Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-06-09

11 iiszounyolcadik óv. 23. szám. 1901. június 9. PÁPAI LAPOK Papa van»s hatóságnak «'s több pápai, i pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. DDcttt lenk minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mér utcs B66. Kiadóhivatal: Qoldberg Qyuls paptrkereskedése, Kőt.r. Telefon-szám : 41. Felelős szerkesztő : i >!•. KŐ RÖS i :\ DR i:. Főmunkatárs: Dr. WKI.T.N Kit 8

AN IMIÜ. Előfizetések es hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara Egész évre 12 kor., félévre 11 kor., negyeci'-vre 8 kor. I'^yt*« MX.Í.III itr.i '.'>*> 101. A modus procedendi. A városunkban megoldásra váró feladatok közül ismét :i közvilágítás kérdése r11ii 1 előtérbe. Nem csupán a város községének általános óhaja az, mi e kér-i állandóan és mind sürgetőbben napirenden tartja, de napirenden tartja főleg B verseny, mely a különböző világítási adszerrel dolgozó gyárosok között meglult s mely versenynek a városháza hin andó színterévé. Alig teszi ki a lábát városunkból egy _'\' gázgyárnak megbízottja, ki a jelenlegi telégületlenség mellett fungáló petróleum rában hajlandó városunkat kitűnő Auerkel felszerelni s már jön a legelső mos társaság képviselője, ki ugyanazért - árért s majdnem teljesen egyező feltételek mellett hajlandó villamos világítást létesíteni, mint amaz a gázát. Csak a két legutóbbi ajánlatra céloztunk itt, hogy hány előzte meg ezeket s még hány fogja követni, ha ,M kérdés megoldását rendes mederbe nem tereljük, ki tudná megmondani? Kp azért, hogy minden további ilyen minden cél nélkül való fölösleges ajánlko-! sásoknak elejét vágjuk, immár csakugyan elérkezettnek látjuk az. időt. hogy a világíts kérdésében a megoldás modus procel( udi-je megállapíttassék. A város vezetőségének, (igy tudjuk, meg van a modus prncedemli-re nézve a maga határozott terve. Egybe akarja hívni a város három, ez. ügyben javaslattételre jogosított bizottságát: az. építészetit, a pénzügyit és a jogügyit. A/, eddig beérkezett ajánlatokat — polgármesteri jelentés kapcsán, mely azonban tudtunkkal nem foglal határozót l állást egyik világítási rendszer mellett sem — e bizottságok elé terjeszti. A bizottságok az eddigi ajánlatok alapján javaslatot tesznek, hogy melyik rendszert fogadjuk el. I'] javaslat a közgyűlés elé kerül, s ha uz. illető (vagy akár másik) világítási rendszer ott diadalmaskodik, akkor a közvilágításra (villanyra, vagy gázra, vagy másra) nyilvános pályázatot hirdetnek, amely felett — ismét, a bizottságok javaslata alapján — megint a közgyűlés dönt. E modus procedendi általában megfelel annak a szabadelvű és őszinte szellemnek, mely a város vezetőségét a jelenheti átlengi. A nyilvános pálvázat, mint végcél, megnyugvással fogja eltölteni mindazokat, kik velünk együtt a város anyagi érdekeit Szivükön hordják. ("stipán egv [iont van, ami éppen financiális szempontból aggályosnak mutatkozhat ik s ez. az, hogy a pályázatban csupán eai/fajta világítási rendszer szerepelne. Igaz, hogy a világítási rendszerben előbb megállapodnék a közgyűlés, de vájjon nem lenne-e célszerűbb, ha a város nem helyezkednék exkluzív álláspontra s úgy mint más városoknál is láttuk, szabad tetet nyitna a pályázatra több világítási rendszernek is. Nem mondjuk, hogy a pályázatból ne zárjuk ki azokat a rendszereket, melyek akár veszélyességük, akár csekély jövedelmezőségük miatt a sikernek majdnem .semmi reményével indulnának a harcba, de kipróbált jóságú világítási rendszert nem szeretnénk egyet sem a pályázatból kizárva látni. Utóvégre mért kelljen csupán a drágább és olcsóbb villanyvilágítási ajánlatok közi dönteni, inért ne versenyezhetne együtl a villám és gáz is'.' Akadhatnak, kik