Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-09-23

kivetni, ezáltal az útalap 40.000 kor. évi kiadástól menekül, mert 2 °/

0 vármegyei pótadó évi 40.000 kor. bevételnek felel meg. Egyébként pedig az 3901. évre már 1 °/

0 betegápolási pótadó megszűnik, 1902-re pedig az egész betegápolási pótadó elmarad, 6 év múlva elmarad 1 °/

Q vármegyei nyugdíj, pótadó és így a vármegye közönsége az eddiginél több vármegyei kivetéssel terhelve nem lessz. Megjegyzés nélkül közöltük e teljes hitelt, érdemlő felvilágosító sorokat, de fentfirtjuk magunknak a jogot, hogy a »vasuti potado« ügyére jövó' számunkban részletesen visszatérjünk. A mi nagy betegünk. (Z.) Igenis, nagy betegünk vau ! Hungária asszonynak, a mi közös jó anyáuknak legdiesőbb foglalkozása ma az volna, ha a betegápolónők fehérruháját öltöné magára és mély szánalommal •az arcában, számlálná nagy betegének érveréseit, mert e nagy beteg — maga az ország egészsége. Errt'il tanakodnak most mérvadó helyen : hogyan lehetne a közegészségen valamit lendíteni, mert nagy nálunk a gyermekhalandóság és nagy veszélyben forog életünk a legtöbb vidéken. Kevés az orvos és az az orvos is, aki segélyt nyújthatná, nem lehet valami nagyon képzett; olyan szűkre szabják meg a kenyerét, hogy alig élhet hivatásának. Meg azután hogyan képzelhetnek, hogy az orvos testtel-lélekkel a közegészségügy szolgálatába szegődjék, mikor látja, hogy épp az d működését taksálják a legkevesebbre, mikor havaiakinek az életét menti meir, azért hatvan fillér jutalomban részesül és a szegény járásorvosnak még két órai ideje is kárba vész, hisz esetleg annyi ideig kell oda-vissza magát döcögős parasztszekereken rázatni ? Ki ismeri egy szegényebb járásorvos élete sanyaruságait ebben a tejjel-mézzel folyó országban '! Éjszaka hózivataros időben felköllik. Úttalan utakon viszik valami komisz esézán ; éhes útonállók támadásának is ki van téve a farkasordító nyakára hajtott testtel viszi előre, csupa természetes valóság. A szobor tiszta ezüstjén szikrázik a meleg napsugár; vidám, gondtalan, derűs élet hullámzik körülötte. Az pedig áll mozdulatlan. Ercalakja oly nyugodt és mégis jelképezi e vidám tömeg életét, mely csupa lázas küzdés egy nagy finish, az élet nagy célja: a szerencse, nyugalom, boldogság — vagy ki tudná megmondani, mely cél felé? . . . A mázsálóban előkelő kis csoport gyűlt egy féuyesszőrü paripa köré. My dear volt ez, a verseny kikiáltott favoritja; remek állat. Hosszú testét vékony lábak hordták és karcsú nyakán finom, száraz fejecske ült. Teljesen késznek látszott és türelmetlen toporzékolással, mintha jelezni akarta volna, hogy nehezen várja a pillanatot, a melyben gazdáját győzelemre viheti. Ez mellette állott. (Szeutraarjay Pista, a délceg ulánus főhadnagy, szép kevélytartásu barna legény, karcsú és izmos. A piros szegélyű fehér dressz, mely fölé hanyagul volt reávetve a bő katonaköpeny, pompásan festett rajta. Félköuyökével a lova nyakára támaszkodott és azzal foglalatoskodott, hogy lovagló-ostora ezüst karikájába betűzzön egy égő-piros rózsaszálat. — Ez lessz a talizmánom, Márta, súgta egy batisztruhás szőke lánynak, aki büszke örömmel verdeste My dear domború szügyét. Márta boldogan mosolygott. — Talán nincs is reá szükség. My dear pompás koudicióbau vau. Ugy látom, egés/;eu fit. A lóhoz szokott lány szakértő szemmel vizsgáihidegben. Meghűl, mert biz' valami jó meleg bundára alig telik; subát csak nem vehet fel az orvos; és ha aztán mindezeken a fáradalmakon és veszélyeken