Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-06-03

Mikor a német császár itt járt, klubjaink fényűzése által el volt ragadtatva, de vájjon akkor is annyira elbájolta volna Ő felségét klubhelyiségeink fényűzése, ha megtudtn volna például azt, a mit tavaly a lapok közöltek, tudniillik, hogy Szatmármegyébeu magábau tízezer iskolaköteles gyermek iskola nélkül vau ! Nem-e épp olyan ez, mint némely családnál a lakás beosztása, hogy az, amit a vendég lát a lakásbúi, csupa egymásba nyíló szalon, de aztán az egész család egy rossz, szellőzhetetlen kamarában hál és ha nincs vendég, csak krumpliból táplálkozik, de ezért kifelé fényesnek kell látszaui miudeunek. Szerényen nézetem szerint, becsüljük meg azt, a mink vau, eléggé megáldotta az Isten gyönyörű hazánkat, terményeinkből először mi lakjunk jól, ezutáu jutassunk a külföldnek, ezt pedig, csakis abbau utánozzuk, mi viszonyainknak megfelel, nem abban, mi még korai ezekhez arányítva. Idegenek birtokszerzése. E cim alatt külön könyvben, tágasabb keretben kibővítve megjelent Baross János dr. azon értekezése, melyet az idegenek birtokszerzésének korlátozása tárgyában f. é. április hó 3-án az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosztályban tartott. A szerző nagy jogi készültséggel jogtörténeti alapokon kimutatja, hogy már az aranybulla 2iS-ik pontja kizárta az idegeneket az ingatlan birtokok tulajdonából. Azóta 700 esztendőn keresztül a legféltékenyebben őrizték őseink a hazai földet, míg a Bach-korszakban 1 Kőiben kiadott császári ősiségi nyiltparancs halomra döntötte a magyar jogfejlődést — és megnyitotta az idegenek számára a birtokszerzés jogát. A világon minden agrikultur állani törvényhozása az állampolgársághoz köti e jogosultságot. Oroszország, Románia és az éjszakanierikai Egyesült-Államok közül is többen, sót Német országban is állanak fenn ily korlátozások. A gazdag iparosálbnnoknak nincs szükségük ily védelemre, dc a tőkeszegény agrárállamok rá vannak utalva, mert kisajátítással fenyegeti őket a küllőidi tőkepéuz. Végre is az mindegy, hogy fegyverrel foglal-e el valamely országot a külföld, vagy — megveszi azt. a falu legszebb leánya ment az apja oldalán, ment a napos úton, melynek aranyos színe megvilágította arcát és Htjukban a kis fehér házak kapui egymásután nyíltak meg, kijöttek a fiatalok, az öregek és néztek reájuk kíváncsi szemekkel, kisérték őket. Mimiig szaporodtak, míg csak ki nem értek a biró földjére ; a leányt, aki remegve állott meg, egészen körül fogták a tanácsbeliek, meg egypár fiatalabb legény. Az öreg Gerti'ő Gábor megszólal: — Elhoztam a lányt, mi legyen vele, mondjátok. A kisbíró megszólal : — Városi forma a képe szegénynek. Aztán egyszerre mind sajnálni kezdték, közelebb hajoltak hozzá, megsimították meleg kezükkel, amelynek az érintésében oltalmat talál az ilyen megesett fehéreseléd. — A föld eltartja majd — szólt az apa • — esak a ti szivetek fogadná be. A kisbíró, aki mindig megtalálja a tréfás beszédet, odasúg az Eszter fiilébe : — Aztán li legyen — megmondom. így bocsátott meg annak a kis fejlődő embernek a tanya népe, amely örül az erőnek, az anyagnak", mely napsugaras tavasz fényben pompázik és mikor a sápadt képű Eszter leány aszógyen alázatosságával indult haza, meleget talált ismét, oltalmat, szeretetet a szüléje házában, sirathatta a maga sorját, a maga pusztulását, dc nem kellett káromlást hullania az atyafiai szájából. Magyarországot két irányban fenyegeti ily veszély : A kisbirtokokat a galíciai és orosz bevándorlók kerítik kezükbe, míg a nagybirtokokat a külföldi kapitalisták vásárolják össsze. Tragikomikus állapot, hogy mig telepítés utján új erőkkel akarjuk szaporítani parasztságunkat, addig a régi, már meglevőt pusztulni hagyjuk. Ep azért törvényileg kimondandó, hogy 100 kat. holdon aluli kisbirtokot csak kizárólag magyar honos bírhasson. A fentemlítctt bevándorlást pedig be kell titani, mert azok az elemek még nincsenek a morálnak és civilizációnak azon fokán, bogy egy modern állam kereteibe beilleszkedni tudnának. A közép- és nagybirtokok kisajátításának megakadályozása már nehezebb kérdés. Ugyanis az ily szigorú korlátozások árdepressziókat idézhetnének elő. Vannak sokan, kik ezenkívül nemzetközi retorzióktól is tartanak, — de. ez reánk nézve nem veszélyes — mert vajmi kevés magyar ember akar külföldön birtokot vásárolni. Ami az árdepresszió kérdését illeti, ez elkerülhető, ha kérdésünket a most megindított telepítési és a középosztály rekonstrukciójára irányuló akcióval egybekapcsoljuk. Ugyanis egy Országos Birtokbizottságot kell alakítani, mely e három testvei-kérdés megoldását vezetné. Ezen bizottság jóváhagyása alá kell utalni minden külföldi egyén kérelmét, ki valamely magyar birtokot meg akar szerezni. Ha a bizottság a birtokot telepítésre alkalmasnak találja, — törvény által biztosítandó — elővételi jogánál fogva azt azon áron átveszi, melyet a külföldi megajánlott. Ha jó erdőbirtokról lenne szó, azt az állam vagy más holtkézi tulajdonos szerezhetné meg. Csak ha egy esetben sem lenne használható, akkor adná meg a bizottság az átiratási engedélyt. Ezen engedélyt is azotibau számos megszorításokhoz fűzné, melyek közt első helyen állana az, hogy idegen honos birtokán esak magyar honpolgár lehessen gazdatiszt. A most tárgyalás alatt levő gazdatiszti törvény tervezete ezt a magyar holtkézi birtokokra kimondja; méltányos, hogy ezen megszorítás az idegen birtokosokra is ki terjesztessék. Annál is inkább fontos a kérdés ezen része, mert azt a politikai és társadalmi vezerszercpet, melyet a régi tulajdonos elpusztulásával a föld népe nélkülöz, a magyar gazdatiszteknek kell átvenni. E társadalmi szempontok mellett óriási közgazdasági károk is fenyegetik az országot. Az idegen tulajdonos összes ipari berendezését külföldről hozatja s a mi fő, a föld jövedelmét utolsó krajcárig külföldön költi el; ez oly közgazdasági kára az országnak, hogy Parnell Írország gazdasági bukását csakis annak hasonló helyzetével magyarázza. Az ir birtokok tulajdonosai ugyanis jórészt angolok, kik az ir föld jövedelmét csak Angliában költik el, abból egy shilling sem jut Írországnak. A kérdés ilyetén való megoldása felelet egyúttal Beksies Gusztáv mostanában megjelent többrendbeli röpiratára, melyekben ő a bitbizományok mobilizálását (vagy legalább is áthelyezését) óhajtja, mert azok a magyar nép terjeszkedésének útját állják. A bitbizományok 2 millió 300 ezer katasztrális holdat tesznek ki, melyeknek 4ő százaléka szántóföld. Ezzel széniben az „idegen kéz" birtokainak nagysága 1.000,000 kat. hold, melyből f)5" „ a szántóföld — tehát körülbelül annyi, mint a bitbizományok által lekötött terület. Ha tehát a magyar nép propagációjának teret akarunk nyújtani, az idegenek birtokait használjuk fel a telepítés céljaira. így legalább a bitbizományok által védett magasabb nemzeti érdekek is sértetlenül megmaradnak, míg az idegen birtokok által okozott társadalmi és közgazdasági veszélyek is szanáltatnak. Beksies azt mondja, hogy magyar nemzeti érdekekből helyes birtokpolitikára elkerülhetetlen szükség van, ilyen helyes birtokpolitikával azonban nem egyeztethető össze az, hogy a forgalomképes magyar földnek 1

