Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-12-23
tanügyi, sem kereskedelmi igazgatása nem öleli át az emberi életviszonyok minden ágát úgy, mint a közigazgatás. A kis gyermekkortól a halálig, a föld-természet termelésétől az embereknek minden gazdasági vinzonyaiban folyton s folyton valóságos életerő a közigazgatás, s aki jó közigazgatást teremt: az jó hazát teremt a nemzet minden lakójának. Városi közgyűlés. — 1900. XII. 20, — Vezércikkünk foglalkozik azzal az izgalmas kínos afférrel, mely a városi képviselőtestület csütörtöki közgyűlését a közgyűlések történetében szégyenletesen nevezetessé tette. A cikk alapos kritikát is mond a történtekről s így e helyütt csak azt a szomorú hírlapírói kötelességet kell teljesítenüuk, hogy a gyűlés lefolyásáról híven beszámoljunk. Az ülés tárgysora -— talán az egy Salczerügyöu kívül — semmi érdekeset nem helyezett kilátásba. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után a polgármesteri bejelentések következtek. Ezek során értesült a képviselőtestölet arról, hogy az alispán kilátásba helyezte, hogy az 1S98. évi katonabeszálásolási dijjak két hét leforgása alatt a városhoz leérkeznek. E régóta húzódó ügyre nézve a képviselőtestület dr. Antal Géza indítványára azt határozta, hogy amennyiben a beszállásolási díjjak a legközelebbi közgyűlésig le nem érkeznek, az üggyel a képviselőtestület érdemileg fog foglalkozni. — A vásártéri korlátdíjjá k ügyét Vágó LáBzló indítványára a jövő gyűlés tárgyául tűzték ki. E bejelentéseket a közgyűlés a legnagyobb nyugalommal hallgatta végig és határozott bennük. Hasonló nyugalommal hallgatták végig a polgármester jeleutését több pápai háztulajdonos azon sérelmes ügyében, hogy tőlük a rendőrkapitány a tüzoltó-váltságdijat kétszer szedette be. Teljes csendben folyt le a rendőrkapitány erre vonatkozó jeleutésének felolvasása, melyben elismervén, hogy tévedés történt, jelzi, hogy a dijakat a panaszosoknak visszaszolgáltatta. A gyűlés ezt éppen egyhangúlag tudomásul vette, midőn a hátsó sorokból felemelkedett Győri Gyula képviselőtestületi tag és a jelentéshez hozzá akart szólani. A polgármester rögtön figyelmeztette, hogy elnöki bejelentésekhez szabályzataink értelmében hozzá szólni nem lehet, ami azonban nem zavarta meg Győrit abban, bogy heves hangon ne kezdjen bele dikeiójába, melyben a kapitány eljárását kezdte támadni. Dc mindjárt az első szavaknál újból intette a polgármester, hogy e tárgyhoz ma nem lehet hozzá szólni, ha kitűzik a jövő gyűlésre, lessz alkalom a megbeszélésre és kritikára. A figyelmeztetés nem használt. Győri heves hangon kijelenti, hogy nem látja be, mért ne szólhatna most a dologhoz s nem hajtván a polgármester szavára, csengetésére, mind szenvedélyesebb hangon folytatja beszédét. A polgármester — a gyűlés helyeslése mellett — erélyesen figyelmezteti Gyó'rit, hogy ha nem áll cl beszédjétől, rendreutasítja és midőn látja, hogy szavának nincs eredménye, rendre is utasítja a még folyton hangosan szavaló Győrit. Hiába! Nem áll el a szótól. A polgármester újra rendreutasítja őt, mire Győri többször egymás után ezt kiabálja az; elnök felé: „ Visszautasítom a rendreutasítást! Nem fogadom el! Abszurdum! 