Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-04-21
lenni. Mert lelkének óriási -zerelmi anyaga annvira áthántja, átragyogja judieiumát, bogy aa gyakran a konpoaioiónak, aa esstbétikai randasernek éa legöv képen az igazságnak a rovására szolgál. Fölállít egy helyzetet Várjuk a drámát, a mesét, a cselekményt, de egyszerre elélebbon a tüllszoknyácska, női testet, fehér mii testet takaró és Bródy Sándor lelke odaborul rája, tőle elválni immár képtelen. A bűneit megbocsátja, a izenvi lésl elengedi és a drámát hiába várjuk. Bródy Bándor tehát igen rossa kritikus. Azok a dramaturgiai és esztétikai dolgozatok, melyek egv esztendei munkás-ágában, a 12 részből álló „Fehér Könyv" ciklusában foglaltatnak, a rajongás vázlatai, annyi aranynyel, a magasztalás, a glória annyi cirádájával vannak ékesítve, mint a régi bizanc-kor ötvös munkái. ( supa imádat, csupa lelkesedés de semmi kritika benne. Bródy Bándor tollát csak illatba mánia, örökké szeretni ez. a célja, vágya, életének álma. Másról ő nem ir, mint amit nagynak, tökéletesnek és szerelémre méltónak tart, a boiické-t, azt a csalódott, szürke és kietlen embereknek hagyja, mert ö benne csak illúzió van, csak rajongás, pedig immáron busz éve múlt annak, hogv a tollából él. Micsoda boldogság lehet egy ilyen emberi lélekben, aki bu-z esztendeje, hogy dabd a szerelemről és még mindig ábrándul, szint é- gyönyört talál benne. Nem temette még el az ifjúság hamvát, nem vesztette el még benne a bizalmát, a hitét, óh ti szép as-zonyok, be jók lehettetek ehbez az emberhez, de sok tartalmat adhattatok az életének, hogv néha a bálától még beszélni sem tud, csak liheg, csak csókol a papíron is. Bródy Sándornak tehát nincs t'onnaérzéke, keretbe foglalni a gondolatait Sohasem volt képes, a szubjektív érzések árja rapszodikus rendetlenségben üzi-bajtja egymást. Gyűlöli a műfajokat, gyűlöli azokat a költői korlátokat, amelyek az. érzés hulló virágesőjét leszorítani, helyhez kötni akarják. Bródy Sándor irói egyénisége annvira át van telítve az. asszonyi parfümmel, bogy térti alakjaiba is belopja azokat a kvalitásokat, azokat az. intenzív bódító lelki tulajdonokat, amelyek az Évákat oly csábítókká teszik. Ezért könyveinek térti cikkei, a politikai jellemrajzok, a „hires emberek " olyan sajátos asszonyi karakter vonásokkal vannak felruházva, amelyeket csak a megírás művészete óv meg a nevetséges-égtől. Szilágyi Dezsőt, mint bájos térti embe.t adja nekünk. .Most tehát elértünk egy nagy ponthoz. Bródy Sándor művész, talán a legnagyobb virtuóza a hangulat testesnek irodalmunkban. Hazugságai, brutalitásai illatos brutalitások ia a hazugságok túlzásai, uiel /ékre nagyon hajlik, olyan bűvös túlzások, hogy szinte gyönyörűség és a legkegyetlenebb és a legvakmerőbb szituációkból, melyek csak úgy honiz.-egnek a Fehér Könyvekben is kicsillog az. igazi művész géniusza, a bájos művészé, a nagy, az. édes gyermeké, kinek szeretjük a hevét, a rosszaságát ia hibáit. Néha igazán rossz akar lenni, midőn az Akadémia két szürke szobrát, Gyulai Pált és Szá-z Károlyt tépi-rázza, de a keze szorítása nem tön, nem öl. Ossk cibál bizonyos pajkos erővel, amely táj ugyan, de nem érinti a nemesebb részeket A belletrista mindig kicsillog, nincs az az aktuális gazság, melyről Bródy Sándor, a trubadúr, ne ima poéniát, mert nem tud má-t Írni, mint poéniát (A hét vércsöpp). < >h, akit ú szeret, az aztán vérig vau szeretve 1 A Márkus EaMBI IZÓks hajának minden fürtjét arányos glóriába vonta é* leborult rajongó alázattal a nagy Miria előtt, akinek hangja a gyász, a fájdalom édes-bús szimfóniáját rezgi igazi őser' ; vei. ( » mindig imád, vagy gyűlöl. Nincs ekononiiája, mindig a szenvedélyek legmagasabb ,c"-hangjait vájja ki, nincsenek középhangjai. (s,,dálatos zsenialitása megértette a magyar tahit is. Távul éive, nem érezve együtt az egyszerű emberek