Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-11-25

szó, annyi erővel és oly szépen, mint az­előtt még soha és azután is csak ritkán. Vörösmarty Mihály ma még sem tartozik ama költőink közé, akiknek emlé­két igaz nemzeti lelkesedései őrizzük szive­inkben. Az iskolákban olvasgatjuk, de azután, tegyük csak a kezünket a szivünkre, végképp elfeledjük s ez a tény arra mutat, hogy nemzeti érzésünk az idők folyamán megcsökkent. Legyen ez az ünnep nekünk figyelmez­tetőnk, hogy a nemzeti érzést szivünkből ki­aludni ne hagyjuk, s ha majd a költő munkáiban ismét gyönyörűségünket talál­juk, akkor érezni fogjuk azt is, hogy a szobor, mely a nemzet filléreiből fog emel­kedni, nemcsak a költő dicsőségének drága emlékét hirdeti, de egyszersmind azt is, hogy a nemzeti érzés újból él .szivünkben. Adja Isten, hogy onnan soha ki ne haljon. _ / _ - Köszönet. A Pápai Up-ág múlt heti száma ismét hosszasan foglalkozott velünk, de ezúttal olyan lekötelező módon, hogy mi kénytelenek vagyunk érte köszö­netet mondani, idézi szórói-szóra a Pápai Lapok néhány cikkét, amelyekből egyrészt az tűnik ki, hogy mi a képviselőtestületet több alkalommal a legnagyobb fokú takarékos­ságra intettük; másrészt a képviselőtestület tagjait arra buzdítottuk, foglalkozzanak be­ható módon azokkal az ügyekkel, amelyek a közgyűlések tárgysorozatára kerülnek. Nos, mi igen örülünk, hogy ezt a két dol­got, a Pápai Újságnak sikerült ránk A szegények háza. Hónapokkal ezelőtt tőrtónt, hogy a közgyű­lés utasította a városi tanácsot, készittesen terve­zetet egy szegényház felállítása iránt. A tervezet azóta el is készült és, mint értesülünk, körülbe­lül hatezer forintnyi költséggel járna egy olyan szegényház felállítása, hol az arra érdemes sze­gények öregségükben menedékhelyet találnának. Van ugyan most is egy polgári ápoldánk, de ez inkább alapítványi hely, amely csak elszegénye­dett és megöregedett katholikus vallású iparoso­kat vesz fel s a többi szegényekről a városnak kell gondoskodnia. Ez a gondoskodás eddig ügy történt, illetve történik, hogy a város segélyezi ezeknek a szegényeknek egy részét, másik részü­ket pedig havi 0—8 forintnyi díjért házi ellátás­ban részesitteti. Természetesen ez az ellátás igy nem lehet valami túlságosan úrias, a városnak pedig mégis meglehetős költségében van. Az lenne tehát a helyes s az új terv ezt kontemplálja, hogy a város harmincezer forintnyi szegényalapjából vegyük el a szegényház felépí­tésére szükséges hatezer forintot ós építtessünk megöregedett szegényeinknek hajlékot, hol nyugal­mas és békés otthonra találnak. A szegényalapnak ily módon történő megkisebbedése alig volna érezhető, mert a mostani idevonatkozó kiadások megszűnése körülijeiül kiegyenlítené a hatezer forint hiányát, öreg szegényeink pedig sokkal jobb ellátásban és bánásmódban részesülnetnénok a mostaninál. A közgyűlés, amikor határozatát a tervezet fölött meg fogja hozni, bizonyára ion tolóra veszi majd mindezt és magáévá teszi a szegények ügyét, amelyet végre több gonddal, nagyobb jóakarattal és jobb szívvel kellene a gondjainkba vennünk, mint ahogy ezt eddig lettük. Régi igazság, hogy a nyomoron nem azzal segítünk, ha két krajcárt vetünk az útszéli koldus kalapjába, hanem azzal, bizonyítani és nemcsak