Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-05-19

•Váltatnunk kell a devecseri járás iparosainak egy önálló betegsegélyző pénztár felállítására irányított, de - az ő szerencséjükre is — meghiúsult mozgalmát, minthogy külön intézetek caak ai igazgatási költségeket szaporítanák, anélkül hogy a segélynyújtás tokozása lehetséges volna, mert igaza vau dr. Hudav Lászlónak a statisztikát feldolgozó bevezetésében, Hogy »minél népesebb valamely pénztár, az igazgatási kiadások a bevételeknek általában i a tagjárulékból eredő bevételeknek is annál kisebb százalékát kötik le.« (71). A mi a vagyoni állapotot illeti, e tekintetben pénztárunk kedvező helyzetben van.NinCSUgyan tnég meg a törvény által megkivánt tartalékalapja, de jelentékenyen lölötte áll az országos átlagnak s a tartalékalap néhány év múlva előreláthatólag eléri ti kívánt magasságot. Az országos átlag — 1898-ra — azt mutatja, hogy a torvény által megkövetelt tartalékalapnak <'>ak ló " (l-a volt meg tényleg, míg a mi pénztárunknál a szabályszerű tartalékalapnak »!,'{ százaléka tényleg el volt helyezve, .-őt mivel a pénzkészlet meghaladja az lm Ml koronát s mivel az egyéh követelések mintegy 4600 koronára rúgnak, mellyel szemben semmi teher nem áll: azt mondhatjuk, hogy a tartalékalap, ha névleg s elhelyezetten nines i.s meg, de tényleg meg van. s mintegy két év alatt eléri azt a magasságot, melynél tovább gyűjteni nem szükséges. A nagyobb mérvű segélyezés szempontjából nagyon fontos, hogy a tartaléktőke elélje minél előbb ezt :t magasságot, s ma sem tudnók más szavakkal befejezni eikkünket, mint aminő szavakat ezelőtt .'> évvel cikkfink végén használtunk. 11a a tartaléktőke a kivánt magasságra emelkednék, akkor »healhtna a törvény intézkedése szerint a. betegsegélyző pénztárra a lehetőség, hogy a táppénzt magasabbra emelje, a betegsegélyzést 20 hét helyett egv évi időtartamra kiterjessze, s :i biztosított családjában történő halálozásnál is nyújtson temetkezési segélyt, oly dolgok, amelyek nagyon megérdemlik, hogy az intézmény vezetői minden erejük megfeszítésével is a betegsegélyző pénztárt ezeknek nyújtására kénessé tegyék.« Dr. Intal Beza. A magyarság ügye. A t

Pápal Lapok" legutóbbi számában igen figyelemreméltó cikk jelent meg a fenti cinnnel. A táms látszólag nem új. de aki a cikket figyelemmel olvaSM, új bangókat is hall, s ezek az új hangok olyan eszmének a hirdetői, amely eszmének szolgálata a vidéki sajtónak igazain szent feladata. A vármegyék figyelmét hívja fid a magyarosítás terjesztésére - reá mutat az iskolára, naiv a magyarodéi terjedésének leghivatottabb i leghatásosabb eszköze. Az óvoda és a népiskola, ha feladatának teljes tudatában van, nagyon erős alapokat teremthet amaz épület számára, melynek magyarság a neve s ezekre az alapokra könnyen és nyugodtan építhet azután egyrészről a középiskola, másrészről maga a társadalom. Teljes elismeréssíd adózom a cikk írójának azért, hogy ezt az. eszmét megpendítette I nem tudom 'léggé melegen ajánlani a „Pápai Lapukénak, bogy a megkezdett munkát ne hagyja félbe. Azonban éppen azért, inert az ügy fontosságát s az eszme helyességét teljes mértékben átérzem, nem hagyhatom említés nélkül azt a szemrehányással vegye- támadó szózatot, melynek éle Veszprémvármegye tanfelügyelője ellen irányul. Közvetlen tapasztalatról szód a oikkiró, meg is említ egy ilyen közvetlen tapasztalatot és szemére veti a tanfelügyelőnek, hogy nem számolt még be arról az eredményről, melyet a magyarosítás szent ügyének érdekében elért. Aki nem c-ak a tanfelügyelői jelentéseket kiséri tigyeleiui tel, hanem közvetlen közelségből látja azt a munkásságot, amelyet vármegyénk tanfelügyelője kifejt, örömmel látja, bogy a népnevelés felügyelete éppen az ö kezébe van