Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-09

bejárta a felvidék poros és sáros országútaifc, elszegényedett falvacskáit, hogy kikutassa, mint lehetne a kivándorlás súlyos betegségét kikúrálni. Könyveket irt, számadatokat gyűjtött, az állam szegény tisztviselőinek helyzetét vizsgálta és ma, jóllehet az országgyűlésnek egyik legfiatalabb tagja, olyan pontosan és olyan hűen ismeri az ország igazi állapotát, mint rajta kívül igen kevesen. A munka emberei örömmel fogják Hegedűs Lórántot üdvözölni. Nem telik bele sok idő és bizonyára lessz módja rá, hogy a gyakorlatban is érvényesítse tudását, világlátottságát, nagy munkaerejét és éles Ítélőképességét. Dr. W. S. Az összeférhetetlenségről. (A Budapesti Napló 1900. dec. íi-kí számának vezércikke.) Hetek óta gyűlésezik és tanácskozik az összeférhetetlenségi bizotsság a képviselők legnagyobb része ellen a leghihetetlenebb okból bejelentett állítólagos összeférhetetlenségi ügyekről és amint azt az eddigi eredményekből tapasztaljuk, a bizottság mostanában még minden bejelentett ügyre kimondta, hogy ennek alapján az illető képviselőre nézve összeférhetetlensége esete nem forog fenu, vagy hogy a bejelentés alap nélkül való, ami minden egyes esetben bizonyára így is volt, a bizottság oly férfiakból alakulván meg, akikhez a részrehajlásnak még árnyéka sem fér. Önkéntelenül számtalan kérdés jut az ember eszébe, ha ez üggyel foglalkozik. Hol kezdődik tulajdonképp az összeférhetetlenség ? Ha valaki képviselő, kénytelen-e ezért minden más, jövedelmet nyújtó foglalkozásról, vagy állásról lemondani, igen, vagy nem ? Ha igen, akkor miért engedték meg a legkülönbözőbb mellékfoglalkozást és nagy jövedelmet hozó szinekurákat ? Ha pedig nem, mily jogon jelenthet be akárki rosszakaratnlag állítólagos összeférhetetlenséget valamely képviselő ellen '.' Es az annak mgbirálására hivatott bizottság miért kénytelen ezekkel a bejelentésekkel, melyek sokszor névtelenül, vagy koholt névaláírással érkeznek, foglalkozni ? Hát földönfutó" a képviselő, hogy nevét akármelyik ellensége kényekedve szerint meghurcolhatja V Hát nincsen törülő professzor fölé, tézist hozott s nyomban kezdte is rá ledarálni a képleteket, egyenleteket, sorokat. He a professzor úr csakhamar közbevágott, a feleletet igen fölszínesnek, fiihoz-fához kapkodónak találta s fogós kérdésekkel, melyek a dolog lényegét firtatták, keresztezte a vizsgálattevő okoskodásait, kiforgatta a szerencsétlent úgy, hogy azt se tudta már: fiú-e vagy leány? Húzatott vele újabb tézist, ötölt-hatolt. esotlett-butlott a felelet. Huzattá vele a harmadik tézist; a szegény annyira odavolt, hogy erre már egy kukkutt se tudott felelni. S a kis professzor úr bizony megbuktatta magas tanítványát. — Egy év múlva megint szerencsét próbált a fiatal herceg. Lelkiismeretesen készült rá, szíverősítőül még főúri rokonai is megjelentek a vizsgálaton. A professzor úr kijelentette, hogy ezúttal vehetni ugyan észre némi előmenetelt, iparkodást, hanem, sajnálja, az eredmény még most sc kielégítő. Es hiába súgtak oda neki a kollégái, hogy legyen elnéző, hiába néztek jelentősen nagyokat az exainiiiáltnak jelenvolt hatalmas rokonai, nem hogy tágított volna, még mérges lett s a herceget ismét visszavetette. — Két év múlva eresztette aztán valahára át, még akkor is hozzátette, liogy „alig alig" — éppen-éppen" — „egy hajszálon függött" — „csak a jó Isten őrizte" ! Az idő mult, a szerencse