Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-03-19

Március 12. A kath. kör. és az iparos ifjúság önképzőköre a 15-ikét megelőző vasárnapon ünnepeltek. A kath. kör méltóan ülte meg az 1848-iki nagy napoknak emlékezetét. Műsora nem volt hosszú, de a lelkesedés, a mely keretéül szolgált, igazi, lélekből fakadó lelkesedés volt. Első számként a vegyes kar énekelte a „Talpra magyar

u-t, majd Jlnrváth Cézár dr. értekezelt „Márciusi napok" címmel. Leírása oly közvetlen,előadása oly élénk volt, hogy szinte hallotta az ember Petőfi gyújtó dalát és a haza ifjúsága nem mondva csinált lelkesedésének tombolását, érezte a láng tüzét, a mely a sziveket a szabadság, egyenlőség, testvériség politikai szentháromságába olvasztotta össze. Majd kedves női ajkon a szerelemnek, a honleány forró honszerelemének lángja gyulladt ki, hogy magával ragadjon és a haza sorsa felől megnyugtasson. így szavalt U'ajdits Ilona : gyújtóan, vigasztalva. Utána a Himnusz mint áhítatos ima szállt az ég Urához. A társasvacsoráu a terem zsúfolásig megtelt. A nap fontosságát ifj. Marlonjahay Elek méltatta, boncolva a szabadság, egyenlőség, testvériség magasztos értelmét s vázolva annak mibenlétét a jelen korban. A társaság éjfélig maradt együtt. Kitűnően összeállított műsorral ünnepelt az iparos ifjúság önképzőköre. Az előadott énekszámok és szavalatok nagy hatást tettek s a szereplőknek : Mészáros Ferenc, Mészáros Mariska, Lukács Mariska és Veisz Jakabnak ugyancsak kijutott a tapsból és éljenből. Legnagyobb hatást keltette azonban Baráth Ferenc, ny. főiskolai tanárnak, a nagy idők szemtanújának gyönyörű és tanulságos felolvasása, melyet mai számunkban egész terjedelmében közlünk. A közönség tomboló lelkesedéssel fejezte ki háláját a felolvasásért és ünnepelte a szabadságharc régi .bajnokát. Március 15. Ünnepünket a Petöji-iűca. felavatása nyitotta meg. Vjll óra tájban vonult fel a főiskola ifjúság zárt sorokban a régi Főiskola-utca és a Kossuth Lajos-utca sarkára, hol a kegyeletes üunep első programmpoutja lezajlott. Addigra nagy számú közönség gyűlt egybe, mely a főisk. és tanítóképző intézet által vont kordonon kívül foglalt helyet. Pár perccel 11 óra előtt érkezett meg a városi tanács és képviselőtestület Mészáros Károly polgármester vezetése alatt. A Gáthy Zoltán gyakorlott énekkara 9 órára meg már lovagiasan is elintézték a dolgot, olyan formán, hogy egy csukott fiáker lassú menetben vitte a faluja felé Szabó Dezsőt másik két orvos kíséretében, a kik azért mentek vele, hogy ha lehetséges, megmentsék a fiatal kollégát s kivegyék a melléből a golyói. Szegény özvegy asszony, szegény öreg asszony, azt hitték ő se éli túl ezt a második viszontlátást. Nem sírt, könnye se omlott, csak odaborult a félhalott tetemre, megátkozva azt a kezet, a mely azt a sebet okozta. Pedig azt mondják, az édes anya átka eléri azt, a kinek szánva volt. Mikor aztán elvonszolták a súlyosan sebesült mellől, odaült a rozoga pamlagra, elmondatta magának az egész történetet s mikor megértette, nem volt szava több a beteg körül sürgölődőkhöz, folyton csak azt hajtogatta : — Mcgérdemelle-e az a lány egyetlen örömöm elpusztulását ? — Megérdemelte-e ezt az életet ? — Megérd emel te-e ezt a szeretetet.'