Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-12-02
egyik legnagyobb sikere volt a mai estének, olyan pompásan és annyi művészettel játszották meg Öesterreicher Szera úrhölgy és Kis* 'István úr, hogy még a legvénebb színpadi rókák sem mondották volna Őket műkedvelőknek. A közönség kacagott, tapsolt, Trotter úr pedig dühöngött és csapkodta a virágvázakat, mindnyájunk nagy derültségére. Oester reicher Szera úrhölgy sok intelligenciát árult el szerepében, nemkülönben. Berger Róza úrhölgy, aki igen.elegáns színpadi jelenség volt s a naiv fiatal asszony szerepét sok kedvességgel s az igaz érzés hangján játszotta. Putag Árpád úr, aki a világ legszökóbb ügyvédje volt, igeu szépen, valósággal ügyvédi hangon beszélt és könnyedséggel játszotta és szónokolta végig a szerepét. A darab nagy sikerében jelentékeny része volt az ő pompás játékának is, de Schwortz Sándor úr szintén hozzájárult a darab kitűnő eusemble-jához, ami ezúttal nem kis dicséret. A közönség soká mulatott az ötletesen előadott darabon még akkor is, mikor a függöny már legördült s a szinpadon a Lamperth Géza „Megjöttek a huszárok" cimü népszínművéhez készítették elő a díszleteket. A zenekar, mely szintén műkedvelőkből állott és Gáthg Zoltán kitűnő vezetése alatt a szüneteket tette igen kellemesekké, belekezdett Szentgyöryyi Sándor nyitányába, melyet a plébániatemplom jeles képzettségű karnagya Lamperth darabjához irt. Magyar katonadalok s a generalmarsoh motívumai hangzottak ki belőle, s a közönség igaz tetszéssel hallgatta a zenedarabot. Mire vége volt, felgördült a függöny és a szinpadon Jófejű Gábor kántor (Kádár Imre úr) és Vatta Pál kurátor (Steklovics Antal úr) beszélgetnek arról, hogy jó volna Sárikát (Kiss Rózsa úrhölgy), Vatta uram fogadott leányát feleségül adni Tóbiás jegyzősegédhez (Farkus Endre űr), a kántor uram rokonához. De hát a tervezgetésből nem lessz semmi, mert Sárika Csák Palit (Izsák József úr) szereti, a nyalka huszárlegényt, aki éppen most jön haza a szabadságos kis könyvével és el is ragadja a kis Tóbiás oldala mellől a szép Sárikát, így elmondva, bizony elég sovány kis mese ez. De anuál nagyobb a Lamperth Géza költői sikere, hogy ebből az egyszerű meséből milyen szép, poétikus és szívhez szóló kis művet alkotottt. Hogy a versei, a magyaros fordulatai gyönyörűek, az talán nem is lepett meg bennünket, mert hiszen ismerjük már régebbről ami költőnket, de az idillikus, poétikus hangulat, amely eunek a — Menj Veron, ne lássalak ! December egyik zordon estéjén az ebédlő szobában fojtó, szomorú volt a csend. A kanalak egybaugu csörgését nem zavarták meg, csak hosszú sóhajok. Veron nem jött haza vacsorára. — Délután négy órakor elment, azóta nincs, mondja az anya könnyes szemekkel. Egypár napja olyan furcsa, gondolkodik, sír, nem beszél senkivel. Gyorsan elszéledtek a vendégek, szomorú volt ez a hely most uagyon. Távozáskor megszorították az öreg asszony kezét. Csak Vass doktor maradt. Mikor ketten voltak, oda szól az asszonynak: — Vegye a kendőjét, elóbe megyünk! Megindultak, mentek le a lépcsőn törött, öreg léptekkel. Kiértek a hóval fedett útra, mely-1 nek a lámpák fénye vakító csillogást adott. Pár' percig meutek szótlanul, mígnem az öreg asszony sírni kezdett: — Doktor úr, a Veron rossz akar lenni, tudom jól, férfi a van, aki gazdag. Vass doktor megremegett, aztán görcsösen szorította meg az öreg asszony kezét, hangja érdes-rekedten szól: — Hagyja csak, jól van, azért szerencsés lessz, mert szép, erős, fiatal. Menjen haza. Az öreg asszony szól: — Meg