érzéseivel, megértette még s azt a lélek bölcseletet, mely tán sehol sem oly változatos ál paradox, mint • magyar parasztéban. Az ő Erzsébetje csupa letal erű, egészség és szenvedés, nem Hierein mondani, hogy a magyar leány bája és szenvedése, de nem Hierein tagadni sem, mert hát ezek a novellái is a szerelem, a kéj terén mozognak és a csókol ód sás a Bródy Bándor terrénuma. t)tt ő a szuverén, az úr ! Szereti a rithmikus prózát. Blahánéról irt strófáit, ha százszor elolvassuk, mindig örülünk neki. Itt szabad féktelenül szeretni és úgy ölelhet, olyan erős öleléssel, amint csak ő tud. Kábulunk tőle. Néha a -zimboliznius homályába téved. C-álűtja öt az éjszaki litteraturák ködös világa, mely a hangulatfestés legnagyobb csodáit produkálja, de a sötét labirintból gyorsan kivezeti a mosolygó nöi szem, mely üde tényben csillog, mely világot hol is világosságot követel. Befogadott 0 minden modern eszméi, csak egyet nem, a szocializmu-t. Az. ő éhezői. SS ö elégedetlenéi hamar megbékülnek a sorssal, mert hisz ott van mindenütt az impulzív, a hatalmas boldogító erő: a szerelem. Bródy Sándor csak egy tragédiát ismert. Oh, nem a halál az, az elmúlás, hanem a vénolés, amikor az ember megszűnt érdekes lenni, amikor nincs benne líra, amikor a testeit hajat szürke szálak tarkázzák, amikor a nagy város büszke, hatalmas hetairája a rezignáció .-.'diájával kérdi : ..Vájjon tollat fosztani lehet-e itt Pesten '!" Időzi.ni. ..Dido.'" Zempléni Árpád, a kitűnő kMtö ily cimü lírai regényéből való SS B szép költemény („ f/Zyssst*), melyet lapunk mai tárcájában találnak olvasóink. A rendkívül érdekes verses regényt legközelebb részletesen ismertetjük. labancok, amelyikre fölmagasztalják ezt a vad kurucot. A bajusza árán igy aztán megszabadult a fölmagasztaltatástól, IIa igaz kuruc volna, ok"-kodott n labanc, inkább az életétől válnék meg. Mert unnak már olyan a terméssete. Férfiul ékességétől, melyre hajh I annyi édes csók tapadt, még sem volt szive egészen megválni Simon úrnak. Nagv búsan papirosba csavargatva a zsebébe rejtette, ott is hordozta mindig l később ezt a lemondó sírverset irta a papirosra i Teiuponbiis sapiens vestes sine eriinine mutat, l-'.tsi mutatás moribus esse nequit... Ma minden bűnét meg bocsátotta volna ia Simon úr a németnek, ezt az. egyet, hogy ót ilyen csútl'á tették, soha sem tudta megbocsátani. Ami eddig csak homályos vágy volt a szivében s ködös terv az agyában, mosl már tiszta aróS elhatározássá kristályosodott. <>tl hagyja a labancot s beáll kuniénak. IN Bercsényi Miklós ogv szép napon csak arra ébredett, hogy ott áll előtte az 6' kedve- Simon öccse a kiporolt labanegeneráli-. — No .-/.ép öcsém, — szóütá meg tréfás jókedvvel — ngy-a a diplomádért jöttél, mert itt találtad feledni a múltkoriban. Nem is csudálom, egyéb gondod vala akkor: futni kellett, mi'.' . . . Ezer I sáncárok tele ördöggel ! Majdhogy ott nem hagytad a fogadat a zólyomi szép völgvben . . . — Eltaláltad bátyám, — válaszolt komolyan Simon úr, — diplomámért jöttem, de nem azért, amit u császár adott, hanem azért, amit RákÓCSy Ferenc fog adni. Megtértem nz igaz. útra, fogadjatok jó szívvel bajtársatokká. A fögenerális őszinte örömmel ölelte szivére a megtérd hőst, de azért meg nem tudta állani, hogv éles, csipős nyelvével egy kicsit meg no szúrja. — No no öcsém monda néki — az nem megy olyan sebtiben. Várnod kell, mig a bajuszod megnő, mert ilyen képpel a kuriicoknál még hadnagy sem lehetsz ám, ha százszor labanc generális voltál is. Bogy kinőtt-e Simon úr szép kackiás bajusza, UTÓI nem ISÓl a krónika. Am hogv derék kuruc vitéz lett belőle - a tábornagyi diplomát i- megkapta rövidesen Rákócytól, aa meg vagyon írva a kuruc aiitiálesekbeu. < > maga irta pár hónap multán valamelyik volt labanc bajtársának i ..Ich halte selbst nicht glaubt, was ich tir aiu Ertz-Raufmeister Kuruc pin