Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-08-19

A nem hivatalos rész: a vendégszerető házi úr által adott lenyes ebéd következett ezután. Két nagy teremben volt terítve; egyik teremben a vendégek ültek a dús asztalhoz, a másikban pedig a kitüntetett két derék cseléd és családtagjaik élvezték a nagy menüt végig. Az ebéden a házi úr, Iliász Lajos nagyhatású gyönyörű tósztban köszöntötte fel Darányi minisz­tert és Fenyvessy főispánt. Ugyancsak a főispánra mondott klasszikus idézetekben bővelkedő, klasz­szikus szellemű tósztot Ihász Károly. E két tósztra válaszolva henyvrssy főispán szép szavakban éltette az Ihász—Jókai családot Bognár Endre a vármegye jelenlevő tisztviselőire : Kolossváry alispánra, Sző­nyeghy és Bélák főbirákra és Körmendig szolga­biróra mondott sikerült felköszöntőt. Az ebéd vége felé — úgy öt óra tájban — felhangzott az udvaron a l.-patonai cigányok muzsikája. Kezdett begyülni a cselédség is, mert este az összes cselédséget megvendégelte Ilathalom valódi magyar erényekben bővelkedő földesura. TOLLHEGGYEL. Boxer vagyok, boxer . .. — Kínai élményeimből. — Mikor a követségek a boxorek hatalmába kerültek, én is fogoly lettem; egy liatal boxer házaspárhoz kerültem, kik éppen akkor élvezték a mézesheteket. Különben egész kellemes fogsá­gom volt. Nem vagyok önhitt ember, de mond­hatom, porkolábaimnak, azaz a liatal házaspárunk megnyerő Unom modorom, előzékenységem im­ponált . ('sakhamar sikerült bizahnubitmpgnrei'iri. Egy este a fiatal boxer harcos fontoskodó rejtélyes arccal intett, hogy kövessem. Megrémültem, talán csak nem a vérpadra hurcol. Hm. Ez nem volna kellemes. — Fontos megbizást adok neked szólt a hnxor. Az anyósom kezd terhemre lenni. —- Önnek anyósa van? Fogadja részvétem — Ne légy konfidens, fehérbőrű idegen ördög. Megértetted parancsom? — Oh igen, persze . . . természetesen . . . hogyne érteném, válaszoltam mosolygós arccal, de bensőleg megdöbbenve. — Eltegyem láb alól ? Kérdem azután. •— Igen. E.N pedig minél előbb. Lehetőleg még ma. — Parancsod szerint Uram, majd Pej-lló-ba fojtom. — Ügyes ember vagy, beliebe igazán ügyes, nagyon ügyes, hehe, szólt gazdám sátáni kacajjal távozva. — Tehát gyilkos leszek. Kgy védtelen öreg asszonyt öljek meg. Mindegy, a sors így akarta. Inkább én gyilkoljak, mint engem gyilkoljanak. Ezt a boxerektől tanultam. Este a szokásos ópium-adagot nem kellett lenyelnem. Lassankint az egész ház mély álomba merült. A szomszéd szobából az alvók hangos hortyogása hangzott. Hirtelen a menekülés pompás ötlete támadt agyamban. Mindenki alszik s én bátran szökhe­tem. Összes ingóságomat egy kis batyuba kötve, szökésre készen állottam a szobában. — De hová szökjem ? Itt nincs rossz dolgom s az életem is egyelőre biztos. A város hemzseg a gyilkos ellenségtől és sehol egy barát, aki más­hol megoltalmazna. Hangos gondolataimra hirtelen választ hallok. — Itt vagyok én, hűséges barátod, szólt az ismeretlen női hang. Rémülten hátra fordulok. Istenem az anyós! — Igen, eltalálta, én vagyok, a halálra szánt anyós. Tudok mindent. — De . . . — Ne tagadja. En már ismerem vömet. Mikor az idegentől éjjelre megvonja az