Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-02-26

évi november hó 19-én tartott gyászközgyülésről felvett jegyzőkönyv másolatban a jelentés kapcsán a közpon t h oz fel terj esz tessék. A jelentés következőleg szól: „Kimondhatatlan mély gyászt hozott a lefolyt év a magyar nemzetre s egyletünkre. Erzsébet királyné, hazánk nemtóje, a vöröskereszt-egylet legfőbb védasszonya, egy századvégi elfajult őrjöngő vadállati dühének lett ártatlan áldozata. E gyászos esemény borzalmának ecsetelése a történelem feladata lessz. JSÍekünk csak a mérhetetlen fájdalom, az emberi erények eszményképét megtestesített nagyasszony tüneményes emlékének megőrzése maradt fenn. Eelejthetlen emlékű nagy királynénk, legfőbb védasszouyuuk szomorú halála fölötti igaz fájdalmunknak óhajtottunk kifejezést adui, midőn Isteuben boldogult felséges királynénk emlékére november hó 19-én, neveuapján, rendkívüli gyászközgyülést tartottunk, mely alkalommal elhatároztuk, hogy az Erzsébet királyné szobrára és az „Erzsébet királyné alap"-ra 50—f)U koronát adomáuyozunk. E gyászgyüléseu Barthalos István vál. tag, felkért szónok, tartott megható emlékbeszédet. Az 1898-iki egyleti évről jelentjük, hogy egyletünk most is tőle telhetőleg igyekezett emberbaráti céljáuak és kötelességének mefelelni, így a többek közt 1Ü1 városi szegényt részesített tűzifa segélyben, Mihályháza község tüzkárosultjaiuak pedig 15 frt könyöradomáuyt juttatott. Gondot fordítottunk az egyleti vagyon gyarapítására is és az egylet javára rendezett farsangi táncmulatságunk 140 frtot jövedelmezett; de figyelmünk kiterjedt a tagok gyűjtésére és azok megtartására is, mit igazol azon körülmény, hogy mig 1897. évben egyletünknek 182 egy frlos tagja volt, most a lefolyt évben 193-ra szaporodott fel a tagok száma. Egyletünknek jelenleg összeseu 202 tagja van, kik közül 1 alapító, 8 tiz forintos és 193 egy forintos rendes tag, Elköltözés, kilépés és halálozás miatt H tag töröltetett a tagok sorából. Az év közepén örvendetes esemény érte egyletünket. Ugynnis egyletünk elnöke, Fenyvessy Ferenc dr., a legmagasabb királyi kegy folytán Veszprémvármegye főispánjává neveztetett ki, mely alkalmat felhasználtuk arra, hogy Ő méltóságánál testületileg tisztelegtünk s fejeztük ki szereucsekivánatainkat. A gyászközgyülésről felvett jegyzőkönyvet másolatban tisztelettel csatoljuk és kérjük jelentésünknek szives tudomásul vételét." Kapossy Lucián dr. indítványára a közgyűlés meleg köszönetét nyilvánítja a tisztikar és választmánynak az egylet ügyei körül mult évben kifejtett VIH i III. A hitves. S a mikor ott feküdt a férfi élet-halál között lebegve, küzdve a megölő lázzal, akkor a tegnap még tudatlau leány, egyszerre asszonnyá lett. Tehát érette tette kockára az életét, tehát az, a kit ellenség megölni nem tudott, a ki minden akadályt letudott győzni s élve maradt, most érette fog meghalni. Hiszen jóformán egészen idegen volt s még sem tűrte, hogy Őt meggyalázzák. Egyszerre érezni kezdte, hogy a szíve megremeg s hogy minden sóhaj, a mely a férfi ajkáról •fölszáll, az ő lelkét érinti meg. Erezte, hogy rabbá lessz a szíve. Erezte, hogy annak a lóriinak az élete az övé is, s hogy ő sem élhet tovább, ha az elvész. Megszerette azt a férfit erős szerelemmel, mely eddig is ott lappangott a szívében, de a melyről eddig nem tudott semmit, csak sejtett. Eemegui kezdett a férfi életéért s az asszonyi szív minden forró érzelmével, rajongásával, küzdeni akart, hogy életre keltse Őt. És a mikor az orvosok már lemondtak mindenről, mikor már nem volt mit remélni, a hitves, a szerető asszony, akkor is