Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-02-26
lődve, egy eszmém támadt, melyet következőkben vagyok bátor kerületembeli igen tisztelt gazdatársaimmal közölni. Miután tejhaszonra felállított tehenészet még mindig egyike a legrentábilisabb mezőgazdasági üzemeknek, feltéve, hogy biztos kelendőségi piaca legyen az eladó tej számára, azt hiszem, nem lenne minden haszon nélkül Pápa és vidéke gazdaközönségérc, ha Pápán a m. k. földműves iskolával kapcsolatosan egy tejszakiskolát leállíttatni sikerülne, mely tejszakiskola Pápa és vidéke gazdáitól a tejet egy bizonyos, határozott és megállapított árban átvenné; így két haszon válnék a gazdákra nézve, először biztos piacuk lenne tejük számára, másodszor pedig jól képzett gazdákat nyerhetnénk ÍI földműves iskolától. A dolog lényege, hogy a m. k. földművelésügyi miniszter úr ő kegyelmességét ezen eszme megvalósításának megnyerjük és épp ezért kérném Pápa és vidéki igen tisztelt gazdatársaimat,sziveskednének engem ezen ügy kivitelében segíteni és pártolni, beesés nézetüket velem tudatni. Tudomásomra jutót!, lmgy tejszakiskolát csakis olyanok számára állít fel a m. k. földművelésügyi minisztérium, kik magasabb gazdasági tanintézetet végeztek és így esetleg gazdasági pályára készülnek, de szerény nézetem szerint mai nap, hol igen kevés gazda van abban a helyzetben, hogy gazdatisztet tarthasson, hanem többnyire esak hércsgazdát, vagy esetleg úgynevezett botosispánt, czélszerű lenne, ha oly egyének, kik csak földműves iskolát végeztek és gazdáknak készülnek, is abban az előnyben rés/.csíilnének, hogy tejszakiskolát végezhetnének és így megélhetésük is könnyebben lenne biztosítható. Mi kisebb mezőgazdák pedig így jó és jártas gazdákra tehetnénk szert, kik tehenészeteink és az ettől nyert tej kezeléséhez is értenének. Tervem az, hogy Pápa és vidéke gazdái együttesen egy folyamodványt nyújtanánk be a m. k. földművelésügyi minisztériumhoz, mely folyamodványban a pápai m. k. földműves iskolához csatolandó tej szakiskolát kérelmeznők és kérésüuket e cikkemben említettekkel okadatolnók. Mihelyt ezen ügyben Pápa. és vidéki gazdatársaim becses véleményüket tudomásomra adni szíveskedtek, leszek bátor a további intézkedések végett kellő lépéseket tenni, esetleg tisztelt gazdatársaimat egy Pápán ez ügyben tartandó értekezletre meghívni. Tanulók vasárnapja. )Vlassies Gyula közoktatásügyi miniszterségét bizvást el lehel nevezni a rendeletije korszakának. Egymás után adja ki különböző irányé, rendeleteit, melyekkel közoktatásunk folyamát mélyíteni igyekszik. Ezek közt lehetnek talán egy vagy más szempontból kifogásolhatók, de n tiszta szándékot, jó intenciót egyiktől sem lehet eltagadni. Több ambícióval senki sem állt még a magyar közoktatás élén mint ő, működése eredményében is a legkiválóbbak egyike. Méltó érdeklődés kíséri legutóbbi rendeletét is, melyben a tanuló ifjúság riiKÚrmijii miinkaszüiiefet hangsúlyozza, voltaképen pedig a túlterhelésen akar segíteni. Sokan a tanárok igazságtalan leckéztetését látják a rende[ leiben; mások időszerűnek, sőt szükségesnek tartIják, hogy védelmük legyen a tanulóknak ama j rengeteg munkával szemben, a mit az iskola a tanulók vállaira rak. ' Maga a rendidet a tankerületi főigazgatókJ hoz van intézve, mint a kik látogatásaik alkalmával legközvetetlenebb tapasztalatot szerezhetnek az iskola munkájáról. A túlterhelésből