letéve. Kötelességtudásához a gyanúnak legkisebb árnyéka sem férhet. Évről-évre megjelenik minden iskolában s éber figyelemmel őrködik szón, hogy mennyivel viszi előbbre a néptanító a magyarosítás munkáját, nem fukarkodik a buzdító szóval, s buzgalma példa a tanító előtt. Azon egy cseppet sem csodálkozom, hogy nein említi meg jelentésében, hogy „miképen lelkesített, Imgyan dolgozott a magyar nyelv érdekében." A lelkiismeretes tisztviselő éppen azt hallgatja cl, amiért dicséret s elismerés érheti s van még egy lélektani motívum, mellyel a hallgatást i meg lehet magyarázni s ez az, hogy a buzgó hivatalnok sohasem tartja elégségesnek azt az eredményt, amelyet elért, sohasem tartja elégségesnek azt a munkásságot, melyet kifejtett. Nem szeletem a statisztikai adatokat, mert csak kivé_Nem tudja az állam". Es leszúrták a földbe a mértéket, csikorgott alatta, mintha -ebet ütöttek volna rajta. Kz a kemény, békés fold, amely csak az eke termékenyítő Sujtását érezte eddig, azok a parcellák, amelyek egymást átölelve tenyésztek régi módra, mintha megérezték volna a gonosz, az új idők járását, mintha sirtak volna. Szomorú egy nap volt, bár a csillogó tavaszi verőfény szint adott a fának, a virágnak, az. egész, világnak. A falu mégis olyan bánatos volt, mint a zord téli estéken, mikor ónos álmát alussza a föld és a kiesi szobákban ott gunnyaszt az. inség. A fájdalom BSÍbbsdsága nehezedett rája. Erői karjuk meg sem igen mozdult, de az. ujjak ökölbe voltak szorulva. A -zivnkheti a gyűlölet mérge gyűlt lassanként ÖSSZC és ha az. kitörne, jaj szegény indz.sellér, mi lenne belőle. De hát az ki nem tört. A magyar lélek, amikor igen nagy fájdalom éri, csöndesen marad. Hetyksségből, isilsjságból széttörné az Bgési világot, de mikor igazi gyá-z. éri, magába húzódik. Igv történt, hogy az indz.sellér nyugodtan dolgozott. ÍL'IIZ, hogy hozzája -zi\e« -/őt senki sem intézett, de ezt nem kivánia. Fő a/, hogJP meg lessz esztendőre, meg leessMaroshásáa ahánya. Alkuvás is történt, hosSZU napokon ál folyvást igéigettek, folvvást böc-iilgettek, szabták meg az árát, de ki is mondhatná igaz. értékét meg annak, ami volt az élete, gondozó munkája, egész böOSÜlete, tápláló kenyere. Azt odaadni másnak. Gonosz ám az állam és nagy az erszénye, mindent kifizettek csengő húszasokban meg papirbankóban, mindenkinek jussát pénzen megváltották és mikor már benn volt a tulipános ládában, akkor kezdett szivük csak igazán fájni. Életem, ábrándom, Maro-háza népe ! jó a mód most nálad, nincs ma mér senkinek ottan szenvedése. A ÍÖld gyomra kincseket adott és a fekete bányából gazdag-ág fakadóit. A teher házikók magasra épültek, vakolattal, cifra mázzal falakat bekenték és néped ruhája Sgési éri-forma, mindenkinek más-más mostan sorja-dolga. A tanyák szegény legényei leszállnak méhbe, arcuk pirosságát meg-ápasztja a sötétség és mikor hazamennek, alkonyati órán, ssénportól szennyes zekéjük zsebében ezüst pénz. csillog. Marosházi korcsma zöld asztala mellett élénk most is az élet. A poharak csörömpölnek, kacagás is hallszik, BÓtázál is hangzik, de másforma nóta. A hang a régi, de a dallamos béke hangja megérdesült Ebbe a világba is bevette magát a vágy és a szenvedély. A fon.', dala elhallgatott, s duhajságnak arcpirító nótái recsegve szólnak vasárnap délután, néha meg birkózás hangja veri föl a csöndöf és falu közepén smeletei ház van. El a nagy sérelem, mondta múltkor Haina Ambru- bitó uram, hogy a mi falunkban a községteles esetekben tükröztetik vissza a tiszta valót, s ha a magyarság ügyéről akarok képet alkotni magamnak, ügyet sem vetek a statisztikai adatukra, mert az alaptalan támadásukat, az oknélkiili szemrehányásukat éppen a statisztikai adatok idézik elő, melyek csak madártávlatból mutatják a tényeket és sok olyan