Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-03-26

nyozza, hogy egy feliratban kérje a város a minisztériumot, hogy a megígért bizottságot küldje ki s ezt a feliratot egy deputáció vigye a kultuszminiszterhez, melynek tagjai a tanácstagokon kívül saját költségükön menjenek, s a részvételre fölkéressék Hegedűs Lóránt, orsz. képviselő is. Bari halos István hivatkozik a képviselőtestületnek ez ügyben egyhangúlag hozott határozatára, melyet nem elhamarkodottan, hanem beható megbeszélés, alapos vita után hoztak. Azóta a dolog nem került a képviselőtestület elé, most a 12-ik órában idehozni ildomtalan és veszedelmes, tekintettel azon hatalmas faktorokra, kik azóta ez ügyben óhajukat nyilvánították. A pápai tanítóképző intézet egész Dunántúlra szóló iutézet, mely egy országos közoktatási politika szolgálatában áll. Az előbbi határozattól eltérni felesleges és káros a képviselőtestület reputációjára, mert a következetlenség vádját vonhatjuk méltán magunkra. Kimutatta tovább, hogy ha most kellene először határoznunk, akkor sem hozhatnánk eloi magasi/tton álló bölcs és okos határozatot mást, mint a régit. Az internátus biztosítja az állandóságot, mert kisszerű intézetet könnyen megszüntethetnek, de egy nagyszabású intézet biztosítva vau a város számára. A földmíves iskolával való kapcsolat ennek az intézetnek a fejlesztését is maga után vonja. Az az óhaj pedig, hogy jöjjön az intézet a városhoz közelebb, teljesül az állandó választmány javaslatának elfogadásával : mert így a vásártérre kerül. Steinberger Lipót: Az elrettontési elmélet, hogy ha ezt vagy azt meg nem tesszük, elesünk ettől vagy attól, nem való arra, hogy minden alkalommal előhozakodjunk vele. IIa az nem következetlenség, hogy a képezde ne az eredeti helyen, hanem a vásártér innenső oldalán építtessék föl, nem következetlenség az sem, hogy az valahol másutt építtessék föl. Az állandó választmány vitája éles volt, úgy látja, hogy itt is kiélesedik a vita. Antal Géza dr. : Örömmel látja Kende dr. indítványából, hogy a dohánygyár melletti telket maguk az indítványozók elejtették. Hogy a vita éles ne legyen, mindnyájunknak s az ügynek is érdeke. A képezde telkének kérdése mindenkit kielégítő megoldásra alig vihető. Ennek oka a váras szercn• séllen /ehr/W. Minden telekkérdésnél volt és lessz vita. Utal a polgári leányiskola, a postapalota s a kórház elhelyezésére. Közgazdasági szempontból mindegy, bárhol helyeztessék el ; jobb volna a vár-isi lakosságra internátus nélkül, de az internátust)* képezde közgazdasági lumziia^ is igen nagy, mindenesetre bőven fíilúr azzal a más városokéhoz képest csekély áldozattal, mellyel a képezdét megszereztük. A kaszárnya is internátus, mégis egyes városok százezreket fektetnek b de egy-egy kaszárnyába. Szellemi tekintetben kívánatos, hogy a képezde minél közelebb jöjjön a városhoz. Az adott viszonyok közt ez csak az állandó választmány javaslata szerint lehető. A maga részéről szükségesnek véli, hogy már csak a megnyugtatás céljából is jöjjön ki a képezdei ig. tanács által kért s a minisztérium részéről megígért bizottság s megbizandóuak tartja a polgármestert, hogy ezt ismert tapintatával a város kép- ; viselőjével együttesen — ha lehet -— eszközölje ki. I Sült József: Az intenció tisztaságát mindenki-' nél tiszteli s itt is meg van győződve, hogy az indítványozókat a legtisztább szándék vezette. Steinberger szerint a vásártér felajánlása is következetlenség. Ez azonban csak kifolyása a városi tanács és a képviselőtestület több tagja azon állásfoglalásának, mellyel 1N

