Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-04-29
Magyarország jövője. Beksies (1 us/táv, a magyar eszme örök mozdonyának legújabb könyve viseli ezt a cimet, mit cikkelyem föle irtani. K könyv mintegy folytatását, kiegészítését, magyarázatát képezi tavaly megjel ont művének: „^1 magyar politika új alapjai' 1 '-műi. Kevés publicistának jutott az az öröm osztályrészül, ami Bekiesnek, kevés publicista, még ha oly tudás állott is rendelkezésére, mint Bekicsnck, láthatta oly gyorsan kikelni elszórt eszmemagjait, a nemrég- lefolyt telepítési ankét, a parlamentben a kultusz és ioldmivolési tárcáknál kifejtett vita a Beksies pecsétjét hordta magán. A hírlapirodalom, a törvényhozók, sót maga a kormány is — ha bár gyakran nem határozottan — azoknak az eszméknek hódoltak meg, amiket Beksies „A magyar politika áj alapjai"-han fejtegetett. Boksicsnek, e nem nyugvó agitátornak, ki csupa fajszeretet és lelkesedésből látszik összerakva lenni, sikerült végre nemcsak megtörni a közönyt, amellyel fajunk jövője iránt viseltettünk, de tettekre is szorítani az irányadó köröket. Ez soha el nem múló érdeme, dicsősége Beksicsnek. 'Palán emlékeznek még e lapuk olvasói az itt közölt ismertetésre, talán emlékezetükben van még, hogy ,..-1 magyar politika új alapjai" einiii munkában, Beksies az elhanyagolt magyarság közoktatásügyét kivánta nagyobb gondozásban részesíteni ; kivánta, támaszkodva a faj terjeszkedési képességére — hogy parcellázás utján a magvar faj földhöz jusson, kivánta, hogy a célból a községi, közbirtokossági, állami földbirtokuk telepítési célokra engedtessenek át, s hogy végre a hitbizományok a sík földről helyeztessenek az erdősvidékekre át, s a sík földön kis- és kü/.épbirtokosok telepedjenek meg. Magyarország jövője ciniü legújabb munkájában, kizárólag a hitbizományok áthelyezésének ujabb hitbizományok alakításának kérdésével foglalkozik Beksies. Amit előbbi müvében csak nagy méretekben körvonalozott, azt most részletesen, számos adattal megvilágosítva fejti ki előttünk, s így megszünteti azokat a visszatetszéseket, amiket előbbi terve itt-ott napfényre hozott. Xoha az előbbi munkájából is határozottan kitűnik, hogy ősi kartell, családi kat nem kiváut megbolygatni, újabb könyvében világosan, meggyőzően mutatja ki, hogy a hitbizományok eltolása, maguknak a hitbizományi élvező családoknak is érdekükben áll ; a mellett tehát, hogy ők a nemzetnek s magyar fajnak nagy szolgálatot tesznek, saját, jól felfogott érdekükben is eselekesznek. Sürgeti Beksies legújabb könyvében, hogy azok a mágnás családok, amelyeknek még ezidő szerint hitbizományaik nincsenek, siessenek az erdősvidékeken ilyeneket alapítani, valamint a hitbizományos családokat, hogy a 2-szor és <i-szor kötöttek részére szintén ily területeken alapítsanak hitbizományokat, mielőtt az idegenek — kik már is jelentékeny erdőterületeket vásároltak össze —• el nem foglalják azokat. Az általános nemzeti érdeken kivnl még egy fontos akció szól az erdősvidékeken alapítandó* hitbizományok melleit, az t. i., hogy a kormány világosan kijeién tetette, hogy sík földön nem engedi többé hitbizományok felállítását. Számadatokkal bizonyítja Beksies, hogy jövedelem tekintetében sem vesztenek azok, kik erdőterületeket vásárolnak a síkföld helyett, miután a síkföld árán 1-szer oly nagy erdőterületet