Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-03-04

I()()(>. március 4. ívében hosszas szeuvédés után elhunyt. A drága halott hűlt teteme f. hó 27-én d. u. 3 és 7 2 órakor f„g az ev. ref. vallás szertartása szeirut az alsó-városi sírkertben lévő családi sírboltban örök nyugalomra helyezni. Pápa, 190Ü. február hó 25-én. Legyen áldás emlékére, béke poraira! Gyermekei: Tóth Klemer, Tóth Gizella férj. Csiszár Andorne Testvérje: Özv. Péntek Mihályné szid. Tóth Klára. Menye: Tóth Elemérné. szül, Davida Klárika. Veje: Csiszár Andor. Unokái: Tóth Miklós, Tóth Elemér, Tóth Mariette, Osiszíír Béla. Temetése kedden délután volt. A szomorú al­kalomra nemcsak Pápa városának egész intelligen­ciája, melynek körébon az elhunyt tanár osztatlan becsülésnek örvendett, valamint óriási résztvevő' kö­zönség, hanem a közelből és távolból nagyszámban jöttek össze rokonai tisztelői, barátai és volt tanít­ványai. Ott voltak: Gyurátz Ferenc ág. ev. püspök, Czike Lajos főiskolai gondnok, Szekeres Mihály esperes, Somogyi Gyula esperes, Szabó Zsigmond, gyri ref. lelkész, Miszáros Károly polgármester, Sii ! f József kir. tanácsos, a róm. kath. hitközség elnöke stb. stb. A főiskola és a tanítóképezde egé>z tanuló-ifjúsága a tanárok vezetése alatt meg­jeh-iit a gyászszertartáson. Eljött mindenki, ki a li->!:i és nemes jellemű férfiút ismerte, eljöttek ezerén é.- /erén, hogy végső útjára kisérjék a nagy halottat. A gyászszertartást Antal Gábor ev. reform, pü-jiök, az elhunytnak volt tanítványa, majd éve­ken át tiszttársa végezte. Kernek gyászbeszédben méltatta az elhunytnak élete pályáját, tauári műkö­déséi és tolmácsolta a dunántúli ev. ref. egyház kerületnek háláját annak a férfiúnak koporsójánál, aki az elismerést életében vonakodott elfogadni. Mélyen megindító szavakkal vigasztalta a szomorú­ságban hátramaradt családot és költői szárnyalású «.ti'iiyörü fohásszal végezte gyászbeszédét. Megindult a gyászmenet. A koporsót — rajta a gyászoló család babérkoszorújával — theológus il;:ik emelték vállukra s vitték felváltva az egyház hat tisztes presbiterével, ki a temetőbe. Egész k«<--it töltöttek meg azok a szebbnél-szebb koszorúk, n clyeket a tisztelet, hála és szeretet jeléül küldtek az elhunytnak koporsójára. Koszorúkat küldtek: a 'Imiántúli ev. ref. egyházkerület, a főiskola tanári kin, az ev. ref. theológia akad. hallgatói, volt tanítványai, Somogyi család (Egyházas-lládúe), Autal (>i<;t (keresztiül), özv. Szilágyi Józsefné Denk Irma, IJeiKN Erzsébet, Muck család (Budapest), Péntek­II .sváth család (Bpest), Bailhalos-K<"rmendy család, K »;Vr Ilona és Kálmán, Horváth Károly családja. z? varja meg az ő birtokát, idegen lábak tapossák a rögöt, amely az övé. Ránéztem félénk, szomorít nézéssel és ö ii "gértett, beszélgetni kezdett velem halk szóval, u::i<'ly mégis tisztán hangzott, a lesziirödött bánat ums hangja volt, mély gyászának áldozta az < ; h'tét, a múltját, a jelenét. — Az én életem ez a négy halál — szólt - — < fonnyadt ujjával lágyan simítja a rozzant ke­reszteket, maga az egészen más, maga gyönge, én ITÓ'S vagyok. A szemei ekkor felcsillogtak, büszke, ke­mény fényben égtek, nekem mindenem a halál, :i nyugodalmam, a kincsem, magának sok mindene van, azért nem bírhatja sohasem egészen azt a l'-bér sírt, amelyhez zokogva jár. - - A temető sokat kivan, hogy a lelkeket megérthessük, ahhoz öregnek, gyengének és szegénynek kell lenni, mint én vagyok. — Maga, mikor elmegy az életbe, „hát lát, hall, cselekszik, én nem tetzek semmit, csak imádkozom." Az aszkézis szent áhítata rezgett hangjából és ón csodáltain, irigyeltein