Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-12-17
Huszonhatodik év. 51. szám. 1899. (lecembor 17. I apa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesiilétnek megválasztott közlönye Blegjeleaik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goklberg Gyula papirkereskedése, Fölér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dl]?.k .1 lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre ü frt. félévre 3 frt, negyedévre 1 frt öl). Kííyow Hüám áru 1G lei*. Újabb kísérlet. Körülbelül félév óta alig volt városi közgyűlés, mely gyárosok ajánlatával és kérvényével egy vagy más alakban nem foglalkozott volna. Legutóbb október 12-ét szavazott meg képviselőtestületünk a Nelsoncég részére telket és építési anyagban való segélyezést, s íme, tegnap egy újabb gyár segélyezésére nézve kellett határozni, mert a Nelson-cég kijelentette, hogy ez idő szerint a gyár fölépítésébe előre nem látott akadályok miatt nem kezdhet s így a várost függőben tartani nem akarja. Vannak, kik némi elkedvetlenedéssel látják az újabb és újabb kísérleteket gyárak szerzésére nézve, kik ebben a komoly alakban most már harmadik terv elé is kétségeskedő lemondással tekintenek s nem reményük, hogy a város áldozatkészségének ezeu megnyilatkozásai valami eredményre vezessenek. Szerencsére, ezekkel szemben hivatkozhatunk városunk képviselőjének, Hegedűs Lóránt dr.-nak egy széles körben ismert mondására, mely szerint megtörténhetik, hogy tiz gyárossal is érintkezésbe kell lépnünk, míg a tervezgetések megvalósulhatnak, s éppen ezért nem szabad csüggednünk, ha egyik-másik kísérlet eéltévesztettnek bizonyú 1. Valóban úgy áll a dolog, mint azt a viszonyokkal teljesen ismerős s gyakorlati érzékű képviselő mondta. Egy gyárosnak vállalkozására a legkülönbözőbb viszonyok vannak befolyással, melyek közt nem utolsó, sőt mondhatjuk első szerepet játszik a pénz s illetve a hitel kérdése. Alig van gyáros, ki o— G00U00 frt készpénzzel építsen meg egy gyárat s legalább ugyanekkora összeget vigyen bele forgó tőke gyanánt a nélkül, hogy hitelt ne venne igénybe. A hitel pedig most drága mulatság, a pénz kamatlába Európaszerte magas és így egy cseppet sem csudálkozhatunk azon, hogy oly jóhírű cég is, mint a milyennek a Nelson-céget a kapott információk alapján ismertük, kénytelen volt vállalkozását jobb időkre halasztani. A képviselőtestület tegnapi gyűlésén egy újabb gyárra, a Perutz testvérek szövőgyárára szavazott meg városunk anyagi erejéhez mért segélyt. Örömmel láttuk a képviselőtestület egyhangú határozatából, hogy mennyire át van hatva mindenki attól, hogy áldozatok árán is kell gyárak megszerzése iránt lépéseket tennünk, de örömmel láttuk a benyújtott kérvényből is, hogy a gyárosok most már nem lépnek fel oly túlzott igényekkel, mint a legelső gyárosok, hanem mérlegelve az itt letelepülésből reájuk szálló egyéb előnyöket, már előre is szerényebb igényeket támasztanak a város anyagi támogatása iránt. Midőn ezekről e helyen is jóleső örömmel emlékezünk meg, nem hallgathatjuk el elismerésünket azok iránt, kik ez érdemben első sorban és legtöbbet fáradoznak. A kik emlékeznek az ipari kedvezményekről szóló (örvényjavaslat indokolására, tudni fogják, hogy e törvénynek egyes vidéki városok ipari centrumokká tétele a célja. Hogy városunk is ezek