Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-09-09

Huszonhetedik év. 36. szám. 1900. szeptember 9. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Telefon-szám: 41. Felelős szerkesztő: KÖBLÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 12 kor., Célévre 6 kor., negyedévre 3 kor. E^yes »zam ára liO fill. Fenyegető veszély. Nem eló'ször történik ezúttal, hogy a városi rendőrség figyelmét e helyen a nemzetközi szociáldemokraták városunkban való terjeszkedésére hívjuk fel. Két hónappal ezelőtt egy hamar támadt s époly hamar megszűnt sztrájkmozgalommal kapcsolatban megemlítettük, bogy a mozgalmat a Képszava c. lapnak a dohánygyári munkások helyzetéről irt, célzatos ferdítésekben bővelkedő közleménye idézte elő. Megemlítettük ugyanakkor, hogy a Népszava mind több és több példányban jár városunkba, s hogy kisebb vendéglőkben és kocsmákban egész társaságok foglalkoznak a szocialisták világboldogító eszméivel. Néha-néha egy-egy apostol is ellátogat városunkba, s akárhányszor idegen nemzetiségű és az országból kitiltott agitátorok is megjelennek és minderről a rendőrség nem tud vagy ha tud, nem tud kellő erélylyel intézkedni, hogy városunk társadalmi békéje ne essék nemzetközt izgatásnak áldozatául. Azt hittük, hogy két hó előtti felszólalásunknak meglessz a maga üdvös hatása. Azt hittük, hogy rendőrségünk vezetősége felfogja a belyzet komolyságát és hivatásának és fel ősségének teljes tudatában fogja a szükséges intézkedéseket megtenni. Azt hittük, hogy gátat fog vetni annak, hogy a szocialista újságot olyan elántsítók, kiknek erre engedélyük nincs, árusítsák a városban. Olyan elárusítók, kik fel vaunak hatalmazva arra, hogy újságukat azoknak, kik az érte járó három krajcárt sem tudják lefizetni, ingyen osztogassák, s kik így aztán boldogol-boldogtalant elárasztanak lapjaikkal. A betű hatalma nagy. Nagy a művelt | emberre, de még nagyobb a tanulatlanra. Az egyszerű munkásember a maga naivitásában készpénznek veszi, ami nyomtatva van, s eddigi gondolkodásmódját tévútra hagyja vezetni, megtántorítani engedi magát az újság, a »nép« újságja nagyhaugu frázisai által. Elégedetlenség, nyomor jár az ily megtántorodás nyomán. Csak egy példa. Félévvel ezelőtt a helybeli nyomdászok álltak elő a központi szocialista-egylet nyomása alatt teljesíthetlen követelésekkel. Erőszakos akciójuk következtében állásukat elvesztették, helyüket idegen helyről idekerült derék munkásokkal töltötték be. Ok azután pár hétig élvezték a központi ingyen kassza áldását. Azután ugyancsak e kassza költségén Budapestre mentek ; állást egyik sem kapott, majd a központ is megszüntette a segélyezést és ma mindnyájan állás nélkül bolyongnak a világban. A munkát, melyet gyerekkorukban kezdtek meg s életük végéig folytathattak volna, könnyelműen odabagyták és ki tudja meddig lesznek kénytelenek szerencsétlen lépésük következményét viselni. Nincs ma fontosabb társadalmi érdek, mint a népet, főleg a munkás népet meggyőzni arról, hogy az állami élet minden faktora teljes erővel azon iparkodik, hogy kétségtelenül nebéz helvzetükön fokozatósan javítson. Es nincs fontosabb társadalmi érdek, mint bölcsen és erélyesen megakadályozni, hogy a könnyen félrevezethető nép a szocializmus karjai közé vesse magát. A Népszavának a míílt hétéit különben ismét volt pápai szenzációja. Ismerve a szocialisták