1 ' A képviselőtestület melyet e szokatlan hang és modor érthető izgatottságba hoz, zajongva követeli, hogy e modor, ez eljárás megtoroltassék. S mialatt Győri újból abszurdumnak jelzi az ő rendreutasítását, a polgármester felszólítja az ügyészt, hogy széksórtési indítványát tegye meg. Szentbe János ügyész az indítványt megteszi. Szavazásra kerül a sor és a gyűlés az összes jelenvoltak (voltak vagy 70-en) szavazatával 5 ellen kimondja hogy Győri széksértést követett el. A büntetés mérvére nézve Szentbe ügyész 40 koronát hoz javaslatba. Erre is szavaznak, újból felállással, de ekkor nem lehet az eredményt pontosan konstatálni, mire a polgármester névszerinti szavazást rendel el. A névszerinti szavazás előtt felszólal dr. Koritschoner Lipót, ki az ügy békés elintézése szempontjából ajánlja Győrinek, hogy sértő modoráért kövesse meg a gyűlést, akkor eltekintenek a büntetéstől. Ily értelemben szólal fel Paál István ós Szenthe ügyész is. Mire feláll Győri és a legszenvedélyesebb hangon, képéből kikelten tiltakozik az ellen, bogy ő sértett volna, amiért nincs is mit visszavonnia. És dühösen leülvén helyére e szavak hagyják el ajkát: ,./; a teremtését!..." A felháborodás zúgó moraja közt rendeli el ez ujabb sértésre való tekintettel is a polgármester a névszerinti szavazást, melyet Győri folytonos közbeszólással zavar s midőn egy szavazónak (a büntetés ellen szavazott!) éljent kiált, a gyűlés tagjai közül e kijelentéssel: „Itt nem lehet tanácskozni, ez hallatlan ! stb." számosan felkelnek. Példájukat követik mások és a polgármester már-már felfüggeszti a gyűlést, midőn feláll dr. Antal Géza és kemény szavakban ítélvén el Győri modorát s főkép legutóbbi szavait, kéri a képviselőtestületet, maradjon együtt és — ami még sohasem történt — gyűlését ily eljárás miatt ne oszlassa fel. Hogy a-pápai képviselőtestület hírneve megóvassék, ő indítványozza, hagyják abba a szavazást, térjenek az eset felett a napirendre. Általános helyeslés, éljenzés követi e szavakat. Győri újból feláll s megköszöni a képviselőtestület ez elhatározását. Néma csend közepette ül le . . . A kínos ügy deprimáló hatása volt érezhető a további tárgyaláson. Az ügyeket legnagyobb részt vita nélkül intézték el: Koritschoner Vilmos korcsmabérlő szerződését ujabb G évre meghosszabbították. A pápai takarékpénztárnál nyitott folyószámla-hitel fenntartását és 180000 kor. kölcsön felvételét — dr. Koritschoner Lipót és Steinberyer Lipót hozzászólása után — egyhangúlag kimondták. Az alispán leiratát a veszprémi út tárgyában tudomásul vették. A rendőrök balesetbiztosítása felett való határozást bizonytalan időre elhalasztották. Schlosszer István bolt-bérszerződését meghosszabították. Németh Mihály örököseinek tagosztály-ügyét, mely immár 22 éve húzódik az ügyészi referáda és Baráth Károly meg dr. Antal Géza felszólalása után végleg elintézték. Horvát József molnár kérelmét malom bér-leengedése, esetleg szerződése felbontása iránt, nem teljesítették. Vitát csak az utolsó pont keltett: a Salczer j ügyben hozott határozat kihirdetése és Salczer Ignác kérvénye végkielégítés iránt. Dr. Koritschoner Lipót a határozat tudomásul vétele és Salczer kérelmének teljesítése mellett szólalt lel, kiemelvén azokat az érdemeket, melyeket Salczer a regáleüzlet körül a város anyagi érdekei hathatós előmozdításával szerzett. Váyó László rövid felszólalása után Steinberyer Lipót szólalt fel s kijelentvén, hogy senkinek nincs szándékában Salczert állásába visszahelyezni, indítványozta, hogy a kérdést vegyék le napirendről s Salczer kérvényét adják ki a regále-bizottságnak. Dr. Antal Géza hosszasabban foglalkozváu az előtte felszólalók érveivel, azt az indítványt terjeszti elő, bog}' a város e törvényhatósági határozatra (mclylyel a Salczer-ügyet a jogügyi bizottsághoz utasítja) tartsa fenn í'elebbezési jogát, az ügyész készítse el a felebbezést, de viszont a regále-bizottság foglalkozzék a Salczer kérvényével s ha azt közmegnyugvásra intézi cl, a város álljon cl í'elebbezési jogától. Miután Steinberger is ez indítványt