Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-05-13
A vándor iskola, Van egy iskolája ennek a mi, iskolák nélkül éppen nem szűkölködő városunknak, amelyet méltán illet meg a címben jelzett elnevezés. Vándor ő és vándorok tanárai. Miként a költöző madarak őszrolőszrv új hazába költöznek, más tanyába költözik minden őszön ez az iskola, mégis azzal a lényeges különbséggel, hogy a költöző madaraknak összesen esak két hazát adott végzetük, egyidejűleg pedig csupán egvet, addig a mi vándor-iskolánknak volt már eddig vagy 8 —10 tanyája és egyidejűleg is a város különböző pontjain találhatok fel helyiségei. Mivel érdemelte meg a mi vándoriskolánk — a kereskedelmi és iparosinasiskoláról és a rajziskoláról van szó — ezt a sorsot, azt nem tudnók megmondani. Fontosság tekintetében nem hátrál a többi iskola előtt, aminthogy ez a szó, hogy: iskola már magában rejti a fontosság fogainiát is. Pápán, melynek lakossága túlnyomókig kereskedő és iparos, speeialiter üdvös irányú és missziót teljesítő a kereskedelmi és iparosinas-iskola, mely növendékeinél nemcsak az elemi iskolában szerzett ismeretek megtartását célozza, de lényegesen bővíti és mélyíti azokat és a különben eldurvulás és elbelyárosodás veszélyének kilett ifjú lelkeket valóban tovább képzi. Szomorúnak kell tehát tartanunk azt az állapotot, hogy ez az egyetlen, a város által fentartott iskolánk nemhogy állandó tanyával nem hir, de némelyik évben három idegen helyen volt elhelyezve. Hogy az ily állapotnak maga az iskola vallja kárál, azt talán fölösleges hangsúlyoznunk. Mikor a tanárnak, hogy egyik osztályban' végzett leckéje után a másik osztály órájára juthasson — kilométereket kell gyalogolnia, akkor más nem károsodik meg, mint a növendék, kinek órái iJyeténképcn szépen megrövidülnek. Az új képviselőtestületre hárul az a parancsoló kötelesség, hogy e régi mizérián segítsen és a vándor iskolának biztos födelet, állandó tanyát szerezzen. Hogy e némi áldozattal járó kötelesség teljesítésétől nem fog visszariadni a város képviselőtestülete, azt az a lelkesség, amivel minden kulturális ügyet felkarolt, eleve is kizárja. Több gondot fog okozni az állandó iskola-épület helyének megválasztása. Az alkalmasságon kivül itt főleg a pénzügyi szempont irányadó. Ebből a szempontból tekintve a dolgot, tudnunk kell, hogy: pénzünkkel (ami nincs) takarékoskodnunk kell, vagy nyíltabban szólva: nagy összegű újabb és újabb kölcsönökkel nem szabad a várost m eg t e rh e 1 n ü n k. A célszerűség és takarékosság elvét tartva szem előtt csak két helyről lehet szó, amelyen az új iskola-épület fölépülhet, két oly helyről, melyek mindegyikén jelenleg is a városnak egy-egy háza áll. Ezek egyike a városi óvoda épülete, a másika pedig a városnak a sörház-utcán levő háza. A városi tanács mind a két jelzett helyre gondolt s mind a kettőre nézve terveket készíttetett. E tervek közül az első az óvoda fölé emelet építésével oldja meg a kérdést. A másik terv a sörházutcai épületet: renoválja és építi emeletre. Ez utóbbi tervnek két előnye van: egy az, hogy a sörház-utcai házban nyerendő hel3 T iségek számban felülmúlják az óvodaépületben nyerhetőket és bogy méretei is sokkal nagyobbak a, másikénál. Ahol a növendékek számában stagnálásról, avagy és célszerűen kell építkezni. A sörházutcai helyet általában is alkalmasabbnak tartják az állandó iskola céljaira, mondván, hogy a kereskedő- és iparos-inasok túlnyomó része a belvárosban lakik. De itt az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az óvoda sincs távol a belvárostól s bogy az iskola nagy része eddig is az óvoda épületében volt elhelyezve. A sörház-utcai tervnek, mely a jövőt is figyelembe veszi s a dolgon alaposan akar segíteni s nem teszi ki a várost annak az eshetőségnek, hogy pár év múlva ismét építkeznie kelljen, természetesen megvan az a hátránya, bog}'' kivitele mintegy 10—15.000 koronával többe kerül, mint az ovoda-utcaié. Ez összeg azonban nem igen játszik akkor szerepet, mikor 80—40 évre kilátásunk van arra, hogy a város e címen nem fog megterheltetni. Az e hó vége felé egybehivandó városi közgyűlés dönteni fog a vándor iskola dolgában. A döntésnél a pénzbeli fedezet dolgát is el kell természetesen intézni s itt tán nem fog idegenkedni a képviselőtestület attól a gondolatlól. hogy miként más városok, mi is használjuk fel a nálunk levő alapítványok egy részét erre a célra, amely így befektetve az eddiginél többet jövedelmezne. A szükséges miniszteri engedélyt a célra való tekintettel nem fogják megtagadni. Hiszen arról van szó, hogy egy vándor ihkolát állandósítván, a magyar közoktatásügynek, a magyar kultúrának tegyünk ismét szolgálatot. Beke Manó dr. A hivatalos lapnak mult kedden megjelent száma egv országszerte nagv örömet keltett hirt visszaesésről nem, hanem csak előrehala-. ]um)tt ^ anu , ly lul . m whl ,i sem uű . Á h lelkesebb dásról lehet szó, ott előrelátóan tágasán [ fogadtatásra, mint városunkban, lieh- Manó dr.