Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-06-23

1901. június 28. Annvi bizonyos, hogyha a kiköazörü­léa Dem fog megtörténni, annak nem mi fogjuk kárál vallani, liani'iii B törvényha­tóság. — Legtöbb elhagyatott gyermek ugyanis u városokban szokott lenni, ezek­nek eltartása a törvényhatóságoknak többe fog kerülni, mint amennyit 1" 0-f>ei pótadó­ban a városoktól beszed. Azt pedig csak nem lehet kívánni a rend. tan. városoktól, hogv el is tartsák az elhagyatott gyerme­keket éa azonfelül még pótadót is űzesse­nek a vármegve pénztárába. *• A betegsegélyző pénztárakról. A „Pápai Lapok" folyó évi -?2-ik aiánában megjelent ,, l\g\csalt erővel" (Még egy szú a betegsegélyző pénztárakról) oímö közlemény néhány pontjára vonatkozólag kénytelen vagyok a közön­ség tájékoztatása céljából az alábbi felvilágosítá­sok kel szolgálni. Egy a törvények alapján létesített intézmény ha kellően működik, csak kötelességét teljesíti, s így nagyon is felesleges működésüket lapokban diosőiteni, sőt még külön e célra lapot szerkesz­teni, mint pl. a győri .Betegsegélyző" új lap. Ha dicsőítésről ssó lelet, a/, csupán azt illeti, akinek fejében az intézmény eszméje megszületett s azt törvénybe iktatta, nem pedig egyes |iénztárakat, melyek csak kötelességüket teljesítik.*) Miután • I*. L.-ban a pápai ipartestületi betegsegélyző pénztárt vették bonokéa alá, kény­szerítve vagyok a nevezett pénztár keletkezését « eddigi működését a nagyközönség megbirálásárs bizni. Az újdonsült .Betegsegélyző" ugyanis azzal vádolja az ipartestületi pénztárakat, hogy csak az 1891. törvény hatása alatt gondoltak arra, bogy betegsegélyző pénztárt alakítsanak, s így, mint Utóbb kölnieknek, nincs létjoguk. Tekintsünk vissza még a ozéhrendszerre, •i Cikkirú téved, mert a legszebb torvény is holt betfl marad a lelkiismeretes végrehajtás nélkül; a sajtó­nak, mmt a nyilvánosság orgánumának pedig c^vik leg­szebb feladati abban all. hogy ügyeknél fordítson arra is, miként hajtatik végre a törvény s korholjon ott, ahol kell. de ne vonja meg elismerését ott. ahol annak helyi' \an. fissrá. inán volt-e a munkaadóknak kötelessége alkalma­zottjaikat betegségükben gyógyíttatni? Nem volt-e meg már akkor az alkalmazottaknak kötelezettsé­gük tagtársaikat betegségük esetén gyógykezel­tetni r Köztudomású dolog az az érdekeltekelőtt, bogy a jelenleg; pénztár már mint kötelező, az 188.">. évben újjá alakult, nem Ugyan vagyon­gyűjtésre, hanem tagjaik gyógykezeltetésére s teme­tési költségek fedezésérc. Az 18i»l. évi törvény I alapján 1893 január l-én teljesen ugyanabban a modorban • ugyanazokkal a tisztviselőkkel, mint BS akkor újonnan szervezett kerületi pénztár, át­alakult. Hogy működésük az 1896. évig, tehát éven a't mily eredményű, a/ alábbi számadatok eléggé megvilágítják. Ugyanis a • > évi működés eredménye volt : a tartalékalapra 11- korona, pénztári marad­vány 378 kor. ,">7 tili., ez/el Bzemben 2462 kor. 1'.' fillér a tartalékalapra, 600 korona kölcsön tartozás. .Mio a ."> évben átlagos bevétel volt 6130 kor. s "> fillér ebből a betegek kaptak (•venként 2812 kor. 39 fillér igy évenként 3318 kor. 14 fillér egyébb kiadásokra ment, melyben az állandó levelezés is Kenne foglaltatik lesak nem gondoljuk, hogy a betegek is külön egy-egy sajnálkozó levédet kap­tak a táppénz mellé '.'i. llv körülmények közt a pénztár lenn nem állhatott, miért is az ipartestület a kerületitől elszakadva téliesen önként rendelkezett, szem előtt tartva a takarékosságot a kezelésnél, melynek eredménye az, smnit a legutolsó kimutatásban ki­tüntetve Vilii, hogy a pénztár jelenlegi