Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-05-26

1901. májai 26. PÁPAI LAPOK. zatul.it helyezi kilátásba. A most let'olvt bál (pedig — melynek előadásairól itt referálOnk — a régebbikkel egyetemben bistoeítékot nyújt arra, bogy az immár egészen összetanult társulat előadásai igényeinknek megtelelő művészi nívón fognak állani. AM anyaföld. (iée/y litván, akinek népitinműveit Deák Péter esmlás rageiskodáiial mutatja be kösönségQnknek vssárnapról-vaiárnapra, ebben a darabjában a laoeialiatákkal kacérkodik. Olyan kétkulacaoi kis darab, amelyben a ixocialilták is elmondhatják a maguk nézeteit, de viszont a józan munkás is meghallgatásra talál, közben pedig megöleti a szerző a főszolgabírót, bizonyára úgy gondolván, hogv a főbiró urat a szocialisták sem szeretik, a józan munkások mm, a karzat tehát mindenképen nyugodt megelégedéssel fog távozni a színházból, — bár hasonlót mondhattunk volna a páholyok és földszint közönségéről is! Az est legfőbb sikere természetesen ismét Pálfy Nim» nevéhez fűződik, mint mindig, valahányszor ez, a kedves művésznő játszik ; ez estén ismét sok drámai erőt árult el játékában, sírva-nevetve elénekelt dalával is igen nagy hatást keltett. A darabban különben igen sokan játszanak. Jó volt Leövey a BZoáiálilta laka tos szerepében, Szalóky, aki a pai asztsuhaueot figyelemreméltó erővel alakítja mindenkor, Deákné aki kedves megjelenésével is hatást ér el, valamint meg kell emlékeznünk Zrsat-ról, aki a léha é« kegyetlen főszolgabíró ellenszenves alakját igyekezett elfogadhatóvá tenni. Trilhij. A llinlap úgy hirdette, hogy a hétfői előadás Markovid Margit jutalomjátéka ; este azonban igen kevesen foglaltak helyet a nézőtéren, bizonyára nem csekélv szomorúságára n jutalmazandó kiiaaszonynak. Markovid Margit azonban megvigaiztalódhatik, mert senkinek sem jut eszébe, hogy a héttői est közönlégének csekélv számú voltából vonjon következtetést arra H rokonszenvre és elismerésre, melyet a kisasszony játéka közönségünk korében kivívott, őt „át pedig inkább sarkalja nz. erkölcsi dicsőség, mint az anyagi siker. Erkölcsi dicsőségből pedig ez évben bőven volt része a szegény kis Trilby szerepében : az első felvonás naiv modell-lánya, majd a hipnotizált énekesnő, általában pedig az ideges leán v érzéseinek százféle hullámzása mind éles vonásokkal rajzolódott ki Markovid Margit játékában s a kis számú közönség a több jelenetekben gyakran ünnepelte őt meleg tapsokkal. Igen jó Bsvengsli volt Irtay, akinek ambiciózus törekvéseit mind többször koronázza siker; nemcsak a maszkja, de a játéka is jellemző volt, amit pedig az. utolsó felvonásban a képráma mögött mint ő magának A vicotnte bámult ezen, de örült is a fordulaton s szintén mosolygó arccal bivta meg Marmandot tisztjeivel együtt vendégéül. Martnande ezredét elhelyezve, tisztjeivel felment a kastélyba. Eleinte hideg, fagyos hangulat szállta át a termet, a gárdatisztek nem tudták jói szemmel né/ni a házigazdát. I>e lassankint a vacsora alatt Qaacogns bora felvidította a francia ni veket s egv gárdakapitány a szép háziasszonyt fel is köszöntötte. Mikor Martnande látta, hogv a vioomts a tüzes italtól bátran néz. feléje, mintegy felhívs a küzdelemre, felemelte poharát, illetve ai akkor elterjedt francia serleget s harsányan kiáltá: — A világ elsó' marsai Íj ára, ami dénárunkra ' Harsogva zúgott a terein a gárdatisztek hangjától: — Vive l'smpereurI Csak a házigazda hagyta érintetlenül a serleget, talán egész akaratlan. Murmande dühtől elvakultan ugrott felé, rámeredve az érintetlen serlegre. A vieomte felhevülve az italtól s még inkább télhevülve Marie gúnyos arcától, amint moíit végig mérte, odakiáltá: Rablóért nem iszom ! A rettenetei Hóra egyszerre ugrott fel minden gárdatisz.t. C-ak Marmamle állott ismét nyugodtan, legyőzve dühét : — Citoyen, mi tovább vonulunk I nekem mint e csapat ezrede-ének, önnel kiegyenlíteni valóm van. képmása produkált, az fizikai szempontból igen figyelemreméltó mutatvány volt. Billie szerepét a beteg Kra-ziay helvett Szalóky játszotta I úgy ö, mint Koráé, és Marosi/ kedvesen é* ügyesen