I" . . . A' bizonvos, hogy ez is kuruc pennával vagvon irva. Csak ugy ropog-reeseg alatta a szegény labanc idioma . . . TOLLHEGGYEL. Innen-onnan. Kűldottsegesdi A forgalmi főnökség, melyért küldöttség járt e héten B kere-ke lelemúgyi miniszternél, alapjában megváltoztatta a váró- képét. Mielőtt a küldöttség elindult, komoly családapák és tekintélyes városatyák, akiknek nyugalmát azelőtt mi som rendíthette meg, titoktelje- arccal é- bizonvos szokatlan nyugtalansággal jártak-keltek a városban. Mindenki sugdolódzott és mindenki diplomatikusan mosolygott, mintha fl volna a nagv titok egyedüli letéteményese. Mindnyájan tudtuk, hogy hatalmas titok szállong a levegőben, de hát már Machiavelli megmondotta, bogy nem küldöttség az, amelvik még csak nem is titkolódzik ia senki sem veheti rossz néven, ha B mi küldöttségünk -cin akart vi-.-zamaradni a többi mögött. A -zeme- újságíró túltesz azonban még Machiavellin i- s városunk egyik kiválóan szerkesztett lapja kipattantotta a nagy titkot még a küldöttség elindulása előtt. A titkolódzások aranyos időszakának ezzel egyszeriben vége szakadt. A küldöttség ebnent, meg is jött, nem ide tartozik, hogy milyen eredménnyel. De az már ismét ide tartozik, hogy a küldöttség visszatérte óta viszont a gyermekek korében új játék kezd lábra kapni : a Icüldötttégetdi. A játék kezdetben csak a miniszteri szoba eseményeire terjedt ki. Kgvik gvermek miniszter, a többi küldöttség I elmondják azokat a beszédeket, melyekre „küldőttségi beszéd és válasz" cimen ma már minden ambiciózus elemi iskolai tanító megtanítja a tanítványait. A játékasonban még aznap szélesebb srányokat öltött s előadásra kerültek azok a vigabb jelenetek is. melyek nélkül fővárosban járó küldöttség nem igen szokott Ici/atérni. Minek részleteznénk itt, milyen mulatságok körébe vágnak ezek a jelenetek, da tudnak róla a gyermekek ia, s így történhetett, hogv megtudta a mama is, aki a gyermekssobaijátékoknak véletlenül tanuja volt. Knnck a véletlennek pedig az n, következménye, hogy mi, akik titkok darálásában bizotiyo- rekordot kezdünk elérni, ismét kedveskedhetünk egy titok eláruláaával olvasóinknak : városunkban ismét küldöttség szerveződik, de a küldött-ég tagjai nők és a belOgyminíssterhes készülnek, akit arra fognak kérni, tiltsa meg a törvényhatóságoknak, bogy bármelyik minisztériumba is kfildöttiáget meneszthessenek. Ennek a kű! löttségnek pedig még csak protekció sem kell, mert a női mosoly a legjobb ajánló levél. * Ólomlábakon. Az. a dúsgazdag angol [ 0 rd, aki nagy vagyonát díjtételek kitűzésére fordítja, pályadíjat tűzött ki arra is, hogy u közügyek intéseiében hol nyer leginkább alkalmazást a/, a isép elv: .Lassan járj, tovább érsz." Mbit örömmel értesülünk, ezt a díjat Vestprémvármegtfe nyerte el az alábbi ügyirattal, mely 1901. e\i af>rUÍN 12-én érkezett városunkba : 847/896 kb. Veszprém vármegye közigazgatási bizottságától. Pápa r. l. város községi iskolaszéke mint felügyelő bizottság folyó évi augusztus In") 7-én 41 sz. a. kelt jelentéssel beterje-zi i Sült Jóssef választási kiküldött eltek vezetése alatt a pápai köaségi kisdedóvódánál üresedésben levő kisdedóvónői és ugyanott ujjólag rendszeresített dajka-állomásnak választás utján való betöltésének eredményét, mely szerint a ki-hdóvónoi állásra pályásé közül sssvssattőbeéggel Hercz Margit okleveles kisdedÓVÓUŐ, a dajka álltí-Tii pedig szintén ."> pályázó közül egyhangúlag /,-ohár Lidi képesített nyári gyermekmenedék• házi dajka \áIa-ztatott meg, //'/ I <t r 0 ; n t : A becsatolt választási jegyzőkönyv szerint a válssstái minden tekintetben isabályaaerfleo tel je-íttetvén, tudaná-ul vétetik - jóváhagyunk. Miről Pápa r. t. váró- polgármestere, nemkülönben a községi Iskolaasék mint fe'flgyelő bisottság a pályásán kérvények viaasassármaatatása mellett azzal értesíttetik, hogy a már jóváhagyott díjle\él
