Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-04-29

hivatva vau. A darab előadásában több igyekezetet, mint sikert láttunk. A nagymamamát —- Prielle Kornélia legfényesesebb szerepét — B. Németiig Joláu játszotta. Szép, méltóságos és kellemes volt. A íelhangzottt tapsok után ugyancsak dicséró'leg kellene irtiunk Váradu Margitról, az unoka személyesíti]'érői. De bizony a dolog úgy áll, hogy ezeket a tapsokat nem anunyira az ő játéka, mint inkább a darab néhány jelenetének megható poézise érdemelte ki. Kétségtelenül volt ügyesség a játékában, de egyéniséget még nem láttunk nála áttörni az iskolásság burkán. Első felvonásbeli partnere Remete Géza épp oly gyenge volt, mint a Il-ik és III-ik felvonásbeli partnere Nagy Gyula, Utóbbinak ugyan az szolgál mentségül, hogy operetttenovista és hogy a szerepbe úgy ugrott be. Pompásan játszott Benedek Gyula s komikus szerepeikben sok tapsot arattak Nagy Imre, Jiűiászné és Balázsi Sándor. Külön kiemelést érdemel Gerö Ida, ki a gazdaasszony kis szerepében ritka intelligenciáról és magyaros humorról adott tanúbizonyságot. Utazás a válás körül. Két olyan jeles szalon színész, mint Kres^z Irma és Benedek adta e bohózat főszerepét és jóformán ok vitték az egész darabot, ami már magában véve is a sikert jelenti. Kresz Irma eleganciájával, szép termetével és természetesen folyó társalgásával szinte predesztinálva vau arra, hogy párisi asszonyokat játszszék. Benedek Gyulánál jobb bonvivaut színészt egyetlen vidéki társulatnál sem találunk. Balázsi, és Beczkói komikai vénájuk legjavát öntötték szerepeikbe, de az előbbinél nem lebet hallgatással mellőznünk azt a gyakran tapasztalható hibát, hogy majdnem tisztán a súgó után mondja el szerepét. Kisebb szerepekben jók voltak Horváth Kálmán és Nagy Imre. VEGYES HÍREK. — Személyi hirek. Fenyvessy Ferenc dr., főispán tegnap délután városunkba érkezett. A főispán innen még a mai nap folyamán a fó'váro-iba utazik. Ileyedüs Lóránt dr„ orsz. képviselőnk péntek déluiáu városunkba érkezett és tegnap éjjel a fővárosba utazott vissza. — Szövőgyár. A vasúti állomástól a szövőgyárba vezető iparvágány közigazgatási bejárását f. hó 27-én tartották meg a vasúti és hajózási felügyelőség, az államvasutak és a városi hatóság képviselőinek jelenlétében. A gyár építése már foganatban vau. — A város pénzkezelése. A vármegve alispánja rendelete folytáu a városi tanács elhatározta, hogy addig, míg a péuztári kezelést a mi különleges viszonyainknak raegfelelőleg gyökeresen átalakítják és a pénztárnak tervezett keltéválasztását végrehajtják, május elsejétől kezdve a vármegyei pénzkezelési szabályrendeletet lépteti életbe. — Próbavilágitás. A próbavilágitás tudvalevőleg amolyan pünkösdi királyság, a melyben városunknak már nem egyszer volt része. Hogy a gyakorlatból ki ne jöjjünk s hogy ismét fogalmat nyerjünk arról, hogy milyen képe van egy városnak mikor tényleg világítják (mert azt remélhetőleg a legnagyobb lokálpatrióta sem állítja, hogy most világítják ezt a várost), arról ezúttal a budapesti „Általános aerogeugáz részvény társág" óhajt gondoskodni. Ez a társaság, mely szabadalmazott gázával Angol és Franciaország, Hollandia és Svájc több városának utcáit világítja, beadványt intézett a városi tanácshoz, hogy a városban pár hétre próbavilágítást rendezzenek be. Több mint bizonyos, hogy a tanács megadja az engedélyt s ezt az ingyenes élvezetek minden barátja örömmel fogja üdvözölni. De mikor egyelőre anyagi erőnk nem engedi meg, hogy, állandó jó világítást berendezzünk, vájjon mi ellen jók az egymást követő kísérletezések ? — Bankett. Lapunk más helyén emlékezüuk meg arról a jubileumi ünnepről, mely ma d, e. fog lefolyni városunkban. Cikkünk kiegészítéséül itt csak annyit jelzünk, bogy Kapossy Lucián dr. tiszteletére ma délben, a Grill-szálló dísztermében bankettet is rendez a tanári kör. — Színházi heti műsor. 