kereke forgott, a vény, mely ily gyanúsítások ellen megvédelmezi azt, aki ezrek megtisztelő bizalmának köszöni mandátumát ? Megszégyenítőnek tartom, hogy oly férfi, aki ezrek akaratának kifejezője, akitől sokszor egy nagy darab föld jóléte függ, bárgyú gyanúsítások folytán mintegy bíróság elé állíttatik, hogy ártatlanságát bebizonyítsa ! Nem-e sárbatiprása ez a képviselőség magasztos fogalmának? Megaláztatása még annak a kerületnek is, mely bizalmával megtisztelte az illető képviselőt, akit bármely ellenfele pellengére állíthat, számtalan esetben csupa irigységből, ha be is bizonyíttatik, hogy ügyében nem forog fenn összeférhetlenség, azért még sem tartozik a legkellemesebb dolgok közé, ha neve ily gyanúsításokkal hozatik összefüggésbe. Hozzunk már egyszer törvényt, mely ezt az ügyet szabályozza, mely pontosan meghatározza, hol kezdődik az összeférhetetlenség s ennek határait szigorúan megszabja, nehogy minden alap nélkül való bejelentések folytán valamelyik képviselő neve mindenfelé meghurcoltathassék, csak azért, mert, amint már mondtam, ez esetleg egy ellenségének örömére válik. S az összeférhetetlenségi bizottság se legyen kénytelen drága idejét csupa bárgyú, minden alapot nélkülöző bejelentések elintézésével eltölteni. Ha meglessz az új összeférhetetlenségi törvény, mely az összeférhetetlenség határait pontosan megszabja és mégis akad képviselő, aki elég lelkiismeretlen a törvény ellen legkisebbet is vétkezni, akkor a bizottság fossza meg irgalmatlanul az illetőt mandátumától, ha csak le nem mond arról az állásáról, vagy foglalkozásáról, melyre az összeférhetetlenség bebizonyul. Ha azonban továbbra is, oly tág marad az összeférhetetlenség, hogy tulajdonképp nehéz vele tisztában lenni, akkor tessék minden képviselőnek, rang- és pártkülönbség nélkül, körülbelül egyformán, jövedelmező henye-állásokat nyújtani, mert eddig elsősorban jd példa gyanánt az amúgy is gazdag mágnások, ezek után a gazdag urak, tovább a kiváló pártfogásban részesülő képviselők jutottak csak ily kellemenes álláshoz, míg a többi képviselő kénytelen szerény privátjövedelme után megélni. En egész őszintén megvallom, (mások, kikben több a diplomácia, esak magukban gondolják), hogy ha már létezik húsos fazék, rendjén valónak tartanám, hogy akkor mindegyiknek egyformán jusson belőle. Vagy ne legyen húsos fazék, — ez lenne az ideális felfogás, — akkor megpap-heroeg so volt már olyan fiatal, mikor annak a fővárosnak püspöke lett, amelyikben az ő egykori metematika-professzora még mindig elevenen prelegálta a tudományát, még egyre elnyujtóztatta azokat a szines-mázos bábukat, akik az ő stúdiumába esak beleszagoltak ahelyett, hogy megrágták, megemésztették volna azt, amit bőségesen elibük tálalt. A püspök egy-egy vasárnapi mise után egy-egy ropogós ezrest dugott zsebébe; délben aztán díszebédet adott a palotájában, melyre a város notabilitásai hivatalosak voltak, köztük a professzor úr is. Egy alkalommal a dús ebéd végén jókedvű volt az egész válogatott társaság s a püspök nem állhatta meg, hogy kötekedve oda ne szóljon a kis nagymatematikusnak: — Lássa, lássa, professzor úr, hiába nem volt kímélettel irántam az examinálásoknál, azért mégis itt vagyok ! A mi tudósunk azonban nem értette a tréfát, fölfortyant a szóra, fogta a cilinderét meg a parupliát, lábujjhegyre állott a magas lelkiatya előtt s így szólt: — A herceg lehet püspök százszor is, de a matematika