ópiumot, ez az én halálitéletein. Ont sajnálom, kár volna ily fiatalon megfosztani az élettől. — Ez tévedés, hiszen nekem kell . . . — Igen, önnek kell engem meggyilkolni. De aki az én életem ellen tört, az mind elpusztult. Nézzen meg engem. Az anyós előlépett a homályból, hatalmas öles termetű némber, széles vállakkal. — Az én rettenetes izmaim sok béreneet küldtek a másvilágra. De önt sajnálom és vömet utalom. Jöjjön velem. — Irgalom, kegyelmezzen az életemnek, borultam az anyós lábai elé a halálfélelemtől remegve. — No, ne rémülj meg kis fehérbőrű, nem fogsz meghalni, mert én . . . én szeretlek. — Jaj nekem, százszor jaj ! — Mi az, mit mondtál ? — Semmit '. En is imádlak kimondhatatlan szenvedéllyel, te vagy életemnek ragyogó napja, te boldogságom hajnalfénye, világítótorony éltem vészes tengerén, te . . . — Jól van, jól vau hehehe. Elég! most adj egy csókot. — De az talán még sem illik. (Brrr ! szól­tam magamban). — Semmi ellenvetés, hamar egy csókot. — Isten neki ! — elcsattant az első csók. Micsoda csók! Olyat ouppantott a kínai, hogy két hétig voltak ajkaimnak kínjai. — De most szökjünk, ifjú tündérem. — Eltaláltad gondolatomat, szökjünk. Jöjj, gerlém, kis fészkembe. — Oh bár lennék kánya, gondoltam elkese­redetten s te a gerle, hogy zúznám szét koponyá­dat k repülnék el egyedül. Amor, Amor, te ke­gyetlen Amor ! — sóhajtám hangosan. — Mi lelt, mit sóhajtozol ? Talán uem vagy megelégedve ? — Isten ments. Arra gondoltam, hogy esak most ismertelek meg, te a tenger lenekén rejlő igaz gyöngy, hogy csak most . . . folytatni akar­tam szemtelen hazudozásaimat, de a szerelmes anyós közbevágott: — Múlik az idő, meneküljünk. — - Igenis siessünk. A fiatal boxerpár kunyhójától messze a város végén egy alacsony viskóhoz értünk. — Ez lessz a mi fészkünk. Valóban fészek. Boesurog az eső, besivít a szél, ablakán benéz a kokiukínai kakas, uádl'alait lassankint elhordja a vihar. Itt éljük á mézes beteket. Várom az alkalmat, hogy elmenekülhes­sek, ámde nagyon sokáig késik, mert az anyós, azaz most már hitvestársam Árguséval vetekedő éber szemekkel őriz. Néhány nap múlva felavat­nak boxe.rnek, addig is unalmamban a legújabb pekingi nótát dalolom : Boxer vagyok boxer Bánatos kis boxer . . mi. A város hivatalos közzétételei. 2027. 1900. szám. Hirdetmény. Pápa városának 1900. évi hadmeutességi dij kivetési lajstroma — számszaki felülvizsgálat után — megérkezvén, a folyó évi augusztus hó 20-ik napjától kezdve 8 napon át a városi adóhivatalban közszemlére kitéve lessz. A kivetés ellen netán intézendő felszólamlá­sok a közzétételtől számított 15 napon belül a vesz­prémi pénzügyigazgatóságnál beadhatók. Pápa, 1900. évi augusztus 15. A városi hatóság. mm HÍREK. — Személyi hir. Fenyvessy Ferenc dr. főispán és Néger Ágost apátkanonok jövő hó elején a világkiállítás megtekintése céljából Páriába utaz­nak, hol négy hetet fognak tölteni. — Nemzeti ünnep. Szent István király­nak, kinek hatalmas ereje és szelleme keresztyén magyar hazát teremtett ott, ahol törvényt nem ismerő pogányok laktak hajdauáu, az első apostoli fejedelemnek szentelt nemzeti uagy üunepuapot üljük meg holnap. Egyike legszebb