szerencsésen túlesett, legjobb esetben egy korona jtttalombau részesül, ennyi a fáradtsága díja. E szomorú tények rideg valóságába egy csöpp humort kell vegyítenem, mellyel talán más oldalról is megvilágíthatom egy falusi orvos keserves életét. Bárha a városokban is meglehetős rossz viszonyok között élnek e szorgalmas, törekvő, tanult ós önfeláldozó emberek, kik egy nap alatt többet tesznek ingyen, mint más foglalkozású emberek tán egész életükben. íme, a humoros eset a következő: Kugliznak egyik nagyobb faluban és az orvos is ott vau a kuglizok között. A dúsgazdag földesúr házasulandó fia olyan szerencsétlenül dobja a labdát, hogy az visszapattan és az orrát összevissza zúzza. — Édes, aranyos, jó doktor, — nyöszörög a fiatalember — örökre hálás leszek, mentse meg az orromat, arannyal fizetek érte; ilyen összenyomorodott orral még feleséget se kapok ! Az orr a gyors és ügyes orvosi beavatkozás folytán gyógyulni kezd. A fiatal földbirtokos ekkor már csak így beszél orrának megmentőjéhez: — Igen tisztelt doktor úr, ngy-e nem fog meglátszani az orromon semmi ? Nem is volt veszélyben, csak ugy-e megijesztett, bogy tovább gyógykezel tessem. Az orról a kötést levezik. A sebhely is hegedni kezd, mire a honoráriumot e szavakkal kapja meg az orvos: — Doktorkám, magának az a kuglizás igen jól jövedelmezett. Ott nagy társaságban produkálhatta ügyességét és még hivatni se kellett. Erre a hat heti kezelésért legkisebb papírpénzünket nyújtja át az orvosnak, akinek panaszkodni sem szabad, — mert hisz a legtekintélyesebb földesúr fiával áll szemben, aki neki sokat árthat. Igy jutalmazzák az orvos fáradságát a magánosok, akiknek az orvos addig értékes, míg nagy a baj, mert a közigazgatás még igy sem jutalmazza őket. Egy körorvos vagy járásorvos fizetése valósággal nevetség. Néhány száz frt. Nem csoda tehát, ha sok helyütt pályázó sem akad ez állásokra és az orvosok zöme a nagyobb városokba tolul, a gatta az állatot. Majd a főhadnagyra emelte meleg tekintetét és aggódó hangon tette hozzá: — Csak vigyázzon, Pista. Maga oly vakmerő . . . Inkább veszítse el a versenyt, semhogy valami baja történjék. Szentmarjay arca hirteleu komorrá vált. — A versenyt meg kell nyerni, Martba. Tudja meg, karrierem, boldogságom, becsületem, minden e versenytől függ vagy mondja, tudna maga szeretni egy embert, a kitől kiíizethetleu verseuytartozások miatt elveszik a kardbojtját? . . . A leány elsáppadt. Idegesen nézett a főhadnagy arcába, amely komoly elszántságot tükrözött. Egy pillanat múlva azonban Szentmarjay ismét az előbbi vidám kifejezést öltötte fel. — Kis bohó, hiszen csak tréfáltam, szólt. Nem olyan komoly az eset. Igaz csak annyi, hogy megakarom nyerni a versenyt és meg is fogom. Ha csak egy kicsit segit a huszárok Isteue. Pá, kis Martba, csengetnek. Menjen a mamához, már türelmetlen lessz. A főhadnagy kezébe vette a lány kis kezét és megcsókolta azt a pici helyet, belül, a tenyér, felé, ahol a nyersselyem kesztyücskék az édes, fehér bőrt fedetlenül hagyták. A csók úgy tünt fel Mártháuak, mintha hoszszabb és forróbb lett volna a szokottnál. Olyan volt, mint amelyet búcsúzóra adunk hosszú út előtt , . . Éles csengetés ... Az indító fehér zászlója lecsapódik . . . Start. A tömegen a nagy szenzációk delejes izgalma vesz erőt. Iteáragad ez mindenkire, attól a komoly, hol legalább inteligens elemből verődik össze a páoiensköre. A kör és járásorvosok e sanyarú helyzete tükröződik aztán vissza közegészségügyünk szomorú állapotában. Mindenben