professzora soha ! H ezzel a faképnél hagyta az egész úri társaságot. szűnik minden bejelentés és gyanúsítás és vége lessz minden összeférhetetlenségnek. Ennek pedig bizonyára az összeférhetetlenségi bizottság örülne legjobban, mert kellemetlen teendőjétől megszabadulna. Bauer Antal, orsz. képviselő. Képviselőnk beszéde. Lapunk vezércikkében méltatjuk azt a hatalmas beszédet, melyet dr. Hegedűs Lóránt, orsz. képviselő az 1901. évi költségvetés tárgyalásakor a képviselőház 1900. évi december hd 3-án tartott gyűlésében elmondott. Képviselőnk beszéde szabad szellemével, tartalmasságával, eredetiségével, ötletességével rendkívüli hatást aratott a képviselőházban. E nagy hatást s a beszéd nagy értékét elismerték az összes fővárosi napi lapok, melyek — ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt — páratlan elismeréssel nyilatkoznak képviselőnk beszédéről. A kormánypárti Magyar Nemzet, a Budapesti Napló, Pesti Napló, Magyar Hirlap stb. nem tudják több dicsérettel elhalmozni a beszédet, mint az ellenzéki Egyetértés, Magyarország és Magyar Szó. Mutatványul ime, itt közöljük a Magyar Szó (a Hegedűs Sándor keresk. minisztert gyakran hevesen támadó Magyar Szónak) országgyűlési referádáját: „Hegedűs Lóránt egészen új hangot vitt be a parlamentbe. Úres frázis pufíbgatás helyett gondolatokat, eszméket adott, úgy, hogy a Ház a legnagyobb rokonszenvvel hallgatta. Nem támadok sem személyeket, sem pártokat, úgymond, csak elmondom az ország baját a bajoknak egy részét. Mindenki figyelt. — Úgy vélem, hogy a In'isadó eltörlendö. A kormánypárt, az ellenzék csodálkozott, hogy egy miniszter fia hogyan mer ilyent mondani, — Eltörlendö, folytatta, mert Magyarországon borzasztó drága a hus, annyira, hogy még hivataluok ember, kinek 1300 írt fizetése ós lakbére van, sem ehetik miuden nap hnst. És kezdette magyarázni, hogy miért nem. — Fölteszem, hogy az olyau híva'álnoknak, akinek 1300 frt fizesése van, van két gyermeke, cselédje és egy felesége . . . Az egg feleség viharos derültséget keltett. •— Kell ruhára ennyi, iskolára ennyi, arra ennyi — marad öt személy napi élelmére egy forint. Már most hogy ehetik ebből a család hust mindennap, mikor a hus kilója 75—80 kr. ? A Ház vibarosan helyeselt. Molnár Jenő, ae Ugron-párt Benjáminja, édesgette Hegedüst: — Miért nem jön át erre az oldalra, mikor ilyen bátrakat mer mondani V Hegedűs Lóránt azonban nem engedett a sziréndalnak és folytatta az egyenes adók kritikáját. •— Ismerek, úgymond, egy vidéki nagy iparost, aki lü év óta fizet adót és még sem tud magyar állampolgárrá lenni. Ez a mai cifra adórendszer következése . . . A Ház mosolygott, de bezzeg helyeselt, amikor arról beszólt, hogy a népnek jogokat kell adni, a választókerületeket igazságosan kell felosztani stb. stb. Érdekes volt, hogyan viselkedett a szónok atyja, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, mialatt Lóránt, az ő fia beszélt. Politikai tekintetben vannak némi differenciák, melyek elválasztanak bennünket tőle. De ma, mikor a fia beszédjét hallgatta, igazán szimpatizáltunk vele. Félő szeretettel, aggódó nyugtalansággal, kipirulva, sápadozva figyelte fiának minden szavát. Látszott rajta, hogy fél, nehogy elszólja magát a flu s örvend, ha egy-egy fogós-kórdós szcillái ós karibdiszei között ügyesen átsiklott. Mikor pedig az egész Ház pártkülönbség nélkül tapsolt és éljenzett, — Hegedűs Sándor, az apa, csaknem könyezett a boldogságtól.