küzdött tovább a balállal. S a szerelem csodákat tud művelni. A mikor Tokodi Gábor először nyitotta föl a szemeit, föléje hajolva látta drága asszonyának aranyos fejét s látta tűzben ragyogni annak szemeit. >S a mit azokból látott, a mit azokból a szemekből olvasott, attól egészen meggyógyult. sikerdús tevékenysége és fáradozásáé: jegyzőkönyvbe iktatását elhatározták. Ttána az alapszabályok 11. g-a értelmében a választmányi tagok V^-ának kisorsolása történt meg olyformán, hogy özv. Kiss Lászlóné, dr. Kövi Józsefné, özv. Kreisler Józsefné, Pentz Eliz, Pentz Józsefné úrnők és Bermüller Alajos, Galamb József, Suáry Lajos, Miit József és Weber Kezső űrak sorsoltattak ki, a kik azonban újból egyhangúlag megválasztattak választmányi tagoknak. Ezzel Fenyvessy Ferenc dr. elnök az ülést berekesztette, mely az elnökség éltetésével ért véget. •d; -aji 'fcak s az, dl 'it;a, hogy nem TOlXHKGtiYKL. A kalikó-bálról. Hol is kezdjem meg a napi-histórikus köteles tudósítását ? Hiszen elég volna taláu, ha annyit mondanék, meg volt, szép volt, sikerült. Hanem nem lehel, a kalikó-bállal ily könnyű módon végezni, már csak azért sem, mert a katonabanda is játszott. És az tudnivaló dolog, hogy a katonák dominálják a világot, dacára minden békülékeny haugulatnak és a muszka cár lefegyverezési hajlamaiuak. Hát csak kezdjük az elején. Es egyszerre fölcsendült a „Rákócy-iuduló" és jöttének ők párosával fekete és fehér csíkos ruhában, de sajnos, eltakarta arcukat a féltékeny álarc. Csak a csillogó szemek sugarai beszéltek. Ilyenkor bizony a sugarak is tudnak beszélni. Erről bizonyságot tudna tenni nem egy fiatal úr szíve s taláu az öregeké is. Mikor már a díszí'el vonulásnak vége volt, szinte sajnáltuk, hogy szétrebbent az egyenruhás kedves sereg. Egyszerre egy gyöngéd kéz puha nyomását éreztem a vállamon, megfordultam s ott állott előttem egy fekere-fehér Coíkos angyal: — Oh ! te úgy látszik merengsz.' ? — mondta csodálatos édes hangon. — Hiszen csak mernék merengni, de nincs bátorságom hozzá. — Ahhoz bátorság is kell, ezt nem tudtam eddig? De ha kell, akkor te, mint férfi, csak nem lehetsz gyáva. — Gyáva ! az nem, de már kinőttem belőle. S addig-addig beszélt a bátorságomról, hogy észre sem vettem és már belekorültem a tömegbe és dacára minden erős fogadkozásomnak úgy jártam a valcert, mintha egész életemben egyebet sem csináltam volna. Valaki a hátam mögött panaszkodott, hogy még soha se taposták úgy össze a tyúkszemeit, mint most, olyau sokau voltak. Hát ebből is tanultam valamit; azt, bog}' a tyúkszem nemcsak barometrum, hanem a sikerült bálok jelzője is. S valóban, az idei bálokon együttvéve nem voltak annyian, mint magán a kalikó-bálon s csak természetes, hogy fesztelen jókedv csapongott mindenfelé, dacára annak, hogy az ember csak a könyöke segélyével juthatott előre s a ki a boxírozáshoz értett, az csinálhatott egy pár jó figurát is a lábával. Hanem mindez csak növelte a jókedvet. Aztán fölhangzott a jelszó : „Le az álarccal!" Nem akarok sablonos szólamokkal élni, de azért mégis mondok annyit, hogy a terem egyszerre mintha világosabb lett volna a piruló rózsás arcoktól s különös, hogy mennyi sok asszony volt közöttük, a kik mind oly lelkesedéssel táncoltak, mint az első báljukon, midőn az „öreg", mint daliás bálrendező vezette be Őket az Eldorádóba. Hát az „öreg" persze most is ott volt, de csak a négyesekre volt hajlandósággal. Aztán beszéljek-e még a lányokról is ? Hiszen beszélnék róluk s tudnék is egyet-mást elmondani, sok-sok kedves dolgot, de még azzal gyanúsíthatnának, hogy pillangó természetem van s aztán