intézőségéuek intencióját, biztosak vagyunk benne, hogy a katholikus egyház helybeli vezetői ellen irányuló azt az ormótlan támadást, tisztán és kizárólag I azért tette az újság közzé, hogy a pápai ^elvtársakat:: minél szorosabb kapoccsal fűzze macához. T ARCA. Ö 8 Z. Tépett ruháját fölpiperézi. Kacér mosolyához úgy illik o mez; Holnap temetik — nem báuja, uem érzi, Ma még epedőn szeretőt keres. Mosolyát lesi még annyi szerelmes, Keblére simul még fű, fa, virág ; llolnaj) talán már seukije sem lessz, Ma még övé az egész világ. Valami varázs rezg át a légen, Szellő is lázasan suhan át; Fölcsillan a fény az ég szemében S úgy ontja — bontja dús sugarát. Kápráztatóbb még ifjú tavasznál, Holnap talán már szinteleu . . . Igy őszül az első aranyszál Szép szőke asszony fürtéiben. És fölkeresi az elbúcsúzó vágy : Oh, lenue csak egyszer még fiatal, Ide a legszebb őszi rózsát, Cseudüljöu a legszebb őszi dal! Hiszen az élet oly sebesen száll, Meghozza az első hú a telet Ks sorra megőszül mind a selvemszál Ks hullanak egvre a levelek . . . Mikolth. A kísértés. — A <Pápai Lapok» tárcája. — Irla: Sobostyén Károly. Soha sein felejtem el azt az éjszakát ! Sán ^ dorfv Mihálvt búcsúztattuk a letténv élettől. Szerettük a jó fuit, szerettük mind és megbocsátottak neki gyakori roszkedvét is. (Hykor féltettük, hogy melaueholiába esik és kerestük magyarázatát lelke borús színének. Kitűnő tehetségű, szorgalmas ember volt, fiatalsága dacára már keresett ügyvéd. Szegénységből, a legnyomasztóbb szegénységből emelkedett jómódra, elösmerték, megbecsülték és mégis, mintha árnyék ült volna lelkén, sokszor oly komor kedvében volt. Mindjájunkat igaz örömmel töltött el a hir, hogy megházasodik. ()römmel és meglepődéssel. Mert mi néhányan, gyermekkori pajtásai, a legapróbb viszonyait is ösmertük életének, de nősülésről és még hozzá szerelemről is soha egy szavát nem hallottuk. Az eljegyzés után siettette az esküvőt cs mi alig tudtuk őt még egy bucsuestére körüukbe hozni. De végre mégis e Xem volt ez a mi esténk a szokásos kicsapongás, a szabadsággal való visszaélés. Meg se bántottuk volna Sándorfy Mihályt vele. Csöndes poharazás közben éltettük a derék jó barátot s ha egyszer-egyszer menyasszonya került szóba, Mihály összerázkódott. Mintha attól tartott volna, bogy társaságunk nem elég tiszta arra, hogy e név ajkán megforduljon. De egyszerre levetke/.te nehéz boruját, szeme fölragyogott, poharával ráütött az asztalra, csöndet kért cs beszélni kezdett : Búcsúztattok a legényéh'ttől. Jól teszitek. Egy estét ti is megérdemeltek tőlem. Mindig szerettetek, mindig jó, hű, igaz barátaim voltatok. Kn is búcsúzom. Egy nyomástól, egy kinos szenvedéstől, melyet annyiszor észrevettetek, melynek okát soha el uem találtátok. Búcsúzom a rossz kedvemtől. De nem eresztem ki az ellenséget kezemből, amig le nem lepleztem. Xem a bor tolja ajkamra a vallomást, ne higyjétek 1 Érzem, hogy adós vagyok vele. el kell mondanom. ()t esztendeje múlt, hogy menyaszonyonmt megösinertem és megszerettem. Egyszerre esett mind a kettő. Öt álló évig küzdöttem érte ! Tudjátok ti, mit jeleni az ? Oly erővel fogott meg a szenvedély mindjárt az első napokban, hogy azt hittem, meg kell őrülnöm. Es akkor, e lángoló szenvedély viharos idején, meg kellett tudnom, hogy az a leány, akit szeretek, soha az enyém nem lehet. Se rang, se szüle-