Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-03-31

9 PAPAI LAPOK. I'.MII. mároiui 31. bátorítani, azl • magyar irodalom igazi magyar termékeivel táplálni, es i kötelessége a színművészetnek nemcsak • vidéken, de I fővárosban is. Legyen tisztában a színészet ezekkel a feladatokkal, teljesítse azokat lelkiismeretesen, bűén és hazafias készséggel, akkor lessi majd igazi magyar szi n m ü-irodalom is s a közönség érdeklődése még a réginél 18 fokozottabb mértékben lordul majd feléje. A jé) és lelkiismeretes társulat számíthat minden pártfogásunkra és ebben a reményben fogadjuk azt az élj társulatot, mely nemsokára városunkba érkezik. Elhagyott gyermekek. A végkimerülés számos jeleivel híré* társadalom ráér szociális kérdésekkel foglalkozni, belenyúl a szegényügy szomorú részleteibe s e tevékenységének viszfénye némileg bearanyozza a megszűnő ideálizmus gyorsan tűnő napjait. A lelencházak ügye meg is érdemli, hogy vele a tár.-adalotn foglalkozzék. Sajnos, a társadalmi erő gyöngesége folytán állami beavatkozás nélkül nálunk alig lehetséges alkotni, megtartani valamelyes intézményt. Nincs még elég érzékünk a Nyugatot felizgató, tevékenységre sarkaló nagy társadalmi problémák iránt. Hajaink azonban megvannak, orvoslást követelnek. Ezzel várni addig, mig a szociális en'í és tudat fölébred, nem lehet. A felülről való kezdeményezés tehát érthető és indokolható, ha szívesebben látnók is, hogy egyszer már alulról is hajtana gyümölcsöt a tett- és alkotásvágy. A társadalom legbecsesebb elemeinek, az embernek megmentése, gyániolítása. erősbítése bizonyára minden körülmények között a legelsőbh feladat. Ez célja, oka és eredménye az állami es szociális tevékenységnek. Főleg az életnek a megmentése s föntartása, melyre születésünknél fogva jogot szereztünk. Az -emberanyag a legfontosabb alkotó eleme a társadalmi, a közgazdasági és kulturális életnek, erőkifejtésnek és haladásnak. Malthus elmélete bármennyire is terjed irodalmilag és gyakorlatilag, kétségbevonhatlan, hogy minden együttes létnek, amire utalva vagyunk', az emberek egy bizonyos tömege szükséges. Csak egy bizonyos ily tömeggel alapítható és tarthaté) fenn állam, társadalmi organizáció. BŐI korunkban, midőn az életnyilváuulás minden ágazata a tömegik uralmára van helyezve, leginkább. A nagy nemzetek uralma, hatása és fölénye ezen alapszik, ezen az. életképes, fejlődő, szaporodó fajok hegemóniája. Az a nép, mely szaporább és életképesebb, nyűge alá hajtja, felszívja és magába olvaztja azt, mely e tekinti tben elmaradt. Itt is jelentkezik a nagyok harca a kicsinyek ellen. A Miagv francia nemzet ijedten ocsúdik fel, midőn kérlelhetlen statisztikai adatok igazolják, hogy a népszaporodás stagnál, mialatt örök ellenfele a germán faj növekvési aránya kedvező. Ks előlép a statisztika, mely eleve számít és igyek.-zik megállapítani, hogy a kimutatott szaporodási arányok fennmaradása e.