Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-12-31

2 PAPAI LAPOK. 1899. december 81. XIX. század f. i Egy sp.'nyol szimbolista képre gondolok midőn a XIX. század nekrológját irom: Durva földkérgéből mozgó ember kezek nyúlnak ki, melyek vad vergődő tusákban küzködnek egymással és összezsúfolva, egymást vérezve vonaglanak ... Ez a brutális fantazmagória, ez a rohamos vad küzködés jellemzi legfrappánsabban a most letűnt századot . . . A vergődő munkás kezek kora volt ez, melyek hihetetlen eréllyel tartották fenn exisztenciájukat, a kezek, melyek életre támasztották a föld gyomrában, alvó bolt anyagokat, kiásták a szenet, értékesítették a gőzt és mint gazdasági faktort becsülték meg a villamosságot. Két hatalmas küzdésből állott a kor társadalmi munkája, az egyik a régi harc az emberek között, a mely a korzikai félistent emelte égig és sújtotta le ismét a szürke porba, a háború, mely rabságot hozott egy időre a mi hazánkra; a german-frank mérkőzés, melynek eredménye lett egy csodás politikai mestermíí, a német egység. A másik harc a dulóbb, vészesebb, mely a pesszimizmus sötét leplét dobta a század emberének lelkére az élő erő harca az anyag ellen. Az anyag ellen, melyből kikaparta a kenyerét, melynek kemény terhét átalakítania, hajlékonnyá kellett lennie és ebben a harcban sokkal többen buktak el, mint a nép-tusák porondján. Ezt a harcot mondja Darvin a létért való küzdelemnek . . . Annyi vér folyt el az elemek harcában, annyi ábráiul, annyi illúzió tört össze a vad j tusában ! Minden aspiráció, íninden fejlődés, a melynek világhistóriai jelentősége van a tejinika téren nyilvánul. Szomorú visszahatás támadt az elméleti tudományok terén. A nagy Pláton fehér bölcselete megszűnt dominálni, az ideális intuíció napjai letűntek, a materializmus bölcselete, uralta az elméket, mely durván nyúlt belé a féktelen élet kohójába és a küzdelemben elernyedt érdessé vált emberi lélek pesszimizmusa foglalta el a derült klasszikus világnézlet helyét. A festészet a század elején még a rózsás :-/inn tiszta formák elméletét tanította, de később az élet vaskezo ránehezült és a derült harmóniát felváltották a miszticizmus sötét és a materializmus durva, száraz, színtelen tárgyai. A regényírás átment a romantikából a legdurvább verizmus kloákájába, de legújabban megcsapta éjszakról egy tiszta áramlat, a mely ideált, deríít és boldogságot dalol. A zene teljesen követte a kor szellemét, a melódiát kizavarta a tekhnika túlbajtása ós az instrumentáció bajnoka, Wagner Richard lett a század zeneóriása, a Schumann meg Schubert dalok, mint az édes boldog múlt hangjai csak ritkán csendülnek meg ma már. Ez a halott nekrológja! II. A század második felében gyenge, finom női kezek indították meg a szövetkezés akcióját a férfival, a nő is ki akar lépni a küzdőtérre, a sok nélkülözést szenvedett és önállóságra törekvő asszony is tényező akar lenni a társadalomban. Az erősebb nem ellenállása hiábavaló volt és a jövő század alakulásának egyik fontos tényezője, sőt mondhatnám a társadalmi küzdtéren egyenrangú társa lessz. Mert a XIX. század forradalom volt, minden ténye, minden sikere egész élete egv zseniális forradalomból állott, a melynek ezer túlzását és tökéletlenségét nivellálni feladata a jövőnek. Míg a most letűnt század tevékeny radikális feladatokat teljesített, addig az új század diplomáciai szerepre van hivatva. A forradalom geniális vívmányait rendszerbe foglalni, a munka nyüzsgő, tevékeny folyását rendezni, az emberi