Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-04-07

/ PÁPAI LAPOK Papa várót hatóságnak es töbh pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közi An ye. megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: .Inkái Mór utca 868. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereakedéae, Főtér Telefon-szám : 41. felelős szerkesztő : 1 tv. 1\ l » RÖS E N 1 l R 1 FAmunkatári i Dr. W ELT N E R SÄNDO i:. Elötizetcsek cs hirdetési dijak ;> lap k i a (I ó Ii i v a t a 1 á Ii 0 I k li I den d ö k. A lap ara KüŐSZ évre 12 kor., félévre ti kor., negyedévre 8 kor. K;;y.'». ár;» i !' t lill. A Z Ü II II 6 P ellenség megbékül erre az ünnepre, meri nem akar vért ontani, nem akar a gyűlölet Pápa, április ti. i -1 • I szaván BZOIDI ezen a napon. Ibolyái és jácintot visznek terükben I Az örökkévalóság, az. élet napján a leáoiyok, ünneplők sokaságára tűz a szelni élénken buzog bennünk a boldogság. Elet, tavaszi nspenőgár: ágy üdvözlünk téged, fl

el m

i

D

denüttl Itt zajong, cseng, tarkáilik. megújhodás es feltámadás szépséges ünnepe: illatozik körülöttünk. B ha van a végzel húsvét! A pompázó tavasz ragyogásának gőtét méhében valami fenyegető, valami elenyésztető, minden mozgást, lüktetést megszüntető kegyetlen csapás, ez nein lehet a halál. Halál nincs, csak nyugalom. A e ti feltámadás. közepette jössz hozzánk, hogv elárassz bennünket hittel,* bizalommal es reménységgel, hogy elfeledjük lelkünknek minden égő sebét, minden szivet-tépő fájdalmát. I ],.,].-,], meK

5 Örülünk, úszunk a boldogságban, mert aranyos napsugárban fürödhetünk. Feltámadt a kedvünk, a boldogságunk. Bimbók fakadnak a hantok fölött, a sírok országában is megkezdődik az élet. így kezdi meg égj útját a porladozó szív a magasság országa felé. A bimbónak majdan tarka virága lessz és illatozni fog;. Istennek kedves színek, égieknek kedves illatok lesznek és jelei annak a sz.é]» hitnek, mely ott ragyog a temetők kapuin: — Feltámadunk! Hol a halál? Keresem, nincs sehol. Még n baldokló is megenyhül húsvét O fs • ünnepén. Az életűül ember eldobja niagá,v van-e csakugyan? Valóban a bolérzése árad Üdénk. DOgy betöltse a szivünket? Feltámad újra hitünk, bizalmunk és reményünk? Eligyjük erős bittel, bigyjük sziklaszilárdan, hogy igen. Egi jelek mutatkoznak, új idők támadnak. Sok, sok ezer kéz. mely már lenyegetőleg emelkedett az ég felé egy keserves hosszít tél nyomorúságai közben, megenyhülve kulcsolódik imára, hogy immár kenyeret adó munkára talált. A tél, mely évtizedek óta nem tapasztalt nyomorúsággal lett hosszú időre emlékezetessé a magyar túl a gyilkos üvegcsét, mikor • húsvéti nép előtt, eltűnt s a ragyogó tavasszal együtt zsoltárok fülébe csendülnek. A halálos felpezsdüli az új. a jobb élet. Mintha az idei húsvétnak nemcsak mint ünnepnek, hanem mint időhatáraié pontnak Í8 jelentősége volna. Mintha végső terminusa volna a nyomorgás és inség szülőanyjának, a pangásnak és kezdő terminusa az általános fellendülésnek s munkabőségnek. A rossz állapotok, melyek húsvét előtt kínoztak bennünket, elmultak, a johl» állapotokat, melyek húsvét után jönnek, — várjuk. Van rá okunk, hogv ezt várjuk, hogy bizalommal és reménynyel tekintsünk már a legközelebbi jövőbe. Csaknem minden téren a gazdasági élet fellendülésének jelenségeit látjuk s ezek a sziinptomák nem Ildiidnek csalékonyak, nem hitetnek múló jelentőségűek. B hogy ez a javulás állandó legyen, bogy a tavasszal együtt született [reményeinket ne tarolja le valami nem várt fordulat, vagy véletlen bizakodjunk abban erősen. Legyen ez. egyszer alapos a reményünk. Találjuk meg isméi szivünkben a hit, remény és bizalom szentséges érzéseit, forduljunk egymás felé igaz szeretettel, feledjük el a harag és gyűlölködés rút-ágait, s akkor méltán ünnepelhetjük a feltámadás ünnepét. TÁRCA. Feleségem. Zengő lanton dalba kezdtem, A szerelmet énekeltem Ifjú szívvel egykoron, Mint inadat- a lombos ágon, Lelkesölve röpke vágyon, Dali dalol lágy hangokon. .Mit daloltam meg sem értem, Méla ábránd játszi fényén A odalógtam osöndesen, A szivembe' vágyak ezre, Visshang kelt az érzelemre: Titkos érzés, sejtelein I Aztán multak, szálltak évek, Sok bő vágynak, sok reménynek Sírba-szálitát könnyesem, Megfakult a fény, I az árnyék Egyre több lett, mintha járnék Temetőkert meagyején. Leltein itt-Ott egy virágot, Antit ŐSSÖm még nem bántott, S mi a nyárból itt maradt, De a hervadt több volt sokkal, Bánat öltőit kart a gonddal, S a sötétség rám szakadt. Vak homályban, néma éjben, Embereknek tömegében Jártam aztán szüntelen, Kényt keresve, biint találva, Almot «sdve s megutálva A valót, mely meztelen. . . . Bús, magányos kóborlásban — Kétség volt csak néha társamI Végre hossád eljutok! — S im egyszerre fény derengett, Szél BÓhajtott, rügy ki lesiet!. s temotolygott rám az ég! Nem voltam mar egymagámba', Kózsa is bulit az utánira, S tépve, meg se vérezett — Szines bidján a reménynek, — Boldogok, kik erre lépnek! — ÁtSSjgített kis kezed. S ekkor láttam, bogy az álom, •lőve, tűnve tarka szárnyon GAMM I marsnak rossz nagyon, Mint lidércfény, mélybe ránthat, s eltévedve, — késő bánat Nem >egít már a bajon! S ekkor láttam: van valóság. Mely bár nem szór osupa rózsát, Hint még egykét sugarat. S amit ez nyújt sziliben, tényben, A lmod ásnál — s ez az érdem ! — Jobb és szebb, imTt - igazabb! S hogyha néha multak árnya Emlékeztet a magányra, Mely körülvett azelőtt, — Most tudom, bogy nines oly felleg, Mely mögött a tény nem reszket, S várok csöndbe jobb időt '• . . . Lásd, mióta ki- kezedbe Van letéve éltem üdve, Est tanultam tőled én, — Béke fényű be világunk, Boldogan mit együtt járunk: Kn az árnyék, te a tény I nleiii Zoltán. \ kusvéti ünnepek alkalmából mii etűd után. valamint ma és kolnap este kangversenj a Hungária kávéházban. Kflredl es Lángú teljes zenekara.