Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-12-17

előidézni, míg az emberi szervezetbe hatolva itt nem okoznak pestises megbetegedést. Ezen különös fogékonyságnál fogva a patkányok a tápesövön íífc is fertőztethetők, tehát az elnyelt eledelen esetleg tapadó eoecobaeillusok által, míg ugyan­ezek az ember belszervezetében valószínűleg az emésztő nedvek behatása alatt, (tejsav, pepsin, sósav) elpusztulnak, emberben kárt nem tesznek. Gyenge vigasz bár, de legalább nyugodtan ehetjük mindennapi kenyerünket pestis idején s nem kell — mint például koleránál — attól tartanunk, hogy szerény ebédünkkel szedjük magunkba a halál csiráit. Tény, bogy ezen bacülusok a talaj­ban igen hosszú életűek, talán újabb nemzedékek produkálása által, bár mérgező erejök (virulenoiaj itt folyton hanyatlik, mint ezt Gersin kimutatta, ki a talajból tenyésztett ki coccobacillnsokat. De kísérletek által megállapíttatott az is, hogy ugyan ily természetű mikrobák elősegítő más mikrobák hatása alatt, vagy a patkányokra való sorozatos átvándorlás által — passageok utján — ismét visszanyerhetik viruleneiájokat. A patkányok ugyanis falánkságukban elhalt társaikat is meg­rágják s a baeillus így újabb tápforrásba jutva, ismét visszanyeri embert is megmételyező, fertőző erejét. Ezek szerint tehát már a patkáuypestisuek is a legnagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk, mert hírnökének kell tekintenünk a bekövetke­zendő emberi pestisnek. A kínaiak, az indusok — ugy látszik — már régi idők óta helyesen sejtették meg ezen összefüggést és rendszerint elhagyták házuk táját, mihelyt abban patkány­hullást észleltek. De könnyen belátható, hogy ez csak nagyon fölülctes védelmi intézkedés, mert így ugyan ideig-óráig kitértek a veszedelem elől, de magát a fenyegető veszedelmet nem iriották ki gyökeresen, sőt az emberek távoztával a mérget termő állatok csak annál zavartalanabbul tanyáz­tak az elhagyatott hajlókban s a hetek múlva visszatérő lakó mintegy elkészítve találta már az ember-pestis talaját. Ma, midőn a nyugoti civili­záció tervszerűbb munkásságra buzdítja már a i'atalizmnsában henyén tespedő Keletet, az ily gyanús telepeket, államhatalommal elégetik s a tiiz esalhatatlan purgatóriuma a cocoobaeillusok gonosz szellemének. De ezen elég gyökeresnek látszó intézkedés is majd csak akkor válik közértéküvé, ha az ilyen gyanús holmi elpusztítását nemcsak állami felügyelet alatt, hanem teljesen az állam költségén és az elvesztett érték megtérítése mellett eszközlik, melyet az észjog törvényei is így köve­telnek, mert az inficiált tárgyak megsemmisítése is épen közérdekből rendelendő el. A legutóbbi napokban a trieszti kikötőbe érkezett és veszteg­zár alá vont .,Berenico" hajó két millió forintot érő kávórakományának sorsa is ily szempontokból határozandó meg. A hajó fedélzetén tudvelevőlcg hosszú tengeri útja alatt négy halálos kimenetelű pestises megbetegedés fordult elő. A hajó személy­zete most orvosi megfigyelés alatt áll, berendezése pedig gyökeresen fertőtleníttetik. De mi történik a kávérakománnyal az esetben, ha a hajón tanyázó patkányokon pestist konstatálnak? mert kétség­kívül ezt kell kikutatni első sorban. Szerintem ezen esetben, a mennyiben patkány-pestist álla­pítanak meg, az egész készlet állam-, vagyis köz­költségen megsemmisítendő, miután a ragály tova­terjedésének Acszélyét teljesen megszüntető bármi­nemű fertőtlenítő eljárás alkalmazása az árúnemüt úgyis értéktelenné tenné. Elméleti szempontból némileg elfogadhatónak találnók, ha az egész készletet pörkölt állapotban bocsátanak áruba, de az imminens veszéllyel szemben a hosszadalmas kísérletezésnek nincs helye s a fertőzés veszélye tán így sem volna teljesen kizártnak tekinthető. Ugy hisszük nem nehéz a döntés oly esetben, midőn csupán közgazdasági tekintetek állnak szemben a közegészségügyi föladatokkal. Városi közgyűlés. A tél beállta tette-e, vagy az újabb nagy­fontosságú gyárajáulat, hogy a városi képviselők hónapok óta nem látott nagy