Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-03-05

1899. március 5. PAPAI LAPOK. 3. első számnál a gyönyörűen énekelt örökszép Schubertdalnál is mindenkit meglepett kitűnően akcentuált és tiszta szövegkiejtéssel előadott éneke; kellemesen csengő, üde haugja az egész színházat betöltötte, s szabatos hangvétele, intonálása azonnal rávallott a zeneileg képzett, az előtte í'ekvő kottákou és hangján egyaránt uralkodó énekesnőre. A hatás jelentékenyen fokozódott a szinlapou jelzett másik két melodikus számnál is, s a sok taps és kihívásnak engedve még ráadást is kellett énekelnie: Barna Izsónak egy szép és hatásos indulóját. Kövi Dolóra énekéhez diszkréten alkalmazkodott a mi jeles zongoristánknak: Kis Józsefnek zongorakisérete. Piéce de resistence-ul következett a „Zougora mellett" cimű kis egy felvonásos vígjáték, melyben a mi műkedvelőink közül Kiss Vilma és Pentz Mariska oldották meg teljes sikerrel azt a nehéz feladatot, hogy méltó partnerekül szolgáljanak Császár Imrének mindenkitől megbámult és mindenkit elragadó művészi játékához. A puszta fellépésével is imponáló, s az egész közönséget meghódító modor, a színpad szuverén uralása oly kiváló kvalitásai Császár Imrének, a melyekkel a Nemzeti Színház előkelő gárdájábau is a legelső helyek egyikét vívta ki magának. A magában véve igénytelen kis szerepből az ó' inveneiózus szellemessége, igazi franciás eszpríje fényes alakot teremtett, mely méltó tárgya volt közönségünk figyelmének és elragadtatásának. Fesztelen eleganciája és lebilincselően szeretetreméltó játéka oly kiváló erényei az ő művészetének, a melyek a magyar színpadon kevés versenytársra találnak. Már a színpadra kiléptekor felharsantak a zúgó éljenek, s a közönség gyönyörű babérkoszorúban rótta le báláját azért a nagy élvezetért, melyet a kiváló művész neki ez este szerzett. Kiss Vilma diszkrét és finom játékával, kitűnően pointirozott szines előadásával, Pentz Mariska pedig a komorna pajkosan enyelgő kedves hangjának biztos eltalálásával és élénkségével nagy hatással állották meg helyüket a kitűnő vendégművész mellett. Gyakran hangzott fel már az előadás alatt zúgó taps, a tetszés e spoután megnyilatkozása, a függöny legördülte után pedig tomboló lelkesedéssel kívánta a közönség a szereplőket látni, kik alig győzték az ovációt megköszönni. — A francia darabnak magyaros fordításáért Kiss Lászlómét kell külön megdicsérnünk, ki hű tolmácsa volt a szellemes kis vígjátéknak. Az est fényes sikerének nem kis része az, a melyet a lankadatlan buzgalmú rendezőnek: Körös Endre dr.-nak kell javára inniuk, ki a színdarabok betanításának nagy fáradsággal és önfeláldozással járó munkáját a mfívészest fényes sikere által igazolt eredménnyel végezte. Az előadás sikere érdekében sokat fáradozott a szülészeti szakosztály elnöke Sült Józsefné is, ki méltán rászolgált a gratulációkra, melyekkel őt az előadás után elhalmozták. (—r —r.) Városi közgyűlés. — 189.). március A: — A képviselőtestületi tagok szép számú részvétele mellett folyt le a tegnapi városi közgyűlés. Mészáros Károly polgármester az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kriszt Jenő, Hajnóczky Béla, Bognár Gábor, Bülitz Ferenc és Bánóczy Pál képviselőket kéri fel. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása és minden észrevétel nélkül történt hitelesítése után polgármesterünk zúgó éljenzés között jelentette be, hogy Hegedűs Sándort kereskedelmi miniszterré történt kiueveztetése alkalmából a város közönsége nevében üdvözölte, a mely tényét Ő nagyméltósága meleghangú levélben köszönte meg. Felolvasta egyszersmind a köszönő levelet, mire a közgyűlés újból lelkesen megéljenezte az új kereskedelmi mitert, szeretett orsz. képviselőnk nagynevű édes apját. A napirend első pontja Horváth Károly közgyám kérvénye volt, ki betegségére való tekintettel f. é. szeptember 1-jéig terjedő szabadságot kért. Kérelmét a közgyűlés Bognár Gábor, Néhman Gábor képviselők felszólalásai után teljesítette, azzal azonban, hogyha a közgyám állását jelzett időben sem foglalhatná el, az állás betöltése iránt polgármester tegye meg a szükséges lépéseket. A kövezeti pénztárnál felmerült KÜOO frt túlkiadásnak a közpénztárba való visszafizetését a közgyűlés elrendelte olykép, hogy a vízvezetéki pénztár által a nyugdíjalapnak visszatérítendő 20,00(1 írtból a kövezeti'pénztár 8000 frtot kölcsön vesz s azt a közpénztárnak visszafizeti; a kövezeti pénztár pedig K01K) frt tartozása után évente 800 frtot törleszt 5% kamattal. A gyámtári kölcsönök kamatainak a gyámoltak pénzének könnyebb értékesítése célzatából ü % -rdl ö\',

2

%-vn leszállítását elhatározták Bognár Gábor és Kende Ádám indítványai mellőzésével, kik a régi állapot (kisebb kölcsönnél 6%, nagyobbnál ö%%) fenntartását kívánták. Belügyminisztérium azon határozatát, hogy a Török János v. mérnöknek megszavazott 200 frt tiszteletdíjjat jóváhagyta, tudomásul vették. Vitát keltett a Flórián-útcai lakosok kérelme utcájukban közkút felállítása iránt. Löiry László dr., Vágó László, Antal Géza dr., Steiner József dr. és Guál János felszólalásai után az állandó választmánynak a kérelmet elutasítandónak véleményező javaslatával szemben, nagy szótöbbséggel kérelem teljesítését határozták el. Balassa Lajosnak a földműves iskola közelében levő 4- h. és 12Ö0 •ölnyi telkének megvétele ügyét is uagy érdeklődéssel fogadta a közgyűlés. Bognár Gábor és Téringer József a telekvásárlást ellenezték, mire Antal Géza dr. szólalt fel s a városnak az 1877-ki tagosítás alkalmával mulasztásainak lehető pótlása mellett uagy tetszés mellett augumentált, mire a közgyűlés a telek megvételét ;}200 frtnyi összegért ;")4 szóval -4 ellenében kimondta. 51 szóval 7 ellenében kimondta a közgyűlés, hogy Gaal Mihálynak a vágóhid mellett levő Ő43 • ölnyi telket •ölenkint 1 Írtért megveszi. A mindkét telekvásárlásra szükséges összeget kölcsön útján fedezi a város. A dohánygyári igazgatóság a dohánygyár mögött elterülő telkekből 10 parcellának átengedése illetőleg megvétele iránt kérdést intézett a városi hatósághoz. Erre nézve a közgyűlés Löicij László felszólalása és Antal (íéza dr. valamint a polgármester magyarázó felvilágosításai utáu kimondta, hogy a kért telek átengedését • ölenkint 1 írtért kilátásba helyezi, de csak az esetre, ha a jövedéki igazgatóság e teriilettel a gyár fejlesztését s a munkás létszám gyarapítását célozza. Minthogy e telek átengedésével zsák-utca keletkeznék, a jöv. igazgatóság a gyár mellett levő '<\ parcellát is köteles lessz — uteanyj'tás lehetővé I tételére — a rendes áron megvenni. j Az aszfaltniakadáin-út házi kezelésére vonatkozó iratokat a tanácsnak visszaadták azzal, hogy , a v. mérnök véleménye meghallgatása utáu hoz- ! hasson a képviselőtestület határozatot. Az úr-, dombi szőlőbirtokosok kérvényére, kik aláaknázott '; szőllöterületeik helyreállítását vagy kisajátítását j kérik •— Baranyay János felszólalása után — azt! határozták, hogy a tanács javaslatát kérik ki: \ mily módon kerülne a városnak kevesebbe a ' kártalanítás. A gyűlés végén választások voltak. Közfelkiáltással választották meg tagokúi az állaudó , választmányba: Birsek Vilmos drt., az árvaszéki j bizottságba: Szvob-jda Vencelt, a pénzügyibe: j Koritsdiom-r Lipót drt. A központi választmányi | tagsági helyet titkos szavazás útján töltötték be. j A szavazatszedő bizottság elnöke: Xémeth István, tagjai: Hajnóczky Béla és Jilek Ferenc voltak. Beadtak 29 