1

,I7. nyarán a vásárteret is javaslatba hozták a kultuszminisztérium kiküldöttje előtt. Bizottság nem volt ugyan kint, de itt járt Baumgarten Sándor, kultuszminiszteri mérnök, a ki a vásárteret az építésre alkalmasnak találta. így tehát, ha nem forma szerint is, de a telekkérdésben a kultuszminiszter figyelme már e helyre föl volt híva s ezért az állandó választmány javaslata uem következetlen. A földmívclésügyi miniszternek nemcsak a képezde és a földmíves iskola összeköttetése a célja, de mint magáuértesülés alapján mondhatja, több ily céléi intézetet is akar a földmívelésfigyi kormány emelni. Mivel az állandó választmány javaslatában a város érdekeit minden irányban legjobban kielégítve látja, ajánlja azt elfogadásra. Kis József azon nézetheti van, hogy a bizottságot azért nem küldték ki, mert maga a földinívelésügyi miniszter és a kultuszminiszteri államtitkár, Zsilinszky Mihály személyesen is megtekintették s ismerik a kérdéses helyeket, s így uem akartak bizottságot kiküldeni. Az indítványozók éltek még a zárszó jogával, s ezután Mészáros Károly szólt a tárgyhoz : a két minisztérium együttes óhaja, hogy a képezde a földmíves iskola közelében helyeztessék el. A kormány állítja fel az intézetet, tehát neki vau rendelkezési joga. Kérdéses azonban, hogy sikerül-e még a vásártérre is behozni a képezdét, mert ez ideig a kormáin ennek felajánlásáról hivatalosan értesítve nem lett, mert ez nem is volt lehető. Reméli, hogy ezt talán sikerül kivinni s ezért ajánlja az állandó választmány indít ványáuak el fogadását. 'fiz képviselő névszerinti szavazást kért, mit a polgármester el is rendelt. Azon feltett kérdésre, hogy elfogadtatik-e az állaudó választmány javaslata: igennel szavazott 50 képviselő, nemmel Ki, s így polgármester a közgyűlés élénk éljenzése közt az állandó választmány javaslatát elfogadottnak jelentette ki. TOLLHEGGYEL Harc és béke. Kongj ünnepi harang! Immáron s

