Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-06-29
I [uszonnyolcadik óv 26. szám. 1901. június 29. PAPAI LAPOK Pap« város hatóságnak es több pápai, • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Hleejeleutk n Inden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mer utca 86S Kiadóhivatal: ttoldberg Gyula papirkereskedése, Vüt-r Telefon-szám : 41. Felelés szerkesztő : I >f. KŐRÖS E NDK h'("> n ni ii k atárs: Dr. W K LTN K 15 SÄND0R. Előfizetések és hirdetési ur.;* .i l a p kiadóhivatalához küldendők. Á lap ara Kirísz, évre 12 kor., félévre li kor., negyedévre 8 kor. Kiryea Mx.ím Av:\ i tili. Szabad verseny. Nem tennők isméi sző tárgyává közvilágításunknak még csak az előkészítés stádiumában levő ügyét, ha olyan jelensénem merültek volna föl melvek ggodalomnial töltenek el bennünket n kérdésnek a városi köz- és magánérdekeket! teljesen kielégítő módon való megoldása iránt. Az volt a tervünk, hogy véleményünket ei ügyben egy ízben már teljes határozottsággal nyilvánítván, csak közvetlenül a döntő közgyűlés előtt emeljük föl tini szavunkat. Az ügy eleinte abba az ányba tereltetett, mely n legreálisabb eredménnyel bíztatott A szaluul verseny 't'ben indult tárgyalás kétségtelenül alkalmas volt arra, hogy megnyugtasson minit hkit, aki féltő gonddal őrködik e vároa anyagi érdekei felett. \z. első' értekezlet, mely e tárgygyal ÍOgl Ikozott, arra az álláspontra helyezkedett, melyei mi hangoztattunk elsőknek a légibb határozottsággal. Azt mondta ki iiis ez értekezlet, hogy városunk közvitását általános pályázat útján biztosítsa, amelyben minden modern világítási • in részt vehet. Már a második értekezlet, mely tulajdonképpen estik e pályázat föltételeinek megállapítására hivatott össze, megingott előbbi helyes véleményében. Egy mindeneseire figyelemreméltó ajánlat közvetlen hatása alatt olyasféle határozatot hozott, hogy a közgyűlésnek proponálni fogja, bocsátkozzék ez. ajánlattevővel részletes tárgyalásokba. Nincs kétségünk ugyan a felől, hogv a váro.-i képviselőtestület e propozició felett egyszerűen napirendre tér és nem fog tért nyitni annak, hogy minden lehető összehasonlítás mellőzése nelkiil monopóliumot adjon egy különben bármily rcspektábilÍ8 vállalatnak, mégis, rá kell itt mutatnunk arra, hogy a magánvállalkozókkal való rés/leies tárgyalások mindenkor alkalmat adnak olyféle gyanusíigatásokra. melyektől H mi városi közéletünket mindenkor menteseknek szeretnők látni. Nem szándékunk ez alkalommal H némely oldalról igen erősen pártfogolt és B múltkori értekezlet határozatát provokált ajánlat bírálatába bocsátkozni, de hangsúlyozni kívánjuk, hogy mi olyan világítási módot, mely a várost és :i nagyközönséget tiz teljes évre kiszolgáltatja egv vállalkozónak, semmi körülmények között nem tartunk elfogadhatónak. Mi vagyunk és maradunk a házi kezelés elve mellett. melyet mindazok a városok, melvek a legutóbbi időben rendezték be világításukat, szintén megszereztek a maguk számára. Nem szólva itten részletesebben a házi kezelésnek előnyeiről, visszatérünk a föntebb jelzett értekezleti határozatokra. E határozatok éles ellentét hen állanak e<:vmással. Az első a szabad versen v elve mellett, a másik pedig ellene döntött. Kívánatosnak tartjuk, hogv a városi képviselőtestület, mely végre is egyedül illetéket e kérdésben dönteni, az első határozat szellemében jelölje meg a módot, mely szerint közvilágításunk ügye rendestessék. Tudomásunk van róla. hogy mindazokon a tekintélyes cégeken kívül, melyek már eddig is fidkerestek bennünket ajánlataikkal, még számos elsőrendű és nagyszabású vállalat várja az alkalmat, hogy városunk világítási pályázatán rés/t vehessen. A hazánkban az utolsó években oly nagy mértékben fölvirágzott elektrotechnika legjohh erőit f> gja harcba küldeni városunk kÖZvi 1 ágitásának elnyéréséért. Ez ulolsó állításunk ne tűnjék fel úgv, mintha mi szavazatunkat feltétlenül a villanios.