Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-03-11
me lv különös mívelést nem kíván, mert a háborúban magától is megterem a bajnoknál, ki éle te* t az ellenség által minden nap veszélyeztetni látja Az ifjúságnak mindenek előtt alkalmat kell adni arra, hogy a bajnoki tulajdonságokkal tisztába jöhessen. A bajnok tulajdonságai két fő részre oszthatók. Egyiket képezik a testi — másikat a lelki tulajdonságok. Míg a háborü nem volt egyébb mint párbajok összesége: addig a testi erő és ügyesség, párosniva állati bátorsággal voltak a döntő tényezők a a bajnoknak főkép esak ezekkel a tulajdonságokkal kellett fölruházva lennie: de mióta más eleinek is itittek a hadakozásba, az atlétái testi erő nőin olv nagy fontosságú. Azonban a bajnok edzettsége, miután a háború testi fáradság nélkül nem lehető, okvetlenül szükséges. Kötelessége tehát minden tanító és nevelőnek ezen testi képességeket mindég fokozni, s a testet az elpuhulástól megőrizni, hogy az önvédelmi képesség tudata, az egyénben fölköltessék és folyvást ébren tartassék. Testi erejében nem bizó embernek nines férfiassága, moly állapot nagyon sajnálatra méltó, kivált lm fegyvert visel. A lelki tulaldonságok, kedély és elmebeliek. A kedölybeliek: u vitézség, melynek alapja az crősszivüség, mely nélkül vitézi tett nem képzelhető. — Erős szive számos állatnak is van, de az ember erős szivüségét, ön fon tartási ösztönén k"viil, magasabb indulatok vezérlik, tehát fonsőbb, magasabb, mint az oroszláné. Az erőssziviiség, mely a kedélyben gyökeredzik, minden veszélyt megvet, s ez a legbecsesebb tulajdon, mellyel az ember a hadi pályára léphet, de a mi ezen állati tulajdonságot nemesebbé teszi, az a lelkeseilés a hazaért, kötelességért, a becsületért, a szeretett vezérért stb. Ezen nemes indulatok, érzelmek Jelköltése, ápolása és minél magasabb fokra emelése legyen tehát célja minden nevelésnek. A kedélytől lényegesen különbözik az ész vagy elme. Az ész, a gondolkozó és itélő tehetség, líitka ember tudja az ész által indulatait fékezni. Tehát nagyon kell szoktatni, gyakorolni az ifjat az iitifékezésbe)i, hogy vakon a veszélybe ne rohanjon. A kiben a kedély semmi indulatra fölhevülni nem képes, ott az önüíkezésre nines szükség, de. az ilyen egyén akár mint ember, akár mint fegyverviselő igen csekély értékű. Az ész belátja ugyan hogy bátran kellene fölazonban, hogy önt, a kétíves jóbarátot, ezután sem fogom feledni, amint ön nem feledte ei még bizonyára egykori barátnőjét. A derűs napok aranyfénye ragyog feléin, melyeknek illetlen médiuma voltam valaha s most, hogy e sorokat bezárom, mintegy a másvilágról kiáltom : — Isten önnel, isten veletek, mind, kiket szerettem ! — s ezzel sokára, tán mindörökre homályba tűnik barátnője : Karola. Szegény kis Karola ! Nem bírtam betelni a levél olvasásával. Hjra, meg újra elolvastam. S mintha valóban, az egykori barátságon kívül egyéb valami is fűzött volna ehhez a lyányhoz, sokáig, igen sokáig elgondolkodtam róla. A nap régen lement már, a sötétség elborított mindent, csak az én tarka gondolataim öltöttek szárnyat s vittek magukkal messze, messze, tengerekre, a Karolával siető hajó után, majd visszaszálltak, ki az irsai ispánlakhoz s halk sóhajt vittek a roskatag, öreg, házaspárhoz. Mikor fölébredtem gondolataimból, már hasadt a hajnal. Megvirradt. A T ajjon megvirradt-e Karolának, s megvirradt-e az irsai ispánlaknak ? . . . lépni, de belátja azt is, hogy veszedelem van, és ha ilyenkor valamire mégis el kell határozni magát, szükség, hogy kedélye ellen tudjon állani a habozásnak. Ez a képesség a lelkierő, mely a tettre