a feleségem ... no de csitt! Elég az hozzá, a mint monláthatta Őket. Aztán a kalikó-csárdás! Kemény J3éla bálelnök csárdása. Még most is zsong a fülemben a melódiája. S a mikor a cigányok a terem közepén húzni kezdték a lassút s hozzá a frissét, bizony nem maradt egy láb sem pihenőben. Hogy hányszor újrázták meg, hányszor kezdték elől, bizony nem lehetett megszámlálni. Ennél jobb kritikát soha nem várhatott a szerző, mert egy igazi csárdást semmi jobban meg nem bírálhat, minta láb, melynek ilyenkor valóságos érzéke vau a fülbemászó hangok iránt. Hejh ! jártuk is mind a háuy s csöpp hijja volt, hogy halálra nem táncoltuk magunkat . . . S egyszerre csak lepergett a táncrend. Tudj*' Isten, minek ragaszkodnak ahhoz a táncrendhez. Legalább a kalikó-bálon rövidnek bizonyult, mert úgy hajnali 4 órakor a táncrendnek vége volt,, de de nem volt ám vége a táncolók kedvének. Hanem aztán mégis elhallgatott a muzsikaszó s a kalikó-bál is az emlékek sorába került. A ki kíváncsi tudni, hogy kik voltak ott,, arról alább szól a „Hirek" krónikása, s a ki pedigvéletleuül kimaradt a névsorból, az ne engem kövezzen meg, hanem ezt a krónikást, de jól. Bárd. A város hivatalos közzétételei. I. Pápa r. t. város polgármestere közzé teszi, hogy a képviselőtestület f. hó 16-án tartott ülésében 24. sz. határozattal kimondotta, miszeriut közkórház céljaira nagys. Martonfalvay Elek úrlaki-út melletti ingatlanát 1800 frt vételárért megveszi s a kötött adás-vevési szerződést elfogadja. Ezen határozat azzal tétetik közzé, hogy ellene a felebbezés 30 nap alatt bárki által beadható. II. Közhírré teszi, hogy a város képviselőtestülete 21. számú határozattal kimondottta, miI szerint a korcsolya- és kerékpár-egyletnek az új városrészen kivánt területet holdanként 12 írtért i albérletbe adja, s a fennmaradó házhelyeknek fel nem osztott területet pedig a város pénzügyi viszonyainak megfelelőleg évről-évre befásítja, illetve rajta az Erzsébet-ligetet létesíti. Ezen határozat azzal tétetik közzé, hogy ellene a felebbezés 30 nap alatt bárki által beadható. III. Közhírré teszi továbbá, hogy a képviselőtestület 22. sz. határozattal kimondotta, miszerint a gyámi tartalékalapnak 6000 frton túli feleslegéből az árva gyermekek tartása és neveltetésére a közpénztárból kiutalt 1038 frt 84 krt a mult évről már most átutalja, a jövőben pedig mindig a gyámi számadások megvizsgálása alkalmával. Ezen határozat azzal tétetik közzé, hogy ellene 15 nap alatt a felebbezés bárki által beadható. IV. Végül Pápa r. t. város tanácsának 200—899. sz. határozata folytán közzéteszi, miszerint a városháza nagyterme és a mellette fekvő polgármesteri szobának parkettal való beborítási munkájára a versenytárgyalást j. évi március 9-én d. u. <i órakor a városháza nagytermében fogja megtartani. Egyben értesíti a vállalkozókat, hogy a költségvetést a tárgyalási határidőig hivatalos helyiségében megtekinthetik. Pápa, 1899. február 22. Mészáros Károly, polgármester. VEGYES HÍREI — Személyi hirek. Fenyvessy Ferenc dr., főispánunk, f. hó 23-kán városunkba érkezett s e bét közepéig körünkben időzik. — Máclay Izidor, min. osztálytanácsosnak és törvényes utódainak ő Felsége a magyar nemességet adományozta. — Császár Imre, a nemzeti szinház kiváló művésze múlt péntek és szombaton városunkban időzött, mint főispánunk vendége. A nagy művész, kinek tiszteletére főispánunk és Kiss Lászlóné, úrhölgy lakomákat adtak, tegnap éjjel utazott vissza a fővárosba. — Corzan-Avendano Gábor, huszárszázados, kit Marosvásárhelyről helyeztek át Pápára, a múlt hét elején 1 foglalta el új állomását.