek, a meleg gőzzel teli fotyosóS már mintha a .bonne sauté" mosolyogna feléjük ; mankóikat kétségbeesett gyorsasággal sröltstv« tántorognak be a kabinokba és a csapokból hulló forró víztömeg zúgá-a elfojtja a te-ti fájdalomnak ssörnyfl kiáltásait, mehet a inaasage által tépett tagok kéaysaeritenek a beteg ajkakra. Hat óra; a parkban a zenekara * Madarászt" játssza, meg a /.iebrer _ Landstreicherjét" és az egészséges puhlikui lely nem nagyon számos, a színházba, a nyári arénába tódul, melynek primitívségéi enyhíti az a végtelen komóció, hogy a páholyok feletti ablakokat tetszés szerint nyithatjuk ki és s hazugság, a lestek hangulatát felüdíthetjük a természet Sssinte nagyságával, érezhetjük a hazug pó/.,k és Soiineiiihaliádák közben azt az üde illatot és a hegyi levegő sajátos érdes aromáját, közben pedig felhangzik a csalogány dala. A „Zauberin am Stein"-t játsszák, ezt a rettenetes darabot, amelyben egy hölgy járkál a színen . kiről mindenki azt mondja : boszorkány, aki gyógyítja a betegeket, csodákat művel, de azért sárral dobálják, mert a férfiak lelkében lángot gyújt s azt eloltani, lévén a német morál korlátai között tartva. nem hajlandó. I >e végre egyik paciense tivéréhe szerelmeleess, a Beze*bo1 Oretohen válik Is sir éa meghal. mert a szülök kegyetlenek és nem engedik, hogy az égo szivek egyesüljenek. A haldoklás jelenetében a szerelmes hßs ke-eriien mondja : .Margaretha, Márga retba. mit tettél velem I" Egy vidám magyar asszonyka folytoa kacagoo körülöttem, én meg bámultam a babona hatalmáé amely alól a hegyvidék emberei még máig «ein bon takoznak kt. KI bennük a csodának misztikus érzés*.