J

IÚ-V6H'/.C ma már idegen kézre került. Nemcsak a b'aj lovaterjedését kell meggátolnunk, hanem a ma már kisajátított magyar földet is vissza kell szerezni a magyar nép számára. Az érdemes munkálatot az érdeklők figyelmébe azon körülmény ajánlja legjobban, hogy az O. M. G. E. említett ülésében kimondotta, miszerint az idegenek birtokszorzése ellen irányuló akciót a szerzi) által kifejtett elvek alapján tartja mgindí tandónak. Kapható minden könyvkereskedésben és a „Pátria" nyomdában (Üllő-út 2ő., „Köztelek") 3 koronáért. Szinház, A mai nappal bezáruló szini szezonunk utolsó hetét két vendégszereplés tette érdekessé. Művészi eseménynek jeleztük múlt héten Abrányiné 'Wein Margitnak színházunkban vendégszereplését s az a bárom előadás, melyben az illusztris vendégmüvésznő fellépett, fényesen igazolta állításunkat. A pápai szinház történetében feledhetlen lessz a három este, melven az igazi operett-művészet vonult be Ábrányinéval színpadunkra s feledhetetlen lessz a három este mindazokra nézve, kik az Istentől megáldott nagy művésznő ének- és játékmüvészetében három estén át gyönyörhödhetettek. Ismételten elismeréssel adózunk í>obó színigazgatónak, ki Abrányinét meghívta körünkbe s hálával a művésznőnek, ki szerény színpadunkat felléptével megtisztelte. Közvetlenül A brányiné vendégszereplése után három estére a komoly drámai Múzsa ütött tanyát színházunkban. Három legjobb szerepében lépett fel Borzsolfné Lukács Juliska, a Népszínház drámai primadonnája s mindegyik fellépésével ! nngv diadalt aratott s ritka műélvezetet szerzett j közönségünknek, melynek ezúttal először volt alkalma Porzsoltué kiváló drámai művészetében gyönyörködni. Az előadásukról itt következik részletes referádánk : Angnf. . . . Es a kar kellőképen megismertetvén bennünket a kofák leányának eddigi életével, belép a színpadra Angot. A meglepetés moraja zúg végig a házon. A gyönyörű termel, a bájos arc, az érzést kifejező szemek, a ritmikus lépés egyszerre elragadják a közön.-éget. Taps zúg végig a színházon, s a zenekarból felnyújtják a Leányegvesülct gyöngéd figyelmének jelét: fehér bokrétát. K< Abrányiné elkezd énekelni. A kopott díszletek, a szegényes környezel minden, minden ragyogni, feléledni látszik, í'de, tiszta erőteljes hang cseng végig a s/iuházon, betöltve minden zugát, megvarázsolva mindpn hallgatót. Az első hatást, amit Abrányiné elér, hangja szépségének köszöni. Nyomon kiséri a másik hatás, a mit finom énekművészen', a pompás szövegkiejtés arat. Mintha még sohasem hallotta volna a darabot közönségünk, úgy élvezte ez éneket. Kiintő csodaszerü. De hisz az is csodaszerü, hogy az Opera egy elsőrendű csillaga vau a mi színpadunkon. EróVíli, mélyíti az ének hatását Abrányiné humorral, pajzánsággal, mély érzelemmel, gyöngédséggel, bájjal teljes játéka. Ezt az Angot mi még sohasem láttuk. Az operettek gyöngéje a jellemalkotás. S Abrányiné jellemet alakított Augot szerepében. Egy leánynak első rajongó szerelmét, kiábrándulását s a prózai, de jó és becsületes kedveshez visszatérését mély pszikhologiáyal, igaz poézissal állította elénk. Játéka és éneke sikeréről csak az alkothat helyes fogalmat, ki jelenvolt a színházban. A közönség valósággal elmerült a gyönyörüsé-