-etén beáll azon szomorú időpont, midiin egyik nemzet úgy túlszárnyalja a becses emberanyagban, a nép fizikai és szellemi erejében, a tömegben, mellyel a küzdelmet föl nem veheti. Múlt Bzázadok küzdelmeitől a jelen pillanatokig a számbeli erő kérdését uralja nemzeti életünk. Ennek hol apadása, hol Stagnálása teremti meg a honfi bút, a távol jövő nehéz sejtelmeit és előtörő gondjait. A számbeli erő vet korlátokat nemzeti, gazdasági, kulturális törekvéseinknek. Ez oka elmaradottságunknak. Nem bírunk a küzdelem legfőbb eszközével: a népesség nagy létszámával és örömteljes izgatottsággal fogadtuk a népszámlálási eredmények számcsoportjait, melyek némi megnyugvást hoztak. Nemzetünk összes törekvéseinek célja ez. Es ha a magyarság jövőjének nagy problémái foglalkoztatnak, mindig ez az óhaj, emésztő vágy tör ki keblünkből: vajha még többen volnánk! Többen, hogv biztosítsuk mindenkorra ez. ezredéves országot. Ili-zen ha ez megvalósul, átalakul gazdasági és kulturális életünk. Nem tölt el majd komor aggodalom, ha a tömeg okozta és tdőidézte termelés, fogyasztás B társadalmi erő áll a magyarság rendelkezésére. Es bizony nem üres szálló ige, de az élet valósága a nagy Széchenyi mondása az apagyilkosok megkegyelmezéséről, oly kevesen vagyunk BZ uralkodó germán, latin és szláv fajokhoz képest. Ks ha meg lehet menteni bánni csekély számot is részünkre, kik fajilag egyedül állunk itt a nagy népek fenyegető tengerében, fid kell használni a társadalmi erőkifejtést, föl lelencházak utján is. A magyarság szaporodási aránya nem kedvezőtlen. De az »emberanyag« eltékozlásának feltűnő mérvei nemcsak szomorú jelzői műveltségi állapotainknak, de elfecsérlése nagy gazdasági erőinknek is. A termé' szeles szaporodás évente közel hatszázezer lélek. Am az arány nem kedvező. Az 1881 — 1890-ig terjedő évtizedben ezer lélekre esett 1 1 1 szaporodás, ez elhanyatlott a következő <">t esztendőben 41*8 lélekre H hanyatlott a minimumig L898-ban 37*4 lélekre. Ezóta szerencsére javult. A tulajdonképpeni szomorú képet azonban nem e számok lestik meg, hanem a halálozások nagysága, főként a gyermek-hs. Iá lozásoké, bár az arányszámok a jelzett időszakok alatt megnvugtatólag javulnak. Am a gyermekhalálozások aránya komor. A mit ad a természetes szaporodás, az.t elveszi a gyermekek pusztulása. Az. évi születések 40°/

0-át rabolja el a végzet. Es a halálozások összes szániának közel fele jut a gyermekekre s főként sújtja a figyermekeket. A segély tehát égetően és gyorsan szükséges. 1899-ben lő intézet állott gyermekmenhelyek és Bzeretetházaként a nagy ügy szolgálatában. Ám ez kevés, hisz. mindössze 1248 elhagyott gyermek sorsát karolhatta fel. Vájjon hány semmisült meg innék hiányában? Sötét kérdés, melyre nem válaszol az. igazmondó statisztika. E nemzeti ügy szolgálata tehát nem megfelelő. Nemzeti ez. ügy nálunk, nem csupán a civilizáció és humanizmus ugye. A társadalmi tevékenységnek gyorsabb, rendszeresebb Ütemeire vau Bzflkségünk. den fájdalmát miatta liratá, mikor ment tanulni mes-ze Kolozsvárra. Nem is olyan messze, egv óra alatt vitte el u gőzös a kis városukból, nevét meg nem mondom, mert még él nevének emléke. Bevitte a gőzös a kiAnnát, ile a szivének, testvéri ölelő szivének nem volt elegendő*, más is volt egészen ottan a városban. Nándornak kezében sok fekete könyvek; virágos kert, rét is nem igen virult olt, csak szürke SesfaltOS keskeny utcák, |)e jött a szünidő, hazajött ö hozzá isinél hancúrozni, bujöskát játszani, meg varsát, kalandos szép verset szavalt el ö neki. <> nagyon iserette 1 Betegen nérette, Elad