Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-05-20
abból az egyszerű okból, mert publikum nem is volt. Háromszor tűzte ki Bar-Koebbát az igazgató a hét műsorára, de a három estén együttvéve sem volt annyi közönség, amennyi a szinházat csak félig is megtölthetné; a tavalyi Szulamit-láz — ime most tudódott ki — nem felekezeti jellegű fellángolás volt, s nem minden héber (?) darab iránt tapasztalható. Pedig ami a darabot illeti már t. i. a szövegrészt - a J3ar-Kochba semmivel sem rosszabb, mint a Szulamit. Meséje csak éppen ügy nincsen, mint annak, s dramaturgiáikig éppen olyan gyenge kis alkotás, mint a vadmacska és a kut együgyű tragédiája. Mindazáltal ez a szomorú részvétlenség és a közöny méltatlanul jutott osztályrészül a darabnak, mely igazán bővelkedik az értékes zenei számokban. Az eló'adás szintén a lehető' legjobb volt, az összes szereplők minden tekintetben megfeleltek feladataiknak, s különösen a precízen "működő karok szolgáltak rá a legnagyobb elismerésre. A címszerepet Horváth Kálmán játszotta. Horváthot e szezon eleje óta a társulat leghasznavehetőbb tagjai közé számítottuk, s o szerepével arról gyó'zött meg heuuüuket, hogy azzal a ritka haladással, melyet nála tavaly óta észlelhetünk, rövid idő múlva az elsőrendű tagok közt fog helyet foglalni. Hangja az elmúlt év alatt bámulatos sokat csiszolódott, s kellő' gyakorlat után hihetőleg el fog veszni belőle az a kis rekedtség is, mely ma — talán az erőltetettség folytán — itt-ott észrevehető. Mátiyay Aranka legszebb hangjait hallatta Dina szerepében, az ő számai voltak az előadás legkiválóbb részei. Kreutz Irma az este szépségével tündökölt, s mit tehet ő róla, ha sokszor méltatott tehetségét parlagon heverteti az igazgató, s csak at'éle jelentéktelen szerepekben mutatkozhatik előttünk. Nayy Tmre reális hűséggel adta Paphost, s kívüle még Juliász is kitűnt ez est szereplői közül. Tát leány. Almást Tiha némák népszerűségben és értékben a haladó korral mit sem vesztő népszínműve hétfőn szép közönséget vonzolt színházunkba. A közönség érdeklődését különben a darab jóságán kívül a címszerep szeniélye^íóje teszi könnyen érthetővé. Csongorig Mariskát, ki a közönséget tiszta, finom művészetével meghódította, még nem láttuk valamirevaló néps/inmú'-szerepben. A Tót hiányban nyílt elő.-zör alkalma bálás népszínmű szerepet kreálni. Tette is ezt oly bravúrral, minőre nem minden operetténekesnő képes. Értelmes, kedves játéka lebilincselS az anyókát annyira kiragadta sodrából a vérlázító kegyetlenkedés, hogy ezúttal a negyedik fokig fölkapaszkodott a létrán s ugyancsak nyújtogatta a seprőjét a gyerek észretérítése céljából. — Hát szabad így kínozni az állatot*.' Ezt tanultad az iskolában '.' Xo csak gyere le, mindárt megpróbálom rajtad, vájjon jól esik-e neked? Persze most már a Károly se' mert lejönni. — Azonnal legyére, parancsolom ! •-- De a nagymama megver! Megérdemled, haszontalan ! Bizony a Károly inkább nem jött le. Az iu-eg asszony békésebb húrt pendített meg. — Gyere le no, kapsz uzsonnát ! — A nagymama megver ! Már kérőre lógta : — Xem bántalak, ha mondom, csak gyere le szépen s igérd meg, bogy az állatot ezután nem kínzód ! A Károly már-már elszánta magát, de még vonakodott, a biztosítást még egyszer akarta kicsikarni. — De aztán nem bánt a nagymama ? Ezért a hitlenkedésért az anyóka újból nekiharagudott. — Majd esak lejösztök ti, ebadta ! Betipegett a szobába, hozott ki magának kötni válót, leült a létra legalsó fokára s a kötésébe kezdett, nyilván azzal a száudékkal, bogy most vár, rajta ki nem fognak. A