? Megérdemelte! Mert már harmadnap ott térdelt a betegágy előtt a büszke Hodossy Ilonka s úgy térdenállva könyörgött annak az ősz matrónának. — Ne átkozz meg! Engem ne ! — hanem bocsáss meg nekem óh — anyám! Dezső felépült s most már igazán teljes a boldogság abban a szűk kis falusi szobában. Szelestey Lacinak aznap óvatolták meg a hetedik •elfogadványát. szépen adta elő Petőfi Honíidalát, mire Mészáros Károly polgármester lépett fel az utcasarkon felállított dobogóra és röviden, tartalmasán jelezvén az utcaelnevezési határozat kegyeletes jelentőségét, felszólította Csoknyay Károly főjegyzőt, hogy a képviselőtestületi határozatot olvassa fel. A főjegyző lendületes bevezetés után messze hallható hangon olvasta fel a határozatot. Most, Kapossy Lucián dr. lépett a pódiumra és éljenzésektől gyakran megszakított beszédben jellemezte Petőfi költészetét és egyéniségét, itt közöljük beszédének befejező részét: Petőfinek a vers nem költemény — egy az az Ő jellemével, tetteivel, életével, ép ezért igaz benne minden vonás; mindenbe a saját szivét, a lelkét leheli, a szellő, a madár, az erdő, mind tudja az ő szive titkát s el is suttogják, el is dalolják, el is súgják-búgják oly nyelven, melyet egyedül ő ért; a hervadó, a viruló virágok, a lomb, a száraz ág, a bokor, a fa, minden, de minden figyelmes tanúi, magyarázói örömének majd kéjes gyötrelmének, gyönyörködik a délibábban, a felhők járásábau; köszönti a hajnal fakadását, a mezők virágait; a végtelen sík puszta, a szilajménesek ritmikus rohanása, a nyugalmas ég, mind reá figyelnek, mindenben mi körülveszi beszédes jeleket lát, jeleit a mi lelki világunknak, a szín, hang, illat csak jele érzelmeinknek, a természet csak képmása lelkünknek, ezért lelke összeolvad a természettel onnan veszi érzelmének tisztaságát, képeinek, alakjainak festőiségét, hangulatának színezését, a természet ott él költészetében s őt is mintha a természet éltetné, szerelme olyan, mint a mezőnek természettől illatos virága. Üde gazdag szíve, fantáziája kimeríthetetlen forrása lett a magyar népdalnak s a magyar költészetnek e mostoha gyermekét, mely addig észrevétlenül, elfeledve húzódott meg a puszták s falvak illatos mezőin eredeti szépségében, üdeségébeu bevezette a magyar költészet féuyös csarnokába s közkedveltté tette; mindenki tisztán olvashatja, érezheti a gondolattá vált érzelmet soraiból, műveinek összhangzatos szépsége mindenkit elbűvöl s édes rezgésbe hozza a magyar szív húrjait. S e legnngyobb magyar lírikusunk, e nagy Petőfink 1841. március elején, tehát a szabadság hónapjában , elsoványouottan, kopott katona nadrágban s frakk- | bau jött Pápára s itt Pápán kezdette meg fényeseu ragyogó költői pályafutását, mert 1842. máj. 22-én jelent meg első nyomatott műve a Borozó, az itt töltött idő emlékére, s azért is, hogy az a Petőfi, a ki állandóan él szivünkben, éljen közöttünk bennünket lelkesítve mindenkorra névben is: hulljon le dicső nevéről a lepel! Zúgó éljenzés hangzott fel, midőn a tábla látható lett. Nagy Yince szavalta még el Petőfi szelleméhez c. csinos költeményét nagy hatással. Majd a Szózat akkordjai hangzottak fel. Az énekkar elzengte a felséges nemzeti dalt s aztán a közönség eloszlott. Az ifjúság hazafias dalokat énekelve vitte vissza lobogóját a főiskolába. Délutáu három órakor a tanítóképző intézetben volt emlékünnepély, melyet a Horváth Fábián jeles vezetése alatt működő ifjúsági énekkar szabatos éneke nyitott meg. Az énekkarnak és zenek;.rnak új karmesterével ez volt első és pedig igen sikeres szereplése. Mind a Talpra magyart, mind Rákóczy kesergőjét, raiud pedig a Himnuszt nagy hatással és sok