Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-06-09

PÁPA] LAPOK. :i. hozzájárulás helyett .'»"„-ot adni. Kívánta továbbá i nyugdíj élvezetében • r {azonosságot, oly értelemben, |,ogv valamint u mik férjeik uli'm nyu^'<líj;»t élveaoek, úgy a férjek il kapják tanítónő feleségeik után • .'teleié,' penziót. - E javaslatok élénk vitát idéz­lek elő. Ligáit Mihály titkár erősen küzdött amel­lett, ln>gy • szolgálati idő még a 85 évnél is ala­caonyabb legyen, ő 80-ban óhajtaná megállapítani ; e mellett a 2 V" s hozzájárulást sem akarja fölemelni. \ növendékektől eddig szedett 15 krajcárokat ne­2 a/, iskolafentartó hatósággá! akarja beszedetni, Blau Henrik pápai tanító is a 1.") krajcárok ellen Klólalt lel. — Krániez János heremii áll. tanító a .,.'> évi szolgálati idő mellett nyilatkozik s erősen küzd amellett, hogy a tanftónófeleségek után a fér­jek penziót élvezzenek, hiszen a tani tón ö feleség is hagyhat hátra nagy és szűkölködő családot. Ea a javaslat zajos ellenvéleményeket provokált. A taní­tók, bármily méltányos is a javaslat, nem akarnak . ik után nyugdíjat élvezni. A szolgálat) időre a 85 évben állapodtak meg. Kninicz János szép, folyékony előadással, aktául alapon ismertette a saját maga feltalálta irva-olvastató gépjét. Kár, hogy a gépet teknikai skadályok miatt természetben nem mutathatta be. irtetését a gyűlés így is érdeklődéssel hallgatta - melegen alánlja az iskolai hatóságoknak a becses pedagógiai esskóa beszerzését. A gép kétfelé alak­ban van kiállítva, nagyobb és kisebb alakban. A zyobb alak is olyan olcsó, hogy bármely iskola i , '-/erezheti. Ligeti Mihály a testi fenyítékről értekezett, i kérdési a lefolyt iskolai évben igen aktaalissá tette egy tóvárosi tanítónak széles körben tárgyalt I.igárt fejtegetésben arra az eredményre . , bogy a testi fenyíték az iskolából teljesen ki nem küszöbölhető, sőt súlyos és ismételt kihágások­nál nélkülözhetetlen pedagógiai eszkőz. Kívánja azon­ban, bogy kiszabását a tanító az iskolaszék elnöké­vel kÖZÖeeO állapítsa meg, ha ez müveit ember. Ilyen értelmű indítványát a kö/gvülés magáévá tette fi ebbeli határozatát a közokt. miniszter elé terjeszti. Ezután a titkár jelentést tett a választmányi gyűlés eredményéről. Megbeszélés tárgyát képezték a tanítókat megillető napi- és fuvardíjak. Kimondta a választmány, hogy azon esetre, ha a kötelezett tagok fémjelzett dijjaikat 14 napon belül az illetékes hatósá­goktól nem kapnák meg, a kir. tanfelügyelőhöz fordul­juk, aki azt hivatalos uton behajtatja. Ugyanekkor Man em a kellemetlen interniezzónak általános lehan­lett a folytatása, inig végre valamelyik öreg kapitánynak az az okos ötlete támadt, hogy menje­nek haza. — I< 1 eje lesz uraim, hogy ha/a menjünk. Hol­aap parádés rukkolás, itt tessz a divizionárius ur rt Kegyelmessége, még szerencse, hogy nem kell korán 'elkelni. Mentek haza. A kis kadét morfondírozott ma­gában. — No ezt nagyon jól csináltam . . . Éppen Sl kellett még . . . Micsoda szemekkel néz majd reám Lili kisasszony V . . . No ezt megcsináltam. II Izgalomban volt másnap a/ egész városka; bá­mulatosan erőt vett mindenkin a gyerekes naiv b vánesiság, hogy látnak majd egy „kegyelmes" urat, »kinok a tiszteletére a/, ezred kivonul a gyakorló­térre. Szóval parádé lesss. Boldog volt az a kiválasztott, akinek bemeneti engedélye volt a gyakorlótérre; tizenegy órakor volt megszemlélendő a/ odaérkezett hadosztály-parancs­nok az ezredet, de már kilenc órakor künn volt mindenki, tudniillik a polgár-ág, mert az ezred csak tél tizkor vonult ki teljes díszhon. Teljes három óra hosszat azzal mulatták magukat a lásslóaljparanca­nokok, meg az ezredes, hogy Üsenkétféleképen állí­tották fel a zászlóaljakat, végre fél tizenegy felé nagy nehezen állt a legénység, mint a cövek. Most már jöhetett a