öt, meghajtottam feje­met alázattal. — Nagy vagy tiszta bánatodban, boldog vagy, gazdag vagy, mert bírod, megérted az édes halottakat, elmondhatod neki a fájdalmad pana­PAPAl LAPOK. Beláthatatlan nagy tömegben vonult ki a gyászmenet a temetőbe. A temetőbe érve a rácscsal elkerített családi sírbolt terén letették a koporsót s itt a főiskolai tanári km- nevében Kiss József köz­igazgató vett búcsút erőteljesen jellemző és megható szép beszéddel attól a férfiútól, kibeu minden tanár­társa valódi atyját vesztette el. Még Csomasz Dezső főiskolai szenior tolmácsolta költői szavakban az ifjúság belső lelki háláját s aztáu a koporsót le­eresztették az édes anya told be. Az ezrekre menő gyászközönség eloszlott. . . Tóth Dániel, a hazaszerctő, hitbuzgó és tudós Tóth Dániel az édes anyaföld kebelében pihen. . . Vöröskeresztegyleti közgyűlés. A pápai vöröskcreszt-fiókcgylet mult hó 27-én tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Wéber liezsőné úrnő elnöklete alatt. A közgyűlés a tagok élénk részvétele mellett a következőleg folyt le : FlnÖknő nevében Körmendi/ Béla e. jegyző vezette a közgyűlést, ki a szép számban meg­jelentek szívélyes üdvözlé-c után a gyűlést meg­nyitotta s a jegyzőkönyv hitelesítésére Kiss Lászlóné és Sült .Józsefné úrnő tagokat kérte fel. Majd sajnálattal jelentette, hogy az egylet társelnöke: l'pnijoessij Ferenc dr., vm. főispán é"s l'entz József alelnök akadályozva vannak a gyűlésen megjelenésben, mit Írásban közöltek az elnök­séggel. Első tárgy volt Steinhergn Lipót né úrnő pénztárnok múlt évi számadásának előterjesztése. Ebből megtudjuk, hogy az egyletnek 1*00. évi bevétele 5Sli frt 30 kr. volt és pedig: alapít­ványok 70 frt, egy frtos tagdijak 173 frt, töke­kamat 124 frt 41 kr., hangverseny-jövedelem S4 frt SJS kr., adományok 22 frt. hátralék tagdijak 5 frt, takaréktárból kivétetett 107 frt; a kiadás szintén 5M> irt 30 krt tett ki és pedig a köz­ponti igazgatósághoz beküldött alapítványok és hányad 150 frt, szolgafizetésc és jutalmazására 30 frt, tűzifa-segély 113 forint, egy szegény családnak segély 5 írt, takaréktárba helyezett összeg 270 forint 30 kr. Az egylet vagyona 1N00. december 31-én 2087 forint 01 kr., vagyis 5075 korona S2 fillér volt, mely a Pápai Takarékpénztárban van gyümölesözőleg elhelyezve. Evi vngyon-.szapornlat 172 frt 30 kr., vagyis 344 korona 78 fillér. szát, ők megértenek. Méltó vagy a holtakhoz, velük vagy, mindig egyek vagytok és egvek maradtok. Oh bár lehetnék galainbősz-liaju, megtört ember, akinek a lelke siri csendet élvez, nem hajtják a vágyak, nem ösztökéli a pálya, a jövő, nincs reménye, csak a múlt. A szomorú, tiszta múlt, melynek gyásza emelte azt a négy fa­keresztet. A vágyak jönnek, mennek, tombolnak, gyö­törnek, ha bezárul a temető ajtaja; keresem ben-1 mik a megnyugvást, fiatal életem makacsul harcol a te halálod emlékével, el akarja mosni, el akarja űzni, pedig te anyám jó voltál, mint annak a francia legendának asszonya, kinek a szivét ki­tépte a gyermeke, mert kedvese kívánta. Es mikor a hu útjában elcsúszott, a vérző auyaszív megszólal: „Fiam, nem iiléd meg magiul."".' El akar űzni az élet, cl akarja rabolni a gyászomat az élet, azt a nemes ideált, amit annak a szegény öreg embernek meghagy. — Pezsgő szerelmek, híínös szenvedélyek állanak elém, meg­küzdök velük édes szent anyáin, de ha elbukom, bocsáss meg. Fiatal voltál te is, az emlékem telve van ifjú kedélyed verőí'ényének sugarával, magad voltál az élet, a pezsgő, emberi erő. Hju voltál. . . bocsáss meg. . . sokat szenvedek ... a szivem úgy ver. . . betegen . , . lázasan. . . 