Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-04-15

idealisták is, akik a többiekért küzdenek lelkük sugallatából és azt hiszik, hogy segítő társaiknak is velük van a lelkük is, azok nagyon fognak csalódni akkor, mikor majd a dolog döntésre kerül. Azok a kérdések, amelyekért a letűnt XIX. század folyamán ann

yi vér el folyt, az új században e két említett szerepen kívül legfeljebb kis nemzetek gyermekjátékául fognak még szolgálni, de valóban hatalmas kitörésekre nem fogják e népeket izgatni. A XIX. századnak uralkodó eszméje a jogegyenlőségen kívül a nemzetiségi kérdés volt, a XX. században azonban hátra fog maradni mindenki, aki ennek az eszmének nagyobb jelentó'séget tulajdonít, mint azt, hogy lépcsőül szolgáljon abban az útban, mely odavezet, hogy az erős nemzetek a többiek árán és hátán keresztül még eró'sebb legyenek. Ilyen szempontból kell felfognunk és kezelnünk nekünk is az új században a jogegyenló'ségi és a nemzetiségi kérdést, amelyek közül a XIX. század nálunk sem oldotta meg egyiket sem. A jogegyenlőségnek lSiK-ban körülkerített várát erős kézzel ostromolják az akkor kinnhagyottak s követelve az általános szavazati jogot, vigyázzunk, i,.,_'V kísértetbe ne essünk és a haza veszélybe ne döntessék ! Mert ez szorosan összefügg a nemzetiségi k'nléssel, melyről azt mondtam, hogy az új század küzdelmeiben szintén csak nudlékkérdéssé válik, de a/ért mindakcttö elég hatalmas arra, hogy olyan kis ín'in/.etet, mint mi vagyunk, teljesen lefoglaljon s annyival is inkább megtörténik ez, minél szegényebb .!/ ország, amelynek még ezzel is meg kell küzdenie. Mi következik ebből?! Az, hogy mivel mi ma i- gyengék vagyunk, igyekezzünk magunkat minél ki'vó-bbé gyengíteni, mert ha ezt nem teszszük, elnyi'l bennünket teljesen a gazdasági harcz. A magyar iii-ui/.etnek a népek nagy térfoglaló akciójában nincs mii keresnie, igyekezzék tehát felhasználni az alkalmat, inig a nagyok máshol vaunak elfoglalva, hogy magát teljesen megerősíthesse. A nagy nemzetek keresnek maguknak nagy ii;"-.>kat, a kicsinyeknek tehát: nem szabad kapaszkodniuk a nagyokba, inert azok magukkal rántják, Liii"m szövetkezniük kell egymással s támaszt uem a i-^nagyobbakban, hanem a nálunk csak kevéssé, ui'_*y éppen nem hatalmasabbakban kell keresuiük, l'^'i'iképen pedig önmagukban. Valóban az idők jele, hogy az egész világon bármennyire ropogjanak is Afrikában a puskák, mind komolyobban foglalkoznak a béke gondolatával. Oka ennek az, hogy mindnyájan kezdik belátni a nagy igazságot, mely szerint civilizált embereknek a ránk következő nagy időkben nem lehet idejük arra, hogy hatalmi fény- vagy hiú pompa kérdése kedvéért hajba kapjanak egymással, lefoglalja őket az élet goudja. Ex a megfontolás adja a kulcsot ahhoz is, hogy miért volt éppen az orosz cár a békeakció kezdeményezője : neki van legtöbb seperni valója a saját háza előtt, ő nála van legkevésbbé gondoskodva a negyedik rendről, mely bár éppen azért nem is mehet harcba a vagyonosok ellen, de viszont az sem támaszkodhatik rá a népek nagy versenyében. S ez tanulság mi reánk nézve is s a magyar nemzet érettségét mi sem bizouvítja inkább, miut az, hogy éppen az ő kebelében lépett síkra az a férfin, aki a béke akciót a diplomáciai aktacsomók köréből ki akarja vinni a társadalom mindennapi kérdései közé. De mit érne az, ha csak a világ előtt akarnók játszani a nagy békebarát szerepét s magunk idehaza az egyik harc elmultával mindjárt keresnék egymás közt valami vcszekednivalót. Ismétlem, hogy az uj században a nemzetiségi kérdés nem lessz uralkodó a világ harcában, valamint a felekezeti türelmetlenség szítására sem- lesz idejük az embereknek, — nagy káv, sőt veszedelem volna tehát, ha a magyar nemzet ismét ebben akarna elmerülni. A húsvéti olajág jelében állunk, illő tehát gondolkoznunk a felett, hogy eljött-e már nálunk is a felekezeti és nemzeti béke ideje ? ! Én azt hiszem, hosv igen '. Fejő. Ä posta-épület. A Pápai Lapok már óvok óta napirenden tartja a posta-épület kérdését, blinden alkalmat bölcsen felhasznált, hogy cikkezzen a kérdésről, s majdnem mindannyiszur történt is valami e kértlésben ; hol a minisztérium irt le, hol meg a postaigazgatóság tartott szemlét, s a vége rendszerint az lett, hogy az ügy megfeneklett. Ilogv legutóbb I'eni/vess;/ Ferenc főispán úr vette a kezébe ezt az ügyet, az rendkívül biztató reánk nézve, s reméljük, hogy az ő agilitása és különösen városunk igaz érdekeiért mindenkor Es jött egy nap, amikor az ifjút és ti lánykát keresték mindenfelé. De eltűntek, mintha a í 'ld nyelte volna el őket. Xcm akadtak reájuk, i'ala'n életüket áldozták fel, mert szerették egymást. Évek teltek el, de liirt nem hozott róluk .-•nki és semmi. Az idő tahin begyógyította a fájdalmat, amit elvesztésükön éreztek s lolszáríí"lta a hiában öntött könnyeket is. S tahin el>'• ledték őket egészen ... II. S im', most mondom a mesét a boldogságról. A szederiutla egészen beborította egy kicsiny ház oldalát. A nap első sugara. ott törik meg az ablakon. Zöld szárnyú legyek vidáman zümmögnek s kergetik egymást a meleg sugárözönhen. A levegőben valami rezgés érezhető, mely eltölti melegséggel az ember szivét. A fény körülövezi a kicsiny házat ós édes remegéssel imbolyg ido a tova. Rügyek fakadtak s az apró levélkék boldogan ringatják magukat a gyenge száron. A ín illatot terjeszt s suttogva himbálódzik - társai közt. Apró fényes bogárkák próbálgatják szárnyaik erejét. S ott a porondban futkosnak, játszadoznak. Szárnyaikon meg-mcglátszik a vékony ér, amint meglegyintik azokat. Fenn a magasban fehér galambok röpdösnek s messze elhallatszik szárnyuk csattogása. Itt-amott csiripelő fecskék nyílsebesen szelik át a levegőt. Túlnan a mezőről a kolomp belekondul a kedves zajba. Olyan édes, olyan mosolygó, olyan nyájas minden. A kicsiny ház ereszes tornácán fiatal nő gyönyörrel nézi egy kis ember fáradozását, amint belekapaszkodik ruhájába s fel akar állani. Boldogság aranyozza be arcát s végtelen szeretet sugárzik ki szemeiből. Azután felkapja ölébe a mosolygó kis angyalt s féltő örömmel, határtalan melegséggel szorítja kebléhez. Az anya meleg, pótolhatlan szeretete, a hitves határtalan szerelme, benne vau abban az ölelésben, S hogy elbeszél vele! Hogy érti annak gügyögését, hogy felel neki, mintha az megértené. Az apróság, azzal gondolja meghálálni ezt a nagy szeretetet, hogy édesen felkacag. Oh ! mily öröm ez. Paradicsom ez a kicsiny ház. Paradicsom, a honnan még nem űzték ki az ember-párt. A férfi naponként elmegy, hogy azt a kicsiny darab földet ápolja, dédelgesse. S azok a barna göröngyök háládatosak. Mikor hazatér, a szeretet drága melege várja. A hitves ölelése s a piciny ajkak gőgiesélése megnyitják előtte a mennyet. S a boldogság elfelejteti vele a fáradalmait. Lehajtja fejét —• társának ölébe, s beszél neki szerelméről boldogságáról untalan, kifogyhatatlanul. Aztán ő is elhallgatja annak a kis embernek beszédét. Elnézi, mint kapaszkodik bele hajába, s ha olyan hangot ejt ki piciny száján, mely valami szóhoz hasonlít, milyen csodálattal bámulják meg s hogy elkacagnak rajta. A boldogságnak édes derűje fénybe borítja őket. Es a derült