közé a városok közé tartozik, az az előzmények után kétségtelennek látszik s hogy e tekintetben városunk tettre kész képviselőjének a munkában oroszlán része van: azt azoknak, kik csak némileg is tájékozottak e dolgok felől, bizonyítgatni felesleges. De ha nagy fontosságú a szerep, mely a gyárosok ügyeimének irányításában.városunk képviselőjére vár, nem csekélyebb fontosságú a feladat, melyet polgármesterünk tölt be, ki napokon kereszti'!, tárgyal a cégek képviselőivel, csakhogy városunk mennél kisebb áldoz \ távul biztosíthassa a gyárak itt megtelepedését. Ä sok ajánlat, bizottsági tárgyalások stb. nemcsak munkaerejét, de idejét is fokozottan veszik igénybe. S ha valaki, úgy ő volna leginkább jogosult, csüggedést érezni a fölött, hogy az eddigi tárgyalások eredménytelenek maradtak. De polgármesterünk nem csügged s így nem szabad csüggednünk nekünk sem s nem szabad kételkedünk abban, hogy TÁ R C A. A kiköltözött. Fényes palotában, Tarka selymek között Gondokba merülve Ül a „kiköltözött"; Goudolati szárny in Gyorsan tovalebbeu, Repül síró szélben, Zúgó fergetegben, Mindég sebesebben. .Repül messze, messze : Rég elhagyott tájra, — Virágos mezőit Befutja, bejárja, Hallgatja a nótát, A mint hangzik szépen, A sík rónaságon, A hegyek ölében, Éppen úgy, mint régen. S mintha a sok nóta, Az ismerős tájék Emlékezetében Valósággá válnék, 8 merengő lelkére Rózsufátyolt szőne . . . — Vagy talán valami Ott maradt belőle A szivéhez nőve ?! . . . S míg a lelke szállong Tisza, Duna partján, Megzendül nz ének Kicsi lánya ajkán. Nem tudja, nem érti, Mit beszél az a dal, De azért csak mondja, () dalolni akar : . . . „Légy híve ö magyar" Megrendül az apa, Kein tudja, mit érez, Remegő kezekkel Odakap szivéhez : A lenyes szobában Bágyadtnn néz körül, Azután szeméből Egy köuycseppet törül, Csak egy könnyet törül Nagy Vinoe. Nagy Képes Világtörténet. Róma lelkét nem sikerült kifürkészni kétezer év alalt sem. Varázslatos múltjához újra meg újra visszatér a tudós és a Cook iroda utasa A századvég legreálisabb elméje Zola is úgy áll, 11 min ebit!, mint egy még teljesen meg nem fejtett világtörténeti talány eló'tt. Rómába még mindig úgy megyünk el, mint egy titokzatos hárembe, a melynek ráeso/atai mögöií el van rejtve egy régi világ százféle ideálja. Római történetet olvasni tehát nem annyit tesz, mint adatokat gyűjteni és megtanulni, római történet'-* forgatni annyit tesz, mint rác-ok mögé bepillantani, mint fátylat bontani, mint kémlelni és hallgatózni. A mohos feliratú kövek, a melyek Xiehburnak é. Monnn.sennek milliónyi tarka történetet megsúglak, még ugyanennyi titkot megőriztek, még nem mondták el miuden meséjüket. Az az ezüst-zeni köd, a melyben a rómaiak története meghúzódik, adja meg ennek a világnak az örökifjú igézetei és avatja a rómaiak történetíróját a legérdekesebb mesemondóvá. Míg az olasz pályaliá/.ukhan és. kikötőkben a ciceronék megrohanják az utast, úgy rohanják meg az irodalomban is már évszázadok óta az olvasót a tudós kalauzok a kik hajlandók nekünk mutogatni egy darab régi Itáliai. Nehéz ehlöuteni, vájjon kicsodával barangolunk legszívesebben a vén falak között. A Goethe és Byrou úti jegyzetei épp olyan mélységes hangulatokban adják vissza e virágos romok P:ÍT»!> V!>»»«0 !>nUl.An-<!., n l. A,. J.-1 , . . . .. ... ..
