Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-10-21
Huszonhetedik év. 42. szám. 1900. október 21. PÁPAI LAPOK. Píípa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Telefon-szám: 41. Új vasútterv. Hertelendy Ferenc és társai a m. kir. kereskedelemügyi minisztériumtól előmunkálati engedélyt nyertek egy Pápa—Devecser—Sümegi helyi érdekű vasútra. Ez alkalommal Pápa városa Aenesként mondhatja: Infandum, Hertelendy, jubes renovare dolorem, mi annyit jelent: fáj, nagyon fáj, ha visszaemlékezünk a Sümeg—Keszthelyi vasút történetére. lia bolygatjuk ezen ügyet, felelevenedik bennünk, hogy mivé lehetett volna városunk, ha csak egy kevéssé életrevalók lettek volna vezérféríiai, ha megértették volna a kor szavát. Dó mivel élhetetlenek és tehetetlenek, óscliak és tunyák voltak, azért vagyunk most a hínárban és csak a legnagyobb áldozatok árán leszünk képesek csak némileg is helyrehozni, mit azeló'tt csaknem ingyért kaphattunk volna. Midőn annak idején a (lyó'r—Fehérvár—Gráci vasút építése alkalmából vezérférfiaink nagy örömmel engedték át a csomópontot Kis-Cellnek, helyrebozbatlan hibát követtek el. De ezen csorbát talán még jórészt ki lehetett volna köszörülni, ha a hetvenes évek elején felmerült Pápa— Sümeg—Keszthely—Balaton-Szent-Györgyi vasútat oly ember kezébe adják, ki tetterős és komoly akarattal látott volna hozzá e vasúti tervezet megvalósításához. Azon a nagy értekezleten, mely akkor Pápán tartatott és melyen én is résztvettem, minden, az előmunkálatokra szükséges intézkedés foganatosítva is lett. Az értekezlet bezárása előtt gróf Esterházy Móric úr őnagyméltőságát egy tag indítványára meg is válaszTÁRCA. LIYÉL. Édes jú anyuskám ! szivemből köszöntöm ! Ami lelkem nyomja ime most kiöntöm ! . . . Versre fordult tollam, jaj 1 ha uram látna, Amulásban haja (mi nincs ij égnek állna ! De hát én istenkém ! a mézes hetekbe Az is tud beszélni csengő, rimes versbe,' Aki rimet rímre sohase volt öltő, Kivált ha a férje — mint az enyém — költő ! Jaj 1 de hol is kezdjem ? hogy is szedjem sorba ? . . . Visszaszáll a lelkem lakodalmas torba! — Mikor ott fölálltam, s egy úr hozzám lépett: „Hagyjuk itten édes ezt a sok vendéget! Lent a kocsi vár ránk, a vonat meg indul ..." S kivett édes anyám a te karjaidbul . . . Lett vóu' ez az úr más, ne maga az édes, Tudom nem lett volna akkor oly beszédes, Ugy ránéztem volna, s dehogy mentem volna . . . De hát mikor Ő hitt! ? . . . elindultam nyomba' 1 . .. Azután repültünk, messze-messze szálltuuk, Álmok országában, rózsaszirmon jártunk, Felelős szerkesztő: KÖBÖS EHDRE dr. tották elnöknek és a további teendők vezetésével őt bízták meg. A vasúiból — mely hivatva lett volna városunkat Kis-Cell dacára hatalmas csomóponttá emelni — nem lett semmi, mert egy lépés sem történt a terv megvalósítására. De ennél nagyobb baj következett be, ezen vasút kiépült ellenünk, még pedig Kis-Cell javára. Ezáltal Kis-Cell annyira megizmosodott és elhatalmasodott, hogy igen fontos tényező lett a Dunántúlon, úgy hogy azóta mindenfelől, mintegy vonzó gócponthoz új vasíítakat irányítottak oda és fognak még oda irányítani és kiépíteni a jövőben. Még csak ezóta nehezedik KisCell ólomsúlyként Pápa városára, elnyom bennünket és soha többé nem fogunk szabadulni ezen nyomás alól. Ha sikerült volna vasútat építeni Pápától Devecser—Sümeg—Keszthelyen át Balaton-Szt.