Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-23

Dunántál egyik leghatalmasabb kulturintézete tanári testületébe felvett. Ova intjük ó't, hogy a jövőben tartózkodjék hasonló inzultusoktól, nehogy a képviselőtestület kénytelen legyen a bírságot kiszabni és őt a gyűlésekből való részvételtől kizárni. A város szervezetéről alkotott szabályrendelet tervezete most osztatott szét a képviselőtestület tagjai között tanulmányozás végett. Magáról a szervezetről egy más alkalommal fogjuk megjegyzéseinket megtenni, de mivel a közgyűlési botrány akuttá tette a szervezeti szabászat utolsó fejezetének, a tanácskozási ügyrendnek megbeszélését, legyen szabad incidentaliler erre vonatkozólag megjegyeznem, hogy ezen szabályzat túlságosan liberális és nem tartalmaz hatályosan megtorló intézkedéseket olyan egyénekkel szemben, akiknek célja a rend felforgatásával a demagógia kétes értékű dicsőségéhez jutni. Ajánljuk ezen általánosságban tartott megjegyzésünket a képviselőtestület figyelmébe, amelynek bölcs mérséklete bizonyára meg fogja találni azokat a módokat, amelylyel a képviselőtestületünkben feiburjánzott demagógia továbbterjedését és további botrányok inszeenirozását megakadályozza. —r —e —íu. Közigazgatásunk egyszerűsítése. Uta: Dr. báró í'clitritz Emil. Az államigazgatás legfőbb érdeke, hogy a kormányzottak megelégedést találjanak az emberi, gazdasági, társadalmi élet egész nagy körét felölelő közigazgatás nn'í ki ülésével. Hazánkban kétségkívül az lenne e tekintetben a legideálisabb állapot, ha a közigazgatás óriási nagy feladatkörének minden ágazatára a mai létszámnál jóval nagyobb tisztikar, jóval tisztességesebb fizetéssel lenne alkalmazva. Mindezt, fájdalom, az ország anyagi helyzete nem engedi meg. -— Te is, te is ... A barmadik ugy-c 'í — Boldizsár — feleié. Leborulnak mindhárman a földre. A csillag, a fénylő csillag ott áll fejük felett. .V vezérlő csillag gyönyörködve nézi a bárom férfiút, akiket a világ különböző három tájáról egymáshoz oly közel hozott. Észak, Dél, Nyugat fiai, Keleten találkoztak és elnevezték őket Napkeleti bölcseknek . . . Közeliikben egy barlangot fedeztek fel. Itt vala szándékuk testük fáradságát kipihenni, de a barlangnak már voltak lakói, akik valamivel előbb érkeztek. Igy az állatokat pórázon hagyva, leheveredtek a kemény földre. A hosszú úttól fáradtan, elcsigázva, gyorsan elszenderedtek . . , Egyszerre kápráztató fény riasztotta fel őket. Az ég megnyílt, csodás, bűvös, felséges fényáramban röpkedtek az angyalok és szeráfok seregesen, harmonikus földöntúli, gyönyörű zene kíséretében dicséneket zengtek, édes ihlettől csengő szózattal : (rloriu! A barlangból pedig csecsemő sirása hallatszott, mely csodás, eddig egészen ismeretlen kiegészítő része vala az égiek remek kórusának. A három szent férfiú térdepelve, szent áhítattal gyönyörködött a látományban. Kezeiket összekulA mi vármegyénk is hiába kérte ismételten a roppantul felhalmozott ügyek miatt a szolgabírói és számvevői állásoknak szaporítását : a kormány, úgy látszik, nincs abban a helyzetben, hogy a vármegye ezen jogos, sőt szükséges kívánalmának eleget tegyen. Ugy tudom, hogy hasonló kiváualmakkal más vármegye is előállani volt kénytelen, de eredménytelenül. Ezen jogos kívánalmaknak a kormány elismerése egyfelől, — majd a kívánalmak mea; nem ad hatása másfelől idézte elő a belügyi kormánynak azon, az adott körülmények között, egyedül elfogadható mentő jelszavát, hogy ha nem lehet sem nem szaporítani a megyei tisztikart, sem nem lehet adni több dotációt a vármegyének, akkor próbáljuk meg a mai létszám mellett a közigazgatásnak egyszerűsítését. A mi vármegyénk tisztikara dicsérendő buzgalommal e napokban tartotta meg ez ügyben első, érdemleges, nagy értekezletét. Ennek eredménye ugyan még nem végleges, de azt hiszem az ügynek teszek szolgálatot, ha ezen ügyben magam is mondok egy pár szerény észrevételt. Mindenek előtt esak örülnünk lehet, hogy a mi vármegyénkben már a belügyi kormány intencióinak ismerése előtt számos igen helyes egyszerűsítési reform lett behozva, melyek közül elég, ha csak minden községben elrendelt u. n. ellenőrzési naplóra utalok. Nem kételkedem, hogy A^eszprémvármegyének egyszerűsítési reformját a belügyi kormány az egész országba előbbutóbb behozni fogja. Ami az általános egyszerűsítési reformot illeti, főleg két igazgatási ügykör az, amelyen múlhatatlanul segíteni kell — értem a járási hatóságok ügykezelésére utalt /ra/o/m-ügyek és az állami adó-ügyek ellátását. Hiába beszélünk országszerte a közigazgatás ésszerűsítéséről, hiába segítünk azon apró-cseprő különben szintén helyes fölösleges jelentések eltörlésével, ha nem gondoskodunk azon, hogy első sorban a katona-ügyi igazgatás tiszta, hogy úgy mondjam teknikai feladatát (vagyis tartalékosok nyilvántartása, ujjoncozási előmunkálatok, népföl kelési lajstromok vezetése) nem vesszük le egyszer és mindenkorra az csolva, szemeikéi meglepetten a barlang nyilasa felé irányítva hangosan kiáhák k