magáévá tette, a közgyűlés is egyhangúlag, zajos helyeslés között fogadta el. • IRODALOM. Kurucok csillaga. —- Képek és anekdotás történetek a kuruevilágból. Irta: Lamperth Géza, Budapest, Singer és Wolfner kiadása. — Reges idők világát varázsolja elénk Lamperth Géza most megjelent könyve. A Rákóczy Ferencz ós Bercsényi Miklós korát, amikor kuruc fringiák és karabélyok ritkították a labancok sorait és a tárogató csudás hangja ébresztette lángra a magyar szivekben szunnyadozó tüzet. Akár véletlen volt, akár a poézis tündérének titkon vezető keze, hogy Lamperth Géza belekerült a kuruc hagyományok, levelek és okiratok világába, a magyar olvasó közönség egy szép, meleghangú könyvvel lett gazdagabb, mert a poéta, aki ezúttal először lép prózában írott kötettel a közönség elé, valóban magyar szívre valló érzéssel és igen sok költői talentummal irta meg történeteit a szép kuruevilágból. Nem nagyigényű, lélekboncoló novellákkal találkozunk ebben a kötetben, hanem rövidebb, meg hosszabb rajzokkal a kurucok hadi vitézségéről, tábort életéről, egy-egy érdekesebb szerelmi história alakjairól s ezek a rajzok mind az egykori krónikák erős magyar érzésével szólnak hozzánk. A "Weér Judit rózsái, amelyek kuruc vitézt csinálnak a labancok hadnagyából, a Liliom hadnagy édes története épp űgy a szivünkhöz szobinak, mint a karabélyosok kométásáuak, nemes Kerekes Bálint diáknak a sorsa, aki inkább megbalt, sem hogy a majtényi síkon idegen hadak, császári zászlók előtt hajtsa meg a karabélyos ezred híres lobogóját, amelyen ez a büszke jelszó pompázott: „Ezer halált inkább, mint a rabigát!" Csak találomra szakítottuk ki ezt a bárom cimet a többiek közül, az olvasó, aki végiglapozza ezeket a történeteket, a többit is hasonló lelki élvezettel fogja olvasni. Es ma, amikor tízszeresen meg kell gondolnunk, hogy milyen könyvet adjunk a fiaink és serdülő leányaink kezébe, van egy nagy érdeme Lamperth könyvének és ez az, hogy nemcsak a közönségnek szerez igen kellemes perceket, de ifjúságunk is sok haszonnal és gyönyörűséggel fogja olvasni. Az ártatlan, de mégis szívhez szóló történetek gyönyörködtetni fogják, a hazafias hang és magyaros nyelvezet pedig, mely ennek a könyvnek minden sorában megnyilatkozik, magyar érzésre és jó magyar nyelvre tanítják ifjúságunkat. TOIXI1KGGYKL. Innen-onnan. Mikor a mamát kerülni kell. Beer és Havlicsek saját külön kereskedelmi tudósítónk irja hogy az idén még a karácsonyi vásár is paug. A csengős elefántok, kocsihuzó kakasok és birkózó faakrobaták ma is élénk feltűnést keltenek ugyan, de a gyermeki szivek csak a nagy üvegtáblán keresztül érdeklődhetnek irántuk, megszerezni ezeket a drágaságokat csak kiváltságosak tudják. Azt mondják, kevés mostanában a pénz. Kevés ? Az még jó. Beer és Havlicsek urak egyenesen azt állítják, bogy semmi és még ezt a semmit is fel kell irni. Azonban ne vesztegessük a szót, ellenben űzzük ki a csúf merkantilizmust ezeken a napokon hajlékainkból és mondjuk meg, mikor kell kerülni a mamát. Erre nézve szintén Beer és Havlicsek urak adnak nekünk felvilágosítást pangásról panaszkodó levelükben, felemlítvén, hogy egyetlen gavallér vevőjük lett volna és az is vásárlás nélkül távozott. Az eset rövid története a következő : Egy kisasszony, akinek még a ueve kezdúbetüit sem árulhatjuk el (a kisasszonyok neveinek kezdőbetűi idővel űgy is változni szoktak), az ő édes, jó mamáját akarta karácsonyi meglepetésben részesíteni. Valami nagy, szép ajándékot akart neki venni, amely elmondja mindazt a szeretetet és hálát, ami fiatal, érintetlen szivében az édes anya iránt lobogott. Ki is választott egy . . . De
