Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-02-05

Huszonhatodik év. 6. szám. 1899. február 5. PÁPAI LAPOK Pápa Ycáros hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér Szobrok. Halhatatlanságnak örök jelképei, hálának szilárd emlékei lesznek a szobrok, melyeket a Ti dicsőségetekre csodálattal tekintő s a Ti dicsőségetekre büszke város állít Nektek: Petőfi és Jókai! Akik egykor e városba jöttek, hogy a tudomány forrásához elvezettessenek, akik innen a nagyratöró' és nagyrahivatott lelkek nemes tettvágyával távoztak, akik azonban mindig szeretettel gondoltak a fészekre, melyben első dalukat elzengték s melyből aztán^ szárnyra kapva kirepültek, s akik azóta a dicsőség oly magaslatára emelkedtek, minőre nem volt s nincs is példa irodalmunkban, olyanra, melyre az egész művelt világ szent tisztelettel néz fel, azoknak kell, hogy szobrokat emeljen nemcsak a nemzet, hanem e város is! Ideális lelkesedés szülte az eszmét, melynek hangot adtunk, ideális lelkesedés fogja megvalósítani. Az eszmének felvetője és ékesszavú szószólója mondotta, s egy másik fennkölt lelkű szónok ajka erősítette meg, hogy az anyagi szükség terén teljesítendő kötelességek, nem hátráltathatják nem nyomhatják el azokat a kötelességeket, melyeket a szellemi élet idealizmusa parancsol reánk. Kötelességünk van mindkét téren ; telFelelős szerkesztő: KŐRÖS EHDRE dr. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre ,

!