tisztit vagvona a tartalékalapon .'I'.iTo kor. Tti fillér és 4080 kor. tili tillér, dacára, hogy a pénztármarad­vány ti kor. 89 fillér volt. Igaz ugyan az is, hogy a kerületi pénztár tagjai száma 1 ;-dal több I ott a tagok szinte 1 -dal löbb dijat fizetnek 1* és '24 fdl.i, míg az ipartestületi pénztár tagjai ' ;-dal kevesebben vannak, de 1 ,-dal kevesellhet is fizetnek i|2 és 1* fillért, de az is igaz, hogy míg az ipartestületi pénztár naponta 1 korona táppénzt tizet, addig a a kerületi 80 fillért. Ez adatok valódiságáról a pénztárban bárki meggyőződést szerezhet. Hogy ezen tényeket így a nyilvánosság elé hoztam, nein a hivalkodás vezetett, hanem ama számtalan alaptalan vádak kényszert tettek, a melyekkel az ipartestületi betegsegélyző pénztára­kat vádolják, de nem a pénztár tagjai, kik egye­dül volnának illetékesek, ha volna okuk reá. <ius/ti barátom azonban sajnosán tapasztalja, hogv a nehézségi erő arányos a tömeggel, mert lé­vén ó tekintélyes tömeg, a merész ugrással nem talpra, hanem DOS, nem akarom megmondani, hogy mire esik, de hogy a gyöngébbek kedvéért, megértessem a dolgot, ilyforinán próbálom körülírni: arccal a tóid felé fordulva egész terjedelmében fold anyánkhoz lapul. l'gy is el lehetne képzelni n dol­got, hogy a hanyatt fekvésből a tengely körüli 180°-nyi elfordulás után nyerhető helysetben van. Külömben Qustti pajtásunk gyorsan felugrik é- lés* bókot csapva előttem, élénken érdeklődik az iránt, hogy mint érezheti magát egy praematura; minthogy ő csak egyszerűen érett. Erről a barátunkról egyébiránt a/, a/, anekdota kering, hogy mikor elment a Hamumba, a ..kövér ember* lessálll a pódiumról és pirulva sngedts át helyét < íu-zti pajtásunknak, minthogy ezentúl nem viselheti nyugodt lelkiismerettel .a legkövérebb" nevet. Azt is regéli róla az egész reáliskola, hogy egysief egy éktelen nagy OBOkfOt hozott nekem a/ iskolába, aztán a tanárok becsukták éti9, a csokor meg ott hervadt el a fizikai előadóban, i Az utóbbiból csak a becsukás a pletyka, a lobbi ssoal igaz l Ma meg láttam egy .gummi-rádlercn", amint végig gör­dült az Andrá'sy úton, (szegény lovak !i a földig emelte a cilinderjét (amit — mellesleg szólva — kénytelen vagyok fogadásból kifii/.etni. A svihák ,megnézte az osztályozási ivet és fogadott velem, hogy jeles érett leszek. I'ersze nyert.I És ez érett férli I Hahaha ' Ma reggel kapok egv kártyát: „Odvöslet érett férfiak gyülekezetéből, akik a Yampetiesnél jól mulatva gondolnak önre." Reggel mentek szét, alig bírtak bejönni az okmá­nyaikért, <ius/ti be sem jött, elaludt a fürdőben, ahova reggel mentek. Ks ezek érett férfiak! Megvan nekik írásban, hogy érettek ! Hallatlan, igazán hallatlan ! Esek nézik ablaküvegen át a világot ! l'ram bocsa', hisz olyan tulipiros okuláré van a szemükön, mint a cinóber, a/, érettségiről meg azt hiszik, hogy legalább is ]<MI mértföldnyire van mögöttük, de szert elfogultságuk hatalmas reflektorán, vagy ret'raktorán át a me-szesógből is óriás dolog­nak látják. Micsoda hőstett i> az : odaülni ahhoz a ki- asztalhoz a tétellel a kézben é> bsssélni félel­mes tanárok, még félelmesebb biztos és leg félelmesebb —- zöld as/tal előtt. Es hozzá ágy beszélni, hogv e beszéd lolytán az embert érettnek nyilvánítsák. Ks mi mindezt megtevők ! Valódi csodálattal tekintünk végig önmagunkon ; hencegve meséljük mái közép­iskolaheli társainknak, hogy köztünk egv ss bukott meg, mind érettek vagyunk, mind egy -zili^' ' Kn i-. a lány is. Nem valami hízelgő, l'dvari­atlanok ezek a tanárok, ;./ embert ilt érettnek nyilvánítják i még hozzá ráduplásnak azzal, hogy .még