üunepeinknek szent István napja. A .buzgó hit és lángoló haza­szeretet a legszebb harmóniába olvadnak össze e napon, midőn az oltárokra rá borul a háromszínű lobogó. Peusőségteljes kegyelettel és lelkes hazafiúi érzelmek között ünnepeljük meg első nagy, nemzeti királyunk dicső napját! — A király születése napja. Milliók fohásza könyörgött áldást dicsőségesen ural kod > felséges királyunk koronás fejére a tegnapi szép nemzeti ünnepen. Milliók fohásza kérte a magyarok Istenét, hogy a hetven évet teljes szellemi és testi erőben megért jóságos és bölcs uralkodó érhesse meg a pátriárkák korát s lelhesse örömét családja és népe boldogságán. A király születése napja al­kalmából tegunp az egész város lobogódíszt öltött. Az impozáns középületeken ép úgy mint az egy­szerű házikókon zászlók lengtek, hirdetve a lakos­ság örömét. A plébánia-templomban ünnepélyes Te deumot tartottak, melyen a városi hatóság s az összes közhivatalok képviselői megjelentek. —- A keresztyénség kilencszázéves jubileumát nagy féuuyel ülték meg városunkban is. Az ünnepet megelőző este a várost kivilágították. Boldog Asszony napjára az utcák lobogódíszt öltöttek s a fellobogózott utcákon tolongott a nép a r. k. főtemplomba, hol az ünnepi misét Kriszt Jenő plé­bános celebrálta fényes segédlettel. A mise alatt a Szentgyörgyi Sándor karmester által szervezett és vezényelt vegyes ének- és zenekar működött valóban lélekemelő hatással s nagy gyönyörűséget szerzett a templomot zsúfolásig megtöltő ájtatos hiveknek A'ó'tu Dolóra úrhölgy remekül elomlott „ Ave Mariá"-ja. — Tábori mise. Ó felsége 70-ik születése napja alkalmából a kaszárnyában tegnap reggel tábori misét tartott Lakcsics József dr., káplán. A misén a tisztikar az alezredessel élén te'jes számban jelent meg s kivonult három század huszárság lovon Pántz Alajos százados vezénylete alatt, egy század pedig — a sortűz adásra — gyalogosan, Kenessey Kálmán hadnagy vezénylete alatt. — A magyar iparért. Dicséretes ha­tározatot hozott a városi tanács múlt ülésében, mikor a pénzügyi bizottság javaslatára kimondta, hogy a városháza és a városi ipar- és rajziskola részére ki­zárólag magyar gyártmánya iró- és rajzszereket szerez be. — Államhatalom, hatóságok mutatják a jó példát; mikor fognak kereskedőink s a nagy közönség azzal a tétlen közönnyel felhagyni, melyet a hazai ipar termékei iránt tanúsítanak ? — Képviselői körút. Bauer Autal orsz. képviselőt kis leánya súlyos betegsége — miről igaz részvéttel értesülünk —- visszatartott attól, hogy külföldre utazzék. A képviselő jelenleg Pölöskéu vau s mihelyt Bécsbe szállított kis leányának álla­potáról kedvezőbb hirt kap, folytatja körútját kerü­lete meg hátralevő községeiben, u. m. Acsádon, Görzsönyben, Szűcsön, Koppányban, Romáudon, Tamásiban és Varsánybau. — Katonai hírek. Gyurits Belizár alez­redes f. hó 16-án és 17-én szemlét tartott huszár­ezredünk zalaegerszegi zászlóalja fölött. — Ricso­váry Béla, százados, törzstiszt-jelölt és Kovács Káz­mér százados a hét folyamán bevonultak ezredünk­höz. — Bacsák Pál, vezérkari százados, Ióválaaztás céljából a héten városunkban időzött.

Next

/
Thumbnails
Contents