5 frt, negyedévre 1 frt 50. jesítsük erőinkhez képest az anyagi és szellemi téren reánk rótt kötelességeket, akkor nem fogják majdan rólunk elmondhatni, hogy a haldokló század napja csak önző s anyagi érdekeiket hajhászó emberekre világított, A tavalyi jubiláris márciust köszöntötte először az eszme : a Petőfi és Jókai mellszobrok létesítésének eszméje. A jubiláris március vezetett rá a helyre is, a hol e szobroknak állaniok kell. Ott kell állaniok ti szabadságharc enilékszobrától jobbra és balra, hogy ezáltal — mint akkor is mondottuk — a főiskolával és színházzal oldalt és a háttérben, középen a szabadságszoborral oly teret létesítsünk, mely szimbolikusan a magyar irodalomnak, tudománynak és művészetnek a szabadság eszméjétől való áthatottságukat fejezze ki. Es állani fognak a szobrok. Állani fog a szabadságharc lantosának szobra, a ki bár félszázad előtt eltávozott a némaajkú csend hónába, az újjáébredt nemzet szivében önökre él. Ajka régen elnémult, de millió ajkon zeng a dal, melyet ő dalolt először s a szellemóriásnak hírnevét elviszi országokon, nemzeteken által. Es állani fog a másik szobor. A másik szellemóriásé, kit láthatni, kinek édes szavát hallhatni, nekünk, az újabb nemzedéknek is megadatott és adassék meg még hosszú időig ! Hadd lássa a nagy költő, hogy míg a tengeren túli földeken is hódít tollának varázsa, addig e kis város sem feledi, hogy ki tartózkodott egykor falai között. Állani fognak a szobrok ! Pápa város lakossága, s mindazok, kik itt szerezték ismereteiket, örömmel, lelkesedéssel fognak a Petőfi (Sándor és Jókai Mór mellszobrainak létesítéséhez adományaikkal hozzájárulni I /•1'Hí/ccs.s'// Ferenc <h\, főispánunk íneghivására f. hó 2-kán délután négy órára a városház nagyterme egészen megtelt előkelő közönsegevl. Pápa város minden számottevő tényezője megjelent; a meghívón jelzett eszme mindenütt a legnagyobb lelkesedést keltette s ez kifejezésre jutott az értekezlet egész lefolyásán. Főispánunk megnyitván az értekezletet és, szíves szavakban üdvözölvén a megjelent hölgyeket és urakat, mindjárt áttért az értekezlet céljának előadására. Szép szavakban mutatta ki a képzőművészeteknek jelentőségét és utalt az ideális célokért küzdésnek szükséges voltára. A dunántúli Athénében - a hogy főispánunk Pápát neve/te — akarunk Petőfinek é.s Jókainak szobrot emelni. Anyagi erőnket számbavéve másra, mint mellszoborra itt nem is gondolhatunk és e szn!ir>.k helyéül a szabadságszolior helyét ajánlja. Itt, hol az ifjúság folyton s/eme előtt látja a dieső nagyokat, a hol kulturális haladásunk s/.;p épül-t-i állanak, mólt" helyre kerül a két s/-lleinóriu-i-ik. szobra. Eljenzéstől kisért l>es/-de vi'gén f-lk-rtHurutot Zoltánt, a Jókai-k'">r alelnökét, h-ay propozicióit adja idő. TÁ R C A. Boldogság. Te nem leszel boldogtalan, virágom, Ha vau igazság ezen a világon, Nem, nem leszel boldogtalan soha, Nem lessz szerelmed élted ostora. Nem fogsz érezni mardosó önvádat, A mért csókoltam egykor szép orcádat, És hittél bennem rendületlenül, Míg én megcsaltam szived hitlenül. Te sem fogsz másnak karjaiba dőlni, Irántam idő múltával kihűlni. Titkolni édes, ifjú éveket, Mikor szerelmem üdv vala neked. Nem . . . megládd, elmúlnak a súlyos évek, S én büszke fővel majd eledbe lépek, Mint férfiú, ki hosszas harc után Tőled reméli jutalmát csupán ! S te is jutalmad nyered, hogy szerettél, Mert boldogabb leszel, mint csak lehetnél, Boldoggá teszlek, ez célom nekem S föl is teszem rá egész életem. Eledbe lépek: angyalom, .szerelmem, Sokat kellett érted vívnom s epednem, De vívni, tenni volt elég erőm, S a harcnak ím szerencsés vége Ion. De az erőt csakis szerelmed adta, Beáin borulva egy-egy pillanatba, Oh, mennyet adtál s lelkem vágyban égett, Egészben, joggal így bírhatni téged. E vágy sarkalt, mig ide. el nem értem, Győzelmemért tiéd hát minden érdem, Előttem volt az üdv e képe im, Ez édesíté meg küzdelmeim. És most, én angyalom, karomba zárlak, A hála tör ki szívemből s imádat, Hogy élteted lángom, mely bennem él Es akkor is már boldoggá tevéi. Mert boldogságot adtál a jelenre, És hős erőt a hősi küzdelemre, Ki annyi jót tett, aunyi nemeset, Boldogtalanság — része nem lehet! Nem, nem leszel boldogtalan, virágom, Mert él igazság ezen a világon, Hogy elnyerhesd méltó jutalmadat: Neked a legbájosb virág fakad! S. K. Foglalás. — A «Papat I. a in'ka ered. ti Iáivá ja. — Irta: Halmi Bódog. l'gy esett nii'ii a dolog, li^y Gábor István a ki újfalui gazdaember vnh inni IÍ. i ? t < r ia v' m.igát, meg azt a s/ép pár !; >'d f.'.Id-t u mit a f-h 'r „szűz dűlőben- ráíratni! a/, aj ja. P-lin: az a f-d i legdrágább volt az egész határon, m-rt a Pám-! bakter hites sza\a szerint itt jelent tue-- .'-'v-k id— jén tündöklő fehér ruhában Mária, az üdv'vád t a-/ szony és egyik kezéből sugárzó aranyat hinteti a földre és azóta aranykalászos bőséges áldását csak úgy ontotta az Isten ebből a földből. De hát a b'írnak szine is aranyos —• mindétig egyforma és mikor a hideg tél fagyos pakróeot dob rá az anyaiVildre, olyan pakróeot, a mely nem engedi kifesleni az „életet", a tökéletlen ember, a ki megszokta a verőfényt, a csillogást, hát bemegy a korcsmába, a hol soha sincs tél, szomorúság és magába szedi azt a vidám aranyos italt, a mitől olyan kedve kerekedik mint aratáskor. Csak az a baj az egészben, hogy annak a sok vidám italnak miatta elmarad az aratás, vagyis előre el kell adni a termést, már pedig idegen magtárába bearatui azokat a kemény, illatos szemeket nagy rajdalom a szívnek. Ez volt a Gábor István esete is és mikor még az Isten azt a rosszat is ráküldte, hogy a két poronty