akarom várni. munkának minden sorából kiárad és belopózik ellenállhatatlanul a szivekbe, az még bennünket is meglepett és szívbeli örömünkre szolgál, hogy Lampérthnak ezt a remek kis idilljét szinpadon is láthattuk. A költő viszont, akit vártunk erre az estére, üagy örömét lelte volna az előadásban. A közönség, miközbeu az előadásban gyönyörködött, teljesen megfeledkezett arról, hogy műkedvelőket lát, akiknek illenék talán a ruháját, frizuráját vagy tudom is én mijét megkritizálni, a közönség teljesen átadta magát a művészi élvezetnek, amit a szereplők nyújtottak és ezekről a szereplőkről valóban csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. De mégis külön ki kell emelnünk Kiss Rózsa úrhölgyet, aki Sárika poétikus szerepét játszotta és ezt a szép, de úri leánynak mindenesetre nehéz szerepet nagy művészettel oldotta meg. A kisasszony sok szívbeli melegséggel, poézissel és szeretettel játszott és énekelt s a szerepét, melyen mindvégig végtelen sok kedvességgel ömlött el, nemcsak játszotta, hauem megjátszotta, az egész közönség igaz lelki gyönyörűségére. Izsák József úr méltó partnere volt, ennél | nagyobb dicséretet nem is lebet rá mondani; a huszárlegény szerepét fényesen megállotta, szép, I tiszta, csengő hangon énekelt és a beszédjén, a mozdulatain mindvégig meglátszott, hogy a szerepét művészi módon érzi át. Sleklovits és Kádár urak jókedvűen és magyarosan beszéltek, nemkülönben Kolbe Nándor úr, aki a Kánya Gergő harangozó szép meséit sok jellemző erővel, jóízűen és raulattatóan mondotta el a kis Sárikának. Horváth Vilma úrhölgy helyre menyecske volt és rövid szerepében is kiváló alakítást nyújtott. Faikus Endre úr alig néhány percnyi szereplése alatt is talált rá módot, hogy a közönséget alaposan megnevettesse. A darab végén igen szép látványosságban volt részünk: kivonult a kar, amelynek tagjaivoltak: KerM.szDezsőné, Baranyay Jolán, Deutsch Berta, Németh Margit és Saáry Leoua úrhölgyek, s amelyben benn voltak Bende Gyula, Beeslcó József, Miklós Géza és Soos Károly urak is. A közönség a darab végén lelkeseu tüntetett, megismételtette a kar nótáját és a szereplőkkel együtt hívta a lámpák eló a darabok rendezőjét, dr. Kőrös Endrét, akinek sok fáradozását, buzgalmát, művészi Ízlését ós kiváló rendezői képességeit ezen a helyen is regisztrálnom kell, bár tudom, bogy a szerkesztői szigor sújtani I fog érte. De vigasztal a tudat, hogy annak szokVass doktor szeméből előtörtek a könnyek: —- Mi haszna várui, késő már, eljött érte a férfi, viszi magával, hurcolja a fénybe, hurcolja a sárba. Mi ránk nem vár többé, nincs szüksége neki anyai szóra, baráti szóra. Elvégezte a dolgát mi velünk, megunt mindent, ami jó, becsületes és szegény. Előttük volt a fénylő, szikrázó utca, dübörgő zajban száguldott a villamos a hótól fehér síneken, a mellékutcák sarkán megvillantak a cifra nyomorúság selymes ruhái. Este volt, bűnös, városi este Az asszony ment egyedül haza és midőn roskatag alakja eltűnt a ködhomályban, Vass doktor futni kezdett, mint csak lábai bírták. Az egyik kávéházból, ahol zene szólott, — kihangzott a Mendelssohn szerelmes nászának indulója. Rohanva menekült a boldogság, a derű hangjaitól, míg csak ki nem ért a csendes negyedbe, hol csak hó volt, fehér, fagyos, tiszta bó, amelybe jó volt temetkezni. Lefeküdt a fehér szőnyegre, fáradt volt, aludni vágyott, megtört fényű szemei még látták A T cront szerelmesen, boldogan, más férfi karjában; látta piros ajkát, amely csókol és remegő kezeit imádságban kulcsolta össze; elrebegte