indul ki. Igaza van, mikor azt mondja, hogy: : ,,A ttilti'ijiilt'a nem csudán a tanterveknek, hanem a módszernek kérdése /s.' 1 Annyira igaza van, hogy a mennyiben csakugyan létezik túlterhelés, az egyenesen a módszer, illclőleg a '• szí r f eli'nséii rovására irandó. Hogy a módszer minő legyen a tanításban, megmondják az Utasítások, a mire annyiszor történik hivatkozás, de a mi'lv közel két évtized alatt olv kevéssé ment be a magyar középiskolák vérébe, hogy folyton új meg új rendeletre van szükség, mely figyelmeztesse a tanárságot az ott lefektetett elvekre.. Az Utasítások száműzik az iskola falai közül a leckejeladás, leckefelmondás rendszerét, mely abban találja feladatát, bogy a tanár kihagyja a leckét s a következő órán kikérdezi a növendékeket,, mással nem törődve, csak azzal, hogy a tanuló valahogy el ne hagyjon csak egy n és" szócskát is a tankönyvből. Ezt a módszert, illetőleg mődszertelenségct a legnagyobb mértékben kárhoztatja az Utasítás, mert eredménye semmi, legfelebb az,, bogy kiöli a gyermekből az önálló gondolkodást, de meg az arra való törekvést is. Mért ne vallanánk be, hogy a józan ész, a józan pedagógia ellenére ez az irány még ma is divatozik iskoláinkban. Miért? Mert a tanárra nézve határozottan könnyebb minden más módszernél. Leülni a katedrába, hallgatni a feleleteket, jegyezni a kalkulusokat: ez valóban nem nehéz ; ehhez semmi képesítettség se szükséges. Vsdalamivel terhesebb már, ha a tanár, mielőtt leiadná a leckét, clinutjii'arázza tanítványainak az anyagot; eredménye azonban ennek is legfelebb az, bogy a tanárt esetleg bámulni fogják a gyermekek „széji előadásáért," a mi egyes tárgyaknál nem is nehéz, de az olcsó dicsőségnek a tanítványok adják meg az árát, mert nem fognak tudni semmit; tudásuk ; lcgfollebb csillogó-villogó valami: nem meiji/ át a rériikhe, nem lessz maradandó. Innen van az jórészt, hogy az élet annyiszor, de annyiszor meghazudtolja az iskola bizonyítványait. A ki az iskolában első eminens, mert óráról-órára pontosan bevágja a leckét, az élet ben sokszor az utolsók közi cammog; míg az, ki az iskolában talán nem tudta úgy fúni a leckét, az életben igen sokszor a legelsők közt jár, sokszor első lessz. De hogy ez így van, abban része van a mai vizsgálati rendszernek is. Manapság a vizsga atl'élo SjileijeljeiJiterei, a minek semmi komoly értéke nincs. Xein szólok az u. n. osztályvizsgákról, mik végiére is csekélyebb fontosságúak; de hallgasson végig valaki egy érettségi vizsgát, hol már a név után indulva is azt várnók, hogy a tanulók értelmi érettségét ítélik meg, hallgassunk végig, mondom, egy ilyen vizsgát, ott is azt tapasztaljuk, a mit a többi vizsgalatokon: a fiúk többé-kevébbé tudják a tankönyvet, de mihelyt egy gyakorlatibb kérdést intéznek hozzájuk, a mi talán nincs rendszerezve a tankönyvben, szánalmas vergődés tanúi leszünk. mely a nagy urat ul"]<ó útjában kisérti 1 . S még hónapokig is beszéltek erről a temetésről. Hanem volt még egyéb is, amiről bes/.