Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-07-08

Huszonhetedik év 27. szám. 1900. július 8. PAPAI Papa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Feleló's szerkesztő': KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dijp.k a lap kiadóhivatalához küldendők, A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre (i kor., negyedévre 3 kor. KfíypH MZÍím áru íío lill. Szocialista hangok. A társadalmi rend felforgatói országos útjokon városunkba is elérkeztek. Már fél év óta egyre nagyobb mértékben terjesztették a mankásnép körében irataikat és újságjaikat, s világboldogító, világámító eszmékről folytak tanácskozások vendéglői összejöveteleken, s részben formális gyűléseken is. Hamu alatt lappangott a tüz hónapokon keresztül, mely azután egy cikk s egy sztrájkmozgalom képében fellobbant, hogy pár pillanat múlva — egyelőre legalább — elaludjék. A cikk — melyet a budapesti Képszava pápai munkatársa küldött be nevezett lapnak — a pápai dohánygyári munkásnők helyzetéről szólott. Adatai részben tévesek, részben túlzottak. Konklúziójáról pedig szóljon maga a cikk befejezése: „Szegény munkásnők! Csak dolgozzatok. Tőletek irigylik, ha egy kartonruhát vesztek magatokra. Nézzétek meg, az uridáinák selyembe, bársonyba labdáznak tiszt urakkal, nem messze attól a gyártól, ahol ti a dohányport szívjátok ilju tüdőtökbe. Ti dolgoztok, ők élveznek. Ilyen a mai isteni világrend. Gondoljátok, hogy ez jól van így? Vagy érzi lek-e már, hogy igazunk van nékünk, kik ki akarjuk pusztítani ezt a sok nyomorúságot s boldogságot akarunk helyébe plántálni. Csatlakozzatok tehát hozzánk, mert hiszen közénk tartoztok; sorakozzatok zászlónk alá ós kiáltsátok velünk együtt : Kljén a világot megváltó nemzetközi szociáldemokrácia!" A maga meztelenségében és durvaságában nyilatkozik meg e sorokban az izgató, a lázító szándék. Az a szándék, hogy azokat a szegény leányokat, kik családjukkal együtt a gyár létesülése előtt koplalni voltak kénytelenek, míg most heti 4—ő frtot kereshetnek, s élelmüket a. gyár népkonyháján igen olcsón szerezhetik meg, becsületes munkájuktól elidegenítsék és sztrájk esetén — mert ez a cikk célzata — kenyerüktől is megfosszák. Mert hej, sok a dologtalan szegény leány és önmagát rontja meg, ki erőszakkal akarja célját elérni. A dohánygyárban, úgy tudjuk, ma már minden csendes. A g}