vonást elmosnak, melyet alapos tájékozottság szempontjából nagyon is üdvös volna meglátni. Mintegy epilógusa a tanfelügyelőt ért szemrehányásnak a cikknek az a részlete, melyben panaszos hangon mondja a cikkíró: „És nem egy, a magyarság ügyét szivén bordó férfitől hallottunk olyasféle nyilatkozatot, bogy busz év előtt jóformán több magyar szó hangzott a Bakony falvaiban, mint ma." Kn az. ilyesféle nyilatkozatokat vakon nem hiszem el s ha saját, húsz éves tapasztalataimra támaszkodom is csak, el sem hihetem. Talán vannak dolgok, amikért meglehet szólani Veszprémvármegye közönségét, de azt el kell ismernünk, hogy ezen a téren minden tőle telhetőt elkövetett, ami azonban nem jelenti azt, hogy ezen a téren több munka nem is vár reá. Kn is azt mondom hogy ..csak pár évtizedes annak az akciónak a múltja, amelyet a soviniszta politika folytat"' de éppen ezért ettől a pár évtizedes akciótól nem várhatunk évszázados munkát, évszázados eredményt. Meg kell tenni mindent ; az elért sikerek csak fokozzák munkakedvünket, melynek lankadnia tnég akkor sem szabad, ha azt hisszük, bogy beteljesedett minden reményűnk, ha kézzelfoghatóig tapasztaljuk is, hogy „az egységes, egynyelvű magyar állam eszméjét senki sem tartja már hiú, soviniszta ábrándnak." Örömmel üdvözlöm a „Pápai Lapokat" abból az alkalomból, hogy különösen saját vármegyénket szólítja fel a tettre, de az ügy érdekében kérem, hogy ha támad, hogy ha szemrehányásokkal illet valakit, sohase a statisztikai adatokból merítse az argumentumukat.*) Bekér Annin. *) A szabad véleménynyilvánításnak lévén, barátjaj helyet adtunk e cikknek, de kénytelenek vagvimk kijelenteni, hogy mikor a tanfelügyelő működéséről van sz.ö, akkor a hatósága ala tartozó tanító dicshimnuszát objektívnek el nem ismerhetjük. A dolog érdemére nézve külőnben Scbór úr semmit sem eárol meg, mert hisz mi éppen nem a statisztikai adatok alapján unelyck még meg sem jelentek), de a kőztiidoinasu tények alapján, mondtuk el a magyarság ügyének megyénkbe!] állapotáról véleményünket, melyet épp azért most is egész terjedelmében feiitartunk. Ne menjünk mésszel Hisz lapunk minden olvasója tudja, bogy a helybeli izr. iskolában a bibliát hivatalosan még ina is néniéire fordítjuk és abban, hogv a tanítói kar egy liazalias töredékének a magyar fordítás érdekében folytatóit lelkes küzdelme eredménytelen maradt, része van iSelinr úrnak is. Szíri;. házánál is van egy magasabb porla, a mi igazságunknál is van egv cifrább lakása igazsága, hová többen bejárnak, mint a mieukébe. A bányafőnöké. A faluban megszűnt az. egymáshoz való ké-zség, az. a bánva, amely a munkaórákért bért füzet, önzővé telte őket, kukoricafosztás, krumpli válogatás régi bensősége, amire régen összegyűlt az egész falu népe, most már az is elmúlt. Kevés már a földesgazda, a legnagyobb rész, mikor a pénz elfogyott, inert a pénz gyorsan ugrál, szökken, elröpül, ha erősen nem tartják, a tökéletlen emberek nagy része beállt B tárnába keresni azt a sötét, kegyetlen hatalmas anyagot, amely megfeketíti az arcot és megfeketíti a lelket is. .Marosházi lányok, ti fehér virágok, kiknek édes-bús meséi a lelkemben élnek, most már nem cicáznak. Szeinérmctes pírjuk arcukról lesápad, kitört a vér, a vad, a bűnös szerelem csókjaiba fúlnak a hangok és a lánynak már nem párja vagyon, hanem szeretője. A nehéz élet járá-a gvors ölelést kivan, az a kiesi kendő, babos, selvem kendő, amit a lány adott a legénynek, amiért évekig esengtek, elveszett a szénben, a feketében. Annvi a gyalázat, mondja Juló néne (aki a fonóját immáron bezárta é- kis boltot nyitott a bányával -zenibeni, annyi a gyalázat, hogy már be-zélni sem érdemes róla, annyi a kis gyerek, amelyik pap nélkül jön a világra, h igy már nem i- uj-ág. A faluban szaporodnak a