Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-06-24

Pápa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 85R, Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papírkereskedés?, l''6lér. Feleló's szerkesztő': KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre (S kor., negyedévre 3 kor. I^ÍAW'eH MZitiu íír.'L :í(> lill. Gutenberg. Tudósok vitatkoznak, hogy ki volt. Életrajza töredék. A multak ködében homályos még születésének éve is. Mintha a történelem céltudatosan hallgatna ott, ahol látszatra, nincs mondani valója. Mintha az emberiség megváltóiról, prófétáiról, igazi nagyságairól azért nem jegyezné föl az apró adatokat, a hétköznapi szürkeségeket, hogy annál tisztábban ragyogja be az örökkévalóságot halhatatlan egyéniségük és alkotásuk .., Ki volt, hogyan élt, merre járt? K kérdéseket összemorzsolja az örökkévalóság. Gutenberg: a immiatott betű, a szárnyra kelt szellem, a megváltó világosság. Közel félezer esztendő' tudományát, költészetét, politikáját alakította át. Az elfogultság és zsarnokság korszakában lerakta a felszabadulás alapjait- A szerény mainzi polgár, aki legelébb a latin bibliát nyomatta ki, a szabadsághősök és forradalmárok lelkét hordozta keblében. Az első nyomatott bibliától az í-mberjogok proklamációjáig milyen hosszú út ! Mégis a szolgaság és sötétség sorsa ki volt mondva, mihelyt megszületett az első nyomtatott betű; a betű, mely öl és megvált. IIa sejtették volna az emberiség rabszolgatartói, hogy Mainz az újkor Betleltcnije? Összetörették volna darabokra az első «gépet», elfogták volna az első napsugarat, hogy a sötétséget veszély ne fenyegesse. De ők azt hitték, hogy a nyomatott ff betű nem jelent többet az írottnál. Ok gőgjükben úgy vélekedtek, hogy a szellemet a nyomtatás dacára lenyűgözhetik. Kein sejtették, hogy milyen a nyomatott betű varázsa és mint lessz legyőzhetetlen szenvedély az igazmondás, fölvilágosítás, ha az iró ezrekkel és ezrekkel közölheti egyszerre gondolatait. Jöttek a cenzúrával, világi és egyházi tilalmakkal és fenyítékekkel, hogy lerontsák Gutenberg művét. Hiába. A szellem fölszabadult, nem vánszorgott többé, hanem röpült. A görög mithologia Pegazusa csak képzelet szüleménye volt. De a nyomtatás a szellem valódi szárnyas paripája lőn, mely átrepült a korlátokon, börtönfalakon, legyőzött minden távolságot, minden akadályt. A bibliai csodát a nyomtatás sokszorosan és valósággal megcselekedte. Egy kenyérből ezreket és ezreket táplált. A tudást, a gondolatot, az igazságot, mely azelőtt csak a kiváltságosok tulajdona volt, szétosztotta a tömeg között. Es íme a. szétosztás csak növelte a tudás, a gondolat, az igazság erejét; amerre eljutott, ujabb alkotásra ösztönözte az embereket és akik közt azelőtt, csak a faj és szokások közössége volt a kapocs, azokat összefűzte most a gondolkodás, a műveltség egysége. Sok bámulatos fölfedezés született meg Gutenberg óta. A vasút, a távíró, a telefon, a fonográf: megannyi imponáló alkotása az emberi kutató elmének. De Gutenberg egyszerű fölfedezését világhislóriai jelentőségben egyik sem közelíti meg. A nyomdászat az a kultúra számára, ami a testnek a levegő. Fuldokolt, kínlódott a művelődés, migMainzban meg nem született megváltója. Es milliók, akik írástudatlanok, akik nyomtatolt betűt nem láttak soha, Gutenberg nevét áldhatják, dicsőíthetik. A fölszabadult jobbágyok, ÍI középkori társadalom romjain viruló polgári társadalom a nyomtatott betűnek, a szárnyakat nyert és így legyőzhetetlen szellemnek köszönhetik emberi sorsukat, szabadságukat. Es a jelen, a mai gazdasági rend jobbágyai, ha egyszer kisüt nekik is az igazság napja, a nagy diadal napján ne feledjék el Gutenberget, aki győzhetetlen fegyvert adott a becsületes és törhetetlen meggyő/.