1ÍK)U. április 30-tól május b-ig. Hétfő (b. sz.) Bibüás asszony (operett); kedd (b. 11.) Menyem (vigjáték, újdonság); szerda (b. 12.) Iienschel fuvaros (dráma, újdonság); csütörtök (b. 13.) Báránykák (operett, újdonság;; péntek (b. sz.) Aranykakas (énekes bohózat) ; szombat (b. sz.) Egyptom gyöngye (operett, újdonság); vasárnap d. u. Aranykakas (énekes bohózat); este (b. 14.) Egyptom gyöngye (operett, másodszor.) tudta elhomályosítani, s a közönség gyakori tapsokban nyilvánuló méltánylással adózott a művésznő kiváló játékának. Kellő betanulás mellett féuyes sikert várhatunk e darabnak egy újabb előadásától, amelyen az utolsó felvonás ama nagy jelenete is kellően érvényesülhetne, amelyben Ellean megmoudja anyjának, bogy ismeri előéletét. Ennél a jelenetnél Kresz hangja már egy kissé elrekedt s partnere Várady Margit felette gyengének mutatkozott. Havas egy Indiában megfordult kapitányt tizenhatéves liu maszkjában adott. A bihliás asszony. A múlt heti műsor egyetlen operettje két estén át szerzett szórakozást közönségünknek, mely e darabnak kétségen kívül ötletes, de nem kevésbbé frivol fordulatain sokat kacagott. Az előadás nem állott azon a magas nívón, amelyet a társulat korábban sok jeles operettel el tudott, aminek fő oka a célszerűtlen szereposztásban található. A darabnak fontos szerepét: a márkit 11 ivas játszotta, ami még nem volna oly nagy baj, mint az, hogy énekelte is még pedig minden hang nélkül, holott e szerepre Nagy Gyula kitűnően bevált volna. A király sem volt megfelelő kézben. Az előadásnak két fő nőiszerep ábrázolói: Csonyory és Miínyay kölcsönöztek fényt, amaz diszkrét linóm játékával, az utóbbi pedig szép énekével. Bár nem tartozik a művészi méltatás keretébe, mégis meg kell emlékeznünk arról, hogy | Csonyory Mariskának néhány fényes toalettje ez estén is általános szenzációt kelteti. Beczkói pompás volt a herceg szerepében, míg Nagy Imre egy kis epizód-szereppel keltett sokszor falrengető kacagást. Juhászné pompás humorral adott egy kacagtató alakot; a hatás, melyet elért, főleg egy kupié eléneklésében nyert betetőzést. A nagymama. Kezdjük a közönség dicséretével. Lelki örömmel láttuk magyar yvoé/'í-drámairó (hangsúlyozzuk, hogy poéta, mert a nem-poétákat mindig elegendő mértékben pártolják) egyik legjobb darabja, egyszersmind a magyar drámairodalom egyik valódi gyöngyének előadásán színháziátogató közönségünket teljes számban együtt. Azt a reményt merítjük e tényből, hogy idővel az irodalmi értékű színdarabok állandóan műsorra kerüluek és a szinház valóban azt a kulturális hivatást fogja teljesíteni, amelyre ougszfürcr, majd rendben, rang szerint káplár Zombory, Maybőhm, az egész kiváló altiszti kar. Az í> föladatuk, a kik kiképzett lovasok immár, e fiatal kezdő paripákból jó lovakat nevelni a hadsereg számára. Azon bau ez nem oly könnyű feladat. Különösen nem az ily napokon, mint a mai, a midőn főhadnagy ur v. Fsehenbach hasonló kuruc kedvet mutat. A hiba ilyenkor millió. Fs noha a főhadnagy ur szeme fátyolos, babonás biztonsággal meglát minden kicsiny fogyatkozást. A bűnösnek jiedig jaj. A rájtsulban