Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-05-26

Pünkösd. A pünkösdi ünnep vallási legendája az, hogv a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállott az apostolokra a megihlette őket. A megihletett apostolok err< elszéledtek :i világba s lángoló lelkesedéssel hirdették az [gét. Társadalmunk, közéletünk, mióta magyar él s Buda áll, talán még sohasem érezte annyira, mint most, hiányát, szükségét valamely ihlető varázsnak, mely feloldozza a nemzet zsibbadt erejét és ;iz ú idók nagy munkájában a nemzet fiait lánglelkű apostolokká avassa. A XIX-Ík század CSOdáa alkotásai ét átalakulásai után a nemzet mintha kifáradt volna, letette evezőjét éa gyönge csónakéban tétovázva, a vezérlő eszmék csillagfénye előtt szemet hunyva, szinte mozdulatlanul ring a népek tengereink hullámai közt. Apostolok kellenének megint, akik fölrázzák a bágyadt magyarságot közömbösségéből. Apostolok kellenének, akik lemondva a maguk javáról, induljanak el, hogv lelkesedéssel hirdessék az eszmét. De a mi társadalmunk, közéletünk, fájdalom, a pünkösd ünnepének misztériuTÁNCA. Nem haltál meg! • .Nem haltál meg ! Akit úgy Mérettek, Mint ahogyan Téged mi izerettfink, Ellentmondva sírnak, enyészetnek — Örök áldásként lebeg telettünk I Nem lialtál meg ! Aki olyan j''> volt I Mint Te, annak nem lehet halála : Ha bezárni fölötte a sírbolt, 8 arcára hull hó-szeinfedö fátyla ! Aki szent volt földi életéhe', 8 szivében egy nemzet búját hordta, Nem merülhet el az örök éjbe, Emléke Sgy egész nemzet gondja I Láthatatlan slkoté a hála, Oh ! de amit teremt, örökké él ! s beragyogva kegyelet ragára — Látható lesz földöntúli fénynél ! Nem haltál meg I Nézd im izohrok állnak, Itt is, ott i.-, varázs-izéra kelve. Képmásoddal, utánozni bátrak, S tanítanak örök szeretetre ' ' Szemünk elél alakod elvetzve, Megkísértjük pótolni a drágát : Ércből, köböl isáa életre keltve, < hriszfik meg földiséged báját, line Hl is, itt Sien S téren, Hol időzni annyira szerénél, áhól in:i csupán :i szépen nyilú pünkösd zsákat látja, élvezi, tépi: lángnyelve kos értelmét azonban nem kutatja, nei yekszik megfejteni. Halljuk l panaszt, a kesergő nóta ép hegedflazóban, hogy nem ügy va ár, mint volt régen ; de nem látjuk seh< ; émfeláldozó önzetleneket, akik elmenni •k a pusztába, a csüggedők, kételkedői igények és üldözöttek közé, lelkükbe agukkal vivén tüzes nyelvek alakjaim ! ihlető Szentlelket. A munkás ökölb .iiii kérges tenyerét és gyűlölködik : (zéposztály cifra nyomorúság csillog ezébe takarja koldus állapotát és sein •d : a hatalom, pénz és tudás kiválás; ttjai pedig tanácstalanul húzódnak féln >gy megmentsék legalább azt, ami tot t övék. A szeretet oltárán nem lobog az áldó 1 seliol ! A világot nagy nemzetközi, társadalm kölcsi, anyagi, társadalompolitikai kérdi k megoldása izgatja. A fejlődés folyam:] nak villámfénye mellett a hivők és böl ek egyaránt megdöbbenve, ijedten sejti jövendő viharait. Az. emberi kéz műnk;' t átvette a gép: a gépet, az elme csoda lálékonyaágának minden erejét igájáb Ide liivn. mintegy álomképben Virágodat hozod, »mit Nied tét. Lábad alatt meghajlik a fűszál Hódolattal, l inégt* szeretette!, I>alo< madár kérdi, merre járta!.' Hogy itt látott, már sok idö' telt el. I.otnh, napsugár, lágy fuvalom, édes, Zizeg, ragyog, suttog kórfllótted, Caillagoi éj néked lesz. beaiédea . . . oly órómmel üdvözli mind jötted! .. . S a Te néped, Gödödé hü népe, Az is boldog, már nem olyan árva ! Képed itt, s a iziva közepébe' . . . Imát mond az o nagyasszonyára . . . Knlehi Zoltán. A gárdista. — A ..l'iíji'ii lapok? tárcája, — Irta K. >inio Ii Teile. A Kom éta már hullott alá, vakító ténye éj tszott, mintha kialudt volna a tenger vizében, ikor KI ha felé -/állt. — Nem verték már viss, hegyek a gárdisták hárma- riadóját, a nap se rt meg a talpig aranyba öltözött nagy marsa báján s nem meny dörgött végig többé a esala / tarán 1 garda an a van) I Az üstökös fénve utáa éjjel kezdeti lenn ikor sokaknak olyan jól esett megnyugodni t 1 i kastélyok odúiból Ii előjöttek a fehér paróka hajtotta :i pénz »'s in«»st a megriadt, javaihói kifosztott lélek megint a túlvilági rejtelmeaség ködében keresi az üdvözülést. A népeket izek a dolgok lázba ejtik : ez. a láz egy fokkal felszökkent] a magyarság vérkeringését is: de általában, sajnos, kiesi 'nemzetünknek mostan nincsen egységes, határozott vezériránya, melynek lángnyelvei mindenekel megihlessenek, egy közös cél apostolaivá avassanak. A társadalom, .a közélet minden osztályát egyformán érheti vád, hogy nem teljesíti kötelességét. De piros pünkösd rózsáinak e tövisei közül legfájóbban mégis kettő vérzi a haza szivét : az. irodalom és a nők bátraszorulása. Az. irodalom helvét úgyszólván teljesen a zsurnalisztika foglalta el. A koronázásig a magvar iró volt a nemzet vezére, apostola, fáklyavivője. A kiegyezés után azonban szerepét, hivatását elvette tőle a politika és a sajtó. Harminc éven át egyre hátrább szorult az Önzetlen lelkesedés, az oltáron önmagái emésztő honszeretet és egyre szemérmetlenebbül előre nyomult a lármás, ügyes, élelmes üzleti szellem. Az irodalom 1867-ig ihlető, nemesítő, termékenyítő erő volt: ma már csak kasznos, mulattató mesterség. róseassinfl harisnyás laellemek, kik megvakultak a ragyogó sáptól, kiket elsepert s földrengető szélvész. Bsétfosslott a fényes vonal a kométS után, ogv része alláhallott vele Elbs felé, a másik része s/erte, ahol 1 «*liut álmodni arról a hűvös mezőről, hol olv ragyogó vérvirágok teremnek 1 A Garonns mellett nyílnak a fák! Edes illata almavirág bólint a róz-á* cseresznyevirágra. Az erős gaSOOgnei levegő alatt nemcsak hősök, de virágok is teremnek. Két oldali a dombok rakva Virágzó fákkal ágy néz ki a Siverinkastély a (íaronue mellett, mintha egy óriási virágos kertben lenne. BfiSskéa lengeti a zászlót a szél a kastély ormán, jelentve hogy újra visszatért a nyugalom, az 5róm a házba. Az öreg Severin gondosan Vlgyásva a hófehér parókára, njrs nyugodtan Qlbeá a magas támlájú -/••kén, nem kell félnie minden pillanatban, hogy a dombok felöl msgrisd a gárda ilurva hangú riadója. Nyugodtan térhet meg Őseihez, hiszen mái a magai bíbort nem egy korzikai kis nemes viseli. Toló van a kastély vendéggel, az ódon nagy teiniek újra megteltek islysmbarisnyái marquisokksl, akik olv nesztelen tudnak járni. Szinte durván rázza tel a terem OSOndjél Mai mande kapitány sarkantyú* e-i/mája, mikor végig eseng a termen s mikor a szénfekete bnjiwu, karOSU alak "tt áll a sok beretvált areu szőke urli között, mintha e>ak ni erő, az élet állana taemköst a festett Duegjclcnlk minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai MIT utca BöS Kiadóhivatal: Qoldberg Qyula papirkereakedé: Telefnn-szám • 41