vásárolhatnak. Igaz ugyan, hogy a '1—4-szer akkora erdőterület mai jövedelme még nem éri el annak a síkföldnek jövedelmét, amiért cserébe lett adva, azonban az okszerűen kezelt erdőgazdaságok — állami erdőbirtokok — jövedelme, ma is megközelítik a velük egyértékü siklóidét. Ha pedig a külföldi erdőbirtokokat lelkesítjük, s ezeknek állapotából következtetést vonunk, ami sok tekintetben értékesebb, de eddig még kellően ki nem használt erdőinkre, úgy azt látjuk, hogy körültekintő, öntudatos munkával a mi erdőink is elérik jövedelmezőség tekintetében azt a nivót, amelyen a külföldi erdőgazdaságok ma állanak. A porosz és cseh erdők ma már majdnem azt a jövedelmet adják holdanként tulajdonosaiknak, mint a mi síkföldünk, ha tehát az erdősvidéken alapított hitbizományok ma nem is adják meg a siklóid jövedelmét, de a befektetett tőkének a nagy tőkék kamatját mindenesetre meghoznák, néhány évtized múlva pedig megközelítenék a hasonló területű siklóid jövedelmét. Azok a családok tehát, amelyek ma olcsó erdőterületeket vásárolnak, a jövő nemzedék jószolgálatot létének alapját vetik meg és na tesznek a nemzeti ügynek is. A magyar síkföldön levő nagy gazdaságok jövedelmezősége a maximumot körülbelül már elérte s a belefektetett tőke, mint tudjuk, meglehetős szerényen kamatozik, a síkföldi nagygazdaságoknak ezek miatt jövője nincs, amíg az erdőgazdaságok, csak most kezdvén fejlődni, a legszebb kilátásokkal kecsegtetnek. Mindezeket, amiket e szerény ismertetés keretében elmondtam, Beksies az ő meggyőző előadásával és adataival ékesen fejti ki „Magyarország jövöjé"-hen, amit melegen ajánlok mindazok figyelmébe, kik a magyar faj életerős kifejlődését, e földön való uralmának megszilárdítását óhajtják, kívánják. Egyet nélkülözök csak sajnosán Beksies, könyvében, azt t. i., hogy a mindinkább lábra kelő idegen invázió ellen nem keres és ajánl orvosszert, holott az idegenek beözönlése, a nagybirtokoknak idegen kézbe való jutása, máris veszedelmet rejt magában és nagyban gátolja Beksies eszméinek megvalósítását. Ez ellen, azt hiszem, okvetlenül kell orvosszert alkalmazni még abban az esetben is, ha ez az orvosság a szabadelvüség egyik vagy másik hajtását meg is ölné. Harmos Zoltán. Tanári jubileum. i Kapossy Lucián dr., főiskolánk érdemes í tanára tiszteletére, ki a most folyó tanévben tölti i be tanári szolgalatának huszonötödik évét, a i Pápai Tanári Kör folyó hó 29-én (mai jubileumi ünnepélyt rendez. i Az ünnep a főiskola dísztermében fog lefolyni, hol hatóságuk intézetek és magántestületek képviselői beszédet fognak intézni a jubilánshoz. Fényét nagy mértékben emelni fogja vár! megyénk főispánjának, Fenyvessy Ferenc dr.-nak jelenléte. Huszonöt év a tanári pályán, folytonos buzgó munkában eltöltve, magában is méltó a teljes elismerésre. De sokszorosan méltó az elismerésre ! Kapossy Lucián dr., ki nemcsak mint tanár és mi tudjuk, hogy a beláthatatlan jövendőre gondolva, mit vesztettünk mindnyájan te benned . . . Must nem régen, hogy Pápán végleg letelepedtél, s itt hagytad Budapestet, e szavakkal kerestél fel engem : „Megyek barátom vissza szíík hazámba, csak ott élek igazán." Hiába volt minden rábeszélés, te hazamentéi, s engem, ki hosszú éveken át osztoztam veled búban és bánatban, itt hagytál a fővárosban. Itt hagytál, mert, mint mondtad, én már elkárhozott budapesti