tapsot aratva adták elő. Tetszést keltett Moharos Imre emlékbeszéde, valamint Németh József és Horváth Rezső szavalata és Szabó István felolvasása. A lélekemelő ünnepen nagyszámú, díszes közönség volt jelen. A Jöiskolai ifjúsági képzötársulal esti emlékünnepe, mely a színházban folyt le, megfelelt ez ümiepek hagyományos hírnevének. A közönség, mint minden évben, ezúttal is kitüntette az ifjúságot tömeges megjelenésével, az összes páholyok s a nézőtér megteltek előkelő közönséggel, mely tüntető szeretetének minden jelével elhalmozta az est valóban nagy ambícióval és lelkes hévvel működő szereplőit. Erkel Hunyady Lászlója nyitotta meg az ünnepet s ragadta először tapsokra a lelkes hallgatóságot. A főiskolai zene és énekkar ritka szabatossággal és művészi tökéllyel működött, nemcsak ez első számát, de a többieket is mind: a Riadót, a Kossuth nótát, a Klapka indulót, a Honfi dalt, a Himnuszt — megannyi gyöngyeit a hazafias magyar zeneköltészetnek — kitűnő előadásban hallottuk nem kis dicsőségére a kar fáradhatlan vezetőjének : Gáthy Zoltánnak s a karnak magának. Hasonlólag sikerültek voltak a szavalatok, a felolvasás s az előadott drámai költemény, melynek szerzőjét Balogh Istváut hiába kerestük a műsoron. Pósa Petőfi sírjánál c. versét Izsák József szavalta igen ügyesen, utána Vargha Kálmán a társulat alelnöke mondott szónoki hévvel lendületes emlékbeszédet márc. 15-ke jelentőségéről. Az említett drámai költemény szereplői: Lázár Ferenc, Patay Árpád, Mocsy Mihály, Bejczy Béla (Széchenyi), Vargha Kálmán (Kossuth), Mátis Márton, Nagy Vince, Kováts Bálint (király) egytől-egyig derekasan megállották helyüket és közreműködtek abban, hogy a közönség élvezete teljes legyen. Taps, éljen bőviben volt, meg is érdemelték az est összes közreműködői, mert igaz lelkesedésükkel és hazafias érzésükkel megmutatták, hogy méltó utódai a 48-as halhatatlan emlékű ifjúságnak. A város hivatalos közzétételei. 429. 1899. Hirdetmény. Az 1899. évi I—II. oszt. k. adó kivetési lajstrom Pápa város adópénztári hivatalában 1899. március 20—27-ig közszemlére kitéve lessz, — a uetáui felszólalások a kitétel napját követő 15 nap alatt alulirt hivatalnál beadhatók. Pápa, 1899. március 19. A városi hatóság. :-)4ü. 1899. ap. Felhívás. A Pápa város területén lakó helybeli és idegen illetőségű hadmentességi díjköteles egyének felhivatnak, hogy a /. évi hadmentességi díj kivetésének alapjául szolgáló adatokról szóló bejelentéseiket, a már uekik kézbesített nyomtatváuyos űrlapon elkészítve, /. évi március hó 31.-ig — különbeni törvényes következmények terhe mellet — a városi adóhivatalnál benyújtani el ne mulaszszák. Mindazok, kik bármi okból ilyen űrlapot még nem kaptak, ennek kiszolgáltatása végett ugyancsak a most említett hivatalhoz fordulhatnak. Pápa, 1899. március 15. A városi hatóság. Kossuth Lajos sirja felett. — Halálának évfordulóján. — Kossuth Lajos sirja felett Márciusi szellő lebeg, Átkarolva ölelgeti, Mit suttoghat vájjon neki? . . . Azt súgja-e ? hogy e nép itt Nyomdokain alkot, épít; S a szabadság sziklavára Felépül már nemsokára. Vagy azt súgja Neki róla: Megtépve szent lobogója, Korcsnemzedék veszi körül; Ki — egy a más vesztén örül. ... Oh! ne súgjon Neki ilyet; Mert álmából még felijed; S melyről egykov láncot tépett: Megátkozza azt a népet! Megátkozza: „Faja vesszeu! Ezért hordám bús keresztem ? 1" ... Oh! ne tudja, 6hl ne lássa: Legyen édes álmodása. Soos Lajos,