feladatokat és jogokat szabályozni, egyszóval azokat a küzködő emberi kezeket harmonikusan elhelyezni, hogy ne tegyék egymást féktelenné és ebben a diplomáciai működésben fényesen fog érvényesülni a finoman érző, szenzitív asszonyi elme, a női lélek, melynek derűit optimizmusát és naivitását még nem tette tönkre az illúziót, érzést megtipró küzködés robotmunkája. Abban a szent törekvésben, mely a demokráciát akarja általánossá tenni, a társadalmak életében fontos szere]) vár a nőre, mert a szerelem volt és marad mindig a születési és anyagi ellentétek leghatalmasabb nivelláló ja. Csak megmaradjon nőnek ... és ez a sötét pont, a szomorú probléma, mely befogadását akadályozza, hogy a nő ncm-e veszti el nemcsak sajátos, üde zománcát, ha egyszerre törvény- ] hozásilag egyenlővé lessz a férfival? A tapasztalat: igazolta ez aggodalmat. A Bhiustrumpíbk vértelen szomorú típusa megfontolást igényel és esak fokozatos befogadását tanácsolja a gyengébb nemnek. Eleinte csak a szivét kérjük, érzékeny nemes szivét, hogy balzsamot csepegtessen az elmúlt század ütötte sebekre, hogy visszatérjen a harmonikus szeretet és azután majd elfogadjuk fehér, tiszta kezét is, hogy az evolúció motorát hajtsa, mely a most letűnt században szédítő erővel mozgott és rohamos forgásában sebeket ejtett, vérző hullákat támasztott és az elfeketiilt, sivárrá lett emberiség sorsát oly szomorúvá tette. Ezt a gyászos kort felderíteni, ideálokat teremteni és feltámasztani újra, feladata a jövőnek ! Felicián. Kik irtak lapunkba 1899-ben? Alapi Gyula (Komárom), Antal Géza dr. Babay Kálmán (Kenése), Baráth Ferenc, Barthalos István, Bauer Antal, Báródi Géza, Blau Henrik, Bogdán Viktor, Borsos István, Buzogány Sebestyén (Budapest). Csoknyay Károly, Csomasz Dezső, (V.eglédy Sándor. Deák Géza, Décsei Dezső. Erdélyi Zoltán (Veszprém). Faragó János, Fenyvessy Ferenc dr., Fürst Sándor. Gáty Zoltán, Gergely István (Budapest). Halmi Bódog, Hannos Zoltán, Hegedűs Lóránt dr., (Budapest), Hegedűs Sándor, Hervay Frigyes (Budapest), Hirsch Vilmos dr., Ii offner Sándor dr., Homok. Iguota, Ilma, Istváníi (Reé) János (Bódé). Kemény Béla, Kende. Ádám dr., Kis József. Kiss Móric, Klein József, Kohányi Gyula (Beregszász), Koritschoner Lipót dr., Kovács Zoltán dr. (Győr), Körmendy Béla, Kőrös Endre dr.. Kőrös Márton dr. (Budapest), Kövi József dr., Kriszt Jenő. Lakatos Dezső (Budapest), Lampertb Géza (Budapest), Lőwy László dr., Luka Károly. Marton í'alvay Elek, Mátz József, Méry Károly (Budapest), Mészáros Károly, Mikolth, Mobácsy Lajos, Molnár (iéza dr. (Budapest). Xagy Gabriella, Xagy Vince (Budapest). Ötvös Vilmos (Budapest). Paur Ödön, Payr Sándor, (Sopron), Pásztor Árpád (Budapest). örömöt rejtenek ezek magukban. A rózsás ifjúság hdiellete áramlik felém belőlük! Mily ellenlét e két leányos kedvtelés között? Jeun d'or ugyan felkiált itt: „Mennyi szentimentalizmus a hanyatló század utolsó napjaiban!" De azért én mindég többre becsülöm ezt a látszólag űres szentimentálizniust, mely azért mégis nemes, tiszta, ideális gondolkozás és a szép iránti érzék bölcsője volt, mint ezt a frivol levélváltást. Bámulom, hogy Jean d'or ily könnyen belenyugodott, sőt örömmel üdvözli a női gondolatkör ezen irányváltozását, noha még csak az „anzike"oknál tartunk és messze vau az a kor, a mikor a testi épségütik fölött női orvosok fognak tanácskozni; de azért éu már ma is sajnálom azokat a nőket, a kik kénytelenek lesznek önmagukat megtagadni és a gyermekszoba édes melegét a zord boncasztallal