pedig ,jelesen' ssegérett". Annyi kímélet Hanem vádolják országszerte a kerületi pénztárak, hogv mily költséges a kezelés**) és mily zakla­tásoknak vannak a munkaadók kitéve a teljesen tudatlan ipartestületi pénztár kezelői által, holott a kerületi pénztárnál a sok dolog mellett, a tiszt­viselők silány fizetése mellett csak is a „bünte­tések" bevételi rovata segít rajtunk, míg ellenben as ipartestület pénztárainál csak a panaszok jöhet­nek számba. Azzal a tudattal végzeni soraim, hogy akik mérlegelni fogják a fent említett adatok folytán az ipartestületi betegsegélyző pénztár kezelését, azok inkább óhajtani fogják annak további külön működését, mint a kerületivel egybeolvadását.***) Kell Pápán, 1901. június 11. gzeglethj tüyársry, pénztárkezelő. Állami tisztviselők mozgalma. Ahhoz az akcióhoz, mely az ullainberondezés mostoha gyermekeinek, az állami tisztviselők anyagi és erkölcsi helyzetének javítására országszerte meg­indult, mint az clső.k egyike csatlakozott Pápa város hivatalnoki kara, kiket Mikovinyi Ödön kir. táb­lai bíró, a járásbíróság érdemdús vezetője hivott egybe a célból, hogv a tordai kir. törvényszék elnökétől érkezett és a magyar hivatalnoki kai­sérelmeit és kívánalmait tartalmazó memorandum felett tanácskozzanak. A múlt vasárnap összegyűltek a pápai kir. járásbíróság tanácstermében a pápai kir. járásbíró­ság, állami tanítóképezde, posta és dohánygyár tisztviselői csaknem teljes számban, kiket Slikn­vinyi t fclön meleg Bzavakban üdvözölt. A bizottság elnökévé közfelkiáltással Atiko­vinyi odön táblabírót, jegyzővé pedig Követkuti Jenő áll. tsnitóképezdei tanárt választották meg. **) V./. a lapunkban közlött cikkre nem ronatkoz­halik. mert a/, egész tárgyilagosan kimulatta, hogy az ipar­testületi betegsegélyző pénztár ia*„-kal többet fordít táp­pénzre és gyógykezelésre, mmt a kerületi, • Igy elismeri,., hogy az ipartestületi betegsegélyző pénztár kezelési köll­Ségeí kisebbek, mini a kerületi pénztári'. S:rrk. *"i Ha valaki teljesen elfogulatlanul tekinti a kér­dést alig juthat más eredményre, mint az .Kgvcsült erővel" cikkírója, mert az bizonyos, hogy minél nagyobb a taglétszám, aránylag annál kisebb a kezelési költség, s ha a mi két betegsegélyző pénztárunk egyesülne, az, ami mindenütt érvényes, ervenyesnek mutatkoznék itt is. Sark. lehetett volna bennük, hogv legalább csak .egysze­rűen" érleltek volna meg. Hát igazán rám illenék az ..érett hölgy" elne­vezést Hm. Vén nem vagyok, mert az arcomon iiiics ránc, csak egy vonás a homlokomon — a matematikától, Savanyu nem hiszem, hogy volnék, mert hát szó a mi szó, mikor beléptem a tante­rembe, az én szerelmetes kollegáim mindenha rop­pant kellemes meglepődést ártilának el, a mi heve­sebb mozgolódásban, arcuk kigömbölyődésébsn és fogsoraik előbukkanásában nyilvánult. Ha nem a tanárral mentem volna be, tán hangosabban is nyilvánult volna. Igy én a helyzet komolyságához illően helyet foglalók az első padban, feleltein is, ha tetszeti a professzornak, csengetéskor pedig megtartottuk — szintén a tanárral — nagyérdemű kivonulá-uukat. Ilylórinán látható, hogy nem voltam tűrhe­tetlen személy a kollegák előtt. Egy .jeles" ifjúval együtt tanultam az érettségire. A/, nekem véres ostromokról panaszkodott, sselyeket a ellene Indí­tottak, ha én késtem, vagy nem mentein előadásra. — Miért'.' Miért nem jöhí Holnap eljön'.' Ha véletlenül — megelőzőleg tréfálván a professjsorral - mosolyogva nyitottam be a tante­rembe, szegény pajtásomat majd szétszedték, hogy i — Hát SS Sei mért nevet ? — NSSB vagyok én gondolatul vasó!

Next

/
Thumbnails
Contents