ődésüek kezébe. Megálmodta-e a mainzi mester, mily korszakot nyit meg első nyomtatott bibliája ? A sok csalódás, viszontagság és vándorlás közepette meglátta-e, mint minden próféta, a jövendő negélyét? Ötszáz esztendeje születésének és műve KCA. Levél D. L. barátomnak. Pályadíjai inert ki'illi'ii li'\i'<l. A képzelet szárnyán elrepülök ho/.zúM, •i'i'ilek melegen s megcsókolom orcád. . . ' i'iiidohithiin ii/.tún majd elbeszélgetünk, Kimondjuk egymásnak : jó-, rossz-e helyzetink ''. S htigy loly az élctiink '! Mint mikor utolszor nz ősi tanyában Igy clbcs/.élgeténk meghitten, vidáman : Most sincs közlünk tér s köz, sok szavat válthatunk Kibeszélünk mindent, kiontjuk bánatunk', Koseives bánatunk'. Szeretlek ; szeretem nyiit tiszta szivedet, Magasban szárny aló, férfias lelkedet . . . Vettem soraidat s lásd olyan jól esett: Kimondhatatlan nz, mit szívem erezett Olvasván leveled. Mit irjak ? Mit írjuk '! Gyenge az én tollam, Le sem tudom írni, amit elgondoltam . . . Ilogyis írhatnám le ; lelkemen keresztül A méla ábrándok csendes hangja rezdül Fájó érzetekbül. H

°gy vagyok ? Kérdezed ; ne kérdezd ez úgy fáj: Hervadó ősz lehet búsabb az én búmnál. Ne mondja meg neked sohasem levelem, Hogy éjjel-nappal csak néma bú van velem, liideg, embertelen. Idegenben vagyok, s/.üló't'íildein távol, Kls/akadtani teile, mint levél az ágtól . . . Me>«ze van innét a .szomorú sírhalom . . . Kllüiik boldogságom", jó apáin siratom. Zokogva siratom. Lenge -szél hoz onnan keletről felhőket Igy el-elhoroiigok, úgy elné/em őket. Fiirleiininel játszik ÍI .-zelid fuvalom. Tán atyám szeli eme, csókja ég arconion : Mélázva gondolom. Gyakran elmerengek az alkony bíborán, Eszembe jut «okszor drága édes anyám, Eszembe jut a ház, a kerti kőasztal, Amint siruiik együtt és még ő vigasztal Köuyes arculattal. Eszembe jut mik ők, a szegény kis árvák, Arcaik mind mélyen kebelembe zárvák. — Elém áll az egyik, mosolyg arculatja S engem úgy vigasztal ; szegény nem tudhatja Hogy nincs é:les atyja. Kii'dök egy rózsáeskát. Édes anyám adta, Mennvogzó'je előtt emlék gyanánt kapta Az édes apámtól. Es azóta szépen Gyöngéden őrizé az iinaköuyvében S megtartotta épen. Tedd vissza a rózsát, tedd vissza a könyvbe, Hadd csókolja újra, hadd fürössze köuybe . . . Gondolata szárnya talán megölődik B lelke, mely a sorssal ínég mindig vívódik, Megvigasztalódik. Őrizd teslvériniet, védd az ősi há/al. Viselj gondot rájuk, vigasztald anyámat. Mond, hogy nemsokára én i- haza nedvek S találkozunk m.'g majd a kedves ,«ir lelett S újra atyjuk ]e«zik. — —• — — — Nekem fájdalmam kű/t vigas/f ad a munka Mely gyümölcsként édes élvet h->/. s/ámunkra. Olt bolyongok Hella«/, tiszta CL"- alatt, A röpke gondolat oda . . . oda ragad, Hol a lég oly szabad. — t) te vak költőm, te, Ilion dalnoka! Te jó valál hozzám nem feledlek soha. Fájó sebeimre le irt csepegtetél S a viharzó élet jeges szirtéinél Te felmelengetél. Örömömet már most testvérimbe lelem. Szeretem Őket és anyámat végtelen 8 értük szép a munka és éde< :tz álom Folytatását, párját sehol som találom Csak a túlvilágon. Megnyugodtam immár. Keblemen hús varázs ("I, mint őszi tájon a néma hervadás . . . És mit az ébrenlét gyakorta megtagad : ltomén nyel himezi édes álmaimat Egy szép angyal csapat. Odakint tavasz van, minden újra éled . . . Érzem, hogy lelkem még szebb jövőt remélhet; Erzein, hogy szebb jövő kies révpartja vár ; Érzem, hogy nekem is csicserg a feeskepár, S rám is süt napsugár.