ég mosolyogva tekint le reájuk. sikra szálló buzgalma nem fogja nem fogja megengedni, hogy holmi kicsinyes büróbeli szempontoknak áldozatául essék városunk egy régi és fontos szükségletének kielégítése. A múlt hónapban tartott értekezleten ez ügyben egy új terv is került felszínre : az t. i., hogy a. posta-épület az irgalmasok rendháza mellett levő üres telken állíttassák fel. Ez a terv az, mely felszólalásra késztet engem is. Sem o lap hasábjain, sem más helyütt soha senki kétségbe nem vonta, hogy a posta-épület kérdésenálunk tisztán és kizárólag a kereskedelmi, forgalmi érdekekből került napirendre. Akik e kérdést a maga igazi mivoltában tárgyalták, azok soha sem a posta-palota építésében látták a lényeget, hanem a postának a város forgalmi vonalába való behelyezésében. Felhoztak különféle városrendezési, szépészeti és még nem tudom miféle érveket, de szerény nézetem szerint mindez csak felesleges sallang, s a dolog lényegének félretétele. Az ügynek igazi lényege mindenkor az volt, hogy mai posta-helyiségünk félreesik a kereskedelmi forgalom természetes vonalaitól, hogy a város kereskedelmi centrumától messze van, hogy nehezen hozzáférhető és hogy az idd folytán fokozódott forgalom lebonyolítására nem elégséges. Ez az ügy főként minket kereskedőket érdekel, s mi előttünk nagyon mellékes, hogy milyen lessz az új épület stílje, hogy palota lessz-e vagy nem, a fő dolog, hogy hozzánk közelebb legyen, s hogy elférjünk benne. Azt hiszem csak nagyou rövid idd kérdése a telefon létesítése, s ha ez csakugyan valóra válik, akkor a posta-hivatal mai helyiségében kész lehetetlenség lessz a posta- és telefon-forgalom lebonyolítása. A posta-igazgatóság előtt az alkalmas tetvek egész serege! fekszik; válogathat közöttük, s talán nem is lessz nehéz a választás, de azt az egy tervet, mely pusztán városrendezési, esztétikai szempontoknak akarná odadobni a mozgalom által célba vett fontos érdeket csak tízért, hogy a Jókai-utcának egy szép palotája legyen, a legnagyobb mértékben kárhoztatnunk kell. A Jókaiutca szépítése kétség kívül szép és mindenkinek helyeslésével találkozó cél, de nem szabad megengednünk, hogy ezért a célért a város egy jelentékeny részének régi jogos óhaja sutba dolmssék. Koreskodő. Színház. Kicsiny ínúzsahajlékunk ismét benépesült : a magyar kultúrának egy derék és lelkes csapata ütött benne tanyát. Egy félévi szünet után ismét rendeltetésének fog szolgálni s/.inházunk, melynek kapui az egész télen ál zárva voltak. Már korábban közöltük azt a kitűnő prograinmot, melyet Dobó Sándor igazgató közrebocsátott, s tartozunk azzal a kijelentéssel, hogy vidéken íuajduem páratlanul áll ez, amennyiben egy rövid egyhónapos szezon alatt több mint busz kitűnően összeválogatott újdonságot mutat he közönségünknek. Xcm csekély áldozatot igényel ez az igazgatótól, de a társulati tagoknak azt a túlfeszített munkáját is méltányolnunk kell, mely reájuk vár, midőn nagy részben új ensemblenak kell nap-után új darabokat és ami fő, uj szerepeket is bennitatni. A társulati tagoknak már közölt névsorában a múlt szezonból ismert nevekkel is találkozunk, s örömmel látjuk bennük a műsornak erős oszlopait. Az új akvizíciók közül is többen már régi ismerőseink s közönségünk örömmel fogja viszontlátni a színpadon Juliász Imrét, a kitűnő hangú baritonistát, nőjével, Pajor Ágnessel, ld nálunk mint koloratiiv-őnekesno szép sikereket ért el. Mai szerepkörében (operett-komika) kétségkívül szintén meg fogja állui a helyét. Isagy Gyula esak egy évvel ezelőtt hagyott el bennünket, s sok kiváló sikerérc még élénken