Károly folytok és a drámai jelenetekben bensó'ségteljes, szivhezszóló hangjai meghatották a közönséget. Énekszámait ismert kitűnő énektudásával nagy hatás mellett adta elő. Igen jó partnere volt Dobó, ki n tót gígerlit sok humorral ábrázolta. — Nagy Imre a lódoktor, Juhászné a javasasszony szerepében sok kacajt idéztek elő. Hozzájárultak az est sikeréhez Benedekné, Juhász és Váradíj Margit. B. A. L. E. K. Hogy a porosz lex Heintze a Biztosítás Aszszonyok Ledérsége Ellen Kölcsönösen cimü darabot sziutén letüntetné a színpadról, már az az egyszer kétségtelen. Ez a darab éppen ellentéte címének: biztosít az asszouyok ledérségéről. Légyen ennyi elég a darab erkölcsi (?) irányának bírálatából. Hogy azonban ötlet, bohókás helyzet, kacagtató jelenet van elég ebben az elmondhatatlan tartalma bohózatban, az kétségtelen. Zenéje ellenben közönséges, semmitmondó. De hiszen elcsúszik ez bohózatnak is, minek bele az énekszámok ? Az előadás mindkét estén jó volt. A bohózalos cselekmény főszereplői küzül főképen Csongort Mariska tűnt ki pompás énekével és játékával, de Nagy Imre. Iforoáth Kálmán, Balázsi Sándor, Mányay Aranka, Kressz Irma és Várady Margit is énekben és játékban a lehető legjobbat nyújtották. A közönség kacagott, s kacagás közben elnézte a darab ledérségek s el azt is, hogy Nagy Gyula szerepét a direktor ismét Ermete . . . vagy inkább Remete. Gézával játszatta el. Szókimondó asszonyság. A mostani szezon egyik örvendetes jelensége az, hogy több drámai előadásnak is szép közönsége volt, ami pedig ez utóbbi évek színházi krúuikájában szinte páratlanul áll, de könnyen érthető, mert Závodszky Teréz óta nem volt drámai hősnője egy társulatunk sem. A Komjáthy éra legszebb sikerű darabját Daróczy Ilka kedvéért vette elő az igazgató s azt hiszszük, hogy ezt nem is bánta meg, mert a csütörtök esti előadás közönségének igazi műélvezetben volt része. Daróczy Ilka valósággal brillírozott ez este, s a Magdában és Gauthier Margitban kivívott nagy sikerét egy ezekhez méltó harmadikkal gazdagította. Az első felvonásban, mint Hübscher Kata egy kissé túlságosan mozgékony volt, de a második felvonásban már minden tekintetben megfelelt annak a rendkívül nehéz feladatnak, mellyel ennek a gyönyörű szerepnek áhítatta volna alkudozásokat, de nem kapott feleletet. A cirmos összehúzódott a sarokban. Az anyóka serényen kötögetett s egyre várt. Már fúrta az oldalát, bogy megszólaljon, de erőt vett magán : csak azért se'! Ráncos arcát a nyár-esti szellő cirógatta. Száraz ujjai mind lasabban mozogtak a kötésben. Bóbiskolt, a falnak dűlt — és elszenderedett. A tehén hazajött a legelőről, megállt a gubbaszkodó anyóka előtt, egyet bődült, tovább ballagott, belökte az istállója ajtaját, a jászol elé állott s csöndesen kérődzött. A Károly látta, bogy a nagymama ugyancsak alszik. Maga is álmos volt s a nagymama öle úgy csalogatta, hívogatta. Lassan lelopódzott, odadugta a boglyas fejét a nagymama ölébe s egyben el is aludt. Utána sompolygott a megbűnhődött cica is. Hozzádörgölődzöít az öreg asszonyhoz, dorombolt egy kicsit, aztán odagömbölyödött ő is a Károly fejeli ez. A csillagok már fönn voltak, megszólalt az esteli harang, mikor az öregasszony fölébredt. Látta Ölében az édesen alvókat. Már csak nem vitte rá a lelke, bogy felköltse őket, Yégigkötötto a harisnyát. A r ette észre, hogy a levegő hűvösödik, a Károly meghűlhetne. A cicát megsimogatta, letette, a Károlyt megfogta, bevitte a szobába az ágyra, hadd aludjék tovább, mert holnap korán kell szegénykének az iskolába menni. kítása jár. A harmadik