nagy úr. Az sHt-köSŐOSégnek elkülöní­tett helye volt, jobbról, a negyedik zászlóalj mellett ; "tl voltak a tisztek nejei é- leányai, egy OtomÓ kincstári hölgy, Stak mögött pedig a városka ttota­bilitásai. Seid alezredes nejű és karcsú, c-itri leánya, elkéretett a kir. tanfelügyelő, hogy hasson oda, I iogy a nem kötelezett, de az. egyesületbe belépett i agoknak a fuvar- és napidijai a községi pénztárak- i >ó| laettessenek. Elhatárolta továbbá a választmány, l egy az egyesület részére portómentességi jogot kér i kereskedelmi minisstertől. Közgyűlés tudomást -zere/vén arról, hogy Pltpp Sándor tanfelügyeié a JÖVŐ évben tölti be 30-ik szolgálati évét, egyhangúlag elhatározta, hogy a vármegye népszerű tanfelügyelőjének tiszteletére a jövő évben jubileumi emlékünnepet rendez, még pedig az ünnepeltnek székhelyén, Veszprémben. A gyűlést 40 terítékű bankett követte, ugyan­csak a képző-intései helyiségében, I'clkösz.öntokben nem volt hiány. Kardhordó László — Wlassius minisz­terre, Szováthy Lajos — a polg. iskola jelentévé tanító­női karára, Képav Dániel —- Papp Sándor tanfelügye­lőre, Ligán Mihály — Tar Gyulára és a földmíves i-kola tanárkarára, Kardhordó Lászó Köveskuti Jenő, I.igárt Mihály és Barudy Ottóra, Köveskati Jenő - dr. Körí'is Endrére, dr. Körös Endre a veszprémmegyei tanítói karra. Herei Dávid a hölgyek nevében a/, egyetértésre mondtak pohár­köszöntőket. Az ebédet Csigj vendéglős i/.letes ételek­ből állította össze és szolgálta t'el telje- megelégedésre. Ebéd után a társaság kirándult a szomszéd 4V". 1 < 1 ­míves iskolába, hogv annak berendezését megtekintse. A társaságot Tor Gyula igazgató vezette és látta el szakszerű felvilágosításokkal. Mindenkit meglepett az intézetben uralkodói példás rend, pontosság és tiszta-ág. Látott a társaság eddig még nem ismert gazda-ági eszközöket és gazdasági gyakorlatot, gyö­nyörűen megtermett gazdasági állatokat, ivott gépileg lehűtött friss tejet s mikor mindent aprójára meg­nézett, Tar Gyula igazgatói szívességéből, a szakid ég alatt, árnyékos helyen, gazdag ossonnáhos ült, ahol vidám poharazások, pohárköszöntők és beszélge­tés közben estig egvütl maradt s onnan legkelleme­sebb emlékekkel távozott. i. IRODALOM. Ealatoni partok alól. (Költemények Irta ; 8oo» Lajo», Sujánszky József kiadása, Keszthely.) Soos Lajos, a Pápai Lapok régi kedves em­bere, verses könyvet adott ki a „Balatonról". — A magvar tóról, melyet hiába -ajátít ki a in idern kultúra, hullámai felé hiába tárják karjaikat a Lili kisasszony ott állottak az első sorban. Lilike folyton-folyvást ágaskodott és bájos osintalanaággal mosolygott a tőle jóformán két lépésre álló kis ka­détra. A szemeik beszéltek : — Mi baja­' — Nagy. Nagyon nagy. Csintalan kacagós volt a felelet a gyerekleány arcán : — Menjen, maga gyerek. Seid alezredes, mielőtt jelentést tett az ezred­parancsnoknak, még egyszer végiglovagolt százló­alja trotilja előtt: — Habt Acht! Bataillon rechts rieht' Euch! Seid vágtatott, I az utolsó század negyedik -za­kasza mellett, közvetlenül a kadét előtt egy rán­tással megállította tajtékozó lovát, úgy bogy a hölgy­közönség ijedten hu/.ódott mellette hátra. Maró, éles hangon kiabált a kadétnak: — Kadét, milyenek a kabátja gombjai, mi? — Alezredes urnák jelentem alássan . . . — Mit jelent? Maga a sorból beszélget én­velem ? mi ? Hát van magának fogalma a reglamá­ról, mi ? A kadét vérvörös arccal állott ott, megmere­vedve, mint egy ISobof. A/ alezredes hangja sivított : — No majd én megtanítom msgát hogy tisz­ták legyenek a gombjai, Holnap ezredrapportrs jelcntkozik s további intézkedésig BSoba fogsága van. Az utolsó szavaknál már vágtatott tovább. Egyszerre pityeredővé vált a Lilike arca, elment a kedve a parádétól, jöhetett miatta akiit tiz hadosztályparancsnok. A ki- kadét pedig félt, iá­zott. A diszelvonulás után odalovagolt a kapitánya és lios/iisan IBOrmogtS a tóga alatt. l'gyes tiu vagy! Mondhatom! Mo-t máj US" kozmopolltS SrkölosO szirének, mégis megmaradt a maga régi ösromantikájában, mely tiszta, nemes és .szenti­mentális, s legjobban jellemzi a magyarság b­1 két. Az. emberek alakulnak, a küzdelmek, a t'or­rongó alkotások, a gyárvilág füstölgő kazánjai egymásután tépik le a fajnak ti-zta karakterét, de a Balaton ringó hullámai ma i- a/t a régi melódiát suttogják, a kenései partoknál mo.