játszatták a iokon»z.enves angol festők nerepeit. Jellemzetes alakítást nyújtottak id. Sái/luj BS H. Molnár Gizella Iliibe szüleinek szerepében. Az eleven ördög. ..Konti remek lenéjü operettéje," — így csalógatott bennünket a színlap a keddi előadásra I Az eleven ördög tényleg egyike azoknak a kedves, szórakoztató, hogy úgy mondjuk, szolid operettek* nek, amelyek immár kiveszőfélben vannak, s amelyeknek helyét a/, angol tánc-operett foglalja el. A régi, jó opere.t-hercegsk, vikomtok és pásztorleányok helyébe az utcai énekesnők, amerikai milliomosok és európai tiesurok lépnek, nem csekély megbotránkottatására a mamáknak, akik immár alig merik színházba vinni leányaikat. No, azért Az eleven ördög előadására sem nagvon sietett a mi némiképpen javíthatatlan közönségünk, bár az az előadás egvike volt a szezon legjobb előadásainak. Igv látszik Pálfy N inának a Le toriéra vikomtok a legkedvesebb szerepei, legalább ami temperáméni A küzdelem rövid volt. Az első összecsapásnál Marmande két rágást tett. Az. egyikkel leütötte a vieomto kardját, a másikkal iszonyú vágást mért annak fejére. Holtan rogyott össze. Az ezred készen állott. A riadó megszólalt. Marmande különös mosolygással ült lován, de nem adott jelt az indulásra. Kezét pisztolya agyára tette s az. ezred elé lépve, így szólott: — Fiuk I Megöltem Sgy embert, mert meggvalázta a c-ászárt. He becstelen vagyok, inert én adtam alkalmat, légy meggyalázta. Becstelen vagyok, mert azért öltem meg, hogy . . . Gúnyosan felkacagott s nem folytathatta, hanem egv villámgyors mozdulattal kirántotta a pisztolyt s magára sütötte. Holtan rogyott le a lováról. A Garonns felöl würkán osslotl az őszi kod a kanyargó hegvi út felé, ahonnan tompán harsogott a gárda indulója s dübörgött ezer ló patkója, amint vágtatott az ezred a sötét úton sötét dühvel előre a csataterek felé, almi azok a gyönyört vérvirágok nyilának, amelvek édesebbek a MCreletU minden virágánál. kább elengedem, semmint a szerdaihoz hasonló előadásban lássam. Jutalomjáték címén ment, nem tudom a jutslmazaudőt megjutalmazták-e vele, de hogv a közönséget nem jutalmazták meg érdeklődéMért, az. i.iz.oiiyos. ,],', Tarján nélkül bajos ezt a darabot jól előadni, Kováét pedig bármint iparkodjék is különben, ez idő szerint sem bouvivant, sem uslonaainéss, sem bős nem tud lenni. Ezeken kívül még katona sem volt, amely kétes dicsőségben különben az egy Békefit kivéve a darab többi huszár tisztjei is osztoztak vele. Szaloki (kinek jutalmazása cégére alatt ment a darabi, rokonszenves egyéniségét Bilitsky szerepében sem tagadta meg, de i-mételjük, amit A kis mamánál megiuoiidtuiik. nem ezek a finom bonvivant-szerepek az ő terrénuma. Azt mondtuk hogy a katonák nem voltak igaz. katonák, nos ez alól kive.-z.űk még ifj. Sághyl is, ki a tisz.tiszolgát jellemsetei komikummal játszotta meg. Jób Vilmát Markovid játszotta. Szenlinnavnét pedig Deákné, mindkettőnek folt egy-két szebb jelenete, de egészben ők is rabjai voltak an uak az. álmatagságnak, mely a darab ósiisi szereplőin erőt vett. A kékszakállú herceg. A hot. Göre (iábor és Durbints sógor karzati közönséget, a nemzeti színházi nagy siker pedig földszinti és páholyközönséget vonzott péntek este A bor előadására a színházba. A kétfajta közönség közül az előbbi kielégítetlenül távozhatott a színházból. < íöréék csekély és korántsem oly jóizu alakok a színpadon, mint a biró uram különböző müveiben. Annál nagyobb volt a gyönyörűsége annak a publikumnak, mely nem Göráák paraszti komikumát, hanem igazi poézist várt e darabtól. Ezt megtalálták benne : ti-zta falusi levegőt, a nép hamisítatlan sgyssert bénádét, romlatlan gondolkodásmódját, üde magyarságot Ezt lehel A bor minden sora, minden szava. Annyi paródiáin után a ncp-z.imniíiiuk, melyekben rafinált érzések jártak paraszti ruhában, megszólalt végre egy poéta, aki ismeri a népet él van ereje, tudása, hogy a közönséggel is úgv ismeri > meg, amint ő ismeri. Gárdonyi nagy sikert aratott a darabjával, de sikere még nagyobb lelt volna, ha történetének meséje több lenne, ba nem lenne, csupán egy ötlet, amit feldolgozott. \ jellemz.