; a világba: — Mryszült'teli! Az írás szavai igazak. Az írás szavai szentek. Az írás nem tévedhet, csalhatatlan. Juda nemzetségéből, királyi vérrel ereiben, egy fénylő csillag által jelezve megszülerett a: Messiás. — Menjünk hozzá, kérésük fel őt. Rakjuk lábai elé hódolatunkat, azt a hódolatot, amely megilleti a jövő nemzetség királyát. Oda mentek a barlanghoz. A n\ilásou betekintettek . . . Az ég már becsukta ajtaját, az angyalok harsonája elnémult, a csecsemő sirása azonban hallatszott . . . Könnyen rátaláltak . . . Csodás, káprázatos fénytől övezve feküdt a glóriás asszony a földön, aranyszőke csillogó haja kuszáitan lógott le a gömbölyű, hófehér vállaltra. Gyönyörű, szelid, kék szemei a jászolban, a szalmán fekvő édes, kicsi, rongyokba takart, siró gyermeken pihentek. Aggódó anyai szive féltette a csecsemőt, bogy megfázik. A jászolhoz kötött barom pedig ösztönét követve, nagyokat lehelt tüdejéből, hogy párájával az anya féltett kincsét, újjszülött magzatát melengesse. Egy aranyhajú glóriás asszony és egy édes, kis ártatlan csecsemő! úgyis óriási mértékben megterhelt főszolgabírók vállairól. Fem értem miért nem lehetne ezen tisztán hadügyi teknikai teendőket rábízni a hadsereg kötelékében úgyis felesleges számban rendelkezésre álló, csapatszolgálatra alkalmatlan, de irodai munkákra képes altisztekre, akik mint járási katonai nyilvántartók volnának beosztva a főszolgabírókhoz. Arai pedig az állami egyenes adók kezelésének körébői a főszolgabírókat terhelő szintén teknikai feladatokat illeti, miért ne lehetne azokat a maga természetes útjára — a járási adóhivatalokra bízni, amit úgy képzelek, hogy az adóhivataloknak lenne kötelességük a közvetlen adófizetőknek a hátralevő illetékek behajtása és az összes pénzbüntetések behajtása és elszámolása. Erős hitem, hogy ezen két feladatkört, melynek egyike sem voltaképen tisztán belügyi admiuisztráció, múlhatatlanul el kell vennünk a megyei járási adminisztráció köréből, mert ezáltal két nagy munkaerő és még nagyobb idő lenne visszaadva a tulajdon képeni belügyi igazgatásnak, de az igazságügyi igazgatás köréből is a bűnügyi előnyomozás teljesítése sem járási közigazgatási teendő, ez tisztán igazságügyi feladat s így annak kötelezettsége nem ruházható át a járási és községi közigazgatás szerveire, az is igazságtalan követelés, hogy a bírósági kézbesítések és közigazgatási teendőknek vannak rendelve. Ezek volnának nagyjában és egészében azok a terhek, amelyeket a megyei közigazgatásra ráutalni igazságtalan s méltánytalan és amelyekből a közigazgatást megszabadítani volna a legsürgősebb feladat. Bárhogyan lessz is eredménye a közigazgatás egyszerűsítésének, amit mindnyájan szívből kívánunk, addig azonban sohasem érhetjük el közigazgatásunk igaz reformját, míg a magyar országos képviselőink pártkülönbség nélkül nem fognak mindent elkövetni, hogy a vármegyék adminisztrációjára az addigi igazán silány javadalmazásnál többet ne szavazzon a parlament. Hiszen az ország kormányozásának sem igazságügyi, sem hadügyi, sem Melyik í'érliu, — agg vagy ifjú, — melyik bölcse a kerek mindenséguek ne borulna imádattal térdre elöltük ? A bölcsek is igy tettek. Meghatottan, megrendülten borultak térdre és imádták a szalmán fekvő, barompárától melengetett Jézust, Karácsony szülöttét. A gazdag arab : aranyat, nyugat művelt, nagyratörŐ fia : tömjént, észak szülötte: mirhát vitt neki ajándékul. Az isteni gyermek pedig komolyan, méltóságához illően elhagyta a sirást-rivást, hallgatott é leseu . . . Igy fogadta az egész világ hódolatát, Isteni énje megsejtette vele élete nagy hivatását . . . Aki a világ ura lészon és még sem leszen hová lehajtsa fejét. Akinek nem lészeu hadserege, meghódol neki az emberiség. Akinek parancsára egy kenyérből ötezer ember kap eledelt. Aki parancsol a viharnak, egy szavával lecsendesíti a tenger háborgó hullámait. Aki a bűuös Magdolnának megkegyelmez, pedig mindenki követ, dob reá. Az a nagy, az a szent, az az isteni ember született ma, az ó' ünnepe a mai nap, a • Karácsony. Örvendezzünk . . . Örvendezzünk . . Örvendezzünk 1