-t i- az a nóta ballatszik, mint régen. A mi poétánk visszatér a Balatonhoz, A mai nemzedék hűtlen lett hozzá, évtizedeken keresztül csak ringott, csak ölelte magához babfehér teste az embereket, .le a poéták más földön jártak, szalonok levegőjében, szecessziós frizuráju hölgyek oldalán, /.árt, fülledt levegőjű partumös szalonokban, Eötvös Károly után Soő> Lajos a második, ki könyvet irt ebben a/, esztendőben róla. A nagv vajda az Sgéss életét és múltját megírta, az. embereket, akik áldoz­tak előtte, akik megimádták, Soos Lajos tiszta dicsé­retében nem engedett hozzája férkőzni semmit, csodálja az ő egyedül valóságában, csodálja St magát. Nem vált egyhangúvá egy percig sem. Kz nagy erény ! Egy thémának variálá-a s/áz oldalon keresztül, ugyanaz a tón US, az a lelkes, áradozó dicséret, az a sóvárgó vágy a partinál élni, a parti­nál meghalni és ilyen könyvet adni az ideges és fáradt közönségnek, mely szenzációkra éhes falánk* ságával ősapán az erős akcentusokat veszi figyelembe, ez nagy merészség is. Soos Lajos lírája nagyon naiv, nagyon tiszta és becsületes. Szerelmét a természet, a környezet pompája, a nagy tónak bűve-bája gyújtja lángra és azért a/, ó szerelme is tiszta és naiv. Falun kell olvasni, hol minden harmóniában él ezzel a könyvvel, a virágos pá/sit, a OsUlagok derű- fénye, az illatos nyári éjszaka, melv csupa erő és nyugalom. A lelket-tépő szenvedélyeket, a vágyakat, a vad érzéseket elfeledve, tÜCSÖk danáját, madarak nótáját, a természet egyszerű titkait Ügyelve, gyö­nyört szere/ ez a könyv, amely nem lép fel nagy igényekkel, teknikája ódon, a kifejezései talán túl­édesek, de ezek nagyon illenek ahhoz a szentimen­tális alaphanghoz, mely az egészen végigvonul. Soos Lajos lirikus, abból a fajtából, melynek kora egyszer már bealkonyult, de Bodnár Zsigmond, a/, esztétika Falb Rudolfjának elmélete szerint a hullámvonal ideális vége fordulván felénk, ismét visszatért. Jé lelkű, ti-zta kedélyű ember a SZOrZŐ, akit az élet ezernyi érdekes bűnei hidegen hagynak ban kellett volna hadnagynak lenned, majd várhatsz ezek után még egy évig, te . . . te . . . A kis kadét pedig majdnem hogy sirva fakadt. Leszerelés után ment haza, világfájdalmas arccal szobácskájába, elővette a revolverét, nézegette, tiszto­gatta; eszébe jutott neki, hogy imaiár ö sohasem lovagolhat század élén . . . Felriadt. Előtte állott Lilike. — Lilike, az Istenért mit keres itt'.' Sirva fakadt a leány. — Meg akarok halni magával . . . meg . . . meg . . . Félszakították az ajtóit. Seid alezredes rohant be: - Bogy jössz te id.'.' Mit tettél'' Zokogva szólt a leány : — Menj csak, te kegyetlen ember! Miért bántottad őt?... I gye nem tudsz felelni' Ugy-S nem?... No hát én meghalok vele együtt. Tudod! De már erre össze-vissza ölelte a leányt az alezredes. Hl. A legközelebbi kávéházi összejövetelnél moso­lyogva szóit a tömzsi aljegyző' Seid alezredeshez: — Mégis csak jó a szive, hogy nem büntette meg a ki- kadétot. Beid /avartan feleli : — Igen, igen ... Ili-/ a/, még gyerek. Valamelyik kapitány nem minden Osipősség nélkül kérdezte: ... Apropos, hogy van Lili kisasszony? l!g\ s/erre elpirult az alezredes: — Köszönöm . . . köszönöm . . . Azt írja az intézeti tanítónő, hogy nagyon szorgalmas.

Next

/
Thumbnails
Contents