3. A közgyűlés a választmány által felülvizs­gált számadásokat elfogadta és St"inberger Lipótné űrnő pénztárnoknak, hálás köszönete mellett, a szokásos folmeutvényt megadta. Ezután jegyző számolt be az egylet múlt évi működéséről; megemlítjük jelentéséből, hogy az egyletnek a múlt évben 3 alapító, 8 tiz frtos ós 173 egy frtos rendes, összesen 184 tagja volt. Az egylet karácsony hetében 121 helybeli szegény közt tűzifa-segélyt osztott ki. Májusban hangver­senyt rendezett fővárosi művészek és helybeli műkedvelők közreműködésével. A Pápán felállí­tandó „Petőfi-Jókai szobor'-ra 5U koronát szava­zott meg. Alapító tagjai lettek az egyletnek: IIirányi Mihályné honvéd-huszár százados neje 50 frttal és Ri-chnitz Bélánő 20 írttal; 10 tag el­költözés miatt az egylet tagjai közül töröltetett. A jelentés tudomásulvétele után a közgyűlés egyhangúlag közfelkiáltással megválasztotta 3 évre az eddigi választmányt, amivel a közgyűlés be­fejezést nyert. A közgyűlés után pedig választmány ülés volt, melyen mogválasztattak elnököknek: bhiy­vessy Ferenc dr. és Wéber liezsöné, alelnökök­nek: Pentz József és Kliiye Károlyné ; pénztár­noknak : Steinbert/er Lipótné, jegyzőnek : Ki><­mendy Béla és orvosnak C'seliszombathy László dr. Jelmez-est. — 191)1). február á(\ — Múlt héten búcsúztattuk a Farsangot. A Far­sangot, mely az idén ugyancsak kitett magáért, szo­katlanul hosszú ideig tartózkodván hűséges alatt­valói, a mulatni vágyó iiatalság körében. A búcsú méltó volt a Farsanghoz, s méltó volt ahhoz, aki rendezte. A vöröskereszt-egylet, ez a nemes hivatásit, áldásosán működő egyesület adott — régi szokás szerint — alkalmat a bálozó fiatal­ságnak, hogy a Farsangtól egy szép és kedves elit­bállal egy esztendőre búcsút vegyen. A vöröskereszt-egylet dominó- és jelmez-estéi mindenkor kedvelt mulatságok voltak Pápán és az idei csak emelte az egyesület mulatságainak hírnevét. Nemcsak Pápáról, hanem — amint örömmel látta a rendezőség — a vidékről is számosan voltak jelen, ami a vöröskereszt-egylet mulatságainak nagy vonzó­ereje mellett bizonyít. Hogy hogyan folyt le a jelmez-est? Hát úgy, mint a legtöbb mulatság: jókedvben, zajosan... Azaz mégsem ... a vöiöskeroszt-egylet mulatságai­nak meg van az a privilégiumok, hogy nekik tör­ténetük, érdekes történetük vau. A történet pedig ott kezdődik, hogy már ki­lenc óra előtt hangos volt a Grilf terme, a fényes toalettben megjelent szép hölgyek s az urak társal­gásától. Kíváncsian várták a hál szenzációját, a jel­mezesek felvonulását és ez uralkodói pontossággal pont kilenc órakor megtörtént. Felcsendül a Rákóezy­induló s rá a meglepetés moraja zúg végig a társa­ságon. Elül öt bájos jelmezes apróság. Utánuk a na­gvok, tarka, változatos seregben. A bájos női arcok szépségét még jobban emelik az excentrikus toalet­tek, melyek idén még talán a szokásosnál is lele­ményesebbek. Es ez tisztára a jelmezes hölgyek di­cséretére szolgál, mert míg a rendes toalettnél a szabónőt illeti meg az érdem jelentékeny része, addig a jelmeznél első sorban s majdnem kizárólag az illető hölgyé az érdem, hisz az ö izlése választja meg a a megfelelő jelmezt, mely szépségét legiukább emel­heti, őt illeti épp azért az elismerés harmatos rózsa­csokra. A szem alig tud betelni a sok szép fiatal leány­alkotta pompás csoporttal, de csárdást húz a cigány, pillanat alatt feloszlik a csoport s már szétszórtan a bálterein más-más pontján repülnek a láncosok kar­ján a jelmezesek. A történet folytatása . . . ez már olyan, mint a többi báloké. A tánc élvétől kipirult arcok, su-

Next

/
Thumbnails
Contents