számban gyűltek össze a f. hólO-iki közgyűlésre. A tárgysor iránt állandó érdeklődés mutatkozott, mely néha parázs vitákban, nyilatkozott meg, anuyira parazsakban, hogy egy alkalommal elnöki rendreutasításnak, később pedig energikus kijelentéseknek kellett elhaugzaniok. A tárgysor 1. pontjaként a v. mérnöknek az aszfalt­makadám út javítására vonatkozó javaslatát vették tárgyalás alá. A javaslatot, mely az aszfalt-utak ja­vítását 1900. illetve 1901 július l-jétől házi keze­léssel óhajtja eszközölni, Krausz József N. számada­tokat kérő felszólalása elleuére Lamperth tauácsos és Mészáros polgármester felvilágosítása utáu el­fogadták. — Nagy vita fejlődött ki a vásártéri italmérési jog bérbeadása körűi. A jogot előbb Várady Géza birta, ki ezt késóbb a soproni serfőzöde r.-társaságra ruházta, ez azonban a szerződés aláírását azou cimeu, hogy az átruházás iránti kérvényt csak az igazgató irta alá, megtagadta. A tauács kénytelen volt az ital­mérési jogot újabb árverés alá bocsátani, amikor évi 440 frttal kevesebbet kaptak érte. E kérdés körül a vitát Hirsch Vilmos dr. uyitotta meg, a ki az indítandó pör érdekében az árverésnek '/ i évi felmondás kikötésével jóváhagyását indítványozta, de a gyűlés Koritschoner Lipót dr., Kende Ádám dr. és Szenté János v. ügyész felszólalásai után ki­mondta, hogy nz árverést nem hagyja jóvá, új árverést hirdet s a r. társaság ellen a pört megindítja. A szikvizgyárosok kérelmét a szikvizadónak átalányösszegben fizethetése iránt, tekintettel arra, hogy a csak pár hó óta fizetett adó uem szolgálhat irányadóul, ezúttal nem teljesíttetek. — Böcskei János kérejmét Szentháromságszobor felállítása iránt kiad­ták az építészeti és szépészeti bizottságnak. — A választás elleni panaszok elbírálására illetékes bi­zottság tagjaiul Baranyny Zsigmond és Bermüller Alajost választották meg. Perutz testvérek gyárépítést' kérvényét vita nélkül intézték el, kimondván, hogy a gyárnak 15 éoig évi 1000 frt segétgt adnak, továbbá a cég részére 1400 • öl területet díjjmentesen engednek át, 13817 • öl terület megvételére pedig 11724 frtot szavaznak meg. Adnak azonkívül 15 évi kövezet­és vasút vámmeutsséget, építenek járdát ; vizet évi 100 frt átalányösszegért adnak, a községi terhek alól a céget felmentik. A gyárosok kötelesek, ha a város a vizjogot megszerezte tJO nap alatt építési engedélyért folyamodni. Szenvedélyessé vált vita zajlott le a vágóihdi szabályrendelet körül; Kellner Vilmos annak bele­vételét indítványozta a szabályzatba, hogy vasárnap délig legyen szabad vágatni. Többen hozzászóltak a szokatlanul élesliaugű vitához s végül Kende Adám dr. indítványára az ügyet véleményezés végett a jogügyi bizottsághoz utasították. Katonabeszállásolási díjjak. A katonabeszállásolási díjjak ismert ügyében vettük a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztő L'r! A r Pápai Ljság" legközelebbi számában az 1K98. évi katonabeszállásolási illetékek elzsebelése és elsikkasztásával vagyok vádolva Halász Mihály által. Minthogy már az első cikk megjelenése után városunk polgármestere által, ezen ügy tisztázása céljából ellenem elrendelt vizsgálat csak a hét fo­lyamán nyert befejezést, most vagyok azon helyzet­ben, hogy az ügyről ti n. é közönséget tájékozhas­sam. Mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy Pápa városában semmiféle szabályrendelet nem létezik arrn nézve, hogy úgy az elszállásolást, mint a beszállá­solási díjjaknak a lakosság részére való kifizetését miként kell kezelni. — Tehát rendőrbiztossá történt megválasztásom után, midőn az első beszállásolást kellett keresztül vinnem, nem tehettem másként, mint ahogy elődeim cselekedtek, levéu az elszállá­solás és az elszállásolási jegyzék összeállítása körül .segítségemre azon rendőr, aki ily dolgokkal már több mint egy évtized óta foglalkozik. Én tehát ]898-ban, amihor nz értesítés a vármegyétől beérkezett, a férhelyeket bejártam s azokat a katonaság részére biztosítottam, majd midőn a szállást szabályzó tiszt