élni lehetett. \ S ez volt a 'feküdi Gerőnek a végrendelete. Különcködő termeszeié ebben is megnyilvánult, j S a leányát -ein kímélte meg, hogy annak hódolhasson. Talán néha gondolt is arra, hogy rosszat cselekszik, taláu egyezer-máskor megdobogott a szive és érzésekkel lett tele, de elfojtotta minden keletkező jó ei/..Vét s tovább haladt megkezdett útján. Olyau volt, mint az arzénévé', aki tudja, hegy előbbutóbb megöli az arzén, de marnom mondhat le róla. A végrendelet röviden szólott s érthetően. Tokodi Gerő roppant vagyonát leányára hagyta, de olv feltétellel, hogy a gyászév leteltével a Tokodiak közül válasszon férjet. Ha idegenhez megy feleségül vagy ha egyáltalán nem megy férjhez, akkor az egész vagyont föl kell osztani arányosan a Tokodiak között s Agatha is csak a reá eső részt kapja. !S így kerüli be Agatha a forgatagba, a hol az egyik Tokodi a másiknak halálos ellensége volt. A férfiak folyton ott lábatlankodtak előtte. Egyik a másikat rágalmazta s igyekezett mindegyik magát megkedveltetni, A mamák a saját fiaikat tolták előtérbe s akinek csak leánya volt, az minden cselszövényt fölhasznált, hogy ha valamelyik a férfiak közül taláu előbbre jutott, meghiúsítsa a házasságot. B a szép leány, kinek még fogalma sem volt az éh-tről, ott élt köztük a nélkül, hogy megértette volna, mi történik körülötte. j IIa egyszerűen nevelték volna és ha a szivét j t'eldobbanni érzi, talán odanyújtja kezét egy s/erctó j férfinak és a vagyonnal nem gondol. De őt a fény- j he/, szoktatták és a szeretetről csak homályos emlé- j kei maradtak abból az időből, midőn szerető édes anyjának karján pihent el, ha sokat futkározott a nagy termekben. Nem ábrándozott, ideálja nem volt. B a férfi csak oly lény voll előtte, aki arra van teremtve, hogy a lovon jól nyargaljon, a fegyverrel bánni tudjon s hogy legfeljebb a keringőt simán tudja járni. Aztán, hogy szőke volt-e, vagy barna, ragyogott-e a szeme, vagy sem? az mindegy volt előtte. S ha valamelyik taláu az érzelemtől megrezgő hangon melegebben beszélt hozzá s megmerte mondani, hogy a szive telve van, azt valósággal bámulva hallgatta. De végtére is nagyot kacagott a bohó fiún, mert nem értette, mit beszél. Az idő lelt azonban és az éhes falka türelmetlenkedett. És egyszerre megindult a hír, előbb setteukedve, majd mind erősebben, hangosabban, hogy Agatha szeret valakit, egy idegent. S csodálatos, hogy erre a hirre a kedves rokonok egymás irányában mezédesek lettek s Agathát biztatni kezdték és példálództak, hogy a vagyon akármily dús legyen is, bizony egy pillanat alatt semmivé lehet, de a szerelem — örökké tart. Agaiba erre is esak kacagott. Persze ezeket a kedves híreket is maguk a jó rokonok találták ki és terjesztették. Mindez azonban tisztán nem volt igaz. Agatha nem szeretett senkii és az egész dologból nem értett semmit. Hanem amikor a nagynénik közül valamelyik erősen sarokba szorította, akkor aztán egyszerre, mintha tudott volna mindent, felülkerült beune az apja vére, u különcködő vér s kimondta: hogy a melyik a Tokodiak közül legelébb fog belépni az ajtaján, azé lesz. S ez volt Tokodi Gábor . . . II. A férj. Mikor a légycsapóval közé csapnak a cukormorzsát élvező legyeknek, egyszerre úgy futott szét erre a Tokodi had. Hanem nem azért légy a légy, hogy újból vissza ne térjen a cukormorzsához. Lassanként megint visszaszállingóztak. Meggondolták a dolgot, hátha még nem veszett el minden. Hátba valamelyesképpen megakadályozhatják a házasságot. Tokodi Gábort is érheti valami baj. Ez úgy is vakmerő ember, a ki akadályokat nem öamer maga előtt. S könnyen megtörténhetik, hogy egy futtatás alkalmával a ló lába megcsúszik s a lovas is kitörheti a nyakát. Erről lehet gondoskodni előre is. Hanem ennek az embernek szerencséje volt