Z

cnt a bók'; KV-pozde-hely körűi A harc mogvívuték. Vér nem folyt e tusán, De bőven folyt a szó, Heves, szelíd, okos, Bi'Uentö s megható. S ha kérded: hány halott V Itt rá a felelet: Enyészel fátyla leng, Két indítvány felett. S míg győzelemre szólt Elnök csengője, - int Kgyszerre hé) terem 1'apának tércin. fehér hó, tiszta hó, friss márciusi hó, Békét jelképező, — S új harcra indító. De most már más csatáz: Az ifjúság" csupán, lílvezve szünidőt A natry dolog után. Itt és ott cs amott (Vak felgyűl két .-'Teg\ Kemény hólabda száll, l'ösz harcot kezdenek. ()>z Ibsiui mondta iui-g S így nem lehet \ii;ís. IJngy mindig győ/ a ja í'ölhantolt sírban. Mily igaz könnyek pörögtek le az arcán! — Istvánom, kőkeresztre nem tellik! — és átölelte az egyszerű fakeresztet, melyet magával vonszolt a süppedő föld. Egy őszi este kissé tovább merengett férje sírjánál. Szivét megijesztette valami előre törő hang. Egy kis gyermek siránkozott ott valakiért, vagy tán magáért, hogy milyen Isten árvájának maradt itt ezen a földön. Mihályné kész elhatározással emelte föl a síró gyermeket. — Mamád fekszik itt? — Az. — Nincs senkid? — Nincs. — Jöjj velem, ezutáu én leszek a te mamád. Mintha a könyörületes Gondviselés küldötte volna elébe az árva g3'ermeket. Az életösztön vette hatalmába. Mintha megváltozott volna a világ, egyszerre másként, látta a dolgokat, másnak az embereket. Azt hitte, fátuma betelt és a gyermeket neki kell felnevelnie. Szerencsére otthon jó nevelést kapott, mint kitűnő zongorázót a hangversenyek pódiumáról ismerte a közönség, és kapva-kaptak a hireu, hogy Mihály Istvánná zongora órákat fog adui. Egykét keserű pilulát lenyelettek vele; mert az emberek szive kérges és egy erőltetett szellemes mondásért még az apját is kész a legtöbbjük letagadni. No lám a szép Mihályné! a férje a nemes tanácsot ütötte (nagy ellenzéki és mérges szónok ' volt a temetőben pihenő Mihály , az asszony pedig i ütheti a zongorát .">() krjávai. ; Di- Mihályné elnyelte a kellemes mondások j keserűségét. Nem volt ro>sz idő, hogy a/, ilraud'-k I sietős futásával ne látták volna a legjobb házakba I betérni. A kis Vilma, a temetői árva, pedig növekedett jólétben, okos nevelésben. Akik be voltak avatva Mihályné takarékos ügyeibe, azok érdeuesnek találták a kis árvát ügyelőmre méltatni. Hisz ez párti, gyerekek párti! A kis árva valóban szép gyermekké növekekedett. Gyönyörű sugár leány acél-kék szemekkel, hullámos szőke hajjal, bájos komolysággal, a mi mellett azonban ragyogott a növendék lányok ennivaló naivsága. A kis zongorás lányt nem egy kisfizetésű városi hivatalnok jegyezte el álomtalan éjszakái között mátkájának. A senki lánya nem hiába hivta a temetőbe a könyörületes Gondviselést. — Hivataluokuévá teszem a picit. Még piacra is cseléddel mehet, — esetten tett az ábrándozó hivatalnok. Némely gyermeket a tenyerén hord a szerencse. A kis város azonban módtalanul elámélkodott, midőn a bizarr hír terjedt el, hogy Mihálynéhoz sűrűn néz el vendégül a kerületi képviselő, ki mellesleg egy kis irodalmi munkásság révén az irodalommal is közösséget tartott. A fiatal törvényhozóknak — már nem tudom minő joggal — nem valami erkölcsös hírük van. A bánatos zongora mesternó'ről pikáns hirek jártak. Lássátok a romautikának is meg vau a maga dekadenciája. Aztán! végre is Míliályn-'nak tii/--> fekete szemeihez oly J"»1 ilíik az e/i|siós t'rutru Vannak in'ík. a kiket a tartós búbánat se m-l -'!' liítaui. Es tényleg! a fiatal a->/--ny ritkább vendége lett a temetőnek: Mihály sírja mintha virágtulrmabb lett volna, mint annak ef.it-'. Sőt egy indi-zkré; kávéházi augur meg is hallotta a >zép asszony monológját a sir mellett és sunyis jelentőséggel már másnap be is adta a kávéházi kapticiner mellett ülő társainak: „Tőled kérek elnézé-t én hites párom! <>v«>m szivemet, mely veszedelmébe rohan. Légy <ogiV>'m! Elkárhozom, ha nem segítesz." — Küzd a kicsike, ördöge van ennek az Elemérnek. Mennyire paffá lett a kávéházi orákulum, mikor hire ment, hogy Deréki Elemér országos képviselő jegyet váltott Mihály Istváuné, nevelt leányával, Mártával. Erre nem voltak elkészülve. * Tényleg néhány nap múlva a nászünnepély megtartatott. A nevelő mama, a szép Mihályné, fönséges nyugalommal, habár teljesen elsápadva, hallgatta, mily epedőeu mondta a leány a kenetes pap faggatására : — Szered ezt a tisztességes ifjút 1 — Szeretem! . . .