-ág mellett adnók le. Igenis legyen szaluid verseny és pedig legyen ne csak TÁRCA. Feleségemnek. Ha jön n bús éj, süriin fátyolozva, S ölébe késő némaság fogad : Lelkem óh bányssor visssaálmodozaa A te virágos ifjúságodat! A/, ábrándokra intő, bűvös óra Most is oly luven rajzolgatja azt, Mintha e.-ak tegnap énekeltem volna Szép arcodon a zsendülő tavaszt. Pedig e csalfa, boldog ifjúságnak Beh rég letűntek immár napjai! Nyílé tavaszt az évek hányszor látlak Azóta sorban eUirág/ani I I án el >e tudnád hinni nemsokára, Emléke, hogy nem képzeld csupin : Szegény szived, ha néha visszfájva, Nem sirna majd a veszteit mult után. Mert lesz idő, hogv mind e veszteségre l j veszteség jön, még zordabb, nagyobb, Mikor maholnap a/t kell venned észre, Hogy a mosolygó nyár is elhagyóit! S nd egykor diszlett, vágvakat tüzelve : Arcod elveszti rózsás kellemet. Miként az aldak, melyből, éSSN kelve, Kilett virágok bokrát beszedek. De s,, r s,„l bármi durva kéz/el forgat, Ne csüggedj, mén-e VOSS el mindened : Ádáz idő sok mindent sldporbat, De eltiporni egyet nem lehet ; E ssiv a/ért van rejtve kebelemben, Hogy keblem bistOS vért legyen neki, Minden romolhat, veszhet, csak ez az egv nem, Eli az idő ott nem érintheti. Te vagy lelkemnek az egész világa, is e sziv szerelme a te hű napod. Nem az a nap, mely a zsengő virányra Tavasztól ős/.ig égetőn ragvog, S mely, a világ ha hervadozni kezd lenn Ks sárgán ejtik a lombot a fák, A hervadásra mindjárt hűvösebben l.övelli hűtlen, meddő sugarát. Az én szivein nem változik tevéled, A sirig híven az marad, ami A változásban, a mint s/áll az élet, ('siipáu szeinein fog véled tartani, Kedvesnek, szépnek folyvást a/.t találva. Minek jóságot arcod tükre lesz, S közönnyel nézve minden földi hájra, Mit arcodon már has/ialau keres. Aztán ne bánd, ha elközclg is őszünk : Oly bús, kietlen nem less, mini hivéd. A természet, ha eltanulná tolunk : .Milyen más lenne majd az ős/i kép ! Már a ine/.o lenn díszét ve«ztené el, S halkan peregne berkein a lomb, De fent az égről kikelet i hévvel Lobogna rá az i/./.i'i napkorong! Jakab Ollón. Gerc, a puritán. — A ../'íí/»ii Lepeá* eredeti tárcája. — Irta Halmi Bódos;. Gerd Ákos a .külpolitikát" csinálta a .Közvélemény* cimü újságnál. Diszkrét volt, mint egy k ül ügy miniszter, komoly, mint egy ssámtsnácsos, a legfegyelmezettehii stílusú hírlapi rój a volt Budapestnek. QyQlőlte a botrányokat, a Szerbia és Bulgáriából érkezett táviratokat, ha tehette, a redukció poétájának, Hollós Aurélnak adta át ezen szavakká : „fin estik arról tudok írni, ami reális és becsületes." Nom voltak sdósságaí, nem akart képviselő lenni, szóval megérdemelte a jelzőt! „Gero, a puritán' 4 , melyet a szerkesztő, a sportriporterből ezen fényes pozieióbs jutott Király Attila akasztott a nyakába. Különben normális ember volt, pontosan felkelt délben, reiuls/.ere-ea és igen egy-zerűen ebédeli a Zenélő Órában, megitta a feketéjét a/. Otthonban. elkaláherezett négy Óráig, bement a redakcióba, dolgozott szorgalmasan, de kacagni még nem látta senki soha. — Semmi líra ebben az emberben, mondta Hollós Aurél, aki fekete redingót, hajfekete ingben járta a világot, OSUpa anyag a/, egész exis/.tencia. Hollós Aurél hazudott, mikor ezt mondta, amint a lírai költők rendesei) hazudni szoktak, mert GerÓ AkoMiak szive volt, talán az SgésZ t'urgén és rohamosan élo skribler körnv e/.etbcn neki volt