szegények vagyunk. Földünk termékei elértéktelenednek a nagy tengerentúli verseny folytán; iparunk nincs; ingatlanaink jelzálogos követelésekkel túlterhelvék, kamatait a külföld élvezi, egyedüli vagyouuuk még a magyar faj józan életmódja ós szaporasága. De mit ér ez ? A kis csecsemők legtöbbször bába nélkül látnak napvilágot; ha valami bajuk akad e zsenge emberi sarjaknak, orvost nem hivathatnak hozzá a hatodik falubél. Innen van, hogy oly sok a béua, a vak, a süketnéma hazánkban. Már születésekor rontotta meg őket a gondatlanság. Minden téren vannak tényezők, amelyek fokozottabb működésre serkentik az embereket. Még — hihetetlen valami — tanítóinkra is esik egy-egy ilyen fénysugara az elismerésnek. Csak a szegény falusi doktorokat nem jutalmazza senki. Mi legalább nem hallottuk, hogy járvány esetén azt a falusi doktort, ki életét kockáztatta százszor és százszor, ha sikerrel megküzdött a bajjal, jutalmazták volna valamivel. Ha csak az uem volt jutalma, hogy magát vagy családja egyik tagját inficiálta és kenyérkeresetétől elesett egy időre. Ez a közlöny és semmi más nem oka a mi közegészségügyünk hanyatlásának. Nálunk még az állatok egészségügyét is előbb rendezték, mint az emberét. A legnagyobb humanista, a szegényeket ingyengyőgyító orvos, az a legmostohább gyermeke a hazának; sanyarú a helyzete a vidéken és épp ezért a nagy verseny folytán tarthatatlan a fővárosban és a' uagyobb' vidéki városokban. Az orvosok helyzete ma ' a legégetőbb kérdés e hazában. A közegészségügy rendezése halasztbatlan és ez ott kezdődik, hogy az orvosokat az őket megillető pozícióba helyezzük és anyagi gondoktól megmentsük. Hungária asszonyra a szomorú betegápolói ruha illik még legjobban, mert nagy betegünk ! van, maga az egészség beteg. Es ez olyan betegség, melyet úgy kell gyógyítani, ha maguknak az ! orvosoknak a bajait gyógyítgatjuk. Az orvosok jólétével emelkedni fog hazánk jóléte is, — és egészséges nemzedék fog hálásan visszaemlékezni azokra, akik ezt megértették. blazírt nagy szakállú úrtól kezdve, aki a birói páholyból már ezer turfeseményt nézett végig előkelően mint ezt, egész a kereskedő segédig, aki ma van először lóversenyen. Mindenki látni igyekszik. A legtöbben a fehér korláthoz iparkodnak, mások a toronyhoz, vagy a tribüuök legmagasabb lépcsőire futnak fel, hogy minél jobban láthassák az izgalmas futás lefolyását. Az izgatottság amely az embert minden versenyzés láttára elfogja, melynek elemei az örök emberi kíváncsiság és a küzdésben, a győzelem és vereségben való szinte perverz gyönyörűség, miut egy forró áram terjed el a levegőbeu. Lcgizgatottabbak az asszonyok. Az ő finom idegeik legfogékonyabbak a hasonló szenzációk iránt. A szép szemek csillognak, a finom nyakak előre nyúlnak, a kicsi kezek görcsösen összeszorulnak, hogy legteljesebben vegyék ki részüketa küzdés gyönyörű fejéből, a fiuish mámorából. Ezalatt a lovasok az első fordulatot megtették. A feszültség egy pár pillanatra felenged. A startot követő halálos csendet zavaros zsibongás váltja fel. — Mind szépen veszik az akadályokat. My dear előre tört. Sorban elhagyja őket. Most már biztos. Hallatszik összevissza mindenfelől. My dear csakugyan vezet. A lovak most fordultak be az egyenesre. Most „már csak egy akadály van előttük. My dear hosszakkal előre vau . . . Úgy látszik, a győzelmet már nem lehet tőle elvenni. Az utolsó akadály előtt pár száz méterrel azoubnu a ló száguldása hirtelen, észrevehetőleg megakad. Irama meglassul, tempója bizonytalauuá válik.