hogy azok miatt J bogy teljesen a gondjainkba veszszük azokat, mentegetőzni nem akarunk, sőt ellenkezőleg, igen büszkék vagyunk mind a kettőre. Új­ból köszönjük a Pápai Újságnak ezt. a szi­ves előzékenységét és viszontszolgálatul föl­ajánljuk neki, hogy ha máskor is hely­bőségben szenvedne, igen szivesen átengedjük akik törődötlségilknél, öregségüknél fogva tény­leg rászorulnak a segítségünkre. Közeleg a tél, amelyet nem ok nélkül mon­danak a jótékonyság korszakának. A hideg, amely megsokszorozza a nyomorúság borzaimail, juttassa eszünkbe a szegényeket, akiknek nincs meleg ott­Megyei virilisták. neki hasonló tartalmú, már megjelent cik-jhónuk, s akikről gondoskodni a városnak köte­'"•(•. közlés végett. lessége Veszprém vármegye igazoló-választmánya f. hó 12-én tartott ülésében a legtöbb egyenes államadót fizető megyebizottsági tagoknak az 1901-ik évre érvénnyel bírandó névjegyzékét összeállította. Pápa városából és a pápai járásból a 201 ren­des tag közé 60 tagot vettek fal és pedig: Korona Ihász Lajos, Hathalom (gazd. oki.) 20145-72 Gróf Esterházy Sándor, Pápa 19528 08 Gróf Vallis Gyula, Pápa-Kovácsi 16491-71 Gróf Battyányi Elemér, Budapest 13829-99 Bauer Antal, Budapest (gazd. oki.) ÜÜ73-28 Válla Gyula, Pápa-Teszér (gazd. oki.) 3825-84 Kvassay István, Kéttornyulak 3588-42 Válla Géza, Nóráp (gazd. oki.) 2677-24 Raffel Mihály, Külső-Vath 2508-84 Barthalos István, Pápa (figyv. oki.) 2475-48 Németh István, Pápa (tan. oki.) 2435- — Wittmann Ignác, Pápa 2296-ÜO Báró Pongrácz Anzelm, Békás 1949-22 Mihályi Sándor, Nagy-Dém 1HÜ5-55 Dr. Koritschoner Lipót, Pápa (ügyv. oki.) 1860-68 Emresz Károly, Külső-Vath 1784-94 Dr. LóVy László, Pápa (tud. oki.) 17(i8'S8 Hanauer Béla, Pápa 1645-89 Dr. Kende Ádám, Pápa (ügyv. oki.) 1611-40 Galamb József, Pápa (ügyv. oki.) 157(5'50 Eötvös Sáudor, Pápa 1544-90 Giudele Géza, Vanyola 1403-06 Puzdor Gyula, Pápa 1319-10 Buclrwald Zsigmond, Kagy-Gyimóth 1276'42 Steinberger Lipót, Pápa (ügyv. oki.) 1272'4Ü Mihályi Géza, Mihályháza 1265-18 Eőry Szabó Sáudor, Pápa 1248-06 Blau Adolf, Pápa 1235-20 Szabadhegyi Kálmán, Nagy-Dém 1230-10 Kolossváiy Lajos, Vaszar 1222-52 Horváth Lajos, Losonc (úgyv. oki.) 1173-04 Koller Kálmán, Ja-kó (g. oki.) 1143 76 Kopfstein Ignác, Pápa 1135-12 Lippert Sándor, Pápa lll(W)8 Saáry Lajos, Pápa (ügyv. oki.) 10tíS-!)2 Szalóky Géza, Nemes-Szalók lOíiH-—­Sült József, Pápa (ügyv. oki.) 1034-48 Szalóky Tamás, Nemes-Szalók I()l)7-14 Stern Ignác Pápa 10t)4-36 Kellner Móric, Pápa Ít44'05 iglatier János, Pápa 9,39- — Hát hogy bebizonyítsam, milyen hiába való i'eesegések a te jövendőmondásaid, ezennel kijelenteni, hogy Bin» Gizinek be nem mutatko­zom az egész szezon alatt. Feléjük nem megyek, szóba nem ereszkedem velük, holnap pedig meg­kérem Mohácsy Ella kezét; meglátjuk, mennyire teljesedik ezek után a jóslatod. Az öreg nyugodtan erősködött tovább: Sajnállak, különb párti való volna neked, de azért ezt a leányt fogod elvenni. Mohácsi Ella nem kap vőlegényt ezen a nyáron sem; jövőre pedig nem is fognak eljönni közénk. • Honnan sejted? Onnan, hogy itt már eleget költekeztek hi­ába, jövőre más helyet próbálnak. Azt pedig, hogy Ella nem kap jegygyűrűt ebben a szezonban, még biztosabban tudom. Ma még kedvesnek, vidámnak találtátok : egy bét múlva már észreveszitek, hogy pajkos és csapongó. Aztán meglátjátok sorra többi hibáit mind: hogy szeszélyes, könnyelmű, szívte­len ós kacér. 