felcserélni! Ó meuuyivel kedvesebb és igazabb a nő kezében a kigúnyolt „Poesic"-val; mennyivel természetesebb a nő, miut feleség, meuuyivel magasztosabb a nő, miut anya, a fiu de siecle hölgyeinél a receptiró, okulares, hisztérikus orvosasszonyoknál, kik önmagukkal meghasonlásbau választották azt az életpályát és csak később jutottak annak tudatára, hogy uem ez az igazi életcélja a nőnek! Ne szégyelje bevallani, hogy ez így van és meg vagyok róla győződve, hogy idővel ön is azok közé fog tartozni, kik velem együtt így kiáltanak fel: Ó, Poesie kora jöjjön el ismét a te országod! Sári néni. K kedven sorokra lapunk két helsö>nunkutársu sietett válaszolni: I. Kedves Sári néni, Azt mondják, hogy a szép asszonyok még szebbeknek látszanak akkor, mikor haragusznak, de én szépen kérem, k. Sári néni, még se haragudjék, mert utóbb azt fogják hinni, hogy nincsen igazaPedig igaza van, már l. i. abbau, hogy a legutóbbi időbeu borzasztóan elterjedt anzikc divatjában a mily sok a léhaság, éppeu annyi az üres haszoutalanság is. De úgy vagyunk ezzel a divattal, mint a párbajkérdéssel. Nap-nap után ostorozzuk, jogtalannak, igazságtahiuuak tartjuk a párbajt, de azért a legkisebb tyúkszem-pör hőse is a társadalmi kényszerre hivatkozik és verekedik. A látóképes levelező lapokat is (jó szemük lehet, hogy látóképességgel bírnak) kinevetjük, ócsároljuk és lenézzük, hanem azért egy női szempár igéző tekintete, egy fiatal nőtől jövő kérő szó sutba dobatja velünk az elveket és nagy buzgósággal küldjük utazásunk miudeu állomásáról szerte-széjjel az anzikeokat. De abbau már aztán csakugyan niucsen igaza, a mikor visszakiváuja ismét az elparentált Poesienek korát, mert nem hinném, hogy be tudná bizouyítani, hogy az emlékkönyvek divatja nemes, ideális, tiszta gondolkozás és a szép iráuti érzék bölcsője volt. Tessék csak végig forgatni egypár régi emlékkönyvet és meg fogja látni, hogy abban üres szentimeutálizmust találhat ugyan, de esztétikát, jó ízlést csak igen ritkán. Azután meg ne tessék elfeledkezui arról sem, hogy ha most feleleveuűlue újra az emlékkönyvek divatja, abba nem a század eleji szentimentális ifjak fognak írni, hanem azok, a kik most az anzikeokat írják. S a mily téves irány volt századunk első felének holdsugaras szentinientálizmusa, éjien olyan kárhozatos a fin de siecle léha frivolitása. Nekem legalább az egyik ép oly kevéssé tetszik, mint a másik és ép oly ostobaságnak tartom a Poesiet, mint az anzikeot. Az utóbbiban csak azért látok kisebb veszedelmet, mert sokkal rövidebb jövőt jósolok neki, mint volt annak a múltja. Azt hiszem, csak félreértés lehet az, mintha éu diadalmasan örvendenék a női munkakör oly megváltozásának, a mely orvosi műszereket vagy pláne körzőt és teleszkópot ád a uő kezébe. Koráutsem. Az igazi női hivatás ideálját mindenkor a gyermekeit tápláló és nevelő anyában láttam megtestesülve, abban a nőben, a ki a lovagló ostor helyett a főzőkanalat forgatja kezében. Ne vegye azonban rossz néven, k. Sári néni, ha minden kicsinylése elleuére is éu tisztelettel hajtom meg magamat azok előtt, a kik a nyomasztóvá lett társadalmi viszonyok között kenyérkereset céljaira megtanulták az orvosi mesterség intim részleteit, vagy akár a száraz logaritmusokat. Mert hát csúnya tudomány az a statisztika és egyebek között azt is mutatja, hogy az a boldog helyzet, a melyben, feleség lessz a leányból, valamint a gyermekszoba édes melege nem miuden nőnek jutott osztályrészül. Kedves Sári néni én uem rontom meg a