való elhatározást, a cselekvést szüli, elképzelhetjük, mily nagy becsű a hadi eltökéltség, azon tiszti állomásokon, melyekre nagy felelősség nehezedik. Az ingatagság, habozás, tehát irtandó. Mind a vitézségnek, mind az eltökéltségnek háborúban kétféle hivatása van, melyek vagy cselekvőleg működnek, mint a bátorság, vagy szenvedőkig, mint a kitartás. A bátorság örömmel cselekszik, melyre a bajnoknak n indig készen kell lennie. A szilárdság a lélek ellenállási ereje a viszontagságok csapásai ellen, a kitartás pedig az ismétlődő viszontagságok nyugodt eltűrése. Xem szükséges-e, hogy a lélek ezen magasztos tulajdonságai képeztessenek ? Elmebeli tulajdonsága még a bajnoknak a ravaszság a viadalban, mely ha szószegéssel jár, csalássá, árulássá fajul. Ennek ellenében a középkor, a párbajok korszaka, a lovagiasságát állította, mely mint alávalóságot száműzte az ellenség megtévesztését. Ily értelemben tehát a lovagiasság az ifjúság jellemének képezésénél nem téveszthető szem elől IIa azonban a nemzet erdekei forognak kockán, akkor a hadviselésben a ravaszság megengedhető, de az áruló csalást, a nemzetközi jogok itt is tiltják. Ilyen ápolandó bajnoki tulajdonság még az elővigyázat, mely ha túlságos, rokon a félénkséggel. A félénkség ellentéte az erős szivüségnek és a kedélyből ered, ellenben az elővigyázat az észből fakad, mérlegelvén az okokat, melyek a cselekvést vagy mulasztást javasolják. Mennél magasabb a polc, melyet az egyén elfoglal, annál szükségesebb részéről az elővigyázat, esak a kellő mértéken túl ne terjedjen, mert könnyen útját állhatja a hathatós cselekvésnek. Gyakran megesik, hogy az ember valamely alapra mint biztosra számítván, valamit épít és valami váratlan áll be, mely alapját semmivé tette, úgy ránézve csalódás állott be. Ez esetben i a bajnok hivatása, hogy ti véletlennek, a várat- I lannak, mindenkor szemébe nézzen. Ezen képessége a bajnoknak a lélekjelenlét, amikor a kedély és elme, a sziv és lélek egyensúlyban vannak, egyszerre működnek, ha azonban a váratlan esetek a véletlenségck tol merülése alkalmával az ember eszét, veszti, minden cselekedete, fonákul üt ki. Ezek volnának röviden azon szív és észbeli tulajdonságok, melyek az ifjúságban, mint leendő bajnokokban felköltendők és fejlesztendők — már a klasszikus régi iró meg mondta „Qui enpit optatam eurru contingerc metam, multa túlit, feoitque puer, sudavit et alsit." A tisztességtelen verseny ellen. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a „tisztességtelen verscny u-ről szóló törvényjavaslat tervezetét tanulmányozás és véleménynyilvánítás céljából megküldte az összes ipartestületeknek, így a pápai ipartestületnek is. Az ipartestület a véleményes felterjesztés elkészítésével ügyészét, IJirsch Vilmos drt. bizta meg, ki megbízatásának eleget tett s derék munkálatát a testület elé terjesztette, mely azt örömmel és köszönettel fogadta el és a miniszterhez leendő felterjesztését elhatározta. Érdekesnek találjuk e felterjesztést egész szövegében közreadni: Nagyméltóságú Minister l T r! Kegyelmes Urunk! Nagyméltóságodnak Kő.B'iu*. számit leiratát és az ehhez csatolt törvénytervezetet ipartestületünk tárgyalván, beható és részletes tanácskozásunk eredményeképen a következő véleményben állapodtunk meg: A realitás és szoliditás elveinek érvényesülését és a kereskedelmi versenyben felismert túlkapásoknak ellensúlyozását célzó törvénytervezetet lelkesedéssel karoljuk fel, mert elérkezettnek látjuk a tisztességtelen verseny által előidézett tűrhetetlen állapotok törvényhozási szabályozását, annál is inkább, mert a már meglevő