megérkezett, ezen férhelye­ket neki újra bemutattam, midőn pedig a katonaság bevouúlt, utána pár nap ir.vh'n, amikor a beszájlá­Solásokat felülvizsgáltam az illető rendőr segít- , ségével, azt tapasztaltam, hogy a beszállásolás nem az előzetes megállapodás szeriut történt, hanem a katouaság ettől eltérőleg helyezte el magát, minek alapján azután n megyéhez felterjesztendő kimutatást a katouaság által hitelesítve elkészítettem s a kato­naság elvonulása utáu az általuk befizetett úgyne­vezett ohvjpénzeket kifizettem mindazoknak, akik csak ezért jelentkeztek, sőt a summásabbakat a fe­lekhez magam is elvittem, csakhogy ue kellessen Őrizuem. Ezen jeleutkezések alkalmával fordult elő, hogy egyik vagy másik fél több katona után követelt illetéket, mint a hány nála a felülvizsgálat alkalmá­val találtatott, mivel a katonaság még aztán is foly­tatta helyváltoztatásait anélkül, hogy az okát a fél akár a katonaság által hozzám bejelentetett volna. Hasonlólag akkor tapasztaltara azt is, hogy az álta­lam a beszállásolási törvény értelmében 2 század részére járó egy iroda helyett, több század részéről külön iroda foglaltatott el az illető őrmesterek által s így egy pár esetnél minden század után külön napi 1 frt irodadíj követeltetett a felek által. Ez esetben úgy jártam el, hogy n napi 1 frtot meg­feleztem azok között, akiknél csak egy-egy század iroda volt. — Azokat pedig, akik a felülvizsgálat alapján megállapított beszállástól eltérő beszállásolás utáu kértek olaj pénzt, oda utasítottam, hogy várják be, míg a vármegyétől a katonaság által hitelesített jegyzék beérkezik, akkor a szerint mindenki meg­kapja járandóságát, mintahogy szokásban is volt ez mindeddig. Idáig a tényállás, mikor Halász Mihály cikk­író a Pápai ljság hasábján megtámadott és felettes hatóságom a vizsgálatot elrendelve, az általam tel­jesített kifizetésekről tőlem számadást követelt be. Minthogy az eddigi gyakorlat szeriut az olaj­pénzek a feleknek csak rövid uton kiadattak, turnéikul, Ív gy ennek kielégítése a névjegyzék alá­írásával nyugtáztatott volna, én is ezen gyakorlatot követve, a felektől nyugtát nem kértem, most azonban, hogy tőlem száraadás követeltetett, kény­telen voltam az illető szállásadóknt bejárni és velők az általam készített jegyzékről annak idején készített másodlatos kimutatást aláíratni és annak, a ki úgy nyilatkozott, hogy még az olajpénzt nem vette fel : járandóságát kifizetni, akár fölvette korábban, akár nem, mivel nyugtám nem volt. A vizsgálat, során kiderült, hogy a katonaság tó! én 1003 frt 13 krt kaptam, abból tiszti szállás és irodák címén befizettem a városi kőzpénztárba (>M írt 40 krt, a hitelesített jegyzék szerint kellett volna maradni a legénység és lovakra 390 frt 77 krnak, maradt pedig csak 33(i frt 3(i kr, tehát 59 frt 41 krral kevesebb, mint a mennyit én tényleg kifizettem. Ezek után kérdeni, hol van itt az elzsebelés vagy a sikkasztás? így állván a dolog, nyugodtan várom a befejezett vizsgálat után felsőbb i ségem határozatát. Igaz ugyan, hogy ezen katona beszáilásuhist illetőleg mi szabályrendelettel sem rendelkezünk, s így ennek hiányában 59 frt 41 krt saját zsebem­ből kellett ráfizetnem, d" kifizettem, esak azért, mert becsületemet minden anyagiaknál többre beesü­löm és kifizettem, hogy ne mondhassa reám senki sem, hogy csak egy krajcárja is nálam maradt. Még eggyet. A vizsgálat fényt derített arra is, hogy cikkíró házról-házra járva bujtogatta fel a feleket ellenem, esak azérl, mert én őt soha nem bántottam, de elég szerencsétlen voltam ő ellenében a rendőrbiztosi állásra a tek. v. képviselő testület által annak idején megválasztatni. Hogy ezek utáu nőtlen ember létére ellenem öt gyermekes családapa ellen a lapok hasábjain és a lakosságnál indított hajszája illő, tisztességes és önérzetes emberhez való volt-e, annak elbírálását a nagyérdemű olvasóközönségre bízom. Mely közle­ményem szíves közlését kérve vagyok kiváló tisztelettel Fodor István, rcmlífrliixtos.

Next

/
Thumbnails
Contents