-Gyürgyre, akkor a Dunántúl vasúti hálózata más képet mutatna, akkor bizonyos, hogy a zalamegyei vasutakat szintén Pápára vitték volna és lett volna direkt összeköttetésünk Csáktornyával és Zágrábbal. Talán a Pozsony—Szombathelyi vasútból is lett volna egy Pozsony—Pápai, de bizonyosan nem épült volna ki a KisCell—Sopron—Pándorf—Pozsonyi vasút. Ezáltal Kis-Cell még hatalmasabb lett, úgy hogy most már a csornai vasútunkat is elakarják terelni Kis-Cellre egy marcaltő— kis-celli vasút által, melyen Silberstein úr fáradozik már több év óta. Szerencsénk hogy azon két férfiú, ki okos előrelátással, fáradhatlan buzgalommal és erélyes tetterővel buzgólkodott oly sikeKacagó gerlékkel versest nevetgéltünk, S uem is tudom, hogy — mint — Velencébe értünk ! Jaj ! auyuskám lelkem '. micsoda egy város ! Ennek az utcája bizony sohse sáros ! Vizzel vau kövezve valamennyi útja, Soh'sc söprik s mégis a por be nem futja. Nincs itt kocsi, kordé, lovat nem is látni, Aki menni akar, tessék : gondolázni ! Olvastam én erről, azelőtt is, régen, De biz' én nem hittem (ugye ez nem szégyen !) Hát még a galambok piacán szent Márknak, Mikor a kezemre, vállamra leszálltak ! Este meg a tenger ringatott el dallal, Galligianté-kon éneklő karral : Mintha nimfák, sellők titkos szép zenéje Reszketett vóu' be a méla, holdas éjbe, Úgy csengett ott lágyan a szép szerenáta . . . Azóta Velence lett a lelkem álma 1 ... Es most ifihon volnék... (nevetek szint én is . . Haza irok innen, s itthon vagyok mégis !) . . . Olyan a lakásunk, mint egy galamb-fészek, Amibe kettecskén éppen hogy elférnek, Szerető sok gonddal úgy kitataroztuk, (Néha a tollakat jó messziről hoztuk!) Ugy földíszítettük végtől-végesvégig, Hogy biz' el se hagytuk négy nagy egész hétig. Azalatt csak laktutik, egyebet sem tettünk, Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A. lap ára: Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Xisyes szára ára HO IUI. résen Kis-Cell emelésén, már nem működik, mert egyikük meghalt, a másik onnan elköltözött és így nincs érdekében e vasúti terv mellett lelkesedni. Ennek a vasúti tervezetnek az a célja, hogy Hőgyész és Magyar-Gencs és a szomszédos gazdag helységeket és azok fogyasztóit Kis-Cell számára megnyerjék. Előbb-utóbb ez meg is fog történni, ha ezután sem leszünk élelmesebbek. Mi ezen vidéket csak egy Pápa— Hőgyész—Vág—Eeledi vasút által volnánk képesek örökre a mi piacunkhoz csatolni. Ezen tárgyunktól való látszólagos eltérés szükséges volt, mert csak az eddigieknek előrebocsátása utáu lehet helyesen megítélni a pápa-sümegi vasút igazi értékét. Ez ránk nézve már korántsem bir oly nagy fontossággal és értékkel, mint ezelőtt 25 esztendővel, mert a sok vasút, mely azóta Veszprém-, Győr-, Mosón-, Sopron-, Vas- és Zalamegyében épült, már előírja a forgalomnak, hol, merre és hova menjen. Xem lehet tagadni, sem szépítgetni, hogy a Dunántúl városainak vasutakért való küzdelmében városunk alig vett részt és ezt is megkésve és erély nélkül, amiért nem is voltunk képesek igényeinket és szükségleteinket érvényesíteni. Ezért nagyou mostoha a mi sorsunk, állapot un k vasutak dolgában. Győr, Kis-Cell és Szombathely legerélyesebbek voltak vasutak szerzésében és mindent elvontak tőlünk; ez a három mindmegannyi vasúti empórium és Pápa ezek közé van ékelve. Midőn a csornai vasútunk kiépült, irtam egy cikket ezen újságban, melyben kifejtettem, hogy ezen vasútnak csak akkor No meg csupa első ételeket ettünk ! Minden első volt még, de ha a csók járta, Azon veszekedtünk : ki ad utoljára ? Kertbe' vau a kertünk, csupa fenyő, rózsa, Őszi szellő most is illatot hoz róla, Ablakaink alatt jázmint meg szelence, Szebb ez anyus lelkem! szebb még, mint Velence! De hát a sok gond közt, (mert ez is van szépen Nagy mosás, vasalás volt épp a múlt héten!) Meg a sok újság közt anyust sem felejtem! Csapongó lelkemmel sokszor útba ejtem Azt a sarok házat, annak a lakóit, Akikre gondolnom jól esik, bár — jobb itt — Emlegetjük ketten s azt a napot várjuk, Mikor anyusékat vendégekül látjuk, Ugy-e hogy eljönnek s nem is soká késnek, Az én otthonomban ugye hogy meguéznek ? Itt aztán megállok, válaszukat kérem, De nem anziksz-kártyán, sem pedig levélen, Hozzák el magukkal ! — Levelem bezárva S isteutől, embertől mindeu jót kívánva A r agyok asszony-lánya, csakis az anyámé, Én, akit úgy hivuak : Erdélyi Zoltánné.