11a augusztus közepén megint eljön ide fürdőzni a ihlttjukbeli plébános, ámulva fog­játok hallani tőle, hogy hány eves. Az, hogy festi magát, esak a szezon végén derül ki; mikor el­költözködnek innen, megindul a beszélgetés három volt, de idejekorán megugrott vőlegényéről. Olyan hangon beszélt, bogy inkább jóakaró tanácsnak, mint goromba fürdői pletykának kellett vennem a felvilágosításait, ezért nem vesztem össze vele az Ella niegrágalmazásáért, pedig kezdetben az volt a szándékom. Később, a harmadik üveg bornál (az első kettő hamar elfogyott), a fürdő gondnok folytatta jövendöléseit: -- A mai táncosok közül esak te akadsz horogra Biró Gizinél. A többi sértetlen marad. Holnap érkezik meg a megyei fürdőbiztos; arról azt hiszem, hogy nem megy haza gyürütlenül. Szegény vármegyei fiatalságnak határozottan baja van ezzel a fürdővel; eddig mindegyik házasságba keveredett itt. Az idei biztos egy nőtlen aljegyző lessz ; az is addig ügyel majd föl a rendre, hogy elveszti a szivét. Nőgyűlölő hirében áll; egy ok­kal több, hogy bigyjok a közeli házasságában. Az a fiatal pápaszemes tanár, aki még egy mu­latságon, egy tombolán, egy közös sétán se vett részt, aki közös ebédnél szótlanul ül a szomszéd­női mellett s egész nap azokon a gyökereken jár az oszc, amiket az erdőn szed föl s otthon mik­roszkópi uinon vizsgálgat: ez az ember biztosan vőlegény lessz a nyár végéig. Hogy kié, azt nem tudom; alkalmasint a Kurdy Erzsikéé. Ez a lány mindig azt hajtogatja, hogy neki csak katona­tisztek kellenek, már a tartalékosokkal is csak fitymálva beszélget: tehát nagyon valószínű, hogy megelégszik a görbcvállu, szemüveges professzor­ral is. A többi kombinációt a fürűőgondnok akkorra halasztotta, mikor a még kilátásba helyezett két ^miniszteri fogalmazó is megérkezik a fürdőre. - - Még eddig minden jóslatom bevált, — mondta végezetül diadalmasan. — Jól vigyázz, te máris a Biró Gizi vőlegénye vagy ! Jól ki szok­tam én ismerni az embereimet. A Mohácsi Ellád pedig, akár megkéred a kezét holnap, akár nem, vőlegény nélkül fog hazamenni. A borozás soká eltartott; másnap esak dói­ben keltem föl, akkor is fejfájósan. A hogy ki­néztem az ablakon, először is Biró Gizit pillan­tottam meg az anyjával. Fölboszantott a látása is ennek a vértelen, fakó ami leánynak. Eszembe jutott a tegnapi esti jóslat. Haragosan csaptam be. az ablakot, feketébe öltözködtem s elindultam a Mobáesiék szállása felé. Ella oly jó, oly kedves volt hozzám tegnap este; lehetetlen, hogy ki kosarazzon. Az esküvőmre tauuuak hivom meg a fürdogondnokot; hadd bo­szankodjék a jóslata sikertelenségén. A sétányon találkoztam velők. Ellának köt kísérője is volt. Eltettem a báztüznéző szándéko­mat másnapra s hozzájuk csatlakoztam. Beszél­tünk sok jókedvű ostobaságot. Ella SZÍYO mélyé­ből kacagott hozzá. Figyeltem minden mozdulatára, minden szavára; az egyik perben túlságos kacér­nak találtam, a másikban áldott kedvű, édes te­remtésnek. Ugy láttam az egyik pillanatban, bogy nekem szól minden mosolygása ; aztán mintha a másik kettővel váltott volna bizalmas pillautásokafc.

Next

/
Thumbnails
Contents