é- | nyelv terén így i- szépet produkált. Kár, hogy azi a szépet nem tolmácsolta minden szereplő agyformi jól. ígv mindjárt a kél főszereplő Irsai és Markovié* főkép ss I. felvonásban sgészen félreértetták n költőt. Markovid durván, harsogó hangon mondta a stelld parasztasszony sztrepét, Irsay pedig sértő realizmussal állította szemünk elé a részegséget. Később jobb lett mindkettő, de még sokat kell simítaniuk c" darabbeli játékukon, hogv egyöntetű alakítást tum, bájos kedvesség az ő játékában van, azt mind beleöntötte ebbe a szerepébe, amely sokáig marad emlékezetes azok előtt, akik játékát végignézhették. Aranyos jó kedve magával ragadta a többi szereplőt is s az előadás egy percre sem zökkent le arról a magasabb nívóról, amelyet e-ak ritkán láthatunk vidéki színpadon. Jókedvű és kacagtató volt Deák Péter is, aki ez estén kiváló borivó képessegének is élénk jelét adta és 1 lesperieres tanácsos szerepének humorát teljes érvényre juttatta. Deákné egv szabó kikapós feleségének szerepében, B. Margit a bárói kisasszony szerepében gyarapították az est sikerét, Szulóky Dezső és ifj. Sági pedig a maguk részéről is nagyban hozzájárullak ahhoz, hogy a közön-ég sokat mulatott. .•I ilolovai nábob leánya. Kövezzenek bár meg, de kimondom, hogy A dolovsi nábob leányát jobb szeretem, mint az. Ocskayt. £• ezt nem a történeti érzék hiánya, vagy túltengése, nem is a közvéleménnyel szembeszállni akarás viszketege mondatja ki velem, hanem Sgynerton S tnddern magyar élet első novellistája iránt való hódolatom. Szeretem az. író egyéniségét látni munkájában és A dolovaibao megtalálóin tlerczeget, mig az Ocakayban hiába keresem. Az. objektív művészet szempontjából ez. persze mit sem von le < leskay értékéből, de hogv viszont A dolovait jó részt oz teszi Csikv darabjai mellett legjobb társadalmi színművünkké, az kétségtelen. Ha már azonban egyéni érzelmekről kezdünk beszélni, akkor azt is megvallom, hogv bármennyire szeretem A dolovait, inAz udvart körülállták a fáklya- katonák, inert leszállt a kora est. A víoomta az italtól még dühösen ragadta fel a hosszú, egyenes kardot, Marmande széles huszárkardját használta. A kékszakállú herceget ninrehoaató direktor lessz legjobban meglepve, ha megludia, hogv ő csütörtökön premiert mutatott be a közönlégnek. Igy van! A kékszakállú herceg ezúttal elszór küldé nálunk hat feleségét másvilágra, honnan azon. bau visssatáreudettek, Bobesch királv előssör raltos taté nevét Hallosra abban a biztos reményben, hogy ezzel kedvre derítetemli a hallgatóságot é. a kedves történeti mult és mult jövök bármilv őszerüen hangzottak, ma hangzónak slőssör színpadunkon. Annak a hatalma* ezatirikus operett-sorozatnak, mellyel (Mfenbaehék a Napoleonida oaássárságot s minden fe|ség«s királyit teltek nevetségessé, egy gyöngye A kékszakállú herceg. Finomság, dallamosság, szellemes fordulatok, kacagtató zenei futamok, valódi otlénbachi inu/.-ika Cseng a kékszakállúban. E muzsikát l általában az. otlénbachi szellemet remekül átértette és interpretálta Deák l'éter és Pálffy Ninu. Deák a Bobesch király alakításával egyikét aratta legnagyobb sikereinek; torz. volt mint a darab intenciójs kívánja, erő nélkül erélyes, hatalom bijján gőgös, akinek ahol hanggal nein telük, a szája mozog, bizarrul mulatságos, offenbachi. Pálfy Nina énekbeli kiválóságait a gyönyört muzsika ismét nyilvánvalóvá tette; finom é< pajzán játéka át- meg át volt sz.ó've naiv ul humoros szálakkal; ö is otlénbachi volt, evvel mindent megmondtuok. E két kitűnő alakítást pompásan egészítette ki Szalóky grotessk minisztere, továbbá Béki ii né él Deákné kedves duettje. A címszerepet Békefi játszotta, tenorját ez. este nem élvezhettük egészen, holmi influeasáesks feküdte meg, de azért néha tel csengett teljes ércével. Játékával, valamint Irtait V I is meg volt elégedve a közönség, Ellenben megbotránkozott a köSÖBSég a kórus néhány női tagiának kihívó viseletén, kik ágylátStik Csak maguk mutogatásán mennek a színpadra, éackréss iket pedig sértő' módon elnevetik. Több fegyelmet tessék tartani, rendező úri