-t, TA Amerika felfedezése.*) l-Vlcilva ás. Irl a: Szávay Gyula. I. FEJEZET. Történelmi előzmények. Vagy: Kn és ColiunLiis. Columbus Kristóf sem kamarai titkár volt, sem a V. 11. (). Sz. tagja, sem a Dunántúl egyik jeles sajtó-orgánumának szerkesztője. Mi volt, tehát? () egy országnak volt a Ibi, amely országban spanyol-viaszkot gyűjtenek a méhek, spanyolfalak közt laknak az emberek és spanyolul fogják fel ti világot. Akkor, mikor ő ment, kongresszus sem volt Philadelphiában, az amerikai ipar sem lényegétté az európait annyira, mint ma, a iilloxera ellen sem védekeztünk amerikai alanyokkal, konzubiink részéről sem találkoztunk a mainkhoz hasonló állítmányokkal • — miért ment tehát Columbus Kristóf AmerikábaV S milyen előkészületekkel ment Columbus Kristóf Amerikába? Tanul t-e angol grammatikát, mint én? Xem. (londoskodott-o megbízható hajóról a Cunnrd line, vagy White star line, vagy a Hamburg-Amerika íme vonalán ? Nem. Vásárolt-e össze, annyi vízhatlan esizmál, .h'igevnemüt, zöld loden ruhát, úti sapkát, szélgyufát és bédekkert mint én? Lehetetlen. Küldött-e annyi ansieh ts*) Szerző most megjelent «Túl a tengeren» cimü .köteléből. or kártyát haza, mint én? Egyei sem. Hát akk mért incnt Columbus Kristóf Amerikába? Ks milyen ember volt az a Coliunbus Kristóf? 11a én tőlem valami angol ember ott kérde• zett valamit, én arra az én sajátságos angol mo! dórommal olyan választ adtam, hogy rendszerint nem értette meg s ebből látta, hogy gondolatait ! elrejtő diplomatával van dolga. De diplomata volt-e Columbus Kristóf? Aki mindent élére állít, aki még a tojást is élére állítja, az lehet jó pincér, de diplomata — soha. Egy ember, aki SO, útitársat visz magával, akik aztán itthon erről is fecsegnek, arról is fecsegnek, az nem diplomata. IMI nem vittem egy útitársat sem! ' íliába hozott aztán Krisztina királynénak arany karpereceket, meg indiánns asszonyokat, bizony az lett az ő sorsa, hogy belekerült a ro-; vott előéletűek albumába, ne kerülgessük, ne szépítsük a dolgot, mondjuk ki, ahogy volt: vasra- • verve, került haza Amerikából. De vájjon esoda-n ez? En szegény, egyszerű ember vagyok, kamarai titkár s a V. ti. O. Sz. tagja, de lm annyira elvéteni a diplomáciát, mint ő, — még az arany karperecek, meg hosszú láncok csak hagyján, — de hu indiánns asszonyokat hozok haza, kérem, nőm: Szávay Gyuláné, engem egyszerű embert, akárhogy is szeret, szintén vasraveret ! ! Oh, meri az élet telve ezzel-a/.zal; l'Vle se Irél'it és fele sc próza, l)i- több leiénél dal, virág és sebaj, És mindörökkön örökké subrosa! Eclsziszent megint a rendezőség, pedig bocsánat, ez nem vers, mert benne is vau, hogy próza. A fejezetek végén mindig így ugrándozik uálam a próza, Nem fér a bőrébe. Mélyen tisztelt hallgatóim megértették e fejezetből, bogy mi volt vele a célom. Tisztázni nebooy valamikor összetévesszen Coliunbus Kristóffal." Mert bizonyosan úsjcy lessz az, hogy annak idején összeül a történelem időszéke, csupa történelem-tanárok, meg kúrái bírák lesznek olt és majd gyönyörűséges angyalok nagy szekkingeni trombitával bivnak bennünket és akkor mi feltaszigáljuk a szépen gondozott sirhabutinkat és odamegyünk és az egyik oldalon majd ott áll Columbus Kristóf egészen spanyolul, a lábán lessz a vas, mellette az indiánns asszonyságok, a másik oldalon meg szép zöld loden ruhában ott Szávay Gyula, mellette egy fehérruhás (rövid ruhás!; kis angyalka, Jueika és a/. Ítélőszék átadja a szót először Kristófnak, azután nekem, ő majd mindenféle régi dologba fog, elmondja, bogy „fold, föld, föld," de már akkor ennek a frázisnak nem lesz értéke, mert a földnek akkor vége lessz, én meg csak előveszem ezt a felolvasást, meghajtom magamat s a versek kihagyásával szépen felolvasom. Nem félek az ítélettől. Hiszen ha önökből állana az esküdtszék, önök is felmentenének! Pedig önök ki nem állhatnak, mivelhogy a tánctól viszszatartom önöket. Tudok én mindent! Csakhogy nem beszélek, Meri én magamba zárkózni! "vagvok. Mimiig végképen elsiiléliíliik, ha' Heám, mini most is, annyi szem ragynk. Hanem azért ezl kiki megbocsássa, H ne merjenek gondolni - - holdfogyatkozásra! TI. FEJEZET. Vizr a j z. Vtigy: a tenger és rejtelmei. Figyelmeztetem a tisztelt hallgatóságot, bogy most már egészen belemerültem a szakszerűség akartam magamat a történelem idoszékc előtt,, örvényébe, komoly figyelemmel hallgassanak tehát~