T

ár igazgittóságának méltányos eljárása folytán a munka egy percre sem szünetelt, s megnyugvást okozott főkép az a kilátás, hogy az adók (így főkép a községi pótadó) leszállítása tárgyában maga az igazgatóság is a mun-j kásnők közbenjárója lessz. l)e ha a láng le is lohadt, lángolása alatt városunk vezetőinek és mindazoknak, kik munkásokat foglalkoztatnak, egy nagy nníhelybe világított be: a szocializmus műhelyébe. Abba a műhelybe, ahol a chaza» fogalmát nem ismerik, ahol a nemzetközi tévtanokat kovácsolják, s ahonnan ezeket szerte az országban elttrjesztik. Városunkban — a lakosság számához képest — elég jelentékeny az ipari munka. Hogy e munka nehéz és nem hálás, az kétségen kívüli. De hogy végül is kenyeret ácV és nyugodt életet biztosít, az is bizonyos. Azon kell lennünk most már minden erővel, hogy e kenyér ne legyen keserves, ne legyen könnyektől ázott, álljon a munkabér mindenütt tisztességes arányban a teljesített munkával. Nem vagyunk az erőszak barátai a munkásnép mozgalmaival szemben. ••:Mindig borzasztó, még igazságos dologban is, az erőszak,» egy nemesszivii nagy poéta, Schiller mondta ezt. De nem barátja az erőszaknak senki ma már, aki a méltányosság .szavára hallgat. IIa a munkásnak pimasza van, hallgattasők meg s már a meghallgatás félig elnémítja, a félsegítség pedig egészen elhallgattatja. Ez különben ma már a kormán)' intenciója is, nem erőszak, de okos és méltányos törvény és intézkedések segítenek a bajon, szüntetik meg a szocializmust. Legyen ennek tudatában minden munkaadó és akkor semmiféle lázító szándék nem fog városunkban célhoz jutni. De legyen tudatában viszont, a hatiWig is, hogy a lazítástól, a demagógiától a munkásnépet megvédeni, fontos és elmulnsztliatiulan nagy kötelessége. TÁ RCA. EGYEDÜL. — Petrarca. — ()!y árva vagyok, ha <) nincs velem. Mihaszna tündököl a nap az égen, Mióta bűvölő szemébe néztem, Nem ismer más napot az én szemem. Egyetlen enyhem, hogyha könnyezem, Bánt a mosoly, magam búban emésztem, Barátom az áru}', a fény ellenségem B ágyam koporsóul vetik nekem. Ha jő az álom, a halál szülője, Hogy tört szivembe titkon beleszőjjo Az Ő viruló büszke életét: ügy visszasírom vágytól eszelőseu Azt a tájat, mely elrejti tőlem . . . Te egyedül boldog, dprüs vidék! mikclth. Orbán ezredes. — A .Pápai Lapok* eredeti tárcája. — • irta: Komáromi Ida. I. Orbán ezredes akkor káromkodott utoljára, mikor két évvel ezelőtt, a nagy Császármezőn, az egyik esknclronja nekivágtatott egy barátságos gyalogezrednek. Az ezredes ezzel az utolsó káromkodással szerenesésen befejezte, katonai pályafutását, a ..nyugállományban" pedig egyike lett a leggondosabb földbirtokosoknak. Takarékosan élt, maga intézte el jószágainak minden ügyét és boldogan gondolt azokra a szép napokra, mikor j majd az ő egyetlen lia, Orbán (léza dr., az orvosi tudományok tudora, sutba dobja műszereit és hazajön az apja birtokára gazdálkodni, ahogy annak idején megígérte. l'gy történt tudniillik, hogy Orbán (íeza, mikor a tizenhatodik évét betöltötte s a katonaiskolából hazajött vakációra, kijelentette az apia előtt, hogy többet nem megy vissza az iskolái)?, mert orvos akar lenni és nem katona. Az ezredes, aki akkor még őrnagy volt, eleinte csak nevetett a fia beszédjén, de utóbb, mikor látta, hogy komoly a beszéd, akkor beszárkózott a (iával a szobájába és visszatérvén az ősök tanmódszeréhez, alaposan megrakta az — ifjút. A fiatal Orbán e miatt még aznap megszökött, vagy mondjuk, elhagyta az atyai kastélyt és a fővárosba ment egyik távoli nőrokonához. A magában élő nagynénc rögtön szivesen pártját fogta az ő derék öccsének, s mire az ezredes nyugdíjba ment, Orbán Géza nevét már az ifjú tudósok között emlegették. Az ezredes évekig nem tudta megbocsátani fiának, hogy az akaratának így ellene szegült, azt pedig egyáltalában nem tudta észszel fölérni, mint lehet kedve valakinek napok hosszat nagyítóesővel tanulmányozni a baeillitsuk társas érintkezését, mikor e helyett hu.-za'r-altakot vezényelhetne a harmatos mezőkön. Valami néma keserűséggel gondolt mindig a liára, még akkor jV, mikor már megbékült vele, s esak katonáskodása utol-ó esztendejében válfo/ott meg; hirtelen ez a 'kellemetlen viszony apa és liu között. Akkor az egyik kapitányának kis liál a t'irnkgyik fojtogatni; az öreg ezredorvost cseriundiagyta a tudománya s a megrémült s/ülők kétségbeesetten szaladtak az ezredeshez, telografálja haza a liál, az talán még tud segíteni. Az ifjú orvos még aznap meg is jött és az apja is jelen volt, mikor valami műszerrel levegőt juttatott a fuldokló gyermek tüdejébe. A fiatal anya túláradó örömében térelrerogyott a beteg ágyaeskája előtt, úgy rebegett köszönetet a kis lia megmentéséért, s az ezredes ekkor érezte először, hogy a huszárattakon kivül is vannak még dolgok a világon, amikért érdemes élni. Azóta bámuló tisztelettel gondolt a lia mesterségére és szó sem volt többé közöttük haragról, sőt az apja hosszas kérésére a fiatal orvos belenyugodott abba is, bogy majdan hazatér az ősi kastélyba és ott folytatja a tudományos vizsgálatait. Azóta az ezredes sokszor emlékeztette a (iát erre az Ígéretére, az pedig mindig talált valami újabb okot a távolmaradásra, mig végre