felvonásban kulminált művészete, melynek legjobban kiemelendő erénye az, hogy széles és változatos skálája van játékának ; u második felvonás számára épp úgy megvolt a bájos, elragadó humora és ötletessége, mint a harmadik felvonás erősen drámai részeinél tapasztalt imponáló ereje. Napóleont Benedek Gyula adta, de nem úgy, ahogyan mi az ő előkelő művészetétől vártuk; kedvetlenül játszott, vagy talán iudiszpozició rontotta-e játékának hatását, aze nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy Benedek Oryula sokkal jobban is adhatja Napóleont, mint az este. Még maszkja sem volt teljesen megfelelő, s játékából hiányzott az a min1 denkivel szemben gőgös szuperioritás, a cézári voaás, melynek Napoleouból nem szabad hiányozni. ILivas egy kissé öreges maszkkal adta a Lefebre tábornokot, ellenben Nagy Imre és Krasznai játéka Injával volt mindeu gáncsnak. Nem mondhatjuk ugyanezt Horváth táucmesteréró'I, ami aunál sajnálatosabb mert ezáltal a darab egyik legkedvesebb jelenetének hatása csökkent. Daróczy toitettjei általános szen-.iciót keltettek, s ha már ezt megemlítjük, azt .--a hallgathatjuk el, hogy az empire-kor hölgyeinek egyike a tavalyi divatlap után készítette ruháját. IRODALOM. Túl a tengeren. Szávay Gyula könyve. A polihisztorok kiveszőben vannak már manapság s ha itt-ott a közéletben univerzális ismeretekkel biró ember találkozik, az azt rendszerint a zsurnalisztika szolgálatábau szerezte. Ilyen zsurnaliszta Szávay Gyula, aki az újságírói sokoldalúságnak valóságos mintaképe. Ma az aktuális politikáról ir vezércikket, holnap pedig a legkomplikáltabb szakkérdést világítja meg a legalaposabb ismeretekre valló szakavatottsággal. A kultúra összes ágaiban épp oly jártassággal bir, mint a közgasági ismeretek terén; s talán ugyanakkor, mikor ezekkel a száraz dolgokkal foglalkozik, az első oldalon a vonal alatt mint poéta vagy belettrista mutatkozik be. Alig jelent meg mostanában munka, mely annyira magán hordta volna szerzője egyéniségének bélyegét, mint Szávay Gyulának legutóbb megjelent munkája, mellyel tavalyi amerikai útjáról számol be Magyarország közönségének. A Philadelphiai Keresk. Múzeum ugyanis a múlt év őszén kereskedelmi világ kongresszust hivott egybe Philadelphiába és ezzel kapcsolatosan ugyanott nemzeti kiállítást és kiviteli mintakiállítást is rendezett. Erre a kongresszusra és kiállításra a magyar kormány és a hazai kereskedelmi cs iparkamarák Szávay Gyulát küldtek ki képviselőjük gyanánt és most e könyvében adja ki küldőinek szóló jelentését hivatalos útjában szerzett tapasztalatairól. Maga ez a jelentós egy nagy sereg statisztikai adatot ölel fel és hü'en jellemzi az amerikai kereskedelem és ipar összes viszonyait; nagyon csalódnék azonban, aki azt hinni, bogy ez a munka az e féle jelentések megszokott száraz és unalmas modorában olvasható Szávai/ könyvében. .Korántsem. Szávay Gyulának éppen ez a speeálitása ; még talán az egyszer-egyet is szórakoztató ds vonzó stílusban tudná leirni. >S igy készült a philadelphiai jelentés is, amelynek fő fejezetei az ipar és munkaviszonyokkal, a kereskedelmi élettel, a philadelphiai kiállítással és végül a philadelphiai kereskedelmi múzeummal foglalkoznak. A könyvnek abban van a legnagyobb értéke és jelentősége, hogy sok praktikus és nálunk is megvalósításra váró eszmét foglal magában. Hogy ez a könyv a Szávay Gyula egyéniségével megegyez, azt persze nemcsak ez a tulajdonkópeni jelentés teszt ki, hanem az egyébb dolgok, melyek ezenkívül a könyvben feltalálhatók. IA közgazdászon kivül megtaláljuk e könyvben a