könyörgő fohászát: — No bántsd, oltalmazd őt te fényes, hatalmas, pesti utca! ták a fejét beverni, aki az igazságot mondja. Nagy elismerés illeti Steinberger Lipótné úrhölgyet, aki igazán fáradhatatlan volt a sikerért való küzdelemben, a szereplők együttartásában és telkesítésében ; szinte példátlan buzgalommal dolgozott heteken keresztül ós nagy része van abban, hogy a közönség olyan nagy érdeklődéssel tekintett a vasárnapi est elé. Viszont a műkedvelők közös sikere és közös érdeme, hogy ezt a nagy érdeklődést teljesen jogosulttá tették utólagosan a játékukkal. A közönség érdeklődése, jó hangulata percről-percre fokozódott s a vállveregető frázisok ós megjegyzésele, a műkedvelői előadásoknak ezek a szokott kisérői, ezúttal teljesen hiányoztak, mert fölöslegesekké váltak. Ez az est igen kedves művészi emléke lessz nemcsak a szereplőknek, hanem a hallgatóságnak és a Jókai-körnek is. * Előadás után az est szereplői, a Jókai-kör elnöksége, élén dr. Hegedűs Lóránt, orsz. képviselőnkkel, ki mint a kör elnöke, egyenesen az előadás tiszteletére érkezett Pápára és a díszes közönség társasvacsorára gyűlt egybe a Jókai-kör helyiségébe. A társasvacsorán jelenvoltak intelligenciánk vezető férfiai és a következő hölgyek: Asszonyok: Baranyay Zsigmondné, Galamb Józsefué, I-íanauer Zoltánná, Hannos Zoltánné, Józsa Károlyné, Kertész Dezsőné, Kohányi Róbertné, dr. Kőrös Endréné, Kovács Kálmánné, Marinczer Antalné, Németh Imréné, Steinberger Lipótné, Sült Józsefué, Sz. Galamb Böske, Wajdits Károlyné, Varga Rezsőné, Vikár Kálmánné. Leányok: Baranyay Böske, Baranyay Jolán, Berger Róza, Deutsch Berta, Galamb Ilona, Horváth Vilma, Józsa Margit, Kiss Rózsa, Németh Margit, üesterreicher Szera, Pakrócz Margit (Győr), Saáry Leona, "Wajdits Ilona, Vikár Erzsi. A pompás hangulatban lefolyt társasvacsorán Hannos Zoltán Fenyvessy főispánra, a kör védnökére, dr. Hegedűs Lóránt az előadás szereplőire, a szinészeti szakosztály elnökére és előadójára, dr. Kőrös Endre pedig Hegedűs Lóránt orsz. képviselőre, mint a kör elnökére mondott felköszöntőt. Asztalbontás után a fiatalság táncra perdült s tűzzel és jó kedvvel járták egész hajnali *jA óráig. - ltn VEGYBS_ HIREK. —• Személyi hirek. Dr. Hegedűs Lóránt, orsz. képviselőnk, múlt vasárnap a pápai Jókai-kör színi előadása alkalmából városunkban volt. Képviselőnk e hét végével pár napi tartózkodásra ismét körünkbe érkezik. — Katzvinczky Károty pénzügyigazgató Veszprémbó'l a helybeli m. kir. adóhivatal vizsgálata végett a héten több napig városunkban időzött. — Mészáros Károly polgármester ma délben Veszprémbe utazik. — Füzy Szaniszló, királyi tanácsos, a magyarországi irgalmas rend tartományi főnöke e héten városunkban időzött a rend uj bérházának megtekintése végett. A látottak és tapasztaltak felett teljes elismerését és megelégedését fejezte ki tigy Grátzel Károly pozsonyi műépítésznek, mint Meixner Ignác helybeli építő mesternek is. — Advent. Ala kezdődik a kath. egyházban az adventi időszak, s evvel az egyházi év. Holnap reggel (> órakor a plébániatemplomban Kriszt Jenő plébános papi segédletlel tartja az első rorátemísét. Ilyen bajuali mise a vasárnapok kivételével naponta tartatik, s a hivők nagy száma szokott azon jelen lenni. — Szinügyi ülés. A szinügyi bizottság és a színházi intendatúra f. hó 5-én, d. u. 4 órakor a városházán, a polgármester szobájában egj-üttes ülést tart. Az ülésen megbeszélés tárgyává teszik a városi szervezeti szabályzatnak a szinügyi bizottságról szóló fejezetét és a tavaszi szini szezoa biztosi.