p;rt arcára 0 né/ése vonla, ke-eives könnyeit, téllése könnyeit 6 érte hullatta egy nyári alkonyon, midőn az égen forró -/rrelme« csillagok ragyogtak és a liu ment Csillogó szemekkel, lázas, piros arccal idegen hiány mellett. Henne látta a í'érlit, előtte fejlődött, a karjai szélesedlek, a vállai é.» pelyhedzett, kiserkedi az. a ki- linóm lágy bajuss, mi egész más, bttnösebb, csábítóbb vonást ad a térti arcnak. Tőle hallotta az ábrándoh daléi, aaokal az égő szerelmes melódiákat, miket Petrarca dal olt, 0 nála látta az érzékiség bűnös könyveit, miket dugdosnak a hohé, gondos anyák a gyermekek elöl, ö volt mindannak hordosója, atni tartalom, gyönyör és hiiu fogamzik meg egv fehér leány lélekben. Olyaa SSép Volt! Hatalmas termetén sselid leányfő nyugodott, mély tüzű kék szemeiben érzés égett, puha. fehér, hosszé, kezei lágyan szorították meg az. övét. A be-zede liliom volt, városi. < >h hohó leány lélek, mi lakhatott abban. Más terlit ha látott termetével szépet, olyan durvának, olyan közönségesnek tet-zett előtte . . . Multak az é\ek, a ki- sápadt, ábrándos leányhól nő lett, termete kifejlett, de a lelke, az. a beleg, ssegény kis lélek egyre csak vonaglott, gyötrődött, a Nándor térti volt, szilaj erővel dobta magát az. élet karjába, piros ajkai forró nőajkaklioz tapadtak é- hazajött fáradtan, -apadtán, hidegen. l)e mikor jó volt, akkor olyan volt, mint az Isten, mennyi háj, mennyi s/épség benne. A leány beeézte és az enyészet sötét sirját, látta, mikor menni kellett idegen férfinak karján az. oltárhoz. Pérjhes kell menni, a szülei mondták, akik öt Szerették, Stet nem értették, mórt ha tudták volna szörnyüséges baját, még jobban un-zolnák, biz oda huresolaák oltár lépcsőjéhez. A fürje derék volt, komoly úriember, de öl, csak öt látta hosszai e-ti órán, mindig esak öt látta é- agyra azt súgta ssegény fehér ajka: , Nándor te -z.chb vagy." Kolozsvári temetőnek márvány sírkeresztje ifjú, BStp aaasonyl takar, siratja kis árva. Hit a séilét sirhaii is csupán 81 látja. Szomorú történet, azörnyfl körság benne, DSvél meg nem mondom a kis városkának, meg annak a lánynak, bigyjék, hogv álmodtam, de ez nem igazság . . . mert . .. élt. Halai ez is. Megssólall a/, öreg leány, olyan bús volt a hangja, mint a zörgő falevélé, pedig a környezete, a kis virágos kert, telve vala fénnyel, üde verőfénnyel, mégis, amit mondott, élete románca telve vala gyásszal, fekete halállal ! 1. Volt egyszer egy itju főváros messzi csendes zugában szegény emberek közt született, szép volt, iniiil egy angyal, leányos, puha arezán hajnal pirossága, sötét szemeiben csillagos ég ténye, karcsú termetében ero, ifjúság. Az egész ház, szegény emberek bérháza, munkás ke/ii varróleányok minden öt imádták sóvár szerelemmel, a lépteit leslék, szavát, mint imádságot egyre ismételték, fi meg kilépett a világba, a bűnös (Ővároa annyi szépe lódult hozzá, kis padlásszobája illattal megtellatt, forró ssereleaameL A varrólányok vidám nótája bánatosra vált, szemükből kények jaj süriin hullottak, mert az. ifjú csókos ajka, lágy, lUttOgÓ szava nem hozzájuk »z.óloit. A legszoinoruhh egv barna leánvka volt, dolgos keze Hlyem holmil varrt, a pompás belga csipkét taste, tüsögette, kosba a könyeil hullatta, ejtett _