törvényes és rendeleti intézkedésekkel a tervezetben lefektetett elvek a szükségnek megfelelő teljes szigorúsággal nem valósíthatók meg és mivel azok alapján a jog és tisztesség hatarait érintő kérdések megoldást nem nyerhetnek. Örömmel progagáljuk tehát a javaslatba hozott speciális törvényt, mint olyant, amely a kellő garanciát nélkülöző, hasonló céln és vonatkozásit egyébb törvények és rendeletek kibővítését és kiegészítését helyezi kilátásba. Noha az iparszabadság és versenyszabadság megszorításának nem vagyunk hivői, mindazonáltal nem idegenkedhetünk egy oly törvénytől, a melynek megalkotását a munkában versenyző iparosok, kereskedők és a nagy közönség panaszai tették aktuálissá, mert ismerjük a panaszok jogosságát és tudjuk, hogy a versenynek is vau költészete és ez nem lehet más, mint a jó erkölcs és tisztesség, garanciája pedig a jóhiszeműséggel viszszaéló furfang megfékezésére törekvő hatályos rendszabály. A törvénytervezetnek ezen intenciója hat át beniinket és ezért méltányoljuk és helyeseljük a tisztességtelen versenyről szóló törvényben kontemplált korlátok mielőbbi felállítását. A tervezet ellen azonban mégis van egy megjegyzésünk, jelesen az, hogy míg messzemenő intézkedésekben találjuk meg benne a tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemlien való megakadályozását és ezt fejezi ki a törvény elnevezése. is, addig a súlyos válsággal küzködő ipart nehéz küzdelmében mivel sem támogatja, noha kétségtelen, hogy valamint a kereskedelem, úgy az ipar boldogulásának és felvirágzásának is első és alapfeltétele a feltétlen tisztesség és jóhiszeműség. E részben is eszközöket és módokat kellene keresni, a mely eszközök és módok az elavult ipartörvéuyinek egyidejüleges és a jelen törvénytervezethez 'idomítandó reformálásában volnának feltalálhatók. Áttérve a javaslatnak birálatos méltatására, a tisztességtelen verseny elleni védekezés módját illetőleg inkább hajlunk az általános határozmányok, mint a tisztességtelen cseleketletek ta.vativ felsorolása felé, noha az általános batározmányok rendszerénél szerfelett ingadozó és ellentétes gyakorlat fejlődhetik ki, a mennyiben kétes és vitás esetekben a jogosság és tisztességtelenség közötti határvonalat felkeresni és megállapítani sok nehézséggel jár. De mivel ezen nehézségek adott esetben a viszonyok és körülmények helyes mérlegelésével és ebből folyó célszerűségi tekintetekkel független önbelátással könnyen leküzdhetők és mivel a kérdések elbírálása közigazgatási hatáskörbe utaltatván, ezen hatáskörrel az ügyek általános szemléletéből merített kauzális és alkotó működés kifejtése összeegyeztethető, ennélfogva az általános batározmányok rendszerére alapított törvény teljes megnyugvással elfogadható. Ha a cselekedetek, a melyekkel szemben a törvény oltalma igénybe vehető, taxatíve lennének felsorolva, úgy ezen rendszer mellett a hatóság arbitriuma estik is a tényleg felsorolt estitek keretében mozoghatna, utalva lenne a törvény rendelkezésének szavai és értelme szerinti alkalmazására és nem üldözhetné az erkölcsi követelmények színvonalától messze elmaradt versenyfogásokat esak azért, mivel a taxatíve felsorolt esetek alá nem szubszummálhaíók. Már pedig nines az az óvatosság, körültekintés és törvényhozói bölescség, a mely a tisztességtelen verseny elasztikus fogalma alá eső cselekedeteket kimerítően felsorolni képes lenne. Ezen iskola is azt javasolja, hogy a törvény intenciójának helyes értelmezése és érvényesülése a hatóság feladatát képezze mindaddig, a míg a gyakorlat útmutatása szerint a két rendszer egyesítése lehetőbe lessz.