szavazatot, melyek mind Kende Ádám drra estek, s így őt a polgármester közp. vál. tagnak jelentette ki. A közgyűlés 5 órakor ért véget. Levél a szerkesztőhöz. Kedves Uramöcsém, vagy egy éve lehet: Lapjában közölte egyik levelemet. Haragudtam akkor ; mert ha néha-néha Fel is buzog bennem poétái véna, S ha akkor is, a mi bántott, meg verseltem, — Nagy nyilvánosságra sohse vágyott lelkem. A nagy nyilvánosság ! ez rémes fogalom, Sokaknak szemében legnagyobb hatalom, Melynek segélyével naggyá lessz a kicsiny S legigazabb tetté válhatik bármi csiny. Mint a uap sugara fényes delelőben Kásüt a tárgyakra túlságos erősen, Ugy, hogy a roppant fény vakítván a szemet, Drágakővé lehet előtte a szemet, így a nyilvánosság fénylő sugarai Gyakran tudnak — sajnos ! — sokat vakítani S a ki forgolódik folyton előtérben, Bármily üresfejű — kapací'ás lészen , . . S ha most mégis írok, nem a nyomdafesték Ambícióm tárgya (ezt elhinni tessék), Vannak ugyan, a kik, nyomtatást ha látnak, Legyen bármi zöldség, tartják — szentírásnak,. Tartják igazságnak, mely nem lehet vitás, — De ehhez kellék egy adag — naivitás. Én ha szerény lantom búrját pengetem még (Ócska, régi jószág, — atyai örökség), Csak azért teszem, mert azt mondja a nóta : „Többet lehet szólni szép hegedüszóba'." A színházban jártam múlt szombaton este (Hideg volt, didergett ott az ember teste . . . Polgármester uram, könyörögve kérem Mind a kilenc Múzsa jólhangzó nevében, Páholysornak a bal s a jobbik felére, Állíttasson kályhát a büdzsé terhére ! Városé a színház, hej büszke is rája, Nem minden ekkora helyen akad párja, De ha méltán büszke, ugy-e lessz rá gondja, Farkasordítónak hogy senki se mondja.) Mondom : a színházban, ott voltam szombaton. A földszinten ültem, ezt is megvallhatom. (Páholyt én se kaptam, nem is kértem, igaz, A nem kapásért ez — a legolcsóbb vigasz.) Bedőltem a pompás, kényelmes zsöllébe, így néztem a ritka élvezet elébe. Volt is benne részem ; beszélhetnék róla, Ha nem volna ez a referensnek dolga, De hát az én éltem eddig még úgy tele, Mihez nem tudtam, nem kontárkodtam bele. Vajha e példámat megfogadnák mások, Kiket ebbe-abba kontárkodni látok. De mit is mondhatnék az estről egyebet, Hogy Helén édes volt, hogy pajkos Juliett, Hogy Sophie jól nyelvelt és finom volt Berta Es hogy egetverő tapsot, hírmát vert a Lelkes ifjú sereg, mikor a színpadon Hódító fölénnyel, fesztelen-szabadon, Miut kit a Múzsáknak csókja megihletett S korlátlan űr mindig minden szivek felett, Megjelent a művész ! . . . Immár évcií óta Ócska lantom húrján nem zeng sohse óda, Tréfás beszélgetés, uem-bántó szatíra. Tollam réges-régen csak ilyesmit ira : De. ha van, ki méltó szárnyas óda-rímre. Kapja meg s elsőnek kapja — Császár Imre ! Nem a mi babérunk elhervadó zöldje, Fejét a dicsőség koszorúja födje Örökkön örökké ! és hozzá még vegye Hálánkat, hogy minket felkeresett kegye S hozzájárult ahhoz, hogy a Nagyok szobra Mielőbb fennálljon késő századokra Dicső példa gyanánt . . . Taps zúgott, mint orkán . . . Es én elmerengtem a dolgoknak sorján, Eszembe jutott az a sok szinház-este, Mikor publikumát nagy hiába leste Sok szegény direktor, lett légyen bár díva Vagy dicső tragika vendégül meghíva. S oda koukludáltam, szomorúan oda : Ennek a telt házuak talán a főoka : Sógorság, rokonság . . . nem a uníszeretet . . . Vagy táu változtak vóu' az idők ! . . . Meglehet. Elválik tavasszal, hogy tizenhat páholy Kevés lessz-e akkor s állandóau már oly Telt leszeu a Múzsa temploma jövőre, Mint, ha lányunk s húgunk az estének hőse. Ez volt a mondandóm. Akadua még más is, De nem ad több tintát már a kalamáris. Azért öcsém uram az Isten megáldja, Szivéből üdvözli hű Öreg Mihály-n. A másolat hiteléül : André.