nincs kímélet, mert tudni kell, hogy lovat és lovast nem lehet keztyüs kézzel nevelni. A főhadnagy ur tehát habozás nélkül leteszi a keztyüt és korlátlanul hagyja zord kedvét osapongani. A kommandók egymást érik; keserű gúny és gyilkos szatira vegyül az elejtett megjegyzésekbe. A rekedt hang rikoltoz, az ostor pattog, a lovak nyerítenek. Egyik másik ló kitör. A főhaduagy leieméit ostorral, dühöngő szitkok közt rohan a szerencsétlen lovasra és az ostor a ló szügyén kivül bizony néha a lovas ikráját is éri . . . lázas izgalom ejti hatalmába a békési helyet. A dühöngő alak pedig a középen most kezdi magát jól érezni. Galopp! Vezérli nyújtott hangon. A ficánkoló, tapasztalatlan állatok nem akarnak a galopp szabályos tempójába beugrani. Néhány nádpálca csattog; de sarkantyú nincs, feszítő zabla nincs és ezek nélkül a lovas állapota igen bajos. Mégis lassan minden meghajlik gazdája akarata előtt és a siker teljes volna, ha Tassó nem volna jelen. Tassó egy tüzesvérü kis bestia, akinek semmi érzéke sincs a fegyelem iránt. Zombory káplárnak a szoinoru sorsa, bogy belovagolja és a kis gonosz most sem engedelmeskedik. Hol a fals lábbal ugrik be, hol hitetlen fioánkolással teszi csúffá a lovaglás nemes művészetét. A főhadnagy tajtékzik dühében. — Tassó fals! Pariren, pariren, pariren ! zúgja, harsogja, de mindez hasztalan. Tassó felkapja a fejét, hosszút nyerít és kirúg. Zombory káplár hitetlen erőfeszítéseket tesz, az ostor suhogva csaj) le-Tassó annál rakoncátlanabb. — Hja, a hitvány lovas! bömböli főhadnagy ur v. Esehenbach. Tönkreteszi a legjobb lovamat. No, majd mindjárt megtanítlak én lovagolni. A többi rut ! Tassó, .Bügel hinauf! Zombory káplár hangtalanul engedelmeskedik, a két kenygyelvasat a ló nyakára fektetve, Es most kezdődik az ördögtánc. Az ostorosapások egymásután hullanak, a főhadnagy káronkodik, a ló méteres ugrásokat tesz. Sűrű por kavarodik a rajtsulba. Egyszerre halk jaj hallik — káplár ur Zombory nagy ivben bukik le a nyeregből. Feje estében sullyosan ütődik a korláthoz, ő pedig mozdulatlanul fekve marad a porban . . . — Fogjátok meg azt a gebét! . . . káplár Zombory felülni! ordítja főhadnagy ur v. Esehenbach. Azonban a káplár Zombory ez egyszer nem engedelmeskedik. Halálra vált arccal fekszik a rajtsul finom homokján és fejéből lassan, lassan, vér szivárog . . . — Na, es scheint, hogy kicsit megütötte magát, szól főhadnagy ur Esehenbach közelebb lépve. Verfluchte Geschichte! ha valami baja lessz, nem tudom kinek adjam a bestiát . . . Mert alapjában jó lovas volt . . . teszi hozzá gondolkodva. — Immer müssen solche Unannemlichkeiton passiren '. . . . Traun, jelentse a dolgot a kapitánynak, folytatta nyújtózkodva. Azután az órájára néz. A rajtsulnak vége ... A fickót fel kell vinni a maródiszobába . . . Talán még össze lehet foldozni . . . Halló kadét! jösz-e a menázsiba?. . . Lusta léptekkel indul a menázsi felé. Zombory káplárt pedig befektetik a hordágyba. Két kánonir viszi cseudesen, csendesen, a maróüiszoba felé. Haloványan fekszik ott, szeme csukva; haja a vértől esappottan borul sápadt homlokára. Szelíd májusi szellő hullatja reá csókját. Arról jön a hol széles fekete barázdákba most vetik az acélos magot. A lányok dalolnak, a tücsök csiripel, nyul bukkan fel a távolban . . . Szabadság, mélységes nyugalom uralkodik ott, nincs rajtsul, se kommandó . . . Itt pedig szomorú hallgató alakok haladnak, rendben be a konyhába mennek, kezükben a bádogosajka. Dél van a kaszárnyában !