az itt elmondottakkal szemben azokra a nehézségekre utalnak, melyek egy pályázatban résztvevő különböző fajta világítási rendszerek objektív összehasonlításával járnak, mi azonban azt valljuk, hogy bánni nehézséggel is •zembe kell szállni ott, ahol a város anyagi érdekéről van SZÓ. E város anyagi érdeke pedig végeredményben azt kivánja, hogy célszerű, fényes, szolid világításunk legyen és pedig olyan, melv a városra nem ró ujabb anyagi terhet, sőt ha lehetséges, a városnak jövedelmei hoz. TÁRCA. BUCSŰ. BÚI Sssj nap-fény űl a messze tájon, Mint haldokló arcán a gyenge pír. A sárga lombok hulldogálunk fájón, Az 6ssi szellő ilr, zokogva sír . . . lusongó lelkem andalogva mélái Hulló virágon, láppadt avaron . . . [•tea veled te régi, pusztuló ház, i igád utolsó hucsú-sóhajom. Edei danái gyermek-álmaimnak Zsibongnak itt a hallá lombokon, 11 vermek-korom lepéi erre ringnak, Kőrú'l-repdesve lázas homlokom . . . Mit által-éltem itt, e régi házban, Egy végső köiiyben, óh, hadd sirjatn el. 'fán a merengés róz-á* alkonyában \'érző szivein még balz-aiiiirra lel . . . ( »h, hadd merengjek még egyszer bolyongva, Hadil hallgatóin, hogy a szél mii susog . . . Boraljatok rá láza* homlokomra, lloruljatok rá büszke ciprusok. 'Mi, hadd merengjek még e néma OSÖndbsn, E szent magányban iti a völgy álén, Hadd hullatom ki hát utolsó könnyem 8 egy őszi rózsát hadd szakasztok én . . . Itt éltem boldog gyermek-éveim le Itt, e helyen, e gesztenyék alatt, < »k, ők ügyeltek első lépteimre, < >k haliák első CSSCskl -zavaiuat ; Klső imámra itt tanított BUgSS9 Egy nyári estén drága jó anyáin El gverinek-é«z.-zel hányszor itt merengtem Krdo-zugásoii. kin madár dalán . . . Lombtól, virágtól itt kérdezgetem én : .Anyácska inért inéul niSISSS, sirba el?" — Imáját őrzőm most is keblem mélyén Mint harmat-gyöngyöt n virág-kehely ... In borzadtam meg néma félelemben, Mikor megOIÖrrenl este az. avar, Ártatlan fürtőm vigan itt öveztem Hulb'i virágok koszorúival. In ért a perc is - — jól emlékszem rája — Midőn a szívben ifjan, boldogan, Kelé tavasának első ibolyája, Az első tiszta, csengő dal tógán . . . Mint borzongott meg méla sejtelemben, Mint rezzent OSSSC az e^é-z vidék S fejein főié borulva néma csendben Virágot sirtak a vad gesztenyék. Múlt. múlt az. óra. Ifjú kebelemben Kgv névtelen vágy hoiitá szárnyait S a csendes éjfél hányszor lelt itt engem . . l'gv elméláztam egv magamban itt . . . Itt hsllgatám, hogy mit nörög a csermely ; Dalos madárka hogy mit is dalol! Itt rezzenteni meg néma (élelemmel, Ha lefutott a csillag valahol. Itt hsllgatám : a rengetegnek keble Milv éde-en suhog meg ott alant. Mint leng a tájon méla bánat leple. Ha -ír a párja vesztett vadgalamb. . . . Ks jött egy tündér fényes, rózsás mezben, Lengett fején a IZŰSJ koszorú, Fülembe súgta egy nép nyári esten ! .Miért vagy olyan bús, olyan ISOmorÚ ?" A csacska szellő mondta a madárnak, Ettél Indák meg a falevelek S az édes titkot suttogták egymásnak, Zúgott az erdő, hogy, .-z.eret, szeret!" Zúgott az erdő', mi meg itt az. árnyban Összeborultunk halkan, e-endesen S a néma éjnek slsttSOgtuk lágyan örök himnuszod, égi iserelem 1 l'tol-zor itt járt; keblén őszi róz.-a, Iit ült utolszor, itt e kő-padon . . . Virága még élt és ... ő virradóira Már ott feküdt a bús ravatalon. ... A mint aludt ott némán, halovánvon l'gy illett rá a bús fehér lepel . . . Az anyja sírt, sirt : „Kelj tel jó leányom I" .Nem, nem halt ő meg!" Kn nem hittem el . . .Nem, sem hiszem. — Hogyan halt volna ö meg Hisz tegnap itt járt, itt a völgy ölén, Kn nem hiszek a ir vásznak, -zemi'edőnek I * A FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az ügyedül elismert kellemes lati terniészetos 7=z hnshnjtoszer =2