lettem, le pedig vidéki nyárspolgár maradtál. Igen, J'enkölt gondolkozású puritán maradtál, ki fővárosban is vidéki levegő után áhítoztál. Hosszul esett nekem, hogy egymagámra hagytál, de meg kellett nyugodnom elhatározásodban. De hogy nyugodjam meg egy ujabb változásban ? Hogy nyugodjam meg gyors kimúlásodban'.' Hol keressem az isteni igazságszolgáltatást, ha már neked sem volt maradásod ? Akaratlanul is ajkamra tulul, mi hát a tudás, az likon küzdelem bére V (Vak az, hogy huszonnyolc éves korában egy észbontó pillanatban megakad a szó a torkán, szeme pillantása megmeredik s ott hagyja apját, öccsét, barátait? Ez a verejtékkel kiérdemelt jutalom? „Xe vádaskodjál, — kiáltod te közbe, — nincs a világon tökéletesség. Látod barátom, jóakaróim vagy ellenségeim már gyermekkoromtól fogva azzal gúnyoltak, hogy én tökéletes ember vagyok. Most bebizonyult, hogy nem vagyok az. Befejezetlen gyenge bábok vagyunk, kiknek a tudás csak fáj, fáj, mert tudása dacára meg kell semmisülnie. — Hisz tudod, hogy most huszonnyolc éves koromban már többet tanultam, többet tudtam, mint más nyolcvan éves korában. Xo hát ezt megbecsültem. Az emberi tudás érdekében korán leróttam kötelességemet s ezért ily korán útnak bocsátottak." Emil, ne tovább. Te túltesz »Sehoppenhaueron. Xe légy most is oly számító bölcs. Hadd beszélhessen veled jó, őszinte barátod. Látod, nagyon fáj neki, hogy táborunkba, a moly oly hamar befészkelte magát. S éppen téged szemelt ki áldozatul . . . Igen, igen, nem beszélek tovább, csak gondolok rád, folyton veled vagyok, ha egy könyvet olvasok. Látod most is Tolsztoi gróf „Pellámadás"-át olvasom s rád gondolok. Sirva, zokogva, mert a te számodra nincsen — feltámadás. Délelőtt a kaszárnyában. — A «Papai Lapok» eretleli tárcája. — Irta: Báttaszéki Lajos(Vége) Lázas kézzel kap a felvetett iratok felé. — Micsoda pongyola módon van ez a jelentés megírva? Hol van a Xegerin törzskönyvi száma? Miért nincs megjelölve, hogy hány centiméter legyen az istráng ? Ezt tartja maga pontos katonai munkának? . . . Ez hanyagság, megbízhatatlanság cz a becsületérzés teljes hiányára mutat 1 Ecker tűzmester, rapportra jön kötelességének hanyag teljesítése miatt! A tirannus mindjobban belelovalja magát a dühbe. Xagy léptekkel méri végig a szüle szobácskát és ádázabban fütyül, mint valaha. Egyszerre észreveszi a sarokban gubbaszkodó írnokot, aki emberfölötti igyekezettel iparkodik láthatatlan maradui. — Bátori! — kiáltja vérszomjasán. A cingár, hosszú legény fajának minden mozgékonyságával ugrik elő. — Parancsoljon a kapitány úr 1 — Egyenesen álljon, szerencsétlen ! Feljebb a bal vállat! Még feljebb ! Még feljebb ! Hgy áll itt, mintha az egyik vállát elvesztette volna. Es most keresnél Szent Hehácius, hogy az ilyen ember miért akar mindenáron katona lenni ? ! Bátori szomorú arca mindennél jobban kifejezi, hogy ettől az egy vétektől lelkiismeretét teljesen tisztának érzi. Azonban többi bűneinek tudata annál jobban lesújtja és igy összegörnyedve Bátori bizony nagyon'szomorú figura. Ez a látvány a kapitány dühét a végletekig fokozza. Persze kirukkolás és ekszercirozás helyett sokkal jobb bennülni a kényelmes irodában, míg a többiek az ágytt mellett izzadnak. Igy aztán holvegyen az